Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-09 / 183. szám, szerda
6 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. augusztus 9.1 www.ujszo.com Miért csak Ryba nič? MARIÁN LEŠKO E gyetlen pillanatra sem szabadna megfeledkeznünk a banktitok megsértése miatt múlt héten kezdődött tárgyalás kapcsán azokról az ügyekről, amelyek nem kerültek a bíróság elé. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy az alkotmány szerint a törvény előtt mindannyian egyformák vagyunk. A Filip Rybanič elleni banktitoksértési eljárás ügye egy év alatt jutott el a feljelentéstől a bírósági tárgyalás megkezdéséig. Égy hasonló ügyben - melyben nem a banktitkot, hanem az adózási titkot sértették meg - viszont tapodtat sem haladtak előre. 2016 márciusában, pár nappal a parlamenti választások előtt a Smer elnöke adócsalással vádolta meg a nyilvánosság előtt az egyik ellenzéki párt elnökét. Olyan dokumentumok és információk voltak a birtokában, amelyek nyilvánosságra hozásával megsértette az adózási titkot. A Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség nem indított hivatalból eljárást, ehhez egy ellenzéki képviselő, Ondrej Dostál büntetőfeljelentésére volt szükség. A Btk. 264. paragrafusa szerint az üzleti titok, a banktitok és az adózási titok megsértése is bűncselekmény, ennek ellenére a kormányfő ellen nem emeltek vádat, sőt még csak eljárás sem indult ellene. Szlovákia az alkotmány szerint jogállam, de valójában csak a karikatúrája annak, hiszen a Büntetőtörvénykönyv nem vonatkozik azokra, akik éppen hatalmon vannak. Pedig ahogy Filip Rybaničot megilleti a törvényes és tisztességes bírósági eljárás, ugyanúgy megilleti Robert Ficót is, mert a 264-es paragrafus mindkettejükre és mindenkire egyformán vonatkozik. A banktitok megsértése miatti tárgyalás folyamatosan emlékeztet bennünket a Bastemák-ügyre is. Arra, hogy Robert Kaliňák belügyminiszterre és vállalkozóra is vonatkozik az összeférhetetlenségi törvény, amely megtiltja, hogy ilyen pozícióban üzleti tevékenységet is folytasson. Kaliňák heteken át azt hangoztatta, hogy semmi köze nincs közeli ismerőse, LadislavBaštemáküzleteihez. Még 2016. június 7-én is azt válaszolta Jozef Rajtár SaS-es ellenzéki képviselő parlamentben feltett kérdésére, hogy „soha nem kaptam semmilyen összeget Baštemák úr egyetlen cégétől sem”. Egy héttel később kiderült, hogy ez nem igaz. Kaliňák azóta sem mutatott fel semmilyen bizonyítékot, hogy az ő verziója lenne az igaz, vagyis „megvette a B. A. Haus távozó részvényesétől”, tehát Ladislav Baštemáktól céges részvényeit. Nem mutatott fel semmit, ami bizonyítaná, hogy az átutalási tranzakció úgy zajlott le, ahogy ő állítja. Ami a hajmeresztő, hogy a NAKA nyomozója és Dušan Kováčik speciális ügyész közösen elrendezte, hogy az üggyel ne foglalkozhasson Vasiľ Spirko addig illetékes ügyész sem, akitől „az ügyészi eljárás zavartalan lefolytatására” hivatkozva vették el az ügyet. O ugyanis nem érte volna be annyival, hogy a belügyminiszter kijelenti neki, hogy „nem történt törvénysértés”. Filip Rybanič bírósági pere a mementó, hogy ugyanolyan súlyos vagy súlyosabb ügyek, mint az övé, egyszerűen nem kerülnek bíróság elé. Mert ha nincs, aki vádat emeljen, akkor nincs, aki ítéletet hirdessen. A szerző a Trend kommentátora FIGYELŐ 1,1 millió betöltetlen állás a németeknél Rekordszintet ért el a németországi betöltetlen álláshelyek száma -1,1 millió embert tudnának alkalmazni. Ebből 938 ezer állás a volt nyugatnémet területen, 261 ezer a keleti részben van. Különösen a kis- és közepes vállalatok kerestek nagy számban szakképzett munkaerőt. A cégek körében végzett reprezentatív felmérést az Institut für Arbeitsmarkt und Berufsforschung (IAB) évente négy alkalommal végzi el. Csak idén már százezerrel nőtt a betöltetlen állások száma. (MTI) Mélyül a válság Danko lassan közröhej tárgya lett, és ezt tetézte az amatőr lenyúlás A kormánykoalíció, amely a „stabilitás záloga” és „nincs alternatívája”, eddigi legnagyobb válságát éli. Derült égből villámcsapásként jött, és úgy fest, nem figyelemelterelő cirkuszról van szó, a válság mélyebb. Andrej Danko hétfőn felmondta a koalíciós szerződést, a tegnapi pártelnöki csúcstalálkozó pedig sikertelenül zárult. Csak a kötelező panelek hangzottak el („folytatjuk”, „nincs alternatíva”, „pénteken megegyezünk”). Az, hogy avil- lámhárító szerepébe kényszerült Bugár Bélát küldték a sajtó elé, mutatja, hogy elmérgesedett a viszony a Smer és az SNS elnöke között. Az, hogy a válság mélyebb, leginkább az SNS és a Smer vezetéséből szállingózó hírek mutatják. Fi- cóékat sokkolta Danko hétfői levele. Az SNS névvel vagy név nélkül nyilatkozó elnökségi tagjainak szavaiból pedig kitűnik: felgyülemlett néhány probléma, melyek frusztrálják a nacionalista pártelitet. Például - és ez is beszédes jele annak, mik az SNS prioritásai - úgy érzik, a Smer indokolatlanul blokkolja az állam- igazgatásban és az állami cégeknél történő személycseréket. Nem csoda. Eddig minden kormányváltásnál kisöpörték a régi vezetőket - függetlenül attól, szakmailag megfelelőek voltak-e -, majd a sajátjaikkal töltötték fel a járási hivatalokat, igazgató- és felügyelőtanácsokat stb. 2012 és 2016 között a smeresek ültek mindenütt, érthető, ha Ficóék nem akarják félreállítani saját embereiket az SNS-esek kedvéért. A zsákmány mindenkinek fontos. Ezek a felfokozott koalíciós stresszhelyzet tünetei. A válság megértésében ugyanakkor kulcs- fontosságú Andrej Danko személye. Az SNS elnökének van egy álma: miniszterelnök akar lenni. Azután, hogy az SNS-t kifelé szalonképes párttá tette, bevitte a parlamentbe, kapós arává tette és kormányba juttatta, úgy érezhette, az álmok arra vannak, hogy valóra váltsák őket. Ám a realitás ismét szembejött. Az utóbbi bő fél évben Danko egy számára addig új jelenséget tapasztalhatott meg: pártja növekedése megállt, ő maga pedig fokozatosan közröhej tárgya lett. A gondokat a nemrég kirobbant Plavčan-botrány tetézte. Az SNS itt 2006 és 2010 közötti arcát mutatta: nulla szakértelem, amatőr lenyúlások. Ján Slo- tának akkor ez elég volt, a részeges pártelnök józanul látta saját korlátáit: megelégedett a zsákmányszerző koalíciós csendestárs szerepkörével. Danko a múlt héten azt láthatta, hogy amíg ő miniszterelnöki álmait szövögette, az SNS lassan, de biztosan visszacsúszott oda, ahonnan regnálása elején indult: egy kicsi, de hangos, az értelmes emberek által kínosan került közpénzfosztogató párt - az egyetlen különbség, hogy nem szidja a magyarokat. Éz lehetett az a lelkiállapot, amelyben Danko 19-re lapot húzott. A következő napokban meglátjuk, mit kap. Segítünk: semmit. Vagy lenyeli, hogy legfeljebb pár barokkos körmondattal egészül ki a koalíciós szerződés, vagy magára rántja az asztalterítőt. Igaz, utóbbi egyik kormánypártnak sem érdeke. Engedni viszont aligha fognak, főleg nem a Smer. ANDREJ DANKO ALLAPOTA TOVÁBBRA IS VÁLSÁ60S! (Cartoon izer) Ahol tábornokok a miniszterek és a szocialista hadsereg irányít Kulcsszerepet játszik a venezuelai válságban az erős hadsereg, mely Nicolás Maduro szocialista elnök hatalmának legfőbb támasza. A hadsereg főszerepet játszik az ország stratégiailag fontos gazdasági ágazataiban, így az olajiparban is. Az orosz és kínai fegyverekkel felszerelt fegyveres erőt az időközben elhunyt Hugo Chávez követőjének (chávistának), nemzetinek és antiimperialistának minősítik, és a tábornokok „abszolút és feltétlen lojalitással” tartoznak Nicolás Ma- durónak. A Bolívari Nemzeti Fegyveres Erő (FANB) létszámát 365 ezer főre teszik, ez a létszám a szárazföldi erők, a légierő, a haditengerészet, valamint a nemzeti gárda és a tartalékosok között oszlik meg. Ereje vetekszik a szomszédos Brazília hadseregének erejével, miközben Venezuelában körülbelül 30 millióan élnek, míg Brazíliában 210 millióan. 2006-ban az Egyesült Államok megtiltotta észak-amerikai fegyverzet és katonai technológia eladását és átadását Venezuelának, ami arra késztette Hugo Chávez akkori elnököt, hogy az új stratégiai szövetségesekhez, Oroszországhoz és Kínához forduljon. Oroszország a katonai aktivitást figyelő nem kormányzati szerv, az Állampolgári Ellenőrzés szerint Venezuelának tűzfegyvereket, rakétavetőket, páncélozott hadieszközöket, légvédelmi rendszereket, harci repülőgépeket és helikoptereket, valamint rakétákat is szállított. Kínából rádiós felszerelések, radarok, páncélozott járművek, repülőgépek és helikopterek érkeztek. Maduro kormányának 32 minisztere közül tizenkettő katona, tíz közülük még aktív, kettő nyugállományú. A hadsereg élén Vladimir Pad- rino López tábornok áll, aki védelmi miniszterként egyfajta szuperminiszter. A katonák vezette kulcstárcák között van az elnöki hivatal, a belügyi, az igazságügyi, az élelmezési, a mezőgazdasági, a halászati, a lakásügyi, a villamosipari tárca, valamint a munkaügyi minisztérium. Az ellenzék Rodolfo Marco Torres ezredest, az élelmezési tárca vezetőjét teszi felelőssé az országot sújtó élelmiszerhiányért. Manuel Quevedo tábornok, lakásügyi miniszter irányítja Maduro kormányzatának egyik kiemelt programját, 1,7 millió szubvencionált lakás megépítését. Az ellenzék bírálja a hadsereg nagyarányú részvételét a kormányzatban, azt, hogy beleártják magukat a politikába. „Hugo Chávez legnagyobb hibája az volt, hogy kiengedte a katonákat a laktanyákból. Ki fogja őket oda visszaküldeni?” - tette fel a kérdést tavaly Henry Ra- mos Allup politikai veterán, a parlament volt elnöke. Televíziós csatorna, bank, autóösszeszerelő üzem, építési csoport szintén részét képezi azoknak az intézményeknek, amelyeket a hadsereg ellenőriz. A listát gyarapítja a 2016-ban alapított Camimpeg, a bányászati, kőolaj- és gázkitermelési ágazatokat tömörítő vállalat. Ennek a társaságnak ugyanazok a funkciói, mint a nyílt Pdvsa-nak (Petroleos de Venezuela): megújítani és működtetni a kitermelő helyeket, eladni, terjeszteni a bányászati, az olaj- és gázipari, illetve vegyipari termékeket. A Camimpeg az „ipar katonai motorja” Maduro szerint. Az elnök ennek segítségével akar szembeszállni a gazdasági háborúval, amelyet szerinte az ellenzék és a vállalkozók vívnak kormánya destabili- zálásának céljával. (MTI) MÓZES SZABOLCS
