Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-14 / 187. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2017. augusztus 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A Dagi túl nagy falat Talán csak Peking térítheti észhez Észak-Korea diktátorát SIDÓH. ZOLTÁN I M inden korábbinál kiélezettebb az északkoreai helyzet. A masszívan zabáló és ivó Kim Dzsong Un kommunista diktátor vezényletével Phenjan július elején sikeresen tesztelt egy olyan hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyre állítása szerint nukleáris töltet is szerelhető. Ezt követően Észak-Korea bejelentette, hogy komolyan mérlegelik az USA csendes-óceáni külbirtoka, Guam szigete elleni rakétacsapás lehetőségét, majd az amerikai hírszerzés közölte, a remeteállam rakétára illeszthető kis méretű nukleáris fejet fejlesztett ki. Más sem kellett Donald Trump amerikai elnöknek, aki a golfklubjából kiszólva „tűzzel és haraggal” fenyegette meg a világtól elzárt diktatúrát. Az ENSZ által a legváltozatosabb szankciókkal sújtott Észak-Korea szemmel láthatólag minden megtesz azért, hogy mihamarább ütőképes atomarzenálra tegyen szert, hogy senki se merje megdönteni a Kim- dinasztia rémuralmát. Az alig 35 éves Kim, akit elsősorban a kínaiak egyszerűen csak Dagiként emlegetnek, szemrebbenés nélkül végeztette ki családtagjait, kiterjedt munkatáborokat tart fenn, és egyet szeretne: ne jusson Szaddám Húszéin vagy Moammer Kadhafi sorsára, akik úgy jelentettek fenyegetést a Nyugatra, hogy közben nem rendelkeztek elrettentő erővel. Természetesen az Egyesült Államok hadereje messzemenően lekörözi a világ legfelfegyverzettebb államának, a legalább 1 millió főt mundérban tartó, akár 10 éves sorkötelezettséget is előíró (ez a felső kaszt kádereinek gyerekeire nem vonatkozik) Észak-Korea ütőerejét, mégis nagyon szövevényes a helyzet. A világtól hermetikusan elzárt állam föld alá rejtett katonai objektumairól még a Pentagonnak is csak halvány fogalmai vannak, az sem világos, mennyi atomtöltete, bevethető ballisztikus rakétája van, továbbá az USA joggal óvakodik a nukleáris fegyverek használatától. Szöul védtelen Egyáltalán nem mellékes Kína álláspontja. Peking ugyan már erőteljesen távolodik Phenjantól, olyannyira, hogy Kimet eddig nem is fogadták a kínai fővárosban, azonban végképp nem hiányzik neki a határai (Lubomlr Kotrha karikatúrája) mentén esetleg kipattanó zűrzavar, pláne az amerikai haderő felbukkanása a szomszédban. És akkor még nem említettük a túszként fogva tartott Dél-Koreát, amelyik a potenciális konfliktus legsebezhetőbb tagjává válhat. Egyrészt azért, mert a bő 10 milliós fővárosa, Szöul északi része alig 60 kilométerre fekszik a két Koreát elválasztó határtól, melynek túloldalán több mint 8000 ezer messze- hordó ágyú és rakétavető sötét torkolata tátong. A gyakorlatilag meg- védhetetlen óriásváros „nemzetbiztonsági szempontból kétségbeejtő helyzetben van” - fogalmazott egy amerikai politikai elemző. Atrumpi káosz Nos, ilyen kiélezett helyzetben az Egyesült Államok élén az utóbbi évtizedek politikailag legkevésbé tapasztalt elnöke áll, akinek a közvetlen apparátusában szinte hetente mondanak le kulcsfontosságú pozícióban levő emberek, beleértve az egykor Kissinger és Brzezinski fémjelezte nemzetbiztonsági főtanácsadói poszton történt cserét is. Közben Trump hangulatát azzal javítják, hogy napi rendszerességgel csak az őt dicsérő cikkeket, híreket tartalmazó dossziét állítanak össze számára, miközben a CIA napi jelentését sutba vágva az elnök lelkesen twitterezik. Ha nem volna ilyen drámai a helyzet, akkor azt is mondhatnánk, hogy a Fehér Ház egy folytatásos telenovelia színterévé vált, ahol az orosz beavatkozás elleni vádakkal harcoló elnök esetenként még az