Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-29 / 174. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017 JULIUS 29. RIPORT 13 Giacomo Puccini, az egyik legjelentősebb olasz operaszerző Luccából indult a világsiker felé. A toscanai város büszke nagy fiára, s az örökség egyben művészeti életének serény ápolására is kötelezi. Egyesek egykor kételkedtek a zenész nagyságában, s rá akasztották - a számunkra hízelgő - „olasz Lehár” jelzőt. P uccini nagyon közel áll, pontosabban közel ül hozzám. Minden nap az ódon budapesti Márványmenyasszony étterem előtt sétálok el: a vendéglő egykor a híres olasz zeneszerző törzshelye is volt. Az árnyas fák tövében szövődött a zeneköltő és a híres magyar énekesnő, Szamosi Elza barátsága. Puccini sokat köszönhetett a mezzoszopránnak, aki a Pillangókisasszony budapesti bemutatóján a címszerepet alakította. Szamosi amerikai turnéja is hozzájárult a korábban lagymatagon fogadott mestermű világsikeréhez. Később A Nyugat lánya fővárosi premierjén is sikert aratott. Szeretem Puccini művészetét, így amikor toscanai úri céljainkat egyeztettük feleségemmel, Luccát, szülővárosát is felírtuk a listára. Puccini 1858-ban született a városban, amely híres volt művészeti életéről, s számos zeneköltőt adott Itáliának és a világnak. Talán a leghíresebb közülük Luigi Rodol- fo Boccherini, akinek menüettjét a komolyzenei slágerlisták élbolyában jegyzik; a kamaradarab az 1955-ben, Peter Seilers főszereplésével készült Betörő az albérlőm című filmben is felcsendült. A másik büszkeség, Filippo Manfiedi, Karácsonyi pasztorálját gyakran tettük fel szenteste a lemezjátszó korongjára. Egyszóval, a mag jó talajba hullott. A Puccini család is kivette részét a város zenei életéből, öt generációra visszamenőleg büszkélkedhettek neves muzsikusokkal. Édesapja, Michele Puccini a luccai zeneiskola igazgatója volt, korán hunyt el, hét gyermeket hagyva özvegyére. A generációk folyamatosságának szép példája a 8. században épült, azóta többször átépített San Pietro Somaldi-templom. Az ősi falak közt már dédnagyapja, Antonio és édesapja is orgonáit, s az ifjú is gyakran megfordult a karzaton. Egy írásában hálásan emlékezik meg az orgonaépítő, Domenico Cacioli mester alkotásáról. A szülői ház ma természetesen múzeum. Jóllehet, egyes útikönyvek szerény épületnek írják le, a kiállító- hely igen impozáns. A múzeumot kezelő alapítvány korhűen állította helyre a szobákat, s a berendezést is autentikus forrásokból pótolta. Már a második teremben igazi gyöngyszemre akadunk, a Steinway & Sons zongorára, amelyen először hangzottak el a Turandot dallamai, Lucca madártávlatból Puccini zongorája (Fotók: a szerző, A Luccai Kereskedelmi Kamara) Lucca, konzervatórium Puccini szobra a múzeum előtt Az olasz Lehár Séta Puccini szülővárosában azé az operáé, amely Puccini haty- tyúdala volt, s befejezedenül maradt az utókorra. Az utolsó művet a világ fenntartások nélkül fogadta, így a „diadal szobában” kapott helyet a Monarchia dívájának, Jeritza Máriának, az 1926-os New York-i premieren viselt kosztümje. Egy magyar emléket is rejt a szoba, a budapesti bemutatóról készített metszetet az aláírás tanúsága szerint Kiss Ferenc adományozta a gyűjteménynek. Egy másik terem a zeneszerző kiadójának, Ricordinak áhított emléket. Giulio Ricordi mecénás és barát is volt egyben, s közepes türelemmel kezelte a vérmes olasz mester érzelmi kilengéseit. Tény, hogy - a dühkitöréseket leszámítva - Puccini főnyeremény volt számára, s a jogdíjakból tovább növelhette amúgy is terjedelmes vagyonát. A gyermekkornál maradva: az ifjú zenei tehetsége a Santa Maria Forisportam-kolostor épületében működő Giovanni Pacini konzervatóriumban bontakozott ki. Érdemes megemlékezni a névadóról, Pacini a 19. század érdekes zenei egyénisége volt. Rossini becsülte, Verdi és Bellini lenézte, de életműve mégis figyelemre méltó: 90 operát hagyott az utókorra. A közeli Pescában élt, nagy tekintélynek örvendett, s a környék zenei oktatását szervezte. Luccában a vezetői széket, mint említettük, Michele Puccininak adta át 1862-ben. Az ifjú első szárnybontogatásai is az ódon falakhoz kötődnek, 1877- ben egy motettájára figyeltek fel tanárai és a közönség. Az operához való vonzódása is itt kezdődik, gyalog vándorol a 25 kilométerre fekvő Pisába, hogy megnézhesse Verdi Aida című zenedrámáját. A premier jól sikerült: örökre eljegyezte magát a műfajjal. A közben Boccherini nevét felvevő tanintézmény természetesen hűen ápolja híres diákja emlékét: gondosan őrzik azt a zongorát és a harmóniumot, amelyen az ifjú titán csiszolta egykor billentyűs technikáját. Különleges helyet foglal el a család életében a Szent Kereszt-templom. Giacomo felmenői a Santa Croce orgonistái és zeneszerzői voltak, ő gyerekként a fiúkórus tagja volt, később az orgonánál is kamatoztathatta tudását. Szeptember közepén, a templom ünnepén minden évben műsorra tűznek Puccini-művet. A zeneköltő némi nosztalgiával gondolt vissza mindig szülővárosára. Az itt komponált Asz-dúr mise motívumai közül az Agnus Dei a Manón Lescaut-ban, a Glória dallama a Toscában bukkan fel. A luccai éveknek 1880-ban szakadt vége, amikor az ambiciózus ifjú Milánóba készült. A feltételeket édesanyja teremtette meg, aki Margherita királyné udvarhölgyének, Pallavicini grófhőnek a támogatását kérte. A magyar történelemben is gyakran felbukkanó család sarja ösztöndíjat szerzett a zenésznek, ami elindította fényes karrierjét. A város üdülőhelyén fejeztük be az emlékek kutatását. Bagni di Lucca számunkra két dolog miatt volt érdekes: itt lakott emigrációban gróf Teleki Sándor, s az ifjú Puccini is sokat zongorázott a meleg vízéről híres üdülőhely kaszinójában. Később, már nagy betegen a Park Hotel Reginában dolgozott utolsó operáján. Míg e sorokat írom, Luccában már elkezdődött a Maestroról elnevezett fesztivál Puccini e la sua Lucca (Puccini és az ő Luccája) címmel. Az egy hónapos eseménysorozatnak a San Giovanni-templom ad otthont. A változatos programsorozatból egykét tipikus előadást emelek ki. A Puccini és Verdi összeállítás a két olasz géniusz művészetének hasonlóságaira helyezi a hangsúlyt. Puccini és a hagyományos nápolyi dal koncert a bel canto nagymesterének olasz gyökereire utal. A Puccini asz- szonyai est a híres női hőseinek állít emléket. Talán érdemes e témánál hosszabban időzni. Igen, míg Verdi a férfiénekes ideál megformálásának volt nagymestere, addig Puccini a szebbik nem ábrázolásában alkotott örökbecsűt. A Pillangó- kisasszony bája annyira megfogta, hogy, mint Pygmalion, ő is beleszeretett saját teremtményébe. A szövegkönyv szerint a címszereplő még csak 15 éves, de Nagyáriája az operairodalom egyik legnehezebb alkotása, sok énekesi karriert buktatott meg. A Bohémélet Mimije szintén elbűvölő. A Párizsban játszódó dalmű rendkívül népszerű, érdekes, a közönség számára az 1937-es Oláh Gusztáv-díszlet az etalon, a mesteri kulisszák között majd’ kilencszáz előadást élvezhettek az operabarátok. De folytathatjuk a sort a Manón Lescaut-val, amelyben Prévost szerencséden sorsú hősnőjét álmodta a színpadra. Tosca című operáját legalább egy tucatszor láttam, s a zeneköltő emléke előtt fejet hajtva sétáltam el a dalmű két római helyszínére, az Angyalvárba és a Sant’ Andrea delia Valle-templomba. A Turandot, a szerelmet megismerő, kínai des- pota-uralkodónő összetett jelleme sok vitát váltott ki, hanggyilkos szólama a szopránoknak igazi megmérettetést jelent. Büszkék lehetünk Marton Évára, aki a világ számos operaházában sikerrel alakította a címszerepet. Angelica nővér törékeny alakja és tragédiája mindig könnyet csal a nézők szemébe. Puccini a színpad igazi mestere, az olasz opera utolsó nagy korszakának vezéregyénisége volt. A közönség istenítette, de a kritikusok és az olasz zene korifeusai sokszor igazságtalanul bántak vele. Ekkor aggatták rá az „olasz Lehár” jelzőt. A zenetörténelem tükrében és magyarként, e megállapítás nem tűnik pejoratívnak. A beskatulyázás abban a korban sem volt szerencsés: például Schönberg, a dodekafónia atyja operettek hangszerelésével egészítette ki jövedelmét, Debussy szívesen kísért sanzonokat lebujok- ban, baráti társaságban. Puccini és Lehár többször találkozott, Lehár Antal, a zeneszerző testvérének visszaemlékezése szerint elválaszthatatlanok voltak a zongoránál, s egymás műveiből idéztek önfeledten. Lehár inspirálta A fecske című egyeden operettjének megírását is, s a pacifista Puccini alig várta az első nagy világégés végét, hogy a darabot Bécsben mutathassa be. Lehárra az operett, Puccinire az opera megújítójaként emlékezünk. Sergio Failoni a híres Puccini interpretátor így vall művészetéről: „Puccini megkapta az élettől ezt a ritka ajándékot: az igazi dallamot, a zene titokzatos forrását, mely az ő hosszú művészi pályafutásán végig kiapadhatadan maradt.” Csermák Zoltán
