Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-07 / 181. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2017. augusztus 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Befáradni nyugodtan A profizmussal átitatott hangú munkaerő VERES ISTVÁN F elhívnak a bankból, jó napot, tessék már szíves lenni befáradni hozzánk, mert jó hírünk van, kevesebbet fog fizetni a számlavezetésért. Örülök-e, hát hogyne, örülök. És hogy akkor mikor lenne időm befáradni ebbe meg amabba a plázába, hogy megbeszélhessük a részleteket. Hát mondom, köszönöm, de nem fogok odafáradni, mert tavaly már befáradtam egy másik bankfiókba, hogy a feltételeket megbeszéljük, és az lett a vége, hogy nem csökkent a számlavezetési költségem, ugyanis ahhoz még választanom kellett volna valamit a termékeikből. Még egy kártyát, vagy valamit. Amit én nem akartam, mert nem kell már nekem több kártya, elég vastag így is a pakli, amit magammal hordok. De ha nem haragszik, fordítok a beszélgetés ko- csirúdján, ha már fel tetszett hívni ilyen készséges és megbízható hangnemben, lenne nekem egy másik banki jellegű kérdésem, nem a folyószámlámmal, hanem valami mással kapcsolatban. Esetleg abban nem tudna-e felvilágosítást adni valamikor. Ó, hát dehogynem tudna, feleli, pontosabban nem ő, hanem a kolléganője, aki erre szakosodott, szóval akkor felhívna később időpont-egyeztetés végett, ha nekem is megfelel. Meg hát, köszönet, viszlát. Hív is a kollegina egy óra múlva, hasonlóan szimpatikus és megbízható hangon, hogy azt hallotta, erről meg arról lenne kérdésem irányába. így igaz, helyeselek. Hogy akkor mikor tudnék befáradni a plázába, hogy megbeszélhessük a részleteket. Nem fogok a plázába fáradni, köszönöm, inkább ebbe a konkrét fiókba fáradnék be, mert ez van közel. Rendben, és mikor. Hát, ha kérhetem, tessék már felhívni emiatt holnap, este otthon még megbeszéljük, pontosan mi mindent akarunk tudni, meg hogy mikor érünk rá, és akkor holnap, ha visszahív, leegyezhetjük az időpontot. Rendben, akkor holnap tíz és dél közt hívom, ha megfelel. Meg hát. Másnap kilenc ötventől mint a párbajra készülő cowboy, automatikusan a jobb zsebem felett tartom a kezem, hátha csörren a telefon. De a telefon nem csörren. Se tízkor, se tizenegykor, se tizenkettőkor. Sem délután, sem másnap, sem harmadnap. Ez valószínűleg elutazott egy last minuté kirándulásra, azért nem hív. Negyednap késő délután csörög a telefon, ismeretlen szám. Parancsolni tessék! Jó napot így meg úgy, ez meg amaz vagyok a bankból, azt szeretném kérdezni, nem fáradna-e be hozzánk a plázába, mert jó hírem van: jogosult lett arra, hogy kevesebb folyószámla-vezetési díjat fizessen. Ezt kellene megbeszélni, mikor lenne önnek jó? Hát mondom, köszönöm a kérdést, de nekem akkor lenne igazán jó, ha ezt már nem kérdeznék meg tőlem. Egyébként is megegyeztem az ön kolléganőjével, hogy egy másik kolléganőjének megmondja, mit szeretnék, ő pedig majd felhív. És felhívta önt? - kérdezi a szintén szimpatikus, megbízható hang. Igen, csak aztán nem hívott vissza, és azóta eltelt négy nap. Tényleg? Hát akkor tessék nyugodtan befáradni hozzánk ide a plázába, és megbeszéljük. Köszönöm, de nem fogok a plázába fáradni, mert az nekem messze van, egy másik városrészben, ezért ezt a konkrét fiókot látogatnám meg, ebben az utcában, ahogy ezt már az ön kolléganőinek is említettem, annak is, amelyik először hívott, meg annak is, aki másodszor. Jó, hát akkor... akkor azt javaslom önnek, hogy fáradjon be nyugodtan abban az utcában a fiókunkba, és ott majd válaszolnak a kérdésére, felvilágosítják - vetette fel a lehetőséget a profizmussal átitatott hangú munkaerő. Nagyon köszönöm, be fogok oda fáradni nyugodtan. De addig azért még, remélem, felhívnak. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) NEM, ITT MÁR TÉNYLEG NINCS EGY MUNKANÉLKÜLI SE! VAGY ELKÖLTÖZTEK, VAGY ÉHEN HALTAK A kelet-németek 25 év alatt sem érték utol a nyugati tartományokat Sokkal többet dolgoznak és sokkal kevesebbet keresnek. Németország keleti tartományaiban negyedszázaddal az újraegyesítés után is többet dolgoznak, de kevesebbet keresnek az emberek mint a nyugati tartományokban - írja a Kölner Stadt-Anzeiger. A szövetségi és tartományi statisztikai hivatalok adatai szerint keleti német tartományokban (Berlin nélkül) tavaly egy dolgozó átlagosan 1360 órát töltött munkával, míg a nyugati tartományokban 1286 órát. Keleten a bruttó éves átlagkereset 27 784 euró volt tavaly, a nyugati tartományokban 34 176 euró, a szövetségi átlag pedig 33 284 euró. A legkevesebbet Mecklenburg-Vorpommern lakosai keresték tavaly, 26 692 eurót, a legtöbbet pedig Hamburg lakosai 39 678 eurót. A kereseti rangsorban második Hessen tartomány volt 36 896 euróval, BadenWürttemberg pedig a harmadik 35 876 euróval és Bajorország a negyedik 35 284 euróval. Még Brandenburg, a 28 118 euróval a keleti tartományok éllovasa is elmaradt 29 422 eurós átlagkeresetével a nyugati tartományok rangsorának végén kullogó Alsó-Szászország mögött. „A munkaerő-piaci szakadék még negyed évszázaddal az újraegyesítés után is makacsul tartja magát, szó sincs az életminőség kelet-nyugati kiegyenlítődéséről” - mutatott rá Sabine Zimmermann. Az átlagkeresetek közötti eltérés jórészt az egyes tartományok gazdasági szerkezetének sajátosságaival magyarázható. A frankfurti tőzsde DAX indexében szereplő harminc legnagyobb német vállalat egyikének sincs keleti tartományban székhelye. Az új gazdasági tevékenységek képviselői, az innovatív kis- és közép- vállalatok is jellemzően a nyugati tartományokban hozzák létre székhelyüket. A júliusban kiadott innovációs térkép szerint Németország déli tartományai vezetnek a kutatás- fejlesztés terén. (MTI) Felvidéki ingatagság SZALAY ZOLTÁN V an a kisebbségi létnek egy régi, alapvető dilemmája. Amikor egy kisebbséget megszorongatnak és létében veszélyeztetnek, hajlamos olyan erőforrásokat felhalmozni, amelyek megerősítik és ellenállóvá teszik a külső hatásokkal szemben. A közösség összezár, és mivel elhatárolódik a külvilágtól, belső tartása megerősödik. Az ilyen közösségek létezése az elnyomó rezsimekre jellemző, amelyekben a többségi, uralkodó társadalom az elzárt kisebbséget lenézi, kiközösíti, s így az gyakorlatilag a saját társadalmát építi. Ez a saját társadalom általában fejlettségben elmarad a többségitől, hiszen mindenben csak önmagára számíthat, belső struktúrái viszont erősek. Amikor aztán ezek a viszonyok oldódnak, a kisebbségekkel szembeni elnyomás gyengül, a kiközösítés gyakorlata enyhül, előbb-utóbb a kisebbség is nyit az őt addig elutasító réteg felé. Ez a nyitás azonban az addigi szilárd kisebbségi közösség bomlását is eredményezi. Az egyének boldogulása a közösség széthullásához vezethet. Mintha ennek az ellentmondásos képletnek a jeleit mutatná a Kárpát-medencei fiatalok identitásáról készített felmérés. Míg harminc-negyven évvel ezelőtt a jugoszláviai magyarok számítottak a térség „legnyitottabb” kisebbségének, mivel a titói rezsim viszonylagos szabadságot és jólétet garantált nekik, mára a szlovákiai magyarok léptek a helyükre. A Dzurinda-kormányok reformjai utáni gazdasági fellendülés hullámán a szlovákiai magyar fiatalok ma már a magyar- országiaknál is jobb kilátásokkal indulnak neki a jövőjüknek, és ez meglátszik a közösségükhöz való viszonyulásukon is. A vajdaságiak, az erdélyiek és a kárpátaljaiak, akik országukban válságból válságba bukdácsolnak és tőlünk eltérően nem úszták meg fegyveres konfliktusok nélkül az elmúlt évtizedeket, sokkal inkább saját közösségükben keresik a menedéket, mint szlovákiai társaik. A kisebbségekkel szembeni elnyomásnak valamilyen foka alighanem az összes érintett országban kimutatható, Szlovákiában is, ahol nem került sor a történelmi sérelmek feloldására és az állam burkoltan ugyan, de „diszkriminál- gat”, nyelvtörvénnyel, magyaróraszám-csökkentéssel, infrastruktúra- hanyagolással. Mióta ezt nem látványosan műveli és az életszínvonal csigalassúságú, de tagadhatatlan növekedése a szlovákiai magyarokat sem „kíméli”, a nemzetiségi feszültség enyhült. Nem állítom, hogy ez az egyetlen vagy akár a fő oka annak, hogy a szlovákiai magyar fiatalok huszonnyolc százaléka szlovákként (is) tekint saját magára. Nem érzem azonban azt sem, hogy a nemzetiségi nyomás, az állami vagy társadalmi nehézkedés 2017-ben annyira elviselhetetlen lenne Szlovákiában, hogy ez váltaná ki ezt a reakciót a szlovákiai magyarokból. A jóléti nyitás mellett ugyanis a brutális többségi agresszió hozhat erőteljes asszimilációt. Az 1950-es népszámláláskor az előző, 1930-as adatokhoz képest több mint kétszázezerrel kevesebben vallották magukat magyarnak Csehszlovákiában. A reszlovakizáció idejét éltük, alig voltunk túl a jogfosztottság évein és a deportálásokon. Tíz év múlva azonban ismét félmillió fölé ugrott a magukat magyarnak vallók száma, hogy aztán a huszadik század második felében az 1991 -es 567 ezerrel jussunk a „csúcsra”. Azóta a csökkenés folyamatos, és a legutóbbi ifjúságkutatási felmérés sem kecsegtet pozitív kilátásokkal. A jelek azonban azt mutatják, a mostani fogyás nem hasonlítható az 1950-eshez. Az akkori körülményekkel ellentétben most egyre nagyobb teret kap a - népszámlálások során nem mért! - többes identitás, amely az adatok szerint meghatározó lesz ennek a közösségnek a jövőjére nézve. Ez nem teljesen új felismerés, hiszen már a szlovákiai magyar politikum is idomult hozzá. Sajnos azonban épp a pártok erősítette szembenállás (nagyon leegyszerűsítve: az erős és kizárólagos magyar identitásúak és a többes identitásúak között) az egyik akadálya, hogy valódi, közösségi válasz szülessen arra a kérdésre, a hasznunkra tudjuk-e fordítani ezt a sajátos közösségi struktúrát. Ilyen jellegű magyar-magyar párbeszédről mintha senki sem akarna hallani - ez pedig a valódi ok a borúlátásra, ez alapozza meg identitásunk valódi ingatagságát. FIGYELŐ Családostul tőrnek haza a dzsihádisták Franciaországba 271 dzsihádista tért haza, miután Irakban vagy Szíriában harcolt szélsőséges szervezetek fegyvereseként, az ügyészség mindannyiuk ellen vizsgálatot indított-jelentette ki a Le Journal du Dimanche című lapnak Gérard Collomb francia belügyminiszter. A francia hatóságok szerint összesen mintegy 700 francia állampolgár ment a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. 217 felnőtt mellett 54 kiskorú francia állampolgár is hazatért a háborús övezetből. A visszatérők közül többen őrizetben vannak. Collomb úgy értékelte, nagyon nagy a veszélye annak, hogy terrortámadás történik Franciaországban. A belügyminiszter arra is kitért, hogy összesen már 18 500-nál is több ember neve szerepel azon a megelőzési célból felállított listán, melyen a hatóságok azokat tartják nyilván, akik radikális viselkedést mutatnak. Franciaországban 2015 novembere, a 130 halálos áldozatot követelő terrortámadások óta több mint 100-an váltak már iszlamista merényletek áldozataivá. Az országban a 2015-ös támadások óta rendkívüli állapot van érvényben, amely különleges jogkörökkel ruházza fel a hatóságokat. (MTI)
