Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-12 / 159. szám, szerda

6 | KULTÚRA 2017. július 12. | www.ujszo.com Amit az Ekhós-szekér elhozott A fesztivál nem akarja túlnőni önmagát - egy kistelepülésen, korlátozott lehetőségek között kisszínházak játszanak Készülődés a következő előadásra. Az Ekhós-szekér Fesztiválon nincs éles határvonal a színpad és a nézőtér között. (Kádek Péter felvételei) LAKATOS KRISZTINA Hit évvel ezelőtt az örsújfalui ÉS!? Színház Erdélyben, Hargita megyében járt egy amatőrszínházi feeztiválon. Nem voltak szívbajosak, amit követendő példának láttak, azt a magukévá tették, és a következő nyáron az örsúj­falui kultúrházban megren­dezték az első Ekhós-szekér Fesztivált. A hétvégén immár a rendezvény hatodik évfolya­mán jártunk. „Egy EU-s projekt keretében jutot­tunk eí az erdélyi Ekhós-szekér Fesz­tiválra, amelyet akkor éppen Rugon- falván rendeztek meg - egy pici tele­pülésen, szinte önerőből, hasonlóan kis kultúrházban, mint a mienk. Rög­tön arra gondoltunk, ha így is megy, nekünk is sikerülhet - mesélte két előadás között Várady Kornélia drá­mapedagógus, az ÉS!? Színház tagja. - Azt már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy olyan fesztivált szeretnénk, ahol nincs zsűrizés, nincs minősítés, min­denki a saját és a közönség örömére játszik. Az első három évben egyna­pos volt a rendezvény, csak amatőr csapatok szerepeltek, meghívásos alapon. Az utóbbi években már két­naposra bővült a program: az első es­te a profi előadóké, a második nap az amatőröké.” A csapatok épülésére A hétvégi Ekhós-szekéren a profi színeket két előadás képviselte. Ba- din Adám rozsnyói Meseszínházától egy burját rege különleges hangulatú, lassú narrációjú, rengeteg apró rész­lettel éltetett feldolgozását láthattuk Ogajlo csodaszarva címmel. Bandor Éva és Olasz István, a Komáromi Jó­kai Színház két színművésze a SZER+ELEM+EZ? című verses összeállítással szerepelt a rendezvé­nyen - 20. és 21. századi magyar köl­tők, dalszerzők szövegeiből rakos­gatva egymás mellé a szerelem kü­lönböző színeit, mintegy a férfi és a nő érzelmi életútját is megrajzolva. „Olyan előadásokat hívunk meg, amelyek követendő példát mutatnak, a csapatok épülésére szolgálnak - jegyzi meg Szabó Csilla drámapeda­gógus, az ÉS!? Színház rendezője. - Arra is törekszünk, hogy minden év­ben legyenek hazai fellépők. Jöjjön nagy múltú, patinás, a hazai amatőr színjátszás csúcsához tartozó társu­lat, ez idén a Bodrogközi Színjátszó Csoport. És bemutatkozhasson olyan együttes is, amely a saját településén kívül eddig még nem igazán mérette meg magát, ilyen a lakszakállasi Va- LAKik Színjátszó Csoport. Erdély­ből visszatérő vendégünk a rugonfal- vai Vadrózsák Színjátszó Csoport és a szentegyházi Vigyorgok; mára olyan barátság alakult ki az ES!?-sel, hogy egyszerűen nem hagyhatjuk ki őket. Emellett mindig beválogatunk a programba érdekes színeket hozó magyarországi csapatokat is.” Félre a komolysággal! Az idei Ekhós-szekér Fesztivál szombati, amatőröket felvonultató programjából három előadást lát­tunk - és mindegyik hozzátett vala­mit az „ekhós” élményhez, megmu­tatott valamit a színház (jó értelem­ben vett) ősformáiból. Hogy mi sül­het ki abból, ha egy-egy kistelepü­lésen összeáll öt, hat, tíz, húsz egyébként teljesen normális, felnőtt ember, aki úgy dönt, a szabad idejé­ben félreteszi a komoly arcát, levet minden gátlást, és egyszerűen szó­rakoztatni fog. A lakszakállasi VaLAKik a Hó­fehérke és a hét törpe „kicsit más­ként” változatát mutatták meg, jó­részt dalban elbeszélve: ismert slá­gerek ide passzoló részleteivel tar­kították az előadásukat, közben per­sze humoros figurák hadával népe­sítve be a látványban is szépen kivi­telezett mesevilágot. A pápai Szó és Kép Színpadtól egy középkori fran­cia farce-ot, Garin A két gyakás című művét láthattuk. Aki ismeri a sze­xuális tartalmú szakkifejezések ré­gies változatait, nyilván sejti, hogy korhatáros előadásról volt szó, de azt is izgalmas volt követni, miként ké­pes három szereplő végtelenül egyszerű eszközökkel kibontani a darab vaskosan fergeteges humorát és megidézni a középkori vásári színjátszás hangulatát. Veszprém mellől érkezett az örsújfalui kultúr- ház színpadára a Márkói Kamara TehátRum Rejtő Jenő A tehén című bohózatával - egyebek mellett azt mutatva meg, jó figurákkal mennyi­re élővé tehetők ma is a huszadik század első felének humoros, szö- vegelős klasszikusai. Nemcsak a látott előadások miatt, hanem a hangulatnak is köszönhető­en van egyfajta emberi bája az Ekhós- szekér Fesztiválnak. A rendezvény nem akarja túlnőni önmagát - egy kistelepülésen, korlátozott lehetősé­gek között kisszínházak produkcióit kínálja. A szervezők vállalják: első­sorban egymásnak játszanak, de örülnek mindenkinek, aki néhány előadásra beül a nézőtérre. Az ajtó nyitva áll. Az is a fesztivál bájához tartozik, hogy a messziről jött ven­dégeket a csallóközaranyosi iskola tantermeiben szállásolják el, hogy az estebédre szánt gulyás a kultúrház udvarán, katlanban fö, és aki enni szeretne, az megkéretik, hogy a né­zőtéren elfoglalt székével együtt já­ruljon a vacsoraasztalhoz. Hogy ezen a fesztiválon igazából nincs éles ha­tárvonal a színpad és a nézőtér kö­zött: az egyik előadáson mellettünk ülő, kislányát féken tartó apukát fél óra múlva már ügyvéd úrként látjuk a világot jelentő deszkákon. Még az örsújfalui kultúrházban is meglátjuk a varázst: igazi retrófíling, időutazás, vissza a hatvanas évekbe. Aztán van az a pont, amikor nem akarunk hinni a szemünknek. Ez tényleg az? Nem csalás, nem ámítás: az örsúj­falui kultúrházban nincsenek szociá­lis helyiségek. Ártatlan kérdésünkre, hogy amit az udvar hátsó felében lá­tunk - egy roskadozó, sok évtizedet látott (lakó)konténer vizesblokkal felturbózva, időlegesen, a rendez­vény alkalmából megtámogatva két mobilvécével -, valóban az-e, amire egyébként nem gondolnánk, Szabó Csilla ad paprikás választ. Mint me­séli, a legutóbb két hete került a ko­máromi képviselő-testület elé a ké­relmük, hogy a város költségvetésé­ből 50 ezer eurót hagyjanak jóvá az épület felújítására - a beázó tető meg­javítására és a mosdók kialakítás ára-, ám most sem jártak sikerrel. „Füg­getlen képviselők nyújtották be az ÉS! ? kezdeményezésére a kérvényt, a döntés februártól halasztódott. Aztán a legutóbbi ülésen elkezdték felosz­tani a város tőkebefektetésekre elkü­lönített keretét, de amikorra az örs­újfalui kultúrházhoz értek, elfogyott a pénz - mondja az ÉS!? rendezője. - Közben 430 ember írt alá petíciót az ügy érdekében, amire azt a választ kaptuk, hogy talán más helyet kellene keresnünk kulturális tevékenység céljaira, mert ez nem megfelelő. Ké­szülünk a válasszal: nagyon szívesen, sőt, kifestjük, rendbe is tesszük, csak mutassanak egyet. Nincs több köz­épület Örsújfalun.” „A kultúrház 1978-tól, amikor a te­lepülést Komáromhoz csatolták, a Komáromi Városi Művelődési Köz­ponthoz tartozik - ezt már Várady- Komélia meséli, aki jó 15 éve maga tölti be a „kulcsos házként” működő intézmény „kulcsárának” a szerepét. - Amikor a Csemadok alapszerveze­te elvesztette azt a funkcióját, amit korábban betöltött, fokozatosan az ÉS!? Színház tagjai kezdték átvenni a szerepét. Egyfajta hallgatólagos megállapodásként a művelődési köz­pont hagyta, hogy használjuk az épü­letet. Nem kértek bérleti díjat, de nem is fordítottak rá semmit. Ami ide az utóbbi években került - asztalok, szé­kek, világítás, fénymásoló, redőnyök -, az mind az ÉS!? Polgári Társulás pályázatainak vagy az általunk meg­szerzett szponzori támogatásoknak köszönhető. Évek óta szeretnénk hosszú távú bérletbe venni az épüle­tet, de kiderült, hogy az épület és a te­lek nem a város tulajdona, hanem a belügyminisztériumé és a földalapé, a városi művelődési ház csak a keze­lője. ígéretet kaptunk, hogy rendezik a tulajdonviszonyokat, de ez a folya­mat valahol megrekedt.” Az ÉS!? tagjai azt mondják, a programjaik megvalósítása érdeké­ben a városnál is rendszeresen pá­lyáznak, kapnak is támogatást, nem ez a gond. De az épület olyan állapotban van, hogy régen elérkezett a felújítás ideje - amit elsősorban a komáromi büdzséből illene megoldani. Ha pe­dig ez nem megy, hosszú távú bérlő­ként az ÉS!? oíyan pályázati forrá­sokhoz is hozzáférhetne, amelyekből reményeik szerint finanszírozhatók lennének a munkálatok. Azért is sze­retnének célt érni, mert mára ez ma­radt az egyetlen közösségi tér a falu­ban, ahol nemcsak előadásokat csinál a színház és a mögötte álló civil szer­vezet, hanem sokrétű egyéb tevé­kenységet folytat: vannak gyerek­foglalkozások, kézműves-foglalko­zások, itt szervezik a közösségi ese­ményeket, hamarosan workshopok indulnak a helyi fiataloknak. Ezeket pedig nehéz kivitelezni lyukas, meg­roggyant tető alatt. Az örsújfalui kultúrház - a Komáromhoz tartozó település egyetlen középülete Hölgyeknek, uraknak...

Next

/
Thumbnails
Contents