Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-03 / 127. szám, szombat

Lanczkor Gábor tárcája a Szalonban 2017. június 3„, szombat, 11. évfolyam, 22. szám A fiatalok maradnának. A brexitről szóló népszavazás után végzett felmérés alapján a 18-24 év közötti britek 75%-a az EU-ban maradást választaná. (Képarchívum) Európa feltámadhat Ma az Európai Uniót egyszerre kell megmenteni és megújítani. A legfontosabb a megmentése, mert létében fenyegeti veszély. amint Emmanu­el Macron francia elnök mondta kampánybeszédeiben, nem kevésbé fontos újra megte­remteni azt a támogatást, amelyet valaha az EU magáénak tudhatott. Az uniót fenyegető veszélyek egy része kívülről ered. Olyan hatalmak veszik körül, amelyek ellensége­sek értékeivel szemben: Vlagyimir Putyin Oroszországa, Erdogan To- rökországa, al-Sziszi Egyiptomja és az az Amerika, amelyet Donald Trump próbál létrehozni. De van belső fenyegetés is. Az EU olyan egyezmények talaján áll, amelyek a 2008-as pénzügyi válság után el­vesztették értelmüket. Még az euró fenntarthatóságát szolgáló legegy­szerűbb változások végrehajtásá­hoz is olyan kormányközi együtt­működés kellene, amely ezeken a szerződéseken kívül valósul meg. És ahogy az európai intézmények működése egyre bonyolultabbá vált, maga az unió is részben műkö­désképtelenné lett mára. Európa nem az euró Az eurózóna például már pon­tosan az ellentéte annak, ami a célja volt. Az EU olyan, hasonló értékeket valló államok önkéntes- szövetsége volt, amelyek maguk adják fel szuverenitásuk egy részét a közös eredményekért. A 2008-as válság után viszont az eurózóna úgy alakult át, hogy a hitelező álla­mok diktálhatták a feltételeket az adósoknak, akik képtelenek voltak azoknak megfelelni. A megszorítá­sok erőltetése gyakorlatilag lehe- tedenné tette a gyenge országok­nak, hogy kinőjék gondjaikat. Ha ez így folytatódik, kevés esély marad. Ezért kell az uniót radi­kálisan újjáépíteni. Az a felülről szervező elv, amellyel Jean Monnet elindította az európai integrációt az 1950-es években, igen sokáig kitartott. Most közös erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények együttműködhesse­nek az alulról induló kezdeménye­zésekkel, és közösen újra megnyer­hessék a választók bizalmát. Gondoljunk a brexitre, amely egész biztosan pusztító hatással lesz mindkét félre. Nagy-Bri- tannia elszakadásának rendezése elvonja az EU figyelmét a saját válságáról. Ráadásul mindez nyil­ván tovább tart majd, mint az erre szánt két év; öt esztendő a valószínű, ami a politikában egy örökkévalóság, különösen ilyen forradalmi időkben. Ezért az uniónak konstruktívan, minden eshetőségre készen kell vezetnie a brexittárgyalásokat. Az elhúzódó „válóper” során könnyen lehet, hogy a britek egyszer csak rájönnek, mégis jobb nekik az EU- ban maradni. De ez csak akkor esé­lyes, ha az unió olyan klubbá válik, amibe érdemes belépni - akár Nagy- Britanniának, újra. És kell hozzá az- is, hogy a csatorna mindkét partján újragondolják a helyzetet. Ennek a valószínűsége csekély, de nem nulla. Fel kellene ismerni egész Európában, hogy a brexit a dezintegrációhoz vezető lépés, és mint ilyen, mindenki a vesztese lesz. Egy újra vonzóvá váló Euró­pa ugyanakkor a jobb jövő remé­nyét hordozná - különösen az ifjú generációk számára. Ez az új Európa világosan elvá­lasztaná egymástól az unió és az eurózóna fogalmát. Másrészt tudatosítaná, hogy az eurózónát elavult és megkövült szerződések irányítják. Ezek a szerződések kimondják, hogy minden tagállam kötelezően bevezeti az eurót, amennyiben és amikor megfelel a feltételeknek. Ez ahhoz az abszurd helyzethez vezetett, hogy például Svédor­szág, Lengyelország és a Cseh Köztársaság világossá tette ugyan, hogy nem szándékozik átvenni a közös valutát, ennek ellenére ők is „pre-in” státuszban vannak, vagyis olyan tagállamok, amelyek mentességet élveznek. Többsávos Európa Ezek nem csak szavak. Az EU olyan szervezet, amelyben az eurózóna a mag, a többi tag pedig alacsonyabb rendű. Ez így nem maradhat. Az euró megoldhatat­lan problémái nem verhetik szét magát az uniót. Az eurózóna és az EU közötti különbség tisztázatlansága ennél nagyobb bajról árulkodik: arról a feltevésről, hogy a tagállamok különböző sebességgel, de ugyan­azon