Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-30 / 150. szám, péntek
www.ujszo.com I 2017. június 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kishitűek vagyunk Milyenek a magyarországi magyarok? És milyenek az itteniek? eretnek-e minket a magyarországi ma- i J gyarok? - ezt vitatta K-/ MLJ egy hazai magyar társaság. A téma onnan jött, hogy a társaság egyik tagját Budapesten nemrég leszlovákozták. „Te Szlovákiából érkeztél, akkor szlovák vagy!”, bizonygatták neki kicsit lekezelően a harminc év körüli, vagyis nála jó húsz évvel fiatalabb üzleti partnerek, hozzátéve, hogy azért az okés, hogy ilyen jól megtanult magyarul. Hát mikor veszik már tudomásul, hogy létezünk, fiis- tölgött a „szlovák”. Jogosan. Engem is sokan megdicsértek már a jó nyelvtudásomért - például útbaigazított magyarországi turisták -, s amikor megmondtam, hogy én is magyar vagyok, elcsodálkoztak: „Pozsonyban élnek magyarok? Té- éééényleg?!” Valamikor ez így hangzott:, jéééé, Cseszkóban élnek magyarok?” Akkor hogyan is viszonyulnak hozzánk? Nekem úgy tűnik, barátságosabbak, közvetlenebbek, mint mi vagyunk, de igazából nincs olyan sok saját tapasztalatom. Viszont egy korábbi felmérésben Magyarországon dolgozó szlovákiai magyarokkal készültek inteijúk. Többen panaszkodtak, hogy az ottaniak nem szeretik őket, mert félnek, hogy elorozzák előlük a munkát. Másoknak nem volt rossz tapasztalatuk. De azt mindannyian egyhangúan állították, hogy amikor velük dolgoznak, köztük élnek, akkor már nem olyan barátságosak a magyarországiak, mint amikor turistaként látogatunk hozzájuk. Magyarországon tanuló diákok közül is sokan mesélték, hogy inkább a szlovákiai és más külföldi magyar diákokkal barátkoznak, mert a magyarországiak nem fogadják be őket (természetesen vannak kivételek). Amikor a kilencvenes évek közepén a szlovákiai kis- és középvállalkozói szféra kialakulását kutattam, sok olyan vállalkozóval készítettem interjút, akik 1989 után magyarországiakkal közös vállalkozást indítottak. Azok keresték meg őket, az itteniek pedig örültek, mert a magyarországiak már rendelkeztek vállalkozói tapasztalattal, hiszen ott már a szocializmusban is lehetett maszekolni. Az interjúkban visszatérő téma volt, hogy később ezek a magyarországi partnerek ahol lehetett, átverték az itteni magyart, ezért szűnt meg oly sok szlovák-magyar vegyes vállalkozás. Ez persze régen volt, lehet, hogy ma már más a helyzet. Engem viszont jobban érdekel, hogy mi szeretjük-e magunkat? Szerintem nem. Kishitűek vagyunk. Nem tetszik, hogy saját magunkat sokszor alsóbbrendű magyarnak tartjuk. Miközben betéve tudjuk a magyarországi celeb énekesek, pszichológusok stb. életének minden mozzanatát, a szlovákiai magyarok bármilyen téren (tudomány, művészet, sport - a DAC az egyetlen kivétel) elért eredményeit sokszor arra sem tartjuk érdemesnek, hogy megismerjük. Magyarországi? Futunk, fizetünk! Ja, csak itteni? Legyintünk. Csak nem irigykedünk? Marián Kočner áfacsalással gyanúsított kétes hírű vállakozó (Cartoon izer) ELKÉPESZTŐ.[ MICSODA ALAKOK HAZUG CSALÓK ÜLHETNEK BE A PARLAMENTBE. ÉN IS POLITIZÁLNI FOGOK!Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Fico dühös Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnökének írt nyílt levelet a kormányfő. Azt nehezményezte, hogy a német és az olasz utánpótlásválogatott a tisztességes játékot megcsúfolva kigolyózta a szlovák csapatot az U21 -es labdarúgó-Eb-n. „Ficót feldühítette ez az igazságtalanság, még a Krím félsziget orosz bekebelezésekor sem gerjedt ekkora haragra” - írta nem kis iróniával Jaroslav Jaško, az aktuality.sk munkatársa. Mások is populista ostobaságnak minősítik a miniszterelnök levelét, igazi célja a hazai népszerűségének növelése volt. Levelének kulcsmondata:„Mi ketten ugyan a társadalmi élet más területén tevékenykedünk, de közös a felelősségünk abban, hogy a fair play szabályai érvényesüljenek”. Bár így lenne. Több publicista is emlékeztette Ficót, hogy a saját háza táján, a belpolitikában, a korrupciós posvánnyal kapcsolatban lehetne ilyen határozott. De itt legfeljebb a pitiáner bűnözők buknak le, legutóbb a 150 euró kenőpénzt zsebre vágó egyetemi oktató. A milliárdos adócsalóknak a haja szála sem görbül, főleg ha a Smer holdudvarába tartoznak. A kormányfő korrupcióellenes papolásait már csak szemellenzős hívei hiszik el. Ma sincsenek kevesen, de bírálóinak száma és a társadalmi felháborodás is nő. Pávatánc Horthy körül Orbán Viktor a minap Klebesberg Kuno, a két világháború közötti vallás- és közoktatási miniszter felújított háza előtt szónokolt. Nemcsak a néhai tárcavezetőt, hanem Horthy Miklóst is a nemzet megmentőjének, kivételes államférfinak nevezte. Érdemeit szerinte nem vonhatja kétségbe Magyarország II. világháborús gyászos szerepvállalása sem. A kormányzót ugyan hivatalosan nem minősítették háborús bűnösnek, de felelős a magyarországi zsidók tragédiájáért, a Don-kanyarban elesett több mint százezer magyar katona pusztulásáért. Ebben minden tisztességes történész egyetért. Miért fogott most Orbán szerecsenmosdatásba? Hiszen nem is oly régen még olyan kollaboráns politikusnak nevezte Horthyt, aki nem méltó rá, hogy az utókor szobrot emeljen neki. Most viszont azokat biztatja, akik a budai Várban állítanának neki emléket. Orbán nyilván igyekszik szavazókat elszipkázni a Jobbiktól. Mások szerint így szeremé csitítani a saját táborában azokat, akik amiatt háborognak, mert a magyar kabinet - nyilván nemzetközi imázsának javítása érdekében - vállalta a Maccabi Játékoknak, vagyis a zsidó sportolók 2019-es világversenyének megrendezését Budapesten. Bárhogy is gondolta Orbán, újra csak azt bizonyította, hogy hatalma bebetonozása érdekében bármit képes kijelenteni. Szabad sajtóból pártközlöny Több érintett a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánította június 24-ét. Ugyanis hat évvel ezelőtt ezen a napon a kiadó - a budapesti kormány által bőkezűen támogatott Vajdasági Magyar Szövetség sugallatára- leváltotta az Újvidéken megjelenő napilap akkori főszerkesztőjét, Pressburger Csabát. Több kollégáját menesztették, mások szolidaritásból távoztak. „Immár bátran elmondhatjuk, hogy a Vatjú Márta által jegyzett kiadvány dilettáns pártközlönnyé züllött, se nem objektív, se nem közéleti, se nem közszolgálati, se nem tájékoztató - se nem újság” - állapítja meg Kókai Péter, az általa tavaly alapított Szabad Magyar Szó internetes portálon, amelynek látogatottsága napról napra növekszik. De a munkanélkülivé vált, vagy más állásban tengődő újságírók nemcsak koszorúznak a szabad vajdasági sajtó sírjánál, hanem munkálkodnak is. A portál egyik oknyomozó írása szerint a Pásztor István vezette VMSZ magyarországi forrásból méregdrágán, 1,2 millió euróért vásárolt új székházat Szabadkán. Egyelőre más látszatja nincs a budapesti pénzeknek - olvasom egy másik cikkben -, hiszen az elmúlt években további 40 ezer vajdasági magyar vándorolt el szülőföldjéből. Elfogulatlan zentai, kishe- gyesi barátaim állítják, minderről és egyéb súlyos közösségi gondokról egy sor sincs a mostani Magyar Szóban. Menyhárt József, az MKP elnöke a hazai regionális sajtóhálózat tervezett kiépítése kapcsánjíjságírói felvetésre kommentálta a vajdasági magyar sajtó történetét is. Majd elválik, lesz-e párhuzam. A Duna napjai étnapos „Duna-napok” rendezvénysorozat zajlik Esztergomban és Párkányban. Egymásra hangolható-e két szomszédos város élete, ha egy folyó és egy határ választja el őket? Az Esztergomot Párkánnyal ösz- szekötő Mária Valéria híd a magyarszlovák kapcsolatok egyik jelképe volt, már évtizedekkel ezelőtt is. Akkor a torzóként álló, felrobbantott hídpillérek azt üzenték: hiába a szocialista blokkon belüli „örök és megbonthatatlan barátság”, az elvileg szövetséges országok egymástól is elzárkóztak, egymással szemben is vasfüggönyt emeltek. A vasfüggöny-életérzés csak lassan és fokozatosan kezdett eltűnni a hétköznapokból: a határellenőrzés megszűnt, a Mária Valéria híd újj á- épült, és valamiféle tradíciója is kialakult a túloldalra való kirándulásnak - akár bevásárlás, étterembejárás vagy strandfürdőzés céljából. A strandfürdők viszont önmagukban is jól példázzák, hogy a Duna két oldalán nem teljes az összhang: a párkányi és az esztergomi aquapark fejlesztésébe óriási energiát öltek, hogy egymástól kőhajításnyira próbáljanak nyereségesen működni. Pedig nyilvánvalóan nagy igény van Esztergom és Párkány életének összhangba hozására, és óriási lehetőségek lennének abban, ha a két város amolyan twin-cityként összenőne. A mostani Duna-napok egy ilyen ikervárosi lét érzetét próbálják meg kialakítani, kulturális programokkal, idegenvezetéssel, és olyan szakmai programokkal, amelyek már most szolgálnak némi hasznos tapasztalattal. Ilyen például az, hogy a civil szervezetek nélkül szülte lehetetlen a cross-border kezdeményezéseket sikerre vinni: a civilek rendelkeznek a határon való átjárkálás rugalmasságával, hogy egyszerre két oldalon tudjanak szervezkedni. A mostani eseménynek is az egyik főszervezője az a Kortárs Építészeti Központ (KÉK), ami Budapesten már több urbanisztikai projektet sikerre vitt, és amelynek olyan kihívásokat kell a szervezéskor megoldania, mint a párkányi vasútállomásra érkezők Esztergomba szállítása. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által szervezett szakmai programokon sok szó esett arról is, hogy a Duna hasznosításának stratégiáját nem lehet csak az önkormányzatoktól várni, ahhoz a bürokrácia műiden szintjének érintkeznie kell egymással, és ezen a téren igencsak elkéínek a döntéshozók által sokszor lenézett hatástanulmányok. Érdemes lenne-e például a Budapestről induló közhajóforgalomnak Párkányban is kikötnie? Hogyan profitálhat Párkány Esztergom turisztikai vonzerejéből. Hogyan lehet hasznára Esztergomnak az, hogy az északi parti város közvetlen összeköttetésben van Pozsonnyal? A műegyetem a Duna-partok hasznosítását kutatva egyébként egy hat országot átfogó konzorciumot vezet, uniós támogatással. A kutatás mellett turisztikai termékek is készülnek, például olyan audioguide- ok, amik a két partot összekötik egymással; vagy olyan hagyományteremtő szándékú városi programok, műit most a Duna-napok. Úgyhogy aki ma már nem tud csatlakozni, remélhetőleg jövőre vagy két év múlva kilátogathat, de akkor a mostani kezdeményezők reményei szerint már lehet, hogy inkább helyi civilek kezében lesz a szervezés.
