Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-07 / 181. szám, hétfő
fitr GYÓGYHÍREK egészség ■ 2017. augusztus 7. www.ujszo.com A súlyos diagnózist a váróteremben tudta meg Élete legnagyobb sokkját élte át a prágai Michael Jettmar, aki hat évvel ezelőtt véletlenül tudta meg, hogy HÍV pozitív. Akkori szerelme fertőzte meg, akiről kiderült, hogy gyakran váltogatta szexuális partnereit. A doktornő a váróteremben, mindenki füle hallatára közölte vele a diagnózist. Lassan beletörődött a betegségébe, s ma már ő segít a betegeknek. „Kollégámnak mononukleózisa volt, ezért munkaadóm vértesztre küldött” - emlékezik visz- sza a fiatal cseh fiú, aki nemég Szlovákiában járt, hogy mindenki okulására elmondja történetét és átadja tapasztalatait. A fertőző osztályon bevallotta az orvosnak, hogy neki és partnerének is magas láza volt. Amikor az infektológusnak elmondta, hogy homoszexuális, az orvos a HIV-tesztet is javasolta neki. „Biztos voltam benne, hogy nem lehet baj, mert tudtam, hogy csak egy partnerem volt” - folytatta. Amikor megtudta a diagnózist, összeomlott. A váróteremben állt, körülötte emberek. Az orvos megkérdezte: „Maga Jettmar? Ön HlV-fertő- zött, meg fog halni!” Michael összeesett. Akkor még csak azt tudta erről a betegségről, hogy Freddy Mercury is AJDS-ben halt meg. Amikor elé nyomták a négyoldalas dokumentumot, hogy olvassa el és írja alá, megfordult vele a világ. Nagyon félt a haláltól, amit a doktornő jósolt neki. „A kezdeti sokk után rájöttem, hogy a HIV-fertőzött ember ugyanolyan teljes értékű életet él, de örökre megbélyegzett” - mondja Michael. „Édesanyámnak, akivel jó volt a kapcsolatom, csak egy | év elteltével voltam képes a | diagnózisról beszélni. Anyám később vallotta be, j hogy hónapokig félt attól, hogy megfertőzöm” - mondta a fiatalember. Ma már teljesen normális életet ( él. Az orvostudomány oly- | annyira fejlődött, hogy a HIV-fertőzöttek antiretrovirotikumokat szednek, és nincsenek semmilyen tüneteik. A társadalomban viszont naponta ellenállásba ütköznek. A diagnózisról ugyanis tájékoztatniuk kell a munkaadót és a kezelőorvost. Michael beletörődött abba, hogy beteg, és támogatja azokat az embereket, akik ugyanúgy fertőződtek meg mint ő. „Nemcsak nekik, hanem a családjaiknak is segítek, hogy elfogadják a nehéz helyzetet, és megosztom velük tapasztalataimat. Iskolákba járok előadni, elmagyarázom a gyerekeknek, hogyan terjed a HÍV vírus, és hogyan kell védekezni ellene” - tette hozzá. (ki) A HIV-fertőzés és az AIDS nem gyógyítható, de a megfelelő és idejében elkezdett kezelés lassíthatja a beteg immunrendszerének leépülését. A HIV-tesztet a pozsonyi nemzeti referenciós központban, valamint a kerületi közegészségügyi hivatalok végzik el ingyen és névtelenül. A www.domsvetlaslovensko.sk vagy a 0800666777-as ingyenes telefonszámon mindenki megtalálhatja azoknak a helyeknek a jegyzékét, ahol a HIV-tesz- tet bárkinek elvégzik. Ön melyik diétában hisz: a cukor- vagy a zsírmentesben? Önök szerint melyik az a diéta, amelyet életünk végéig képesek lennénk betartani? - ez volt az egyik amerikai felmérés fő kérdése. Eredményeit Carrie Dennett foglalta össze a Washington Postban. Most ezt a cikket ismertetjük. Meglepő eredmény A felmérésből kiderült: az amerikaiak szerint az alacsony szénhidráttartalmú diéta 30 százalék cukrot és 45 százalék zsiradékot, míg az alacsony zsírtartalmú diéta 29 százalék zsírt és 48 százalék cukrot tartalmaz. Érdekes, hogy bár a kutatás résztvevőinek nem kellett a kalóriabevitelt csökkenteniük, mégis átlagosan napi 500 kalóriával kevesebbet fogyasztottak, s megtanultak egészséges élelmiszereket enni. Azokat, akik alacsony zsírtartalmú diétát tartottak, arra ösztönözték, hogy több teljes kiőrlésű terméket, borsót, lencsét, szezonális gyümölcsöt, sovány tejterméket és húst egyenek. Azoknak, akik alacsony szénhidráttartalmú diétán voltak, minőségi olajokat és zsírokat, avokádót, kemény sajtokat, mogyoróvajat, legelőn nevelt állatok húsát, szabadon élő tyúkok tojásait ajánlották. „Mindenkinek állandóan rendelkezésére állt friss zöldség, saláta, ki kellett hagyniuk viszont a hozzáadott cukrokat, de legjobban a fehér liszt fogyasztását kellett korlátozniuk” — magyarázta Christopher Gardner professzor. Nagyobb különbségek nélkül A kutatás résztvevői összesen csaknem 3 tonnát fogytak, de a professzor szerint mindössze 900 gramm különbség volt a zsírszegény és az alacsony szénhidráttartalmú diétát tartók között. Az egyik és a másik csoportban is volt olyan, aki 30 kilót fogyott és olyan is, aki 10 kilót felszedett. Ami a zsírégetés gyorsaságát vagy az izomtömeg leépülését illeti, a két csoport között nem volt különbség, vagyis egyik sem volt előnyben. Az a feltételezés sem igazolódott be teljesen, hogy az inzulinrezisztens embereknek előnyösebb az alacsonyabb szénhidráttartalmú diéta. M inden egyes betegre, áld azt állítja, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéta az egyedüli módja a testsúly és az egészség megőrzésének, egy olyan beteg esik, aki mindig zsírszegényen táplálkozik, és meg van győződve arról, hogy ha zsiradékot fogyasztana, szívproblémái lennének és meghízna. Mindkét típusnak tudnia kell: ha valamit megpróbál korlátozni - a cukrot vagy a zsírt -, arra is gondolnia kell, hogy a hiányt mivel pótolja. Amikor néhány évvel ezelőtt a világot elérte a zsírkorlátozás divathulláma, az emberek többsége a magasabb cukor- és fehérliszttartalmú ételeket kezdte fogyasztani, és a gyümölcsre, a zöldségre vagy a teljes kiőrlésű termékekre nem is gondolt. A drasztikus zsírcsökkentés tehát nem volt valami jó ötlet. A kulcs az inzulin? Ha már a fogyásról beszélünk, az elmúlt években végzett kutatások azt bizonyították, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétáknak lehettek ugyan rövid távú jótékony hatásaik, de senki sem merte kimondani, hogy ez a diéta a legjobb. Erről tanúskodik a tény, hogy 95 százaléka azoknak, akik a diéta hatására lefogyott, később ismét meghízott. Christopher Gardner, a stanfordi egyetem professzora és tudóscsapata tíz évvel ezelőtt-311 nő részvételével - négy diéta hatását hasonlította össze. Kiderült, hogy a nők ádagos súlya csak néhány száz grammal csökkent. Az azonban figyelemreméltó volt, hogy voltak olyanok, akik több mint 20 kilót fogytak, mások viszont 5-10 kilót híztak. Mi az oka ennek a különbségnek? Christopher Gardner csapata elhatározta, hogy megkeresi a választ erre a kérdésre. Nem azt kutatta, hogy melyik diéta a legjobb, hanem annak járt utána, hogy az egyes diétatípusok mely nőknek felelnek meg a legjobban. Néhány részeredmény jelezte: a titok nyitja az, hogy az ember szervezete hogyan reagál az inzulinra. Ha megtaláljuk a választ erre a kérdésre, mindenki számára testre szabott diétát dolgozhatunk ki. Van, akinek segít, ha kevesebb zsiradékot fogyaszt, van, akinek a cukor csökkentése felel meg. A fenntarthatóság a döntő Örültem, amikor meghallgattam Christopher Gardner Dietfits című tanulmányának eredményeit, amelyeket a professzor néhány hónappal ezelőtt egy konferencián ismertetett. Meglepett, hogy ez a tanulmány mennyire közel áll a valósághoz. A tanulmány résztvevőinek véletlenszerűen bizonyos fajta diétát kellett tartaniuk, ami nem látszott túl igényesnek még akkor sem, hogy eléggé sokáig kellett tartani. Orvosként tudom, hogy a diéta fenntarthatósága a lényeg. Mivel az alacsony szénhidrát- vagy zsírtartalmú diétának nincs pontos meghatározása, Christopher Gardner megkérte a tanulmány 609 résztvevőjét, hogy étkezésükben 20-20 százalékkal csökkentsék vagy a cukrot, vagy a zsírt aszerint, milyen diétát tartanak. Ha szükséw Úgy együnk, hogy telítettek legyünk, de ezzel párhuzamosan ügyeljünk a betartására. gét látták, néhány hét múlva változtathattak a diétán. „Kérem, segítsenek az amerikaiaknak meghatározni, mit jelent az alacsony szénhidrát- és zsírtartalmú diéta - mondta, s hozzátette: - Próbáljanak eljumi arra a pontra, amikor ki tudják mondani: „Igen, úgy gondolom, elértem azt a mennyiséget, amit életem végéig tartani tudnék.” Légy telített, étkezz egészségesen! Mi tehát a tanulság? Elsősorban az, hogy túlságosan ne bízzunk a zsírok vagy a szénhidrátok csökkentésének súlycsökkentő hatásában. Helyette inkább hallgassunk azokra, akiknek úgy sikerült lefogyniuk, hogy semmilyen diétát nem tartottak. „Nem volt fontos, hogy milyen diétát írtunk elő nekik. A lényeg az volt, hogy elkezdtek másképpen viszonyulni az ételhez” - mondja Christopher Gardner professzor, majd hozzátette: „Megtanulták, hogy gépkocsiban, könyvtárban, gyűlés alatt nem esznek. Gyakrabban jártak piacra, gyakrabban főztek otthon.” Ha valaki diétázni akar, gondolkodjon el, mely étkezési mód elégíti ki őt legjobban. A professzor soha nem parancsolta meg a kutatás résztvevőinek, hogy csökkentsék a kalóriamennyiséget, ezt önként tették meg. Épp ezért tűnik úgy, hogy a teltségérzet lehet az egész probléma kulcsa. „Valószínű, hogy ha korlátozzuk energiabevitelüket, épp éhséget váltunk ki, és emiatt kellemetlenül fogják magukat érezni” - mondta a professzor. „A legész- szerűbbnek a következő szabály tűnik: úgy együnk, hogy telítettek legyünk, de ezzel párhuzamosán ügyeljünk a helyes étkezés elveinek betartására.” Feldolgozta: kovács