atomrakéták indítókódjait is elhagyja, mint annak idején a széles mosolyú Jimmy Carter és Bili Clinton. Kemény dió Egyelőre nem körvonalazódik a megoldás, ugyanis akik a békés tárgyalásokat erőltetik, azok elfeledkeznek arról, hogy Kim képes feláldozni nemzetét is, csak hogy hatalmon maradjon. Sebészeti pontosságú amerikai beavatkozás sem reális, tekintve, hogy a célpontok száma és helye sem igazán ismert. Talán csak Kína lassú, ám erősödő nyomása tántoríthatja el attól, hogy lángba borítsa a Távol-Keletet, ehhez viszont Washingtonnak számos engedményt, garanciát kellene nyújtania Pekingnek. A kivárás sem igazán célravezető, hiszen az idő ä rakétaprogramján lázasan dolgozó diktatúrának kedvez. Fel van adva tehát a lecke, miközben a távlatos stratégiai gondolkodókból, a dolgokat összefüggéseiben látó politikusokból fájdalmasan kevés van Washingtonban. Schulz: német kancellár leszek! Martin Schulz, a Nómet Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje szerint jó esélye van rá, hogy ő legyen a következő német kormányfő. Schulz a ZDF köztelevíziónak adott inteijúban azt mondta, még semmi sem dőlt el, minden lehetséges. Az interjú alapján nyitott ismét együtt kormányozni az Ángela Merkel kancellár vezette CDU-val és bajor testvérpártjával, a CSU-val, ha ő lesz az új kancellár. A szociáldemokraták jelöltje annak ellenére nyilatkozott ilyen magabiztosan, hogy pártja bőven le van maradva a CDU/CSU mögött. A felmérések szerint a konzervatív uniópártok támogatottsága 37^10%-os, az SPD 23-25%-os. Schulz az RTL kereskedelmi televízióban is szerepelt, a menekültek és migránsok kiutasításával kapcsolatban azt mondta: ha valaki védelmet kér, de nem tiszteli a törvényeket, akkor ki kell utasítani. Azt ígérte, ha megnyeri a választásokat, mindent megtesz azért, hogy európai szinten nagyobb szolidaritás alakuljon ki a menekültek segítésében, mert eddig sok tagország kibújt a teherviselés alól. A szolidaritás alapelv, nem mazsolázgathat belőle mindenki a kedve szerint - jelentette ki. Hozzátette, ha kancellárrá választják, Németország csak akkor hagyná jóvá az EU költségvetését, ha megegyezés születne az egységes bevándorlási és menekültpolitikáról. (MTI) Magyar nyelv a pozsonyi nyárban LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ E gyik kedvenc elfoglaltságom azt figyelni, hol jelenik meg a magyar nyelv Pozsonyban. Nyáron nagyobb a mozgás a különféle nyilvános helyeken, és ezért úgy érzem, a magyar nyelvvel is gyakrabban találkozom. Egészen megdöbbentő volt, amikor elmentem úszni az Aranyhomokra, és ott belebotlottam egy nagy bútoráruház reklámsátrába. Öles betűkkel rajta a magyar felirat: „Ébredj úgy, mintha újjászülettél volna!” Természetesen nem hiányzott mellőle a hashtag, azaz a kettős kereszt #szepitoalvas. Persze a sátor másik oldalán ugyanez volt szlovákul és csehül is. Gondolom, ez egy szlovák, cseh és magyar reklámkampány, de nagyon jólesett, hogy az Áranyhomokon így üdvözlik a fürdőzőket. Egy másik alkalommal álltunk a férjemmel az új Nemzeti Színház buszmegállójában, és magyarul beszéltünk arról, hogy nincs nálunk jegy, és SMS-jegyet kellene venni. Ekkor odajött hozzánk egy idegen férfi, és magyarul szólalt meg, hogy szívesen segít a jeggyel, el tud adni nekünk egyet. Aztán nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy mi nem turisták vagyunk, hanem helybeliek. Ő egy Pozsonyban dolgozó szlovákiai magyar, és egyrészt nagyon kedves volt tőle, hogy segíteni akart, másrészt engem alaposan meglepett, hogy nem tudta, Pozsonyban nem csak a turisták beszélnek magyarul. Mint oly sokan, nyáron gyakrabban járunk grillezni a barátainkhoz, hosszú nyári esték a kertben, mindenki boldog, felnőttek és gyerekek is. A gyerekek ilyenkor