cél felé haladnak. Ehhez képest egyre több ország nyíltan visszautasítja a szorosabb európai integrációt. Jelentős pozitív hatása lenne an­nak, ha a „többsebességes” Euró­pa helyett „többsávos” Európáról kezdenénk beszélni. Olyan Euró­páról, amelyben a tagállamoknak szélesebb demokratikus mozgás­tér jut, mint most. Ma az államok inkább a saját szuverenitásukat erősítik, mint hogy még többet adnának fel belőle. Pedig ha az együttműködés haszna kézzel­fogható lenne, akkor változhatna az európai népek véleménye is, ahogy a kooperációs készségük is. A remény lendülete Mindenképp előrelépésre van szükség három területen. Ezek: a területi szétesés, amelynek pél­dája a brexit, a menekültkrízis, és a megfelelő gazdasági növekedés hiánya. Mindhárom témában na­gyon alacsony az együttműködés szintje. Ez különösen a menekültkér­désben érhető tetten, és egy­re rosszabbodik. Európának még mindig nincs egységes bevándorláspolitikája. Min­den ország a saját vélt érdekei alapján cselekszik, sokszor más tagállamok ellenében. Angela Merkelnek igaza volt: a mene­kültválság elpusztíthatja az EU-t. De feladni nem szabad. Ha erre a problémára sikerül hatékony és értelmes választ adni, abból új, pozitív lendület alakulhat ki. Én mélyen hiszek a lendületben. Már Macron megválasztása előtt, a holland nacionalista Geert Wilders meggyőző vereségekor érezhető volt a momentum: hogy olyan folyamat kezdődhet, amely az EU felülről szerveződő poli­tikáját jobb irányba fordíthatja. És most, hogy Franciaországban Macron, az egyetlen EU-párti jelölt győzött, sokkal nyugod- tabb vagyok a szeptemberi német választások ügyéhen is. Német­országban többféle Európa-párti eredmény is elképzelhető, külö­nösen, ha az Európa-ellenes és idegengyűlölő Alternative für Deutschland süllyedése folyta­tódik. Ez a folyamat elég erőt adhat ahhoz, hogy megküzdjünk a legnagyobb veszéllyel: az Olasz­országot fenyegető pénzügyi és menekültválsággal. Orbán célkeresztjében Erősítik reményeimet a spontán, alulról szerveződő kezdeményezé­sek, amelyekben főleg az ifjúság vesz részt. Ilyen a „Pulse of Euro­pe” mozgalom, amely november­ben indult Frankfurtból, és mára 120 várost ért el a kontinensen; a „Best for Britain” az Egyesült Ki­rályságban; és ilyenek az ellenállá­si mozgalmak, amelyek a lengyel Jog és Igazságosság uralmával, va­lamint Orbán Viktor miniszter- elnök kormánypártjával szemben szállnak síkra. A magyar ellenállás valószínűleg éppúgy meglepi Orbánt, ahogy engem. Orbán azon van, hogy politikáját a velem folytatott sze­mélyes konfliktusra fűzze fel. Cél­pontja lettem kormánya kímé­letlen propagandakampányának. Saját magát a magyar szuverenitás védelmezőjének állítja be, engem pedig spekulánsnak, aki valami homályos, ám gonosz összees­küvés keretében azon dolgozom, hogy Európát illegális bevándor­lókkal árasszam el. De az igazság az, hogy én a Kö­zép-európai Egyetem büszke ala­pítója vagyok, amely 26 év után a világ legjobb 50 egyeteme között szerepel számos társadalomtudo­mányi képzésével. A CEU támo­gatásával lehetővé tettem, hogy megőrizze akadémiai szabadságát minden befolyással szemben, be­leértve a magyar kormányt, vagy akár az alapítóját magát. Két tanulságot vontam le ebből. Az egyik, hogy a nyílt társadalmak megőrzéséhez nem elég a jogál­lamban bízni: ki kell állni azért, amiben hiszünk. A CEU és az alapítványaim támogatottjai ezt teszik. A létük a tét. De biztos va­gyok abban, hogy az akadémiai és egyesületi szabadságért folytatott elszánt küzdelmük végül mozgás­ba hozza Európa igazságszolgálta­tásának lassan őrlő malmát. Másrészt megtanultam, hogy a demokráciát nem lehet külföldről szállítani. Azt a népnek magának kell kivívnia és megvédenie. Cso­dálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának szemfényvesz­tésével és korrupciójával. És re­ményt ad az európai intézmények energikus válasza a Lengyelor­szágból és Magyarországról érke­ző kihívásokra. Az előttünk álló út veszedelmes. De én látom eb­ben a küzdelemben a lehetőséget, hogy Európa még feltámadhat. Fordítás: hvg.hu SOROS GYÖRGY ©Project Syndicate Megtanultam, hogy a demokráciát nem lehet külföldről szállítani. Azt a népnek magának kell kivívnia és megvédenie.

Next

/
Thumbnails
Contents