Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-24 / 169. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. július 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 A j ó keménység foka Orbán szerint még lehetnek keményebbek a „sorosbérencekkel" K edélyes hangulatban mondta el szokásos tusványosi beszédét Orbán Viktor. Kam­pánybeszéd volt, amit egy pillanatra sem rejtett véka alá: nyíltan hívta szavazni a jövő tavaszi választásokra az erdélyi magyarokat. Fontos kam­pánybeszéd volt, hiszen a határon túli magyarok nem elhanyagolható ha­tással lehetnek a következő magyar Országgyűlés összetételére. A Fidesz kiváló politikai érzékkel kezeli ezt a helyzetet, miközben a magyarországi ellenzék nem hajlandó tudomást venni róla - mint eddig annyiszor, most sincs róla fogalma, mit kezdjen a határon túli magyarokkal, így in­kább ignorálja a témát, és ezzel to­vább erősíti a Fideszt. Abban egyéb­ként egyet lehet érteni a tusványosi főelőadóval, hogy a határon túli ma­gyaroknak elemi érdeke egy erős Magyarország - ezt azzal egészíte­nénk ki, egy erős, nemzetközileg is magas presztízsű, valós és alapvető kérdésekben egységes Magyaror­szág. Az utóbbi legalább tíz évben ez az elemi érdek nem teljesült. Orbán magabiztosnak hatott. Lát­hatólag élvezi, amikor átlényegülhet műkedvelő politológussá, olyan nógrádigyörgyösen, és nagyokat jó­solhat, fellengzős igazságokat nyi­latkoztathat ki közérthetően. A kö­zönségével együtt derűsen fogadta azt a kérdést is, miért nem kemé­nyebbek már ezekkel a Soros­bérencekkel (ill. köznyelviesült for­mában: „sorosbérencekkel”, értsd: mindenki, aki nem fundamentalista Fidesz-hívő), és ugyanilyen derűvel válaszolta, hogy még lehetnek. Micsoda idilli pillanat, amikor magyar a magyarral összekacsint a közös pusztítás kecsegtető ígérete felett! A Soros-kampány természetesen nem antiszemita, és a magyar kor­mány elutasít mindenféle antiszemi­tizmust. Ezt ugye az előtt a Benjámin Netanjahu előtt is elmondta Orbán, akivel ugyanaz az Arthur J. Finkels- tein a kommunikációs tanácsadójuk. Aki bár nagyon is élvezi a liberális jogrendszerek előnyeit (meleghá­zasságot kötött, férjével gyermekeket is örökbe fogadott), nagyrészt a libe­ralizmus elleni gyűlöletkeltésre épí­tette munkásságát. Orbán Viktor mára kiválóan beletanult a finkels- teini módszerekbe. Miután Tusvá- nyoson elmondta, még lehetnek ke­ményebbek, hozzátette, vannak az európai politikai kultúrában olyan határok, amelyeket ők nem lépnek át, szemben az ellenfeleikkel. Ez egy kiváló kommunikációs eljárás: elő­ször meglebegtetjük, hogy pusztítás következik, aztán úgy teszünk, mint ha mi semmi ilyesmit nem mondtunk volna. Először azt mondjuk, Horthy kivételes államférfi volt és telesoro- sozunk egy országot, aztán azt mondjuk, elítélünk mindenfajta an­tiszemitizmust. Ez a stratégia kivá­lóan épít arra a mediális tapasztalatra, hogy a helyreigazítás sokkal kevésbé hagy nyomot, mint az előtte nyilvá­nosságra került „tévedés”. A Soros-plakátokat leszedik, Or­bán pedig mindenkit biztosít, vannak határok, amelyeket ő nem lép át. Amire azonban közönsége emlékez­ni fog, az az ígéret, az a bizsergető, férfias szövetség, amelyet megle­begtetett: lehetünk még keményeb­bek! Csak egy kicsit kell kérni. Aztán persze majd el lehet simítani a dolgot. Közben pedig, amíg Orbán Viktor elmondja, már nem Európa a mi jö­vőnk, hanem mi vagyunk Európa jö­vője, egy magányos tüntetőt a tömeg a földre teper, és hátracsavart karral vezetik el a helyszínről. Valószínűleg sorosbérenc volt, fizetett ügynök, gátlástalan provokátor. Örülhet, hogy ennyivel megúszta. Kíváncsian várjuk, hol lesz az a bizonyos határ, amelyet már nem lépnek át. Ha az „európai politikai kultúra” történetéből indulunk ki, akkor még maradt néhány kiakná­zatlan lehetőség. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Belemart a német sas a török félholdba A Berlin ós Ankara között egy­re feszültebbé váló viszony ellenére megbecsüléséről biz­tosította a Németországban élő törököket Sigmar Gabriel külügyminiszter a Bild német lapban megjelent levélben. A Berlin és Ankara kapcsolatában bejelentett irányváltás nem a Török­országban élő emberek és nem is a Németországban élő török gyöke­rekkel rendelkező személyek ellen irányul - hangsúlyozta a német és tö­rök nyelven egyaránt nyilvánosságra hozott dokumentumban Gabriel. „Számunkra egyértelmű, hogy Önök, németországi török származású em­berek, hozzánk tartoznak, akár van német útlevelük, akár nincs” - szö­gezte le Gabriel. Az országban élő tö­rökök száma meghaladja a 3 milliót. A tárcavezető a Törökországban fog­va tartott Peter Steudtner német jog­védő és öt társa ügyében kiemelte: Berlin nem fogja tétlenül nézni ál­lampolgárai letartóztatását. Frank- Walter Steinmeier német államfő he­vesen bírálta Recep Tayyip Erdogan török elnököt a ZDF közszolgálati te­levízióban. Az államfő szerint Erdo­gan nemcsak arra törekszik, hogy sa­ját kénye-kedvére szabja át Törökor­szágot, hanem elhallgattatja, üldöz­ted, börtönbe veti a még megmaradt ellenzéki bírálókat is. „Nem fogad­hatjuk el azt, ami Törökországban történik, hiszen ez Németország ön­becsülésével is összefügg” - szögez­te le a német államfő. Sigmar Gabriel a német-török kormányzati viszony romlása miatt irányváltást jelentettbe a kapcsolatokban. A német külügy az új politika keretében figyelmeztette a Törökországba utazó németeket, hogy bárkit bármikor önkényesen megfoszthatnak szabadságától, ezért fokozott óvatosságra van szükség. Berlin elhatározta a törökországi be­ruházásokhoz nyújtott állami garan­ciavállalások felülvizsgálatát is. (MTI) Csak felnőtteknek CZAJLIK KATALIN H aló, kérem, ide nem jöhetnek be! - hangzik az erőteljes felki­áltás, majd újra - nem jöhetnek be!” Néhány másodpercig el­tart, amíg felfogjuk, ez nekünk szól. Egy tengerparti nyaraló­hely puccos szállodájának előcsarnokában vagyunk. Pánikszerűen végignézek a gyerekeimen, talán sárosak vagy vizesek, ami nem lenne nagy meglepetés - pillanatok alatt képesek bevizeződni vagy besározódni -, de nem. Mi is a legjobb ruhánkat vettük fel az esti sétára, talán csak nem néznek koldusnak - villan át az agyamon. „Rettenetesen sajnálom, ide gyerekek nem jöhetnek be. Ez »adults only« szálloda! ” - mondja a recepciós lány, s a szemében kétségbeesett- ség. O is érzi, mennyire kínos a jelenet. Majd bocsánatkérően hozzáteszi: „Tudja, igazán nagyon sajnálom, én imádom a gyerekeket, de itt ez a sza­bály. Ha a főnökeim meglátják önöket, nekem lesz problémám” - hadarja, miközben teletömködi a gyerekek markát cukorkával. Kisétálunk. Most már egyre jobban izgat a dolog. Hogy néz ki egy ilyen adults only szálloda? Talán eszement orgiákat tartanak a medencében, s a pincérek meztelenül szolgálnak ki, vagy mi a halál? Visszamegyek. A foyer-ből egy belső udvarba lépek, ahol a vendégek éppen vacsoráz­nak. Orgiának nyoma sincs. Sőt, minden túlságosan is kultivált. Decens zene szól, halk beszédfoszlányok hallatszanak az asztaloktól. Mindenki nagyon elegáns, a pincérek hatalmas tányérokkal szaladgálnak, melyek közepén köpésnyi, beazonosíthatatlan összetételű fogások kukucskálnak. Kezdem érteni. A mi szállodánkban nem igazán lehet beszélgetni va­csora közben a gyerekzsivajtól. S az embernek szerencséje van, ha evés közben nem böknek párszor a székébe a sültkrumplihegyekkel rohangáló kölykök. Előző nap már délután ötkor kiürítették a medencét, mert egy gyerek belekakilt, s másnapig már nem is lehetett fürödni. Később élénk vita alakul a témáról kis társaságunkban. Egyik fele azon a nézeten van, hogy ez teljesen rendben van, hiszen azok az emberek azért fizettek, hogy nyugalomban tölthessék a szabadságukat. Engem vi­szont valami nagyon zavar ebben az egészben.Majd rájövök: a kulcsszó a fizettek. Szóval már bármit meg lehet fizetni? Egy gyerekek nélküli világot is? Értem én, sok velük a macera, hangosak, piszkosak, idegesítőek. De talán elválaszthatatlan részei világunknak, nem? Sőt, társadalmunk alapkövei, jövőnk letéteményesei, ahogy politikusok mondani szokták kampányren­dezvényeken. Egyelőre nem találtuk fel a reprodukció jobb módját a gye­reknevelésnél. Valami nagyon elitista, nagyon nem demokratikus sejlik fel a mögött, ha fizetni lehet azért, hogy valahonnan kizáijuk a gyerekeket. Mintha mondjuk a romákat vagy a négereket akarnánk valahonnan kizár­ni. Tudjuk, van ilyen, rasszizmusnak hívják, s fel is háborodunk rajta. Az viszont a jelek szerint bevett gyakorlat a demokráciának nevezett nyugati világunkban, hogy az ember csak azért nem léphet be valaho­va, mert gyerek. Pedig a gyerek pont úgy nem tehet róla, hogy gyerek, mint ahogy a roma sem tehet romaságáról. S pont úgy nem is tud vál­toztatni rajta. Elriaszt a gondolat, hogy mennyire elfogadók vagyunk a kirekesztéssel, ha „fizettek érte”. S eszembe jut, mennyi privát lakópark, sorompókkal le­zárt utca épül Pozsonyban. Ahova csak azok mehetnek be, akik fizettek érte. Azon töprengek, vajon hol áll meg ez a folyamat. Vagy hol nem? Va­lahogy nem akarom megtudni a végét. FIGYELŐ A magyar ellenzék ostorozta Orbánt Ellenzéki pártok bírálták Orbán Viktor tusványosi beszédét. Az MSZP szerint a kormányfő célja, hogy szembeállítsa Magyarorszá­got Európával, a Jobbik pedig azt hangsúlyozta, a józan ész helyett rögeszmék irányítják Magyaror­szágot. Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje reagálásá­ban azt írta, a jövő évi voksolás tétje, hogy Magyarország Orosz­országhoz vagy Európához akar-e tartozni, továbbá az is, hogy az emberek egy leszakadó, igazság- , tálán Magyarországra vagy egy egyenlőségre és igazságos jövőre szavaznak. Orbán Viktor célja, hogy szembeállítsa Magyarorszá­got és a magyarokat Európával, ehhez felhasználva a visegrádi né­gyeket is - fejtette ki Botka. Ki­emelte, hogy a baloldal szerint is meg kell védeni Magyarországot, amelynek legfőbb problémája a történelmi léptékű kivándorlás, amiért szerinte Orbán Viktor poli­tikája felelős. Vona Gábor, a Job­bik elnöke a beszédre reagálva azt írta, a miniszterelnök ismét bebi­zonyította, tisztességes bérek és nyugdíjak, modem egészségügy és oktatás helyett csak ellenségképet tud adni a népnek. Úgy fogalma­zott: a magyaroknak elegük van az „állandó háborúskodásból, a ha­talmi arroganciából, a korrupció­ból”. Hozzátette: Orbán továbbra sem képes az emberek valódi problémáival foglalkozni, ehelyett „a saját démonaival küzd”. Nem az ország sorsáért, hanem a saját ha­talmáért aggódik, ezért bukása „szükségszerű”, hogy Magyaror­szág „az orbáni rögeszmék” helyett a józan ész útjára léphessen. Szél Bernadett, az LMP társelnöke sze­rint a Fidesz nem Európa jövője, hanem Magyarország múltja. A Demokratikus Koalició (DK) sze­rint Orbán teljesen elvesztette kapcsolatát a magyar valósággal, és rabja lett a saját propagandájá­nak. Juhász Péter, az Égyütt elnöke szerint Magyarország elveszíti jö­vőjét, ha az orbáni úton megy to­vább. A magyarok hétköznapi problémái egyáltalán nem érdeklik a miniszterelnököt, csak folyama­tos harcot hirdet mindenki ellen, „aki nem a Fidesz szavazója”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents