Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-01 / 151. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017.július 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Magyarázom a bizonyítványom Az iskolában elsősorban magát a tanulást tanuljuk meg nno nagy kedvenc volt a családban ez a Karinthy- gyöngyszem, és ren­getegen lehettek még így ezzel, hiszen szállóigévé vált a címe. Bár a fene tudja, érvényes-e még a szállóigestátusz. Pár éve nem tudtam megcsinálni határidőre valamit, és így kezdtem a mentegetőzést: Bocs, hogy magyarázom a bizonyítvá­nyom. .. Az illető - egyetemet végzett magyar ember - csodálkozva nézett rám, meg is kérdezte, hogy jön ide a bizonyítvány. Szóval hagyjuk inkább az átvitt értelmezést, maradjunk a konkrét dokumentumnál, amelyet tegnap vettek át a diákok. Délelőtt tízkor már tele voltak a buszok műanyag tokot szorongató vagy lazán lengető vidám srácokkal, akik közül kevesen öltöz­tek ünneplőbe. Úgy látszik, ez is ki­ment a divatból, nem tartják külön­leges alkalomnak a bizonyítvány­osztás napját, sőt hallom, hogy sokan már be sem mennek átvenni, mond­ván, hogy szeptemberben úgyis megkapják. Családja válogatja, de azt figyel­tem meg, hogy gyakran maguk a szülők sem veszik annyira komolyan ezt a napot. Az e-napló korában már nem érheti őket váratlan meglepetés. A gyerek jó esetben rengeteg érdem­jegyet kap a tanév alatt, ami elég je­lentős visszajelzés. És persze minden egyes visszajelzés után joga és lehe­tősége van a szülőnek (és gyereknek) megkérdezni, hogy mit rontott el, hogyan is állnak a dolgai. Azt is tudniuk kell(ene), hogy a számjegyek mögött mennyi valós tudás, mennyi befektetett munka, szorgalom bújik meg. Hogy adott-e a segítő háttér, a kellő motiváció, hogy mely tantárgyakat szereti/utálja a gyerek és miért. Vajon mondhat-e olyat egy szülő, a gyereke bizonyítványát magyaráz­va, hogy hülye a tanár és kész. Mert ezt is egyre gyakrabban hallom. Tényleg: valaki megírhatná már a Karinthy-szöveg szerepcserés verzi­óját, amelyben a szülő azt bizony­gatja, hogy az ő gyereke egy meg nem értett zseni. Persze tudom, hogy az intézmé­nyes oktatás történetében számos rossz tanulóból lett elismert tudós, művész. Azt is látom, hogy manap­ság sokszor nem ezen múlik a ké­sőbbi boldogulás, siker, pénz, csillo­gás. Ám még mindig állítom, hogy az érdemjegyek nem csupán számok, hogy nem lehet egy vállrándítással elintézni a rossz előmenetelt, hogy az iskolában elsősorban magát a tanu­lást tanuljuk meg. Azt, hogy a befek­tetett munkának értéke van. Hogy be kell tudnunk osztani az időnket. És hogy létezik számonkérés. Ezek a dolgok később, a nagybetűs életben is fontosak lesznek ahhoz, hogy ne csak úgy bambuljunk bele a világba. Ana Brnabics szerb miniszterelnök (TASR/AP-felvétel) Drága Vili! BEKEZSOLT S assá válni vágyom! Szállni az egekben, börtönéből szabadítani saslelkem! Erőt sugározni, a fajtám erejét, tudni, mi ajó a közös­ség számára. Mert az a legfontosabb, a felvidéki nemzetrész. És én ennek akarok a nemzetrésze lenni. Teljes szívemmel döntöt­tem így, hiszen a szívben a döntés, a vágyam pedig az, hogy hadd szolgál­jam a közösséget! Szeretném levetkőzni a papagájtollakat, de magam nem vagyok képes rá. Kérlek, tanítsd meg, hogy kell kitömi abból a körből, ahol mindig csak ugyanazt, ráadásul országos szinten szajkózzák. (Látod, tanulékony vagyok, követem a stílust, azt a madaras metaforavarázslatot máris eltanultam, amit a Párt elnöke használt...) De hogy most már ne fenséges költői képekben beszéljek, kijelentem egyszerűen, hiszen szóból ért a magyar: annak az erős regionális sajtónak a katonája szeretnék lenni, amelyet a Párt határozottan nem pártsajtóként alulról épít, felülről, egyenesen a magyar kormánytól folyósított pénzen. Ez a sajtó az, „amely kikezdhetetlen, és amely erővel képviseli azt a szem­léletet, amelyet a magyar közösség fontosnak tart” - hogy az elnök úr sza­vait idézzem. Tudatlanságom nagy. A publicisztikát a személyes véle­mény megfogalmazásának tekintve, valószínűleg eddig rossz úton jártam. Éppen ezért kérlek, mondd el nekem, mit is kell ma magyar közösségnek tekinteni, hogy például a vegyespártra szavazók annak számítanak-e? És a nem szavazók? Vagy maradjunk a felvidéki nemzetrésznél? Hiszen vaíjú a varjúnak... És abban a kérdésben is világosíts fel, légy olyan kedves, hogy alulról építkezve mi fontos ennek a közösségnek? Azért fordulok hozzád, mert legutóbb is te segítettél, mikor a nemzet színe kissé megkopott, vesztett fényéből, s már nem esett olyan jól az ősi kacsatánc. Akkor is te mutattad az utat, hogy miként válhatok a régi nem­zeti eszmék birtokosából az új, párbeszédre építő politizálás hasznos mé­diamunkásává, mondhatni nemes lelkű élharcosává. Akkor is azt mond­tad: Ferikém, csak nyugodj meg, a pénz úgy is a mi kakasunk szemét­dombján lesz, s ha már lúd... De most fordult a szélkakas, hogy papagáj­ból sassá változtassanak újra az új idők új szelei! Ahogy az elnök úr volt olyan szíves megfogalmazni. Biztosíthatlak, bennem még csak a gyanúja sem merült fel annak, hogy a Párt áldozatos erőfeszítései eredményeképpen majd pártsajtó fog előttünk állani végtermékként, hiszen a nemzet, esetünkben a felvidéki nemzetrész mindennél fontosabb. És ne legyenek illúzióink, a bérenc maradi sajtó rá­repül erre a témára is, mint sólyom a vadra. De csalódniuk kell. Hiszen már meg lett mondva, hogy nem, nem lesz pártsajtó, és ahogy a magyarországi példa is mutatja, ahol felülről jövő pénzzel a párt megjelenik, ott inkább az igazságosság terjed, no meg az, amit a „magyar közösség fontosnak tart”. Hiszenjobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Drága Vili! Felajánlom segítségem a Pártnak a szanaszét szaladó, kö­zösséghez hű portálok összeboronálásában is. Bár gondolom, maguktól is jelentkeznek, hiszen a közösség fontos ügyeinek közös képviselete szá­mukra is a legfontosabb, és tudva tudják, hogy egy fecske nem csinál nya­rat. Az első hívó szóra egységesülnek reményeim szerint. Ezért aztán arra a félmilliárd forintra sem a szarkák kapzsi cserregésével szállunk majd, hanem komoly sasként, feszes, nemzeti zuhanórepülésben. Láthatod, igyekeztem a madarak számát növelni, hogy még inkább szárnyaljon a közös ügy, és lásd, mindent megteszek, hogy egyszer én is a felvidéki nemzetrész sasává lehessek. Ezzel a reménnyel zárom soraim. Feri DISCLAIMER: Ez a levél ironikus hangvételű, nem szó szerint értendő. Legalábbis ezt csiripelték a madarak, mikor véletlenül a postaládámba pöttyantották Ferenc levelét. Leszbikus miniszterelnöke van Szerbiának Az ideális kormányfő „csalá­dos férfi, jó házigazda, és vannak gyerekei". Vagy nem? A szerb kormányhoz közeli média aNyugathoz történő közeledésnek, az európai integráció felé tett újabb lé­pésének tekinti Ana Bmabics, Szer­bia első női miniszterelnökének ki­nevezését. Az ellenzéki sajtó szerint porhintésről van szó, hiszen az új kor­mányfőt Alekszandar Vucsics köz- társasági elnök irányítja majd a hát­térből, és megbízatása csak az előre­hozott választásig, azaz csupán né­hány hónapra szól. Ána Bmabics 1975. szeptember 28-án született Belgrádban. Az Egyesült Államokban folytatta egye­temi tanulmányai, 1998-ban üzleti adminisztráció szakon szerzett dip­lomát, majd Nagy-Britanniában ta­nult tovább marketing szakon. 2002- ben tért vissza Szerbiába. Előbb kü­lönböző szervezetek önkormányzati és területfejlesztési projektjeiért fe­lelt, majd 2011-ben a Continental Wind Serbia nevű amerikai cég belg­rádi irodájában helyezkedett el, 2013- ban átvette a cég vezetését. A vállalat egy szélerőműpark létrehozásán dol­gozik a vajdasági Kevevárán (Ko- vin). Ana Bmabics már nem a cég munkatársa, jelenleg is a megújuló energiaforrások fejlesztésének egyik élharcosa. Emellett a számítástechni­ka, illetve az IT-szektor fejlesztése mellett kardoskodik minden lehetsé­ges alkalommal. A sajtó elfogadta 2016 augusztusában a Vucsics ve­zette kormány közigazgatási minisz­tere lett. Párton kívüli személyként a közvélemény üdítőnek nevezte je­lenlétét a szerb belpolitikában. Mun­katársai szerint nyitott és közvetlen, és az utóbbi majdnem egy évben sike­rült elnyernie még azoknak az újság­íróknak a szimpátiáját is, akik az első pillanattól kezdve támadták, Ana Bmabics ugyanis az első szerb poli­tikus, aki nyíltan vállalta homosze- xualitását. Vucsics elnök indoklása szerint azért Bmabicsot kérte fel a kormány- alakításra - amire azért volt szükség, mert Vucsics indult az áprilisi elnök- választáson és nyert -, mert szorgal­mas, jól és gyorsan végzi munkáját és lojális. Bmabics felkérése a Vucsics vezette Szerb Haladó Párton (SNS) belül is meglepetést okozott, ám a kezdeti döbbenetét később lelkese­dés váltotta fel, és az SNS minden po­litikusa igyekezett Bmabics mellett felszólalni és dicsérni hozzáértését. Az ellenzék mellett a kormányko­alícióhoz tartozó Drágán Markovics, az Egységes Szerbia párt elnöke el­lenezte a leszbikus miniszterelnök kinevezését. Markovics korábban ki­jelentette: egy miniszterelnöknek jó házigazdának kell lennie, aki tudja, mi a család, és vannak gyerekei. Szórólapozással kezdte Bmabics szorgalmát bizonyítja, hogy a hírek szerint a Nagy- Britanniában töltött évei alatt szóró­laposztással, valamint könyvtári ki­segítő munkával egészítette ki jöve­delmét. Mint mondta: ott tanulta meg, semmilyen munka nem szégyen, hi­szen előfordulhat, hogy „egyik nap még vállalatvezető vagy, másnap vi­szont már felszolgálóként dolgozol”. Úgy fogalmazott: a miniszteri munka abban különbözik bármelyik másik­tól, hogy határozott időre szól a meg­bízatás, és ha valami nem sikerül, nem biztos, hogy lesz további négy év ar­ra, hogy kijavítsák a hibákat. Az ellenzék azzal támadja az új kormányfőt, hogy semmi fontosat nem tett, semmilyen eredményt nem mutatott fel miniszterként, ezért nem érdemli meg a miniszterelnöki szé­ket. Ugyanakkor Ana Bmabics tíz hónapos minisztersége alatt legalább két olyan eljárást vezetett be, amely könnyebbé teszi a szerbiai állampol­gárok életét. Az e-beba rendszer egy elektronikus anyakönyvezési rend­szer, amely lehetővé teszi, hogy a kis­mamák már a kórházban, közvetle­nül a szülés után ingyen anyaköny- veztessék gyermeküket anélkül, hogy különféle hivatalokban sorba kellene állniuk. Az úgynevezett e-zup pedig hat állami szerv adatbázisát köti össze, így ügyintézéskor nem kell a különböző hivatalokban kikérni az adatokat. A rendszer az év végéig minden önkormányzatnál elérhetővé válik, és ezzel a tervek szerint évente 245 millió dinámyi illetéket, 6,7 mil­lió papírlapot és körülbelül 6 millió órányi várakozási időt lehet megspó­rolni. Kormányprogramjában Ána Bmabics az elektronikus ügyintézés további fejlesztését jelentette be. Az ellenzék szerint Vucsics kizá­rólag azért kérte fel Bmabicsot a kor­mányalakításra, hogy elősegítse Szerbia európai integrációját, a Nyu­gat szemében ugyanis pluszpontokat jelenthet, hogy az új miniszterelnök nő, akárcsak az, hogy vállaltan lesz­bikus. Egyes elemzők szerint egyéb­ként az új miniszterelnök nem tölti ki mandátumát, várhatóan jövő ta­vasszal, a belgrádi helyhatósági vá­lasztással egy időben előrehozott parlamenti választást tartanak. (MTI) JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents