Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-10 / 184. szám, csütörtök
Fotósuu www.ujszo.com ■ ujszo<®u;szo.com Lemaradtam a „kék óráról”, így már csak teljes sötétségben tudtam lefényképezni a Lánchidat. Állványt használtam és rendkívül hosszú záridővel, tíz másodpercen át exponáltam. Közben egy hajó is átment a híd alatt - ebből csak egy fényes csíkot látni a képen. Lajkó Félixet pozsonyi koncertjén hosszú, 1 /20 másodperces záridővel fényképeztem. Ha nem is maradt tűéles az arca, még éppen hogy felismerhető. Azért tartom jónak ezt a képet, mert - éppen az elmosódott mozdulatnak hála - rajta van a hegedűs gyors kézmozgása is. Bevallom, harminckétszer próbálkoztam, amíg sikerült úgy lekövetnem exponálás közben a bungee trambulinon ugráló kislányt, hogy ő maga mozdulatlannak tűnjön, a háttér viszont elmosódott legyen. Így is lehet érzékeltetni a mozgást, érdemes tehát gyakorolni. Ä záridő vagy expozíciós idő az az időtartam, amíg fényképezőgépünk érzékelőjét fény éri, vagyis amíg elkészül a fényképünk. A szenzort eltakaró zárszerkezet két függőlegesen futó fémredőnyből áll, az exponálás pillanatában az egyik kinyílik, szabaddá teszi a fény útját, a másik pedig leereszkedik, ismét elsötétítve az érzékelőt. Mindez általában a másodperc néhány tized- vagy századrésze alatt történik. Katt - és el is készült a fotónk. Nem mindegy azonban, mennyi ideig tart nyitva a zárszerkezet, hiszen ez befolyásolja az érzékelőre jutó fény mennyiségét. Minél rövidebb a záridő, annál inkább „megállítja" a mozgó témát a fényképezőgép. A hosszabb expozíciós idő pedig azzal jár, hogy nagyobb eséllyel lesz elmosódott az új biciklijén száguldozó Kristóf. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gépet tartó kezünk ne „rázza be" a fényképet, és témánk se mozduljon el exponálás közben, rövid záridőt kell választanunk. Persze nem biztos, hogy minden mozgást meg akarunk fagyasztani, sokkal érdekesebben ábrázolhatjuk egy autó vagy körhinta működését, ha hosszabb záridővel fényképezünk. Figyeljük csak meg az autók Bár a fotózás a pillanat művészete, ez a pillanat néha akár több másodpercig is tarthat. Kezdjük egy kis elmélettel, hiszen nem árt tisztázni, mi is az a záridő, aminek a gyakorlati alkalmazásával a továbbiakban foglalkozni fogunk. A szökőkúton landoló sirályt csak nagyon rövid, a másodperc egy ötszázad (1/500) részéig tartó expozíciós idővel tudtam „megállítani“, különben elmosódott lett volna. A víz is olyan lett, mintha üvegszerűen megfagyott volna. Egy több fotóból álló esküvői sorozat egyik képeként megállja a helyét egy ilyen furcsa felvétel is, amelyen az ifjú párt hosszú, egytized másodperces záridővel fényképeztem. Állványt nem használtam. Hogy a mozgásukat még inkább kiemeljem, exponálás közben még rá is közelítettem (zoomoltam) a táncotokra. reklámfotóit: ezeken szinte mindig mozgásban, elmosódva ábrázolják a kerekeket. A tájképek fényképezésekor is hasznát vehetjük a hosszabb záridőnek. Egy szélfútta búzamező fotóján jól mutatnak a bemozduló kalászok, de a vízesések, folyók ábrázolásának is jót tesz, ha fátyolszerű- en elmosódik a víz ahelyett, hogy minden cseppje külön kivehető lenne a képen. A rövid záridő (pl. 1/500,1/1000 másodperc) alkalmazása gyorsan mozgó témák, például madarak, versenyautók vagy a hevesen gesztikuláló nagynéni fényképezésekor elkerülhetetlen. Mivel ilyenkor csak rövid ideig van nyitva a zárszerkezet, elegendő fényre van szükségünk. Borús időben vagy estefelé csak akkor használhatunk rövid expozíciós időt, ha elég nagy fényerejű objektívünk van, vagy ha magas ISO (fényérzékenység) értéket állítunk be. Előfordul, hogy sportolók, gyorsuló gépkocsik, pörgő táncosok megörökítésekor szeretnénk, hogy a mozgást is érzékeltetni tudjuk, de nem akarjuk, hogy az egész fotó elmosódott legyen. Mit tehetünk ilyenkor? Több lehetőségünk is van, azonban nem lesz könnyű dolgunk. Mindenképpen hosszú (1/15, 1/30 mp) záridőt kell használnunk. Lajkó Félix fenti portréjának fotózásakor kimondottan jól jött, hogy kevés volt a fény, és ezért csak hosszú záridővel (1/20 másodperc) fotózhattam. Azt a pillanatot sikerült elkapnom, amikor a hegedűvirtuóz feje alig mozdult, arcvonásai felismerhetők maradtak, a vonót tartó keze viszont látványosan elmosódott. Ha vakut vagy rövidebb záridőt használtam volna, mozdulatlanná merevedett volna a zenész. Különleges, zsön, sziklán vagy akár egy autó motorháztetőjén is. Vegyünk fel stabil testhelyzetet, és exponáljunk. Ha túl sok a fény, mi pedig mégis hosszú záridővel akarunk fényképezni, használhatunk ND (természetes szürke) szűrőt, ez csökkenti a gépbejutó fénymennyiséget. Fotózáskor használjunk késleltetett önkioldót vagy távirányítót, hogy az exponáló gombot lenyomó ujjunk se mozdítsa meg a gépet. Az esti felvételek készítésével ne várjuk meg a teljes sötétséget, a legjobb a kék órának nevezett, a naplementét követő időben fotózni. Tippek, trükkök Különösen kell vigyáznunk a hosszú záridőkkel, ha a zoomot használjuk, vagyis közelebb hozzuk a témát, mert ilyenkor a kezünk remegésének hatását is felerősítjük. B Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, ha beszerzünk egy jó minőségű fotóállványt, hogy esti fényképezés alkalmával ne kelljen improvizálnunk. Állvány híján megtámaszthatjuk gépünket korláton, fatöra mozgást érzékeltető hatást érhetünk el, ha a második redőnyre szinkronizáljuk a vakut. Ennél a módszernél a megfelelő vakubeállítás után exponáláskor gépünk először hosszabb záridővel készít egy felvételt, hogy megfelelő mennyiségű természetes fény kerüljön a szenzorra (ez kelti az elmozdulás hatását), majd elvillan a vaku, „megállítva" a mozdulatot. Próbálkozhatunk az elég nagy gyakorlatot megkívánó, követéses (svenkelés) módszerrel. Ilyenkora mozgó tárgyat vagy személyt „követjük le" exponálás közben, vagyis ugyanolyan sebességgel és irányban mozgatjuk fotózás közben a gépet, ahogy a témánk mozog. Ezáltal az amúgy mozdulatlan háttér mosódik el a képen. A hosz- szú expozíciós idővel készített felvételeken a mozgó tárgyak fényei csíkként jelennek meg, az emberek pedig szellemként, félig átlátszóan. Főként forgalmas utakat fényképezve mutatnak jól az autók fényszórója és hátsó lámpája által húzott sárga és piros csíkok. A legtöbb gépen be tudjuk állítani, hogy a felvétel akár percekig is tartson. Az analóg gépek korában „B" időként ismert beállítás azt jelenti: addig van nyitva a zár, ameddig lenyomva tartom a gombot. Ha például villámokat vagy - augusztus lévén - hullócsillagokat akarunk fényképezni, erősítsük állványra gépünket, állítsuk be a „végtelen ideig" tartó záridőt, 100-as ISO értéket, majd manuális módban élesítsünk a végtelenre, és nyomjuk meg a gombot. Addig exponáljunk, amíg meg nem látjuk a villámot az égen. Be is fejezhetjük a percekig tartó „pillanatfelvételt", a villám jó eséllyel ott lesz a képen. Juhász László (A szerző felvételei) Hobbi 2017. Augusztus
