Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-27 / 172. szám, csütörtök
LAPZARTA ■ 2017. JULIUS 27. www.ujszo.com SPORT 7 Épp ebédeltünk, amikor megszólaltál, Norbi: „Jaj, már fél kettő, mindjárt kezdődik a biatlon”. Hová siet? Mi kezdődik? Nem értettem, mi lehet olyan fontos, ami miatt valaki az ebéd utolsó falatjait képes otthagyni. Visszaérve az irodába, már kommentáltad is: „Nézd, ez a német teljesen legémberedett, nem bír felmászni a dombra. Le fog maradni. No, gyerünk Öle... Most nézd, lőni fog. Hát nem megint mellétosz- ta... Lassan megtanultam, mit lehet szeretni a biatlonon, mi a varázsa, s a szezon végére, ugye, már csak úgy fújtam a neveket: Hanevold, Greiss, Rico, a fekete Rigó, a csigazabáló Poiret és persze Öle, a nagy kedvenc. Életem egyik nagy élménye volt - gondolom, Neked is — a 2008-as ruhpoldingi Világkupa, amikor élőben, egészen közelről, a piros dzsekis norvég trénerek háta mögül lestük a sílövőket. A lelátón mindenki torkaszakadtából ordított, buzdított, a lövéseknél ritmusban oléztak. Ezt meg kellett élni! Toporogtunk, fáztunk, kutya hideg volt, s az a morcos orosz edző még a cigidet is eloltana. A legendás svéd tréner, Wolf- gang Pichler viszont elvezetett minket a falatozóba, ami nagy felfedezés volt. Hogy ki hogy lőtt, ki milyen eredményt ért el, már nem nagyon tudom, (de mégis, a norvég férfiváltó az első volt), ám az eseményfoszlányok megmaradnak az emlékekben. Köszönöm, hogy megszerettetted velem a biadont. Gabcic Verseny után kirándulás. A csodás Chiemsee Ruhpolding közelében. Kár, hogy vége. (Fényképezte útitársunk, Somogyi Tibor) Mindjárt kezdődik a biatlon A túrázás is sport A foci meg pláne © (Gazdag József archívuma)
