Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-03 / 127. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. JÚNIUS 3. __________________I 1 TÁRCA A SZALONBAN Lanczkor Gábor: Iszonyú hideg van. Majd egy hete nem ment nulla fölé a hőmérséklet. Tegnap esett egy ujjnyi hó (tegnap hajnalban mínusz tizenkettő volt); ma iszonyú szélviharra ébredtem. Valószínűleg öngyilkos lett. Az új évben nem ment be a munkahelyére, nem szólt, a telefont nem vette föl. Hajnalban egyszer a nagynénémet hívta, ő nem tudta fölvenni a telefont, és másnap már hiába próbálta visszahívni. Rendőrök törték rá az ajtót, úgy találták meg. A szülei rég meghaltak, testvére nem volt. Legalább tíz éve nem láttam. Átnyúlnak egymásba a könyveim, mint az ürgék járatai a telekhatárokon. A zánkai strandon. Vakítóan ragyog a nap. Somogyból semmi nem látszik. A jég egészen a part magasságáig fölhízott; harmadik hete tart a kemény fagy. A jégen kéttucatnyi korcsolyázó; néhányan egész messzire bemerészkedtek, olyan messzire, ahová még soha nem úsztam be. Akár egy hegyi patak, folyik a csapból a jéghideg víz. Piero della Francesca: Jézus megkeresztelése Tűzifahiány van az országban. Aki csak egy adagos szezonra vásárolt nekem kamaszként úgy tűnt, hogy kük, és egészen biztosan nem az be, és nincs a gáz bevezetve a há- mindent bevetettek egymás kinyu- apám miatt. Hogy micsoda fekete zába, most fűthet szeméttel, vagy vasztásáért. Nem lehetett gyere- lyuk ez egy ember életében, aki amivel akar. Az év legrövidebb napján T éli napsütésben föl a Hegyesd vulkánkúpjára. Párállik a mélyben a csupasz erdő. Akár egy visz- szafelé működtetett, de működés közben elakadt hasonlat, olyanok az aprócska vár megmaradt véd- falában a habarccsal tapasztott kőzetszilánkok - a csupasz bazaltsziklafal ugyanilyen egymáshoz tömörödött szilánkokból áll. Az erődítmény ledőlt, a tűzhányó még nem tört ki újra. Bob nem ment el a Nobel-átadó- ra, Pattit küldte maga helyett, hogy ő énekelje el az egyik dalát (A Hard Rains A-Gonna Fall). Patti elrontotta a szöveget, belesük a dalba; elnézést kért az úri közönségtől, nagyon ideges, mondta; aztán persze végigénekelte a számot, és közben olyan gyönyörű volt ez a kemény arcú, ősz hajú, hetvenéves nő, mint egy elsőrandizó tinédzserlány, vagy Crazy Horse egy sziklán ülve a halála előtti napon. Magyarországon soha nem volt más elit, mint az arisztokratáké és a költőké. Az arisztokráciát rég fölszámolták, a költészet pedig soha nem volt olyan defenzívában, mint most. De ez a sarokkő akkor se kizökkenthető. Iszonyú blaszfémia az iszonyatos állapotban lévő hazai balos közbeszédben a nyugatosság!európaiság készen kapott eszméje. Vele szemben maga Putyin áll, meg az indiai szubkontinens és Kína genetikai hulladéka. Az év legrövidebb napján a vezető hírek: egy szolgálaton kívüli fiatal török rendőr lelőtte az orosz nagykövetet egy ankarai kiállításmegnyitón, bosszút emlegetve Aleppóért; nem sokkal később Berlinben valaki egy lopott lengyel kamionnal (a sofőrt korábban megölte) a charlottenburgi karácsonyi vásározók közé hajtott; tizenketten meghaltak, több tucatnyian megsérültek. Nálunk semmi hó. Rit- kás köd. Tartós mínuszok. A dér fantasztikus jelmezébe öltözött az erdő; dér esőzik a fákról, mint a hó. Mintha egy szentmise hitele attól is függne, mennyire erősek az ószövetségi hangsúlyok; az olvasmány. A vízkereszt előtti napon leszedjük a karácsonyfát, és a hó késik, hozzánk nem jön el, csak Eszak- Magyarországra. A januári Kálimedence egészen olyan, mint Piero della Francesca Keresztelés-festmé- nyén a januári Toszkána; mint a kopár Júdea. Meghalt apám második felesége. Azt hiszem, apám korai halálát sosem tudta igazán kiheverni; bár minden energiájával törekszik rá, most már tökéletesen el tudom képzelni. Soha nem értettem, apám miért vette el. Romlott nő hírében állt az azóta várossá lett Vas megyei nagyközségben, ahol az anyai nagyszüleim is éltek. Ami persze nem jelent semmit. Apám és az új ara is túl volt a harmincon. Nem voltam ott az esküvőn, de jól emlékszem a lagziból való fotókról az apám melankolikus arcára. Mit olvas? Jarábik Balázs külpolitikai elemző Éppen a napokban és pont Kijevben fejeztem be Richard Sakwa Háború a határon című könvyvét, amelyet még 2014-ben írt az ukrán válságról, Ukrajna üllő és kalapács között alcímmel. Bár azóta három év eltelt, Sakwa kifejezetten aktuálisnak bizonyult, miután mind Trump amerikai, mind Macron francia elnök adminisztrációja- Merkel német kancellárral együtt- ismét nekigyürkőzik a donbaszi konfliktus megoldásának. A kenti egyetem professzora azon kevés nyugati akadémikusok egyike, akik az ukrán konfliktust nem kizárólag az orosz agresszió eredményeként szemlélik, hanem elsősorban belső konfliktusként, amelybe a nyugati hatalmak és Oroszország is a maga módján és érdeke mentén lépett be. Míg Oroszország motivációját - a térség kiváló szakértőjeként - defenzívnek értékeli, hajlamos a nyugati politikát, amely kétségkívül megosztáshoz vezetett a régióban, előre megtervezett stratégiaként értelmezni. Ezzel óhatatlanul is ahhoz járul hozzá, hogy a könyvet mint oroszpártit elvessék, pedig részleteiben több mint figyelemreméltó. Sakwának igazat lehet adni abban, hogy az ukrán válság a legveszélyesebb európai konfliktus a hidegháború lezárása óta. Sőt abban is, hogy nem kizárólag Moszkva a hihás. Borult az érv, hogy a globalizált nemzetközi struktúrák megvédenék a konflitkusoktól (vagy hogy demokráciák nem háborúznak egymással). A válság fokozatos feloldásához azonban nemcsak a Nyugat részéről lenne szükség több odafigyelésre Ukrajna belső problémai és aktuális igényei iránt, nem pedig az értelmetlennek bizonyult politikák folytatására. Ám Moszkva részéről szinte teljesen hiányzik az empátia a formálódó ukrán nemzet sorskérdései iránt, ami leginkább a válság elhúzódását vetíti előre. SAROKPONT Utószülöttek em értem a huhogókat. Állítólag egyre kevesebb magyar születik. A fenét! Ne a demográfiai adatsorokat tessék bújni! Igaz, ami igaz: a termékenységi ráta már jó ideje 1,5 körül stagnál térségünkben - ami az egy nőre jutó élveszülések számát jelenti. Ha a nagyképet nézzük, akkor, bizony, bizony, ez nem jó. Amennyiben nem vagyunk népességkutatók, elsősorban a környezetünkben zajló folyamatokat érzékeljük, márpedig ezekből a kisképekből a populációdinamika rejtettebb összefüggéseit is kiolvashatjuk. Szubjektív mintavételem adatai alapján arra jutottam, hogy az utóbbi időben egyre több egyre magyarabb ember születik a Kárpát-medencében - köztük számos középkorú családapa. Hol voltak eddig? A magzatburokban biztos nem, legfeljebb a hozzá vezető úton. Tévedés ne essék, én kifejezetten örülök azoknak az újszülött családapáknak, akik őszülő halántékkal kezdik hirdetni az Isten- haza-család szentháromságát. Még akkor is, ha tudom, hogy korábban Bermuda-háromszögként tekintettek rá. Fátyol, spongya, lepel rá - a lényeg, hogy a konjunktúra örvénye a felszínre dobta őket. Ne fanyalogjunk. A gyermek Isten ajándéka. Ne nézzük se a korát, se a fogát — neveljük őt fel a közjó érdekében. Végül is ezt kívánja tőlünk a szentháremség, pardon, szentháromság sarokpontjai által meghatározott hagyományos családmodell. Ráadásul, ha a nagyképet nézzük, így az egy nőre jutó utószülések száma is megnő. Minő fordulat egy klimaxon túlesett családanya, életében, amikor egy sajtóban közzétett coming outból tudja meg, hogy négy gyermekének apja született. Kész demográfiai csoda! Szóval a kisképeket nézegetve megnyugodtam. Tékozló apáink megtérésének hála egyre gyarapszik a nagy magyar mosolyalbum. Duzzad, dagad. Zsírosodik a mosoly. A jókedv ragályos. Magam is hajlamos vagyok elfeledkezni ilyenkor az újszülött apák prenatális időszakáról. De talán jobb is így, mert amilyen cserfes vagyok, még a pennám hegyére tűzném közszájon forgó, viselt dolgaikat. Jól el van rendezve ez a világ. Tetszik minden. Mármint a világnak azon a mentális térfelén, ahol erről gondolkodom. Itt nem kurkászunk a másik testzsákjában, elvégre a gyerekcsinálást sose kellett reklámozni. Világnézeti kérdésnek pedig azt tekintjük, amikor nem tudja a jobb agyfélteke, mit csinál a bal. (Jól jönne egy kis önkoitusz az újjászületéshez!) A gyermekvállalási kedv lankadásának mindig oka van. Leginkább mi magunk vagyunk az okai. Közülünk is főként a közjó fogalmának felkent aktivistái. Kéretlen bábáskodásuknak egyelőre egyetlen eredménye látszik: sikerült kiönteniük a Kárpát-medencéből - fürdővízzel együtt - számos ürgebőrbe varrt, szülőképes egyedet. Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-maíl: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava l.
