Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-20 / 166. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. július 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Ki-tör-ma? Nagyon nehéz bizonyítani, hogy mely gép mögött ült ott a támadó FELEDY BOTOND A pró betűs hírek között szerepelt nemrég, hogy az orosz külügyminisztérium számítógépes rendszerét feltörték, mégpedig magyar és iráni hálózati címekről. A történetben két fontos elem van, és ebből csak az egyik az, hogy magyar IP-címek is belekeveredhettek ebbe a műveletbe. Talán még nagyobb dolog, hogy az orosz külügy történetében először ismerték el, hogy egy kibertámadás áldozatai lettek. Ezt más orosz minisztériumok, szervek már megtették néha, a diplomácia vezetője azonban nem. Persze, nem biztos, hogy véletlen ez az időzítés. Valószínűleg, hogy nem ez az első alkalom, hogy elesett az elektronikus védelem. Akár már bő évtizede támadások kereszttüzében lehet a külügy - mint minden más államban is. Sok támadásnál pedig statisztikailag szükségszerű, hogy néha egy-egy sikeres legyen. A kérdés tehát inkább az, hogy miért most rukkoltak elő ezzel az „őszinteséggel”? Két ok is kirajzolódik a háttérben. Úgy tűnik, hogy a levelezőrendszerhez is hozzáférhettek, ha pedig így történt, akkor nem kizárt, hogy megjelennek „kiszivárogtatott” e- mailek valamely hackerportálon vagy egy újságíró kezében. Ilyenkor megelőző jelleggel és akár dezin- formálási céllal maguk is szivárogtathatnak, hamisíthatnak, vagy más módon igyekeznek a kárt csökkenteni. Van egy komoly amerikai-orosz vita, ahol most ez jól jöhet. Decemberben, amikor Obama 35 orosz diplomatát hazaküldött Washingtonból, két orosz diplomáciai épületet is visszavett a használatból. Ezek az FBI szerint orosz kémtanyák voltak. Ami biztos, hogy Pu- tyin mostanáig reménykedett, hogy Trump visszaadhatja ezeket, és ezt éppen Gorka Sebestyén - magyar származású biztonságpolitikai szakértő a Fehér Ház körül - lengette be, hogy nincsen kizárva. Ugyanakkor még hivatalosan nincs egyáltalán pont e történet végén. Lehet, hogy az amerikaiak szeretnének szivárogtatni arról, hogy miket találtak a sebtében kiürített ingatlanokban. De az is lehet, hogy épp az oroszok szeretnék a saját sebezhetőségükről szóló narratívát uralni egy történettel, készülve ezzel egy következő, hathatós és eredményes kibertámadás utáni szituációra. Az pedig, hogy magyar hálózati címek is belekeveredtek a támadósorba, önmagában egyáltalán nem meglepő. Hogy egyes támadók mely országok eltérített gépeit vetik be, vagy hány országon keresztül ér el egy ún. támadó script (kis programocska) a célponthoz, meglehetősen kifürkészhetetlen. Éppen ez adja a fő gondját a kiberhadviselés- nek, ugyanis nagyon nehéz bizonyítani, hogy mely gép mögött ült ott a támadó, és mely gépeket használta a távolból, adott esetben azok tudta és hozzájárulása nélkül. Mindenesetre látható, hogy egy IP-cím azonosítása még messze nem jelent hadüzenetet. Ez csak egy apró lépés a mostani kiberháborúban, amely folyik és még sokáig folyni fog. Minden sertés ilyen disznóságot eszik? (LubomírKotrha karikatúrája) Éjjel-nappal Érsekkéty M eg kell hagyni, Érsekkéty polgármesterének, Molnár Péternek borzasztóan jó érzéke van ahhoz, hogy bekerüljön a sajtóba. A forró július és az uborkaszezon kellős közepén, amikor Robert Fico kormányfő is csak annyira volt képes, hogy bohóckodjon egy sort néhány halrudacskával és egy üveg öblítővel, a jó sztaroszta nem teketóriázott, paj szert ragadott, és könyörtelenül szétverte a kétyi ovi ajtaját. Az összesét. Szürreális és groteszk az esetről készült videósorozat, mely nemcsak a szlovákiai, hanem a magyaroszági sajtón is végigszaladt. Molnár Péter akkor sem tehetett volna szert nagyobb ismertségre, ha elvállal egy szerepet az Éjjel-nappal Budapestben. A felvételen a polgármester egy szót sem szól, csak halál nyugodt arccal üti be egymás után az üvegtáblákat az ajtókon. Nem magyaráz, nem kiabál, egyszerre félelmetes és börleszkbe illő, ahogy némán csépeli, rángatja az ajtókat, ám nem jut be rajtuk. Az is helyzetidegen, hogy az ovi „megvédésére” érkezett emberek körülötte voltaképpen némán állnak, senki sem próbálja le- vagy visszafogni, csaknéhányan próbálnak erőtlenül a lelkére beszélni. Csak a törő üveg csörömpöl baljósán, a falon szomorúan árválkodik egy tabló: „Búcsúzunk 2007” - ez van írva a sárga napraforgókra. Tarr Béla sírva kéri a receptet. És akármilyen szomorú ezt így kimondani, ez az egész nem csak egy kis falu kis problémája valahol a sztyeppe közepén, ahová a Jóisten is csak százévente egyszer néz egy röpke pillanatra. Ez valahol a szlovákiai magyar közösség jelenlegi állapotának lenyomata. Rengeteg nagyon jellemző dolog láncolata miatt van ez így. Egyrészt az ügy már 2015-ben bekerült a sajtóba, azóta folyik a vita arról, hogy a kétyi református iskola és óvoda református vagy községi fenntartású legyen-e. Ami úgy tűnt, hogy csak szálka a falu talpában, az mostanra már egy gennyedő seb, mert két évig nem sikerült dűlőre jutni az ügyben. Másrészt villámgyorsan megjelent a politikai dimenzió az ügyben - ami minálunk már akkor is megjelenik, ha az ember kebabot rendel egy gyorsétte17 Más folt CZAJLIK KATALIN A napokban röppent fel a hír arról, hogy a Kelet-Európábán forgalmazott „nyugati” cikkek közül sok silányabb, mint a Nyugat-Európában azonos csomagolásban árult termékek. A történetet az egyik mosószergyártó cég fűszerezte meg elmés magyarázatával, mely szerint ennek oka, hogy itt más foltokkal kell elbánniuk a tisztítószereknek. Persze, ez a kijelentés úgy képtelenség, ahogy van, a bőrét menteni próbáló multi mégis akaratlanul is rátapintott a lényegre. Más foltról van itt szó. Több mint negyed évszázaddal a rendszerváltás után ugyanis még mindig szakadék tátong Kelet- és Nyugat-Európa között. S a vacakabb mosópor csak a jéghegy csúcsa. Bár a Pozsonyban gombamód szaporodó felhőkarcolók láttán az ember azt hinné, Tajvanon jár, a nagy ellátórendszereink, mint az egészségügy vagy a szociális rendszer sokszor harmadik világbeli viszonyokat idéz. Politikusaink, élükön a mindig (másra) dühös miniszterelnökkel már persze hadjáratot indítottak a bitang multik ellen, s Brüsszelben akaiják kikényszeríteni, hogy legyen vége az ilyesfajta praktikáknak. Legyen is, támogatjuk, a gond csupán az, hogy nálunk olyan politikus kiabál a leghangosabban, aki idestova tíz éve vezeti ezt az országot. Ezért hát helyén van az a kérdés is, miért van az, hogy a gömöri utakon vagy egy kórházban járva sokkal inkább Nairobi jut eszünkbe, mint Stockholm... Való igaz, hogy kormányzataink 1989 óta kivétel nélkül deklaráltan a nyugati kultúrkörhöz sorolták az országot. Ez még a Mečiar-kormányok idején is így volt, aztán tudjuk, mi volt a gyakorlat. S mi a helyzet ma, amikor papíron az EU teljes jogú tagjai vagyunk? Kihez, mihez állunk közelebb ma? Kelethez vagy Nyugathoz? A (nemcsak) politikában uralkodó sógor-komaságok, az egyre erősödő vonzódásunk a tekintélyuralmi elemek, ha úgy tetszik, az illiberális demokrácia iránt, amely egyben a mindennemű másságtól való páni félelemmel párosul; az, hogy magunkat csak az áldozat vagy a segítségre szoruló szerepében tudjuk látni, mind nagyon nyugtalanító válaszokat ad erre a kérdésre. Fel lehet tehát húzni magunkat azon, hogy ugyanazért a pénzért vacakabb árut kapunk, mint nyugati polgártársaink, csak érdemes eltöprengeni azon is, 25 évvel a rendszerváltás után vajon miért tartunk még mindig itt. S azok, akik most a leghangosabban háborognak mit tettek azért, hogy ez ne így legyen? FIGYELŐ Elvándorolnak az erdólyi magyarok Változó intenzitással és célországokkal, de folyamatos az erdélyi magyarság kivándorlása, s az utóbbi időben fokozottan érinti a szórványterületeket - hangzott el a 28. BálványosiNyári Szabad- egyetem és Diáktábor tegnapi panelbeszélgetésén. Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezető tanácsadója elmondta: a Népesedéstudományi Kutatóintézet és intézetük közös felmérésben vizsgálta az áttelepülést Magyar- országra. A Kárpát-medencében az elmúlt száz évben kimutathatók a migrációs folyamatok, és ez független a politikai viszonyoktól. A legutóbbi nagy hullám a 80-as években indult el az anyaország felé, és máig tart, a kitelepülök száma eléri a 320 ezret. Fiatalabb, képzettebb áttelepülőkről lehet beszélni, az orvosok, fogorvosok például 5-10 százalékot képviselnek. Ha ez a folyamat nem indult volna el, akkor a magyarországi népesség 10 évvel korábban csökken 10 millió alá. Ha a folyamat megállna, az alapmodellnél egymillióval kevesebb, 7 millió körül lenne 2060-ra Magyarország la-; kossága - mondta Péti Márton. (MTI) remben, vagy lehajol bekötni a cipőjét. Bár annak idején az MKP, a Híd és a református egyház is megpróbált Molnár Péter lelkére beszélni, a polgármester elhajtott mindenkit melegebb éghaj latra. Most pedig, amikor ilyen látványos performanszba torkollott az eset, a politikai pártok hátországa a következőket csinálta: azMKP-közeli sajtó nem felejtette el megjegyezni, hogy az elvileg független polgár- mestert a Híd támogatásával választották meg, az MKP és a Híd ifjúsági szervezeteinek prominens tagjai a Facebookon percek alatt személyeskedő vitában kaptak össze azon, hogy a polgármester vagy ellenlábasai oldalán van-e az igazság. Tették mindezt úgy, mintha csecsemőkoruk óta a kétyi udvarokon majszolták volna a vajaslekváros kenyeret, pedig dehogy. Harmadrészt ismét felmerült, hogy bár minden fórumon hangoztatják az illetékesek, hogy politikai szinten az oktatás sorskérdéseiben mindenki egyetért a fő irányvonalakban, azért csak sorozatban egymás után jönnek a sötétebbnél sötétebb hátterű, pletykákkal és féligazságokkal tűzdelt ügyek, melyek mind arra utalnak, hogy hiába a szép szavak, a provinciális hozzáállás, és a hatalmi játékok fogaskerekei közt szépen lassan felőrlődik a szlovákiai magyar kisebbség. Ilyen volt nemrég a gútai iskolák ügye, ilyen most Érsekkéty. S megint ott tartunk, hogy nem tudjuk, ki a hibás, de mindig a másik. Hogy nem tudunk emberek módjára tárgyalni a dolgainkról. Aztán meg csodálkozunk, amikor a gyengébb idegzetűek érvek híján előkapják a pajszert... FINTA MÁRK