többet játszanak a szomszéd gyerekekkel. A család, amelyikhez járunk, a kevés magyar család közé tartozik abban a pozsonyi negyedben. Az összes szomszéd szlovák. A szülők büszkén néznek az ötéves fiukra, eddig nem is tudták, hogy már folyékonyan beszél szlovákul! Velük mindig csak magyarul beszél, de most, a szomszéd fiúval teljesen jól elbeszélgetett szlovákul. Én pedig a kishúgát csodáltam. Hároméves lesz, és teljesen természetesen szól magyarul a szlovák fiúhoz, hátha az megérti. Néha a bátyja tolmácsol neki, néha meg nem. Szerintem a kis szlovák srácnak nagy előnyére válhat, hogy ezekkel a gyerekekkel játszik. Az biztos, hogy ha nem is fog mindent érteni, neki a magyar nyelv már nem lesz idegen. Természetes lesz számára, sőt otthoni nyelv, olyan nyelv, amit otthon hallott. És ki tudja, még az is lehetséges, hogy a kislány miatt jövőre már ő is magyarul fog beszélni. Örömmel gyűjtöm ezeket az apró történeket, amelyek mind azt mutatják, hogy a magyar nyelv a pozsonyi élet természetes része. FIGYELŐ Az amerikai szoborháború háttere A charlottesville-i véres összecsapásokba torkolló demonstrációkat a szervezők azért hirdettek meg, hogy tiltakozzanak Robert Lee tábornok szobrának eltávolítása ellen. Robert Lee az amerikai polgárháborúban a rabszolgatartó déliek - a konföderáció - seregeinek főparancsnoka volt. Az USA déli városaiban szoborbontási láz uralkodott el. Elszállítják a konföderációs idők köztéri relikviáit, lett légyen szó törvényhozási épületek előtt lobogó konföderációs zászlókról vagy Robert Lee tábornok szobrairól. Á 2008-as elnökválasztási kampány egyik fő témája is az volt, hogy néhány déli államban loboghat-e a konföderációs zászló a helyi kongresszus palotája előtt. John McCain akkori republikánus elnökjelöltnek igennel kellett válaszolnia e fogas kérdésre, hogy elnyelje a dél-karolinai választók voksait. A polgárháború déli szereplőinekjelképei ellen fellépő politikus Nikki Haley, jelenleg ő az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. Nem republikánusok és demokraták nézetkülönbségéről van szó az amerikai polgárháború megítélésében. Talán nem is nosztalgiáról, hanem inkább a polgárháború jellegének és céljainak tisztázásáról, amely egyelőre még csupán egyetemi berkekben indult meg. Az amerikai polgárháború megítélése az amerikai köztudatban meglehetősen elnagyolt. A véres konfliktust általában a felvilágosult, rabszolgaság-ellenes északiak harcának írják le az elmaradott, a rabszolgasághoz ragaszkodó déliek ellen. Pedig a kérdés jóval összetettebb. Például az első elnöknek, George Washingtonnak számos rabszolgája volt, csakúgy, mint az ország egyik alapító atyjaként tisztelt Thomas Jeffersonnak, a harmadik elnökének, és Abraham Lincoln, akit joggal tartanak a polgárháborút lezáró nemzeti hősnek, sem tartozott a rabszolgatartás ellenzői közé. Beszédeiben és leveleiben Lincoln le is szögezte, hogy a háborút nem a rabszolgatartó rendszer megszüntetéséért folytatják, hanem az Unió megvédéséért, azért, hogy a déli szövetséges államok ne szakadhassanak ki az Unióból. Apró, de nem érdektelen adalék: az Unió fenntartásáért harcoló északi seregek vezetője, Ulysses Grant tábornok feleségének rabszolgái voltak... Mindez nem jelenti azt, hogy a rabszolgaság ne játszott volna szerepet a háború kitörésében, hiszen a déli államok valóban meg akarták védeni ezt a rút intézményt. Ezt is. És a szuverenitásukat, amely felhatalmazta őket az Unióból való kilépésre. Erre gazdasági okokat, érveket is felhoztak. A polgárháború vesztes vezetőinek és jelentős alakjainak állított szobrok sokak számára valóban retrog- rád és embertelen rendszer jelképei, ám eltávolításukkal érdemleges vita indulhatna a polgárháború értelmezéséről. (MTI)
