Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-25 / 170. szám, kedd
6 | VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. július 25. lwww.ujszo.com Varsó mégsem Budapest? GÁLZSOLT M élyen meg vagyok győződve, hogy eljön az a nap, amikor sikerül nekünk, és Varsó olyan lesz, mint Budapest- mondta Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke 2011 -ben az akkor még számára vesztes parlamenti választás éjszakáján. A 2015-ös, a PiS szempontjából immár sikeres választások után sokáig úgy tűnhetett, hogy valóra válik Kaczynski jóslata. A Fideszhez hasonlóan egyedül kormányzó PiS nagyon hasonló retorikával és ideológia mentén, hasonló lépésekkel látott hozzá hatalma bebetonozásához, a médiák elfoglalásához, a jogállam leépítéséhez, a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerének kiiktatásához. Ebben valóban nagy a hasonlóság, Varsó tényleg olyan lett, mint Budapest. Persze rá lehet mutatni rengeteg különbségre Kaczynski és Orbán között, de a végeredmény szempontjából ezek nem annyira lényegesek - itt szinte már csak az Oroszországhoz fűződő viszonyban látni jelentős eltéréseket. A Kaczynski-kormány lépéseinek társadalmi fogadtatása viszont pontosan az ellenkezője a magyarországinak, jelzi, Varsó mégsem lett Budapest. Az antidemokratikus lépéseket a kezdetektől hatalmas tömegtüntetések kísérték a lengyel nagyvárosokban. Tíz- meg százezrek mentek az utcára a közmédia elfoglalása vagy az alkotmánybíróság, a sajtó vagy legutóbb a legfelsőbb bíróság elleni támadások ellen tiltakozva. Budapesten - enyhe túlzással - a kutya nem vakkantott a demokrácia vagy a joguralom leépítése miatt, sőt, döbbenetes módon csaknem 3 millió ember vágóhídra menetelő birkacsorda módjára hagyta még azt is, hogy az állam pofátlanul lenyúlja második pilléres nyugdíj- megtakarítását. Évekig tartott, míg nagyobb demonstrációk szerveződtek, de ezek is többnyire részérdekek mentén (pedagógusok, nővérek, a civil szervezetek, oktatási intézmények stb. mellett demonstrálok) vagy amikor a kormány minden mértéket elvesztve próbált újabb sarcokat rakni tömegekre (netadó). Lengyelországban viszont úgy általában a demokráciáért és a szabadságért tüntetnek tömegek, pénztárcájukat közvetlenül és azonnal nem érintő dolgok miatt. (Persze ez azt mutatja, tömegek tartják alapvető fontosságúnak a szabadságot és/vagy tudatosítják, hogy a demokrácia leépítése minimum közvetve és hosszabb távon a pénztárcájukon is érzékelhető lesz. A magyar társadalomról sajnos egyik sem mondható el.) Szintén nagy különbség, hogy az ellenzék jóval kevésbé megosztott és gyenge, mint Magyarországon vagy Szlovákiában. A vezető ellenzéki Polgári Platform (PO) preferenciáit 18-27 százalék között mérték a közvélemény-kutatók az elmúlt hetekben, s a centrista liberális Nowoc- zesna (N) is 5-10 százalék között mozgott. Többnyire pár százalékponttal vannak lemaradva a 2015-ös választási eredményét (37,58 %) nagyjából őrző PiS mögött. Ez az eredmény egyébként elmarad a Fidesz 2010-es és 2014-es vagy a Smer 2012-es győzelmeinek mértékétől. A PiS-nek 2015-ben jókora szerencse is kellett, hogy csekély, pár fős többséget szerezzen a szejm alsóházában (az Egyesült Baloldal lesze- replése révén, amely 7,55 százalékkal nem érte el a koalícióknak előírt 8 százalékos bejutási küszöböt). És körvonalazódik a legújabb eltérés is: Andrzej Duda, a korábban a PiS színeiben megválasztott lengyel elnök tegnap bejelentette, hogy (a tüntetők követelésével összhangban) megvétózza a legfelsőbb bíróságról és az országos igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvényt. A magyar államfők, Schmitt Pál vagy Áder János az ilyen fontos törvényeket kivétel nélkül aláírták. Persze ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Duda tartósan olyan ellenzéke lesz Kaczynskinak, mint annak idején Kováč elnök az őt hatalomba ültető Mečiamak Szlovákiában. Azt sem garantálja senki, hogy a lengyel demokrácia megmenekült, hogy Kaczynski 2019-ben nem tud majd újrázni, hogy nem tud majd harmadszor is kormányt alakítani (míg Orbán minden bizonnyal igen), de az jól látszik, hogy ez utóbbira Lengyelországban kisebbek az esélyek. A különutas V4-ek Az Európai Unió jövője a visegrádi négyek jövője 1989-ben a nyugatiak csodájára jártak a Közép-Európában történt békés rendszerváltásoknak. Mára azonban értetlenül állnak a V4- eknek az európai integrációval, a liberális és demokratikus intézményekkel szembeni sajátos magatartása láttán. Ám maguk a visegrádiak sem teljesen egységesek minden téren, főleg nem az EU jövőjével kapcsolatban, holott sok múlik rajtuk. A magyar miniszterelnök a 2017- es Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a V4-ek egységességét hangsúlyozta az erős állam, az európai értékek védelme és gazdasági potenciáljuk kapcsán. Ezeken túl további szoros hasonlóságok fedez- hetőek fel a visegrádiak sajátos demokráciafelfogásában és annak gyakorlatában. Ha eltérő mértékben is, de mind a négy államban megvalósult a különböző szakmai intézmények háttérbe szorítása, a fékek és ellensúlyok leépítése. Emellett az 1990-es és a 2000-es években nemzetközileg mérvadó liberális politikai-gazdasági gondolkodás helyett egy zártabb és nemzetibb irány felé fordultak. Ajelenlegi kormányzatok mind a négy országban a központosított államigazgatást, a kormányzó párt(ok) holdudvarához szorosan kötődő gazdasági hátországot és az erős kormánybarát médiát részesítenek előnyben. E belső helyzetkép révén érthető meg, hogy a visegrádiak miért képesek csak egy-egy esetben, az épp aktuális érdekeik alapján a közös fellépésre EU-s szinten. Bár a V4- ek azonos véleményt képviselnek a migrációs probléma, a schengeni határvédelem és az élelmiszerminőség kapcsán, ám e kérdések tematizálása az idő múlásával egyre kevesebb belpolitikai haszon- . szerzéssel kecsegtet. Ugyanis a közeljövőre nézve nem elég csak követelniük és kritizálniuk, hanem ideje lenne egy átfogó tervben is gondolkodniuk. Ez azonban egyáltalán nem tűnik olyan egyértelműnek. Az ÉU jövője kapcsán e négy állam vezetőinek elképzelései már korántsem egységesek. Szlovákia és Csehország láthatóan a mélyítés és a betagozódás, míg Magyarország és Lengyelország a tagállami mozgástér szélesítése mellett tette le a voksát. Holott az EU által elvesztegetett elmúlt évtized után végre látszanak a fellendülés jelei és a kitörési lehetőségek, ám ugyanakkor a megoldatlan problémák tömege is, amelyek a visegrádiakat is érintik. A környező kelet-európai, közel- keleti és észak-afrikai régiók instabilitásának hatásait már közvetlenül érezzük, miközben a belső struktúráinkat nem tudtuk megerősíteni gazdasági és politikai értelemben, nem beszélve az egységes külpolitikai irányvonalak hiányáról. Az EU-s tagállamok közötti szolidaritás komoly csorbákat szenvedett, s az e problémákra adható megoldásokat nem várhatjuk kizárólag a francia-német-duótól. Budapestnek, Prágának, Pozsonynak és Varsónak is nagyobb felelősséget és egységes stratégiát kell felmutatnia a közös siker érdekében, ha olyannyira fontosnak tartj ák a keresztény és európai értékek, valamint a gazdasági és társadalmi jólét védelmét. A Benelux-országcsoport történelmi példát szolgáltat arra, hogy a kisállamok képesek komoly hatást gyakorolni az EU fejlődésére. Mindehhez évtizedeken át tartó közös erőfeszítések és nem alkalmi reakciók, hanem tudatos és tervszerű lépések sorozata vezetett. Az idén 60. jubileumát ünneplő EU fél évvel az 1956-os magyar forradalom után született, a hidegháború egyik legfeszültebb szakaszában, holott az alapítók másképp is dönthettek volna. Itt lenne az ideje, hogy a visegrádi négyek önmaguk és az európai közösség érdekében is hasonló vállalásokat és hozzájárulásokat tegyenek. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa FIGYELŐ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Schulz: Merkel nem áralja el, mit akar A belső migráció az új divat Romániában Bukarest. Megfordult Romániában a kivándorlási, illetve a belső migrációs szándék aránya: most már több mint kétszer annyian inkább belföldön keresnének jobb megélhetést, mint külföldön, a legvonzóbb városok pedig Kolozsvár, Bukarest és Temesvár - állapította meg egy felmérés, amelyet hétfőn ismertetett a román sajtó. A Világbank szakemberei által készített Mágnesvárosok - migráció és ingázás Romániában című kutatásból arra lehet következtetni: Romániában mintegy 3,6 millióan tervezik, hogy a következő öt évben más településre költöznek: közülük mintegy 1,1 millióan készülnek külföldre, 2,5 millióan pedig Románián belül akarnak városukból, községükből elköltözni. E migrációs késztetés elsősorban a fiataloknál erős: a távozni készülők átlagéletkora 35 év, háromnegyedüknek nincs gyereke, többségük az átlagnál képzettebb, nagyobb jövedelemmel rendelkezik és többnyire a magánszférában dolgozik, az ország kevésbé fejlett déli és északkeleti térségeiben él - állapította meg a felmérés. Az ország nyugati részén élők inkább külföldön, a Bukarest közelében élők pedig belföldön ke- resnénekjobb érvényesülési lehetőségeket. A belső migrációs szándék tekintetében Kolozsvár bizonyult a legvonzóbbnak (15 százalék), amelyet Bukarest (14 százalék) és Temesvár (12 százalék) követ. (MTI) Martin Schulz az ARD német országos köztelevízió vasárnap késő esti híradójában sugárzott interjúban Angela Markelt bírálva aláhúzta, hogy a kancellár az európai partnerekkel folytatott egyeztetés nélkül döntött a Magyarországon várakozó emberek beengedéséről. Schulz aláhúzta, hogy nem kampánycélból, nem a szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választások miatt veszi elő a 2015-ben történtek ügyét, hanem azért, mert ismét „drámai” helyzet következhet be, Olaszországot összeomlással fenyegeti a Földközi-tengeren ÉszakAfrikából érkező menekültek tömege, és így megismétlődhetnek a két évvel ezelőtti folyamatok, ezért lépni kell. „Teljesen világos, hogy még egyszer nem tudnánk megbirkózni olyan helyzettel, amely 2015-ben kialakult, politikailag sem” - mondta a szociáldemokrata politikus. Szerinte a válság megoldásához a bevándorlás egységes, uniós szintű szabályozására van szükség, hogy a „reménytelenség rendszerét” felváltsa az EU-ba való „méltányos bejutás reményének rendszere”. A válság megoldásához a menekültek tagállamok közötti „igazságos” elosztásáról is gondoskodni kell - tette hozzá Martin Schulz, hangsúlyozva: elfogadhatatlan, hogy a „finanszírozásban szolidaritás van Európában, de a menekültkérdés megoldásában nincsen”. Kiemelte: fontosnak tartja, hogy a kormányfői tisztségre pályázó politikusként ismertesse a választókkal, miként kívánja megoldani a migrációs válságot, egyben bírálta Angela Merkelt, amiért „nem mondja meg, hogy mit akar tenni”. A CDU/CSU részéről élesen bírálták Martin Schulzot. Az SPD-s kancelláijelölt kijelentései „teljesen hiteltelenek és komolytalanok”, hiszen pártja a menedékkérők beáramlásának korlátozását célzó „valamennyi intézkedést elutasította és vehemensen gátolta” - mondta Andreas Scheuer, a CSU főtitkára. (MTI) HANGÁCSI ISTVÁN
