Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-27 / 172. szám, csütörtök

12| HOGYAN TÖLTI A NYARAT? Mózes Szabolcs a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója Babázgatással, mivel most szüle­tett akisfiunk. Emellett a szakkol­légium körüli adminisztratív fel­adatokkal foglalkozom, felvételiz- tetünk, pályázati elszámolásokat írok. A lányokkal még talán sikerül pár napra elmennünk Kassára, a szüléimhez, de idén nagy családi kirándulás nem várható, mert ilyen pici babával még nem igazán lehet. A „süttetem a hasam” típusú nyaralást vagy a városnéző ki- kapcsolódást szereti jobban? A kettő ötvözete a legjobb. Kell a lazulás is, ám ha az ember kül­földre utazik nyaralni, bűn nem megismerkedni a múlt helyi le­nyomataival. Szeretjük az európai helyszíneket, távolabb sem én, sem a feleségem nem vágyik. Eu­rópa pedig tele van érdekes, felfe­dezésre váró városokkal, várakkal, templomokkal, természeti szép­ségekkel. Gyerekekkel nyilván az első volt praktikusabb, rájuk milyen nyaralást szabtak? Idén tíz éve vagyunk házasok, ám - ha leszámítjuk a kassai „hazaláto­gatásokat” - eddig viszonylag ke­vés klasszikus nyaralásunk volt, mivel vagy épp megszületett vala­melyik gyermekünk, vagy még pont kicsi volt egy hosszabb úthoz, mint idén is. Mivel még kicsik a gyerekek, városnézéseket csak mértékkel lehet beiktatni. Két éve, amikor pár napot Budapesten töl­töttünk, az állatkert és a hasonló, gyermekszempontból fogyasztható célpontok voltak betáblázva. Melyik a legkedvesebb nyári él­ménye? A nápolyi nászutunk. Ez is tipikus elegye volt a pihenésnek és a hely­szín megismerésének. Nápoly környéke nagyon gazdag látniva­lókban (a város önmaga, a Vezúv, Pompeji, Capri szigete és sorol­hatnánk), a tenger még szeptember végén is élvezhető, ám még sincs annyi turista, mint a frekventáltabb európai desztinációkban. Az ola­szos fejetlenség s lazaság ellenére Nápolyt csak ajánlani tudom. Az utóbbi évekből kedves emlékként a Gombaszögi Nyári Tábort említe­ném, tavaly és tavalyelőtt az egész család ment, és a gyerekeknek is nagy élmény volt. Utazási irodában veszi a nyara­lást - már amikor mennek - vagy maga szervezi? Magunk szervezzük. Kihasználjuk az internetes keresési lehetősége­ket, így idősávban, helyszínben testre szabott lehet a kirándulás. Szállodát választ teljes ellátással, félpanzióval vagy szereti végig­kóstolni a helyi specialitásokat? Inkább az apartman jellegű szálló­kat keressük, ahol kis konyha is van. Ha kisgyerekekkel kirándu­lunk, ez sokkal praktikusabb. Én óvatos ember vagyok, a megszo­kott ízeket szeretem, csak mérték­kel merek hozzányúlni a számomra idegen étkekhez, a feleségem vi­szont bátrabban kóstolgatja a helyi specialitásokat. (end) NYARALÓ 2017. július 27. lwww.ujszo.com A déli fekvésű domb kedvez a szőlőtermesztésnek (Fotók: képarchívum, fotolia.com) Kürt, az autentikus borok vidéke Az autentikus borokban nincs hozzáadott anyag Nem kell búslakodnia annak, aki lemaradt az idei Kürti Borfesztiválról - a kürti szőlődomb fesztivál nélkül is megér egy látogatást. A kürtiek vendégszeretetét ismer­ve az itt termő finomabbnál fino­mabb nedűkből is kóstolhatnak az idelátogatók. Az itt termelő neves bo­rászok már külföldön értékesítik bo­raikat, és a fiatalok közül is egyre töb­ben ismerik fel a borászatban rejlő le­hetőségeket. Kürt Dél-Szlovákia Provance-a látványával, ízével és il­latával. A szőlődomb a vasútállomástól több mint fél óra járásra húzódik, a szőlők között végigfutó pincesor tá­vol esik a világ zajától. Az ember itt úgy érezi, különös világba csöppent, olyan környezetbe, ahol közeli kap­csolatot teremthet a szőlővel és a bor­ral. A déli fekvésű domb kedvez a szőlőtermesztésnek, de a szakértők elsősorban a talaj vegyes összetételét dicsérik. A kürti Középhegyen gon­dozott szőlősorok, az út két oldalán csinos pincék, némelyiknek néhány öreg diófa nyújt árnyékot. A pincék­ben a szőlősgazdák szorgoskodnak, azt tartják, a termés csak akkor lesz jó, ha a gazda minden nap kimegy a sző­lőbe. A borospincék többsége már nem a régi, hagyományos, sárból készült, a kilencvenes években újakat kezdtek építeni. Van itt néhány modem bo­rospince is, például Kasnyik Zoltáné. O a család pincéjében érlelte a borait addig, amíg a 2012-es heves esőzé­sek után beomlott az öreg épület pin­céje, így az akkor már saját borászati vállalkozás megalapításán gondol­kodó Zoltán arra kényszerült, hogy új pincét építsen. Hordóillat fogadja a betérőt a tágas pincében. A pohárba öntött kóstoló nem hagyományos: színe kicsit sö- tétebb, mint általában a fehérboré, kissé felhős, a palackon keresztül már-már zavarosnak tűnik. „Amit most kóstolunk, egy új nemesítésű il­latos szőlőfajtából, a Devínből ké­szült. A pohárban is remekül kiemel­kedik a szőlő illata - magyarázza Zoltán. - Ez héjon eresztett bor, úgy készül, mint a vörösbor. Ledaráltuk a szőlőt és kádban kevergettük har­minc napon át, itt eijedt. Addig kell ereszteni, míg ki nem forr teljesen. A palackozásig kén nélkül tároltuk.” Ez a bor azonnal érvényesül, amint az ember megszagolja és a nyelvére veszi az első kortyot. Elvarázsol. Az íz- és illatáradat késő szeptemberi délutánt idéz, amint lusta méhek dünnyögik körül a prést, amelyből vékonyan csordogál a friss must. Ma, amikor a borpiac nagy részét a klasszikus, homogenizált ízvilágú nagyipari borok töltik be, a kürtiek azt vallják, ez a vidék azt érdemli, hogy hozzá méltó, a borvidék jellegét ki­emelő borokat készítsenek. Az itteni borászok közül többen a régi, fele­désbe merült módszerekkel kísérle­teznek, melyekkel minél autentiku- sabb borokat szeretnének készíteni. A Devínt is Kürtön nemesítette Korpás András szőlőnemesítő. Az autentikus borba semmilyen hozzáadott anyag nem való, vallják a kürti borászok. A legtöbb szőlősgaz­da már évek óta nem vegyszerekkel, hanem biológiai készítményekkel védi a szőlőtermését, és a technoló­giás borkészítést is kerülik. „Ez egy természetes pezsgő, amely egy 2015- ös rajnai rizling és egy 2016-os olasz- rizling mustjának házasításával ké­szült - önti a poharakba a csillogó nedűt Gulyás Péter. - Ehhez én nem adok sem tirázslikőrt, sem cukrot, sem élesztőt, mint a nagy pezsgőkészítők. Egy boralapanyaghoz öntök egy ke­vés mustot, így kerül palackba. A má­sodéi] edés már a palackban történt, aminek az eredménye egy pezsgős, habzó bor. Ellátogatunk az élénk pincesortól távolabb eső, magasabban fekvő bo­rospincékhez is. Az egyik pince előtt spanyol gitár szól. Innen szemet gyö­nyörködtető kilátás nyílik a szőlő­dombra, tőkék ezrei sorakoznak, a késő délutáni napsütés bearanyozza leveleiket. A korai fajták már kínál­ják a termésüket, hogy megédesítse őket a napsugár. Havran Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents