Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-14 / 187. szám, hétfő

www.ujszo.com I 2017. augusztus 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A Dagi túl nagy falat Talán csak Peking térítheti észhez Észak-Korea diktátorát SIDÓH. ZOLTÁN I M inden korábbinál ki­élezettebb az észak­koreai helyzet. A masszívan zabáló és ivó Kim Dzsong Un kommunista diktátor vezényletével Phenjan július elején sikeresen tesztelt egy olyan hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyre állítása szerint nukleáris töltet is szerelhető. Ezt követően Észak-Korea bejelen­tette, hogy komolyan mérlegelik az USA csendes-óceáni külbirtoka, Guam szigete elleni rakétacsapás le­hetőségét, majd az amerikai hírszer­zés közölte, a remeteállam rakétára illeszthető kis méretű nukleáris fejet fejlesztett ki. Más sem kellett Donald Trump amerikai elnöknek, aki a golfklubjából kiszólva „tűzzel és ha­raggal” fenyegette meg a világtól el­zárt diktatúrát. Az ENSZ által a legváltozatosabb szankciókkal sújtott Észak-Korea szemmel láthatólag minden megtesz azért, hogy mihamarább ütőképes atomarzenálra tegyen szert, hogy senki se merje megdönteni a Kim- dinasztia rémuralmát. Az alig 35 éves Kim, akit elsősorban a kínaiak egyszerűen csak Dagiként emleget­nek, szemrebbenés nélkül végeztette ki családtagjait, kiterjedt munkatá­borokat tart fenn, és egyet szeretne: ne jusson Szaddám Húszéin vagy Moammer Kadhafi sorsára, akik úgy jelentettek fenyegetést a Nyugatra, hogy közben nem rendelkeztek el­rettentő erővel. Természetesen az Egyesült Álla­mok hadereje messzemenően lekö­rözi a világ legfelfegyverzettebb ál­lamának, a legalább 1 millió főt mundérban tartó, akár 10 éves sor­kötelezettséget is előíró (ez a felső kaszt kádereinek gyerekeire nem vonatkozik) Észak-Korea ütőerejét, mégis nagyon szövevényes a helyzet. A világtól hermetikusan elzárt állam föld alá rejtett katonai objektumairól még a Pentagonnak is csak halvány fogalmai vannak, az sem világos, mennyi atomtöltete, bevethető bal­lisztikus rakétája van, továbbá az USA joggal óvakodik a nukleáris fegyverek használatától. Szöul védtelen Egyáltalán nem mellékes Kína ál­láspontja. Peking ugyan már erőtel­jesen távolodik Phenjantól, oly­annyira, hogy Kimet eddig nem is fogadták a kínai fővárosban, azonban végképp nem hiányzik neki a határai (Lubomlr Kotrha karikatúrája) mentén esetleg kipattanó zűrzavar, pláne az amerikai haderő felbukka­nása a szomszédban. És akkor még nem említettük a túszként fogva tar­tott Dél-Koreát, amelyik a potenciá­lis konfliktus legsebezhetőbb tagjává válhat. Egyrészt azért, mert a bő 10 milliós fővárosa, Szöul északi része alig 60 kilométerre fekszik a két Ko­reát elválasztó határtól, melynek túl­oldalán több mint 8000 ezer messze- hordó ágyú és rakétavető sötét tor­kolata tátong. A gyakorlatilag meg- védhetetlen óriásváros „nemzetbiz­tonsági szempontból kétségbeejtő helyzetben van” - fogalmazott egy amerikai politikai elemző. Atrumpi káosz Nos, ilyen kiélezett helyzetben az Egyesült Államok élén az utóbbi év­tizedek politikailag legkevésbé ta­pasztalt elnöke áll, akinek a közvet­len apparátusában szinte hetente mondanak le kulcsfontosságú pozí­cióban levő emberek, beleértve az egykor Kissinger és Brzezinski fém­jelezte nemzetbiztonsági főtanács­adói poszton történt cserét is. Közben Trump hangulatát azzal javítják, hogy napi rendszerességgel csak az őt dicsérő cikkeket, híreket tartalma­zó dossziét állítanak össze számára, miközben a CIA napi jelentését sutba vágva az elnök lelkesen twitterezik. Ha nem volna ilyen drámai a helyzet, akkor azt is mondhatnánk, hogy a Fehér Ház egy folytatásos telenovel­ia színterévé vált, ahol az orosz be­avatkozás elleni vádakkal harcoló elnök esetenként még az atomrakéták indítókódjait is elhagyja, mint annak idején a széles mosolyú Jimmy Car­ter és Bili Clinton. Kemény dió Egyelőre nem körvonalazódik a megoldás, ugyanis akik a békés tár­gyalásokat erőltetik, azok elfeled­keznek arról, hogy Kim képes felál­dozni nemzetét is, csak hogy hatal­mon maradjon. Sebészeti pontosságú amerikai beavatkozás sem reális, te­kintve, hogy a célpontok száma és helye sem igazán ismert. Talán csak Kína lassú, ám erősödő nyomása tántoríthatja el attól, hogy lángba bo­rítsa a Távol-Keletet, ehhez viszont Washingtonnak számos enged­ményt, garanciát kellene nyújtania Pekingnek. A kivárás sem igazán célravezető, hiszen az idő ä rakéta­programján lázasan dolgozó diktatú­rának kedvez. Fel van adva tehát a lecke, miközben a távlatos stratégiai gondolkodókból, a dolgokat össze­függéseiben látó politikusokból fáj­dalmasan kevés van Washingtonban. Schulz: német kancellár leszek! Martin Schulz, a Nómet Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje szerint jó esélye van rá, hogy ő legyen a következő német kormányfő. Schulz a ZDF köztelevíziónak adott inteijúban azt mondta, még semmi sem dőlt el, minden lehetsé­ges. Az interjú alapján nyitott ismét együtt kormányozni az Ángela Mer­kel kancellár vezette CDU-val és ba­jor testvérpártjával, a CSU-val, ha ő lesz az új kancellár. A szociáldemok­raták jelöltje annak ellenére nyilatko­zott ilyen magabiztosan, hogy pártja bőven le van maradva a CDU/CSU mögött. A felmérések szerint a kon­zervatív uniópártok támogatottsága 37^10%-os, az SPD 23-25%-os. Schulz az RTL kereskedelmi tele­vízióban is szerepelt, a menekültek és migránsok kiutasításával kapcsolat­ban azt mondta: ha valaki védelmet kér, de nem tiszteli a törvényeket, ak­kor ki kell utasítani. Azt ígérte, ha megnyeri a választásokat, mindent megtesz azért, hogy európai szinten nagyobb szolidaritás alakuljon ki a menekültek segítésében, mert eddig sok tagország kibújt a teherviselés alól. A szolidaritás alapelv, nem ma­zsolázgathat belőle mindenki a kedve szerint - jelentette ki. Hozzátette, ha kancellárrá választják, Németország csak akkor hagyná jóvá az EU költ­ségvetését, ha megegyezés születne az egységes bevándorlási és mene­kültpolitikáról. (MTI) Magyar nyelv a pozsonyi nyárban LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ E gyik kedvenc elfoglaltságom azt figyelni, hol jelenik meg a magyar nyelv Pozsonyban. Nyáron nagyobb a mozgás a kü­lönféle nyilvános helyeken, és ezért úgy érzem, a magyar nyelvvel is gyakrabban találkozom. Egészen megdöbbentő volt, amikor elmentem úszni az Aranyhomokra, és ott belebotlottam egy nagy bútoráruház reklámsátrába. Öles betűkkel rajta a magyar felirat: „Ébredj úgy, mintha újjászülettél volna!” Termé­szetesen nem hiányzott mellőle a hashtag, azaz a kettős kereszt #szepitoalvas. Persze a sátor másik oldalán ugyanez volt szlovákul és cse­hül is. Gondolom, ez egy szlovák, cseh és magyar reklámkampány, de na­gyon jólesett, hogy az Áranyhomokon így üdvözlik a fürdőzőket. Egy másik alkalommal álltunk a férjemmel az új Nemzeti Színház buszmegállójában, és magyarul beszéltünk arról, hogy nincs nálunk jegy, és SMS-jegyet kellene venni. Ekkor odajött hozzánk egy idegen férfi, és magyarul szólalt meg, hogy szívesen segít a jeggyel, el tud adni nekünk egyet. Aztán nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy mi nem turisták vagyunk, hanem helybeliek. Ő egy Pozsonyban dolgozó szlovákiai ma­gyar, és egyrészt nagyon kedves volt tőle, hogy segíteni akart, másrészt engem alaposan meglepett, hogy nem tudta, Pozsonyban nem csak a turis­ták beszélnek magyarul. Mint oly sokan, nyáron gyakrabban járunk grillezni a barátainkhoz, hosszú nyári esték a kertben, mindenki boldog, felnőttek és gyerekek is. A gyerekek ilyenkor többet játszanak a szomszéd gyerekekkel. A család, amelyikhez járunk, a kevés magyar család közé tartozik abban a pozsonyi negyedben. Az összes szomszéd szlovák. A szülők büszkén néznek az öt­éves fiukra, eddig nem is tudták, hogy már folyékonyan beszél szlovákul! Velük mindig csak magyarul beszél, de most, a szomszéd fiúval teljesen jól elbeszélgetett szlovákul. Én pedig a kishúgát csodáltam. Hároméves lesz, és teljesen természetesen szól magyarul a szlovák fiúhoz, hátha az megérti. Néha a bátyja tolmácsol neki, néha meg nem. Szerintem a kis szlovák srácnak nagy előnyére válhat, hogy ezekkel a gyerekekkel játszik. Az biztos, hogy ha nem is fog mindent érteni, neki a magyar nyelv már nem lesz idegen. Természetes lesz számára, sőt otthoni nyelv, olyan nyelv, amit otthon hallott. És ki tudja, még az is lehetséges, hogy a kislány miatt jövőre már ő is magyarul fog beszélni. Örömmel gyűjtöm ezeket az apró történeket, amelyek mind azt mutat­ják, hogy a magyar nyelv a pozsonyi élet természetes része. FIGYELŐ Az amerikai szoborháború háttere A charlottesville-i véres összecsa­pásokba torkolló demonstrációkat a szervezők azért hirdettek meg, hogy tiltakozzanak Robert Lee tá­bornok szobrának eltávolítása el­len. Robert Lee az amerikai pol­gárháborúban a rabszolgatartó dé­liek - a konföderáció - seregeinek főparancsnoka volt. Az USA déli városaiban szobor­bontási láz uralkodott el. Elszállít­ják a konföderációs idők köztéri relikviáit, lett légyen szó törvény­hozási épületek előtt lobogó kon­föderációs zászlókról vagy Robert Lee tábornok szobrairól. Á 2008-as elnökválasztási kampány egyik fő témája is az volt, hogy néhány déli államban loboghat-e a konföderá­ciós zászló a helyi kongresszus pa­lotája előtt. John McCain akkori republikánus elnökjelöltnek igen­nel kellett válaszolnia e fogas kér­désre, hogy elnyelje a dél-karolinai választók voksait. A polgárháború déli szereplőinekjelképei ellen fellépő politikus Nikki Haley, je­lenleg ő az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. Nem republikánusok és demokra­ták nézetkülönbségéről van szó az amerikai polgárháború megítélé­sében. Talán nem is nosztalgiáról, hanem inkább a polgárháború jel­legének és céljainak tisztázásáról, amely egyelőre még csupán egye­temi berkekben indult meg. Az amerikai polgárháború megítélése az amerikai köztudatban meglehe­tősen elnagyolt. A véres konfliktust általában a felvilágosult, rabszol­gaság-ellenes északiak harcának írják le az elmaradott, a rabszolga­sághoz ragaszkodó déliek ellen. Pedig a kérdés jóval összetettebb. Például az első elnöknek, George Washingtonnak számos rabszol­gája volt, csakúgy, mint az ország egyik alapító atyjaként tisztelt Thomas Jeffersonnak, a harmadik elnökének, és Abraham Lincoln, akit joggal tartanak a polgárháborút lezáró nemzeti hősnek, sem tarto­zott a rabszolgatartás ellenzői közé. Beszédeiben és leveleiben Lincoln le is szögezte, hogy a háborút nem a rabszolgatartó rendszer meg­szüntetéséért folytatják, hanem az Unió megvédéséért, azért, hogy a déli szövetséges államok ne sza­kadhassanak ki az Unióból. Apró, de nem érdektelen adalék: az Unió fenntartásáért harcoló északi sere­gek vezetője, Ulysses Grant tábor­nok feleségének rabszolgái vol­tak... Mindez nem jelenti azt, hogy a rabszolgaság ne játszott volna sze­repet a háború kitörésében, hiszen a déli államok valóban meg akarták védeni ezt a rút intézményt. Ezt is. És a szuverenitásukat, amely fel­hatalmazta őket az Unióból való kilépésre. Erre gazdasági okokat, érveket is felhoztak. A polgárháború vesztes vezetőinek és jelentős alakjainak állított szob­rok sokak számára valóban retrog- rád és embertelen rendszer jelké­pei, ám eltávolításukkal érdemle­ges vita indulhatna a polgárháború értelmezéséről. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents