Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-07 / 181. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. augusztus 7. KULTÚRA I 7 Irodalomról egymás között Irodalmi folyóiratokkal ismerkedtek a Fiatal írók Táborának résztvevői Várhosszúréten Műfajelemző előadás a természet lágy ölén (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Pályakezdők tanulhattak tapasztalt íróktól, ismerked­hettek irodalmi folyóiratokkal és azok szerkesztőivel, együtt hallgathattak izgalmas előadásokat a Fiatal írók Táborában, amely szerdától öt napon át tartott, ezúttal Várhosszúróten. Idén 19. alkalommal rendezte meg a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) a tábort, amely sokfelé ven­dégeskedett az évek alatt, és amely­hez egy ideje szervesen kapcsolódik a Text-túra elnevezésű, műhelymun­kára, szövegalkotásra fókuszáló workshop, illetve a fiatalok számára kiírt Pegazus Alkotópályázat is. Nem véletlenül, hiszen a jeligés pályázatra beérkező szövegek nagy része épp a többéves, szisztematikus tehetség- gondozás gyümölcseként születik, amit ismert hazai szerzőkből álló kis csapat végez. A fiatalok zöme több éve visszajár, nemcsak a nyári, ha­nem a tavaszi és az őszi foglalkozá­sokra is. Sőt az egyik palánta, Baka L. Patrik ma már mentorként segíti a ná­la is fiatalabbakat. A Pegazusra idén tizennyolcán küldtek be szöveget, a zsűri szerint a próza kategória volt az erősebb, ott akár négy mű is kaphatott volna első díjat. N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és Mizser Attila végül Lombos Kor­nélia szövegét találta a legjobbnak, a második helyen Jung István végzett, a harmadik pedig megosztva Forgács Péter és Plonicky Tamás lett. Líra ka­tegóriában nem volt első helyezett, a második Gyurász Marianna lett, Tő- zsér Árpád különdíját pedig Mázik Orsolya kapta. Grendel Lajos a pró­zaírók közül Plonicky Tamást tartot­ta különdíjra érdemesnek. Azt, hogy a versírás magányos műfaj, a tábor két magyarországi „sztárvendége”, Géczi János és Mar- no János készül megcáfolni, ők, min­denki meglepetésére, közösen írnak verseket. Már van belőlük egy félkö­tetnyi, a majdani könyv Géczi Mamo János néven fog megjelenni. Tátott szájjal hallgatták a táborlakók, ami­kor a munkamódszert elemezték. Olyan ez, mintha egy új személyiség született volna - mondta Géczi, Mar- no pedig hozzátette, őt régóta zavar­ja, hogy a magyarországi folyóiratok márkanévként kezelik szerzőiket, az­az elsősorban nagy neveket közöl­nek, és csak másodsorban jó szöve­geket. Számukra viszont ez esetben a születő versek színvonala volt fontos, nem az, hogy melyik sort ki írta. A fiatalok a négy hazai magyar iro­dalmi folyóirat közül háromnak a fő­szerkesztőjével is találkozhattak a tá­borban. Mizser Attila (Irodalmi Szemle) a tematikus lapszámok összeállításának buktatóiról, a ter­jesztés nehézségeiről és új olvasói ré­tegek megszólításáról beszélt, mun­katársa, Nagy Csilla pedig a fiatalok pályakezdésével kapcsolatos gya­korlati kérdésekre is kitért. Talán az ő előadása váltotta ki a legnagyobb ér­deklődést, hiszen a jelen lévő mint­egy harminc fiatal azt szeretné, hogy az írás valamiképpen életük részévé váljon. És sokan érzik már, hogy az önkifejezés mellett ez egy szakma is, amely bizonyos készségek, narratív struktúrák elsajátítását igényli, illetve némi jártasságot kíván az irodalmi életben. A magyarországi irodalom- történész és kritikus fontosnak tartja, hogy a szlovákiai magyar fiatalok anyaországi írótáborokba is eljárja­nak, kapcsolatokat építsenek, ottani lapokban is publikáljanak. De nem mindegy, melyiket választják, kikhez csatlakoznak, milyen - akár politikai - értékrendekkel azonosulnak. A la­pokban való jelenléttel ismertséget szerezhetnek, mielőtt még első köte­tük megjelenne, illetve felkelthetik a kiadók érdeklődését. Természetesen