Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-21 / 167. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. július 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kárpáti kozmopolitika Atrencséni filmfesztivál legalább annyira nemzetközi, mint hazai KOLLAI ISTVÁN Z ajlik a nyári szlovák fesztiválszezon, ami a szlovák kultúra legsze- rethetőbb oldala. Nincs ugyanis komolyabb rendezvény nemzetközi mezőny nélkül: a fesztiválok Szlovákiája meglehetősen rajong a külföldért, a szomszédaiért. Magyarországról Pozsonyba delegált diplomataként, lehetőségem volt ellátogatni Szlovákia legkülönfélébb kulturális rendezvényeire, fesztiváljaira. Méretükben ezek a grandiózus seregszemléktől a szakmai workshopokig terjednek; helyileg pedig lefedik egész Szlovákiát, Trencséntől egészen Eperjesig. Műfajukat tekintve is rendkívül különbözőek: színházi találkozó, animációs filmek fesztiválja, humorfesztivál is van köztük. Ami a közös bennünk - és ez a sajátosságuk lassan rajzolódott ki, de annál erőteljesebben maradt meg - az ezeknek a rendezvényeknek a jó értelemben vett kozmopolita jellege. A filmes, színházi, képzőművészeti vagy irodalmi szakmáknak még a csúcsrendezvényei sem válnak valamiféle szlovák „nemzeti kultúra” felvonultatásának a terepévé. A trencséni filmfesztivál például legalább annyira nemzetközi találkozó, mint amennyire hazai, de ugyanez igaz a pöstyéni és a pozsonyi film- fesztiválokra is. Színházi téren is hasonló a helyzet: a nyitrai színházfesztivál talán Közép-Európa legnagyobb szakmai találkozója volt egy- egy évben, pályázati pénzeiktől függően, a pozsonyi Nemzeti Színház pedig Eurokontext néven egy újabb nemzetközi fesztivált indított pár éve. Mindezeket tetézi a zsolnai animációs fesztivál vagy a körmöd humorfesztivál, ahol evidens, hogy egymás mellett áll a magyar zsonglőr és a holland pantomimos, a budapesti Nyócker animációs film rendezője pedig olaszokkal száll versenybe. Ez nem az az atmoszféra, amit például a legnagyobb magyarországi színházi találkozón, a pécsi POSZT- on érezni lehet. A POSZT egy érdekes és izgalmas rendezvény, aki teheti, ne hagyja ki, de a hangulata másmilyen. Ott nappal a magyar színházi világ óriásai csapnak össze, ilyen-olyan törésvonalak mentén megosztva a közönséget, este pedig a pécsi korzó éttermeiben csapatokba verődve értékel és tervezget a magyar szakma. Magyarországon az ilyen belső kulturális megmérettetésnek és az ezeket sokszor befolyásoló törésvonalaknak, generációkon átívelő ideológiai vitáknak hagyománya van. Szlovákiában ilyen hagyományok nincsenek, vagy csak gyengén vannak jelen, és ez végső soron nem válik fesztiváljaik hátrányává: a szlovák rendezvények inkább nemzetközi mustrákká alakulnak át. Ahogy talán azt is elfogadja a szlovák fesztiválszervezők és „kultúracsinálók” közege, hogy nem versenyezni kell a sokszor világszínvonalú lengyel, cseh, magyar, román filmes, színházi, könyves és képzőművészeti teljesítményekkel, hanem bemutatni őket. Versenyszellem igazából nincs is; a körmöd humorfesztivál díjai vagy atrencséni filmfesztivál életműdíjai könnyedén landolnak külföldieknél, köztük magyaroknál. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) London elengedte volna Hesst, de Moszkva nem hagyta A volt náci vezető a nyugatberlini Spandau börtönében töltötte hátralévő életét. Frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint London már az 1960-as években szabadon engedte volna Rudolf Hesst, de a Szovjetunió nem járult hozzá. Hess, aki birodalmi miniszteri rangban Adolf Hitler helyettese volt, 1941. május 10-én az általa vezetett repülőgéppel Skóciába repült, hogy még a Szovjetunió elleni német hadjárat kezdete előtt megpróbáljon különbékét kieszközölni Londonnal. Ám miután Skóciában leszállt, a brit hatóságok elfogták, bebörtönözték, a II. világháború után a nürnbergi nemzetközi ítélőszék életfogytiglani börtönre ítélte. Az egykori náci vezető a nyugat-berlini Spandau börtönében töltötte egész hátralévő életét, 1987 augusztusában, 93 évesen elkövetett öngyilkosságáig. A brit nemzeti levéltár tegnap nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kitűnik, hogy a brit kormányok évtizedeken át próbálták elérni Hess szabadon engedését, emberiességi megfontolásokból. Több brit kormány külügyminiszterei - Alec Douglas-Home, James Callag- han, Douglas Hurd és Lord Carring- ton - is rendszeres petíciókkal fordultak ezért a Szovjetunióhoz. Car- rington 1979-ben kemény felhívást intézett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterhez, „embertelennek és értelmetlennek” nevezve, hogy „ezt az öregembert hagyjuk a börtönben meghalni”. Margaret Thatcher miniszterelnök is írt egy hivatalos kérvényt 1982-ben Leonyid Brezsnyev- nek a Spandauban akkor már több mint másfél évtizede egyedül raboskodó Hess szabadon bocsátása végett. Moszkva azonban mindig elvetette a brit kéréseket, azzal, hogy nehéz lenne megértetni a háborúban súlyos szenvedéseket átélt szovjet néppel egy ilyen magas rangú egykori náci vezető szabadlábra helyezését. A spandaui börtön igazgatása a négy győztes szövetséges nagyhatalom - a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország - közös felelősségi körébe tartozott, és a foglyok sorsáról szóló döntésekhez is konszenzusra volt szükség. Spandauban Hess mellett több más náci vezető is raboskodott - köztük Kari Dönitz, aki a náci rezsim összeomlásáig rövid időn át Hitler utódja volt -, de valamennyien évtizedekkel Hess halála előtt szabadultak. Rudolf Hess halála után a nyugat-berlini börtönépületet lebontották, és helyén bevásárlóközpont épült. (MTI) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Mag-Európához vagy a perifériára Csáky Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szeptember végi németországi választásokat követően Berlin és Párizs a kétsebességű unió létrehozásának lát neki.. Alighanem ott már tudják, kik tartoznának ebbe az elitalakulatba, s milyen feltételeket szabnak meg a belépéshez. Robert Fico máris a csatlakozás mellett ágál, Richard Sulik viszont élesen ellenzi ezt a lépést. A szlovák kormányfő szerint elemi érdekünk a belépés, az ellenzéki politikus azonban úgy véli, a várt előnyöknél súlyosabbak a feltételezett következmények. Főleg azzal riogat, hogy a Mag-Európában kötelesek lennénk befogadni a migránsokat, méghozzá a brüsszeli kvóták alapján. Nagy veszteséget jelentene a közös költségvetés, valamint az adóharmonizáció. A tervezett reformokról a visegrádiak egyelőre hivatalosan nem nyilatkoztak. A budapesti és a varsói kabinet nyilván nem híve a kétsebes- séges uniónak, talán Prága sem. Ám a legbefolyásosabb nyugati politikusok türelme fogytán: gazdasági, de politikai szempontból is egységes értékrendet képviselő, rugalmas döntésekre képes közösséget óhajtanak. Szlovákia végső álláspontját szerintem szakértők által kezdeményezett, érveket felsorakoztató társadalmi vitában, esetleg népszavazáson kellene kimunkálni. Mert a politikusok csaknem kizárólag önző érdekeik szerint kezdték el a tájékozatlan polgárok agymosását. Aranyérem Magyarországnak Öt év múlva Kazany, két esztendővel később Budapest rendezheti meg a rövid pályás úszó-világbajnokságot - jelentette be az illetékes nemzetközi szövetség (FINA). Különösen az utóbbi helyszín kiválasztása érdemel megkülönböztetett figyelmet, hiszen miután Mexikó visszalépett, a magyarországi rendezőknek a szükségesnél jóval kevesebb idejük maradt az előkészületekre. Mégis jelesre vizsgáztak, amit az újabb megbízatás, de még inkább a külföldi résztvevők elismerése igazol. Ezért jár a rendezőknek a jelképes aranyérem. Kár, hogy a nyitányt felesleges sárdobálás előzte meg, amiről leginkább a budapesti kabinet illetékesei tehernek. Titkolták a valós költségeket, amelyek miatt néhányan légből kapott összegekkel hergelték a közvéleményt. Végül Seszták Miklós fejlesztési miniszter öntött tiszta vizet a pohárba. Bejelentette, hogy a szervezési költségek 38,6 milliárd forintba kerülnek, az építkezésekre, infrastrukturális beruházásokra, a meglevő létesítmények korszerűsítésére 92 milliárd forintot költöttek. Lehet vitatkozni azon, észszerű-e ennyi pénzt áldozni ilyen rendezvényre, amikor például ezer sebből vérzik az anyaországi egészségügy. Ugyanakkor gyönyörűek a budapesti és a balatonfüredi helyszínek. Lassan talán a bírálók hangja is elnémul. Legalább akkor, amikor Hosszú Katinkának és versenyzőtársainak a tiszteletére felcsendül a Himnusz. Námet nyereség a görög válságból Meghökkentő cikket közölt a Süddeutsche Zeitung portálja a görög válságkezelésről. A müncheni napilap számol be arról, hogy a Görögországnak szánt uniós pénzek mindössze 7%-a került Athénbe, a többit a kamatok fedezésére az Európai Központi Bank (EKB) markolta fel. Németország pedig 1,34 milliárd euróval gazdagodott ebből a válságkezelésből. Pogátsa Zoltán közgazdász a Magyar Nemzetben részletes választ adott a mellbevágó tényekre: az EKB államkötvényeket bocsátott ki 2010-ben, amelyek hozama és a befolyt összeg elsősorban Athént illette volna, de csak némi koncot vetettek oda. Berlin még ezen is túltett, minimális kamattal bocsátott ki saját államkötvényeket, amelyért a 2008-as világválság után óriási volt a tülekedés. így jutottak a nyilvánosságra került jelentős összeghez, amelyet szintén nem utaltak Athénnek, hanem egyfajta pénzügyi garanciaként külön számlán jegelik. Moralizálni aligha érdemes, mégsem túlzás a Magyar Idők kommentátorának véleménye, amely szerint „Németország nem azért gazdag, mert ott aranyból vannak a hegyek, kolbászból a kerítés, hanem azért, mert minden egyes garast úgy fektet be, hogy az újabb garasokat fialjon. Amikor a zsebébe nyúl, akkor okkal teszi, tudva, hogy az általa adott segítség búvópatak módján csörgedezik egy ideig, zsebből zsebbe vándorol, s végül visszatér hozzá, magával hozva néhány ráragadt aranymorzsát”. Számunkra marad a zsebünkbe vágó kérdés: mennyit fial és hova került az a 3 milliárdnyi euró, amellyel Szlovákia kezességet vállalt a görög válság orvoslására? Ugyanis ehhez a a lekötött garanciához minden hazai adófizető közel 600 euróval járul hozzá. FIGYELŐ Donald Trump szidta a miniszterét Donald Trump amerikai elnök élesen bírálta igazságügyi miniszterét, Jeff Sessionst, amiért a miniszter kivonta magát abból a vizsgálatból, amely az amerikai választási folyamatba történt orosz beavatkozási kísérlet részleteit igyekszik feltárni. A The New York Times lapnak adott inteijúban Trump azt mondta, sose nevezte volna ki Ses- sionst, ha tudja, hogy ki fogja vonni magát a vizsgálatból. „Sessionsnek sosem szabadott volna kivonnia magát a vizsgálatból. Szólnia kellett volna, mielőtt elfogadta a miniszteri kinevezést, és akkor mást választottam volna” - mondta Trump a lapnak. A vizsgálat célja annak feltárása, hogy Oroszország hogyan avatkozott be a tavalyi amerikai választásba, valamint, hogy Trump kampánystábja kapott-e támogatást a győzelemhez Oroszországból. Sessions azért döntött úgy, kivonja magát a vizsgálatból, mert kiderült, eskü alatti szenátusi meghallgatásán eltitkolta, maga is többször találkozott az orosz nagykövettel, ami miatt többen a lemondását követelték. (MTI)