egy új könyvnek is jó reklám, ha egy lapban kritika jelenik meg róla, vagy részletet közölnek belőle. Kérdés persze, kiknek mennyire fontos ez az egész, illetve mekkora a presztízse manapság a szépiroda­lomnak tájainkon. Erről élénk vita alakult ki a táborban. Többek szerint az SZMIT hiába fektet nagy súlyt a tehetséggondozásra, ha nem képvi­seli kellő vehemenciával az írók ér­dekeit a döntéshozók felé. A hazai fo­lyóiratok anyagi helyzete pedig nem teszi lehetővé, hogy méltó összegű honoráriummal, méltó módon díja­zott pályázatokkal ösztönözze a szer­zőket a pályán maradásra. A tehetsé­ges „Pegazus-nemzedék” már három antológiát is megérdemelt volna, ám eddig egyet sem tudtak kiadni a he­lyezett művekből, azok csak az Opus című lapban, az SZMIT folyóiratá­ban jelentek meg. A lap főszerkesz­tője, Hizsnyai Zoltán, aki egyébként a fiatalok egyik mentora, épp a tá­borban panaszolta el, hogy az Opus idén a tavalyinál egyharmaddal ke­vesebb állami támogatást kapott, ezért meg kellett válniuk a korrek­tortól és a két szerkesztő egyikétől. A szintén mentorként tevékenykedő Szászi Zoltán szerint pedig a támo­gatásokról döntők egyszerűen nem tartják fontos művészeti ágnak az irodalmat. „És az is felháborító, hogy visszafogták az írott kultúrára szánt támogatásokat, erre a táborra sem érkezett meg a jóváhagyott összeg augusztus elejéig, a kiadók és a fo­lyóiratok szintén megalázó helyzet­ben kénytelenek működni”. Az elismerő bólogatást látva akár üzenetként is kezelhetjük ezt a meg­állapítást. RÖVIDEN Matisse műterme Londonba költözött Londonban láthatók Henri Ma­tisse műtermének a francia fes­tő által legnagyobb becsben tartott kellékei, azok a tárgyak, amelyek a művészt több for­mában is megihlették. A Royal Academy of Árts hétvégén nyílt Matisse in the Studio című ki­állítása Matisse 65 festményé­vel, szobrával, rajzával és egyéb alkotásával párhuzamba állítva mutatja be a festő kin­cseit. Vannak köztük filléres, de drágább holmik is. A művészt különösen érzékeny, néha már-már érzéki kapcsolat fűzte a tárgyak világához. A tárgyak, amelyeket a világ minden sarkából összegyűjtött, nem feltétlenül anyagi érte­lemben voltak értékesek szá­mára, sokkal inkább a rá gya­korolt fétisszerű hatásuk miatt. Gyűjteményét „munkakönyv­táraként” emlegette, a tárgyakat a színészekhez hasonlította. „Egy jó színész akár tíz külön­féle darabban is tud játszani. Egy tárgy akár tíz képen is sze­repet játszhat”-mondta. (MTI) Szlovák film a torontói fesztiválon Martina Buchelová Magic Mo­ments című diákfilmjét is bevá- logatták a szeptember 7-én kez­dődő 42. TorontóiNemzetközi Filmfesztivál versenyébe. A to­rontói mustra Short Cuts elnevezésű rövidfilmversenyé- ben eddig még nem szerepelt szlovák alkotás, a Magic Mo­ments lesz az első. A szekcióban 35 rövidfilm méretik meg, sor­sukról háromtagú zsűri dönt. Martina Buchelová a pozsonyi Film- és Televíziós Művészeti Kar hallgatója. Alkotásának hőse egy testvérpár. Mivel a család szűkös körülmények között él, a szülőknek nincs idejük lányaik nevelésére, ez a feladat az idő­sebb nővérre hárul, aki példásan gondoskodik húgáról. (tb) MINISTERSTVO PÔDOHOSPODÁRSTVA A ROZVOJA VIDIEKA SLOVENSKEJ REPUBLIKY Program rozvoja vidieka SR 2014-2020 Meghívjuk önt a 44. nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra AGROKOMPLEX NEMZETKÖZI GAZDASÁGI ÁLLATKIÁLLÍTÁS 8.17. - 20. NYITRA • C00PEXP0 • Az F pavilonban beutazzuk a szlovákiai vidéket • A szántóföld napjai • Termelői piac • Gazdasági udvar • Kulturális program az amfiteátrumban • Tanulságos utak a kiállítás területén a szabad felületeken És sok más kisérő rendezvénnyel várjuk Önöket! H aqroKompLex---------- NÁRODNÉ VÝSTAVISKO OD ROKU 1974 ---------­w ww.agrokomplex.sk TP73020800

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents