Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-29 / 149. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2017. június29. ISKOLA UTCA 117 Európai projekthéten a selyés diáklányok Felfedezték az osztrák főváros számos szépségét (Fotó: sjg) BESZÁMOLÓ A komáromi Selye János Gimnázium 29 diáklánya és két tanárnője június 11. és 16. között az osztrák Szövetségi Oktatási Minisztérium által szervezett Európa ifjúsága megismeri Bécset című programon vett részt. Az egyhetes ott-tartózkodás alatt diákjaink felfedezték az osztrák fő­város számos szépségét, és jnegis- merték Bécs történelmi, kulturális, gazdasági, kül- és belpolitikai, vala­mint közigazgatási jelentőségét. A tanulmányi kirándulás program­ját az osztrák szervezők állították össze a résztvevők kívánsága alap­ján, akik az ismert látnivalók mellett, mint a Hofburg, a Belvedere, a Szent István-dóm, a Schönbrunn, olyan kü­lönlegességet is meglátogattak, mint a Bécsi Nemzetközi Központ, ismer­tebb nevén UNO-City, vagyis ENSZ- város. Az egyhetes akció lényege az volt, hogy a diákokat együttgondolkodás­ra, beszélgetésre késztesse építészet­ről, művészetről, úgy mutatva be az egyes műtárgyakat vagy épületeket, ahogy maguktól sose látnák. Veze­tőnk, Herbert Reichart munkamód­szere kezdetben kis riadalmat oko­zott, hiszen ez a fajta „idegenveze­tés” mindenkinek új volt. De kísé­rőnk metódusát hamarosan elfogad­ták, és a diákok megértették, nem az a fontos, hogy egy múzeumban, kép­tárban „mindent megnézzenek”, ha­nem az, hogy „lássanak”, és bizonyos műalkotások elemzésével, az egyes stílusok fejlődését megtapasztalva komplex képet kapjanak Bécsről. így sokkal jobban elmélyítették azt a tu­dást, amelyet egy egyszerű látogatá­son szereztek volna. A foglalkozás az óváros szívében levő Stephansdomban kezdődött, ahol a különböző építészeti stílusok harmonikus egységét taglalták a résztvevők. A román kori stílusje­gyek mellett diákjaink főként a gó­tikus épületszerkezettel ismerked­tek, s megtanulták, hogyan mond­ják németül a főhajót, az oszlopo­kat, és miért képviselnek a kőszob­rok magas művészi értéket. A Schönbrunnban a barokk stílusje­gyeit keresték, és a Peterskirchében megértették, mitől szép és csodálni való egy barokk oltárkép, freskó vagy szobor, mi a különbség a giccs és a műtárgy között. A Kincstárban a középkorból, a barokk és a rene­szánsz időszakból származó leg­szebb darabokat tekintették meg. Ugyancsak a művészet és a stílusok volt a téma a Nemzeti Könyvtárban és a Császári Kriptában, ahol a pompázatos rokokó díszítésű, mo­numentális szarkofágokat éppúgy megcsodálta csoportunk, mint a pu­ritán síremlékeket. A selyés lányok megkoszorúzták Erzsébet királyné, Sisi síremlékét, és lerótták kegye­letüket Habsburg Ottó síremléké­nél, aki 2006-ban meglátogatta is­kolánkat. A „bécsi modem” és a szecesszió volt a következő nap témája. Az Iparművészeti Múzeum kiállítóter­meiben a formatervezés gyönyörű példányait csodálhatták meg. Ezek révén megértették a fejlődés történe­tét a modem stíluskereséstől a saját­ságos bécsi stílus kialakulásáig és a szecesszióig. Megtekinthették a bé­csi műhely remekeit: bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánt és a híres osztrák festő, Gustav Klimt terveze­tét, amelyet egy palotához készített. Klimt műve mindenkit ámulatba ej­tett, vele újra találkozhattunk a Bel­vedere gyűjteményének megtekinté­sekor. A német nyelvben néhány nap alatt is sokat fejlődő diáklányok el­ragadtatva szemlélték női arcképeit és a világhírű A csókot, úgyszintén az impresszionisták, valamint Schiele és Kokoschka néhány mesterművét. Nagy élményt nyújtott a Spanyol Lovasiskola is a híres lipicai lovak­kal, a Sisi-múzeum, az állatkert, a Természettudományi Múzeum, de a csúcs a Ronacher Színház Don Ca­millo és Peppone című felejthetetlen musicalje volt, amely a háború utáni Olaszországba kalauzolt, bemutatva a hagyományos értékek és a modem társadalom konfliktusát. A program egy másik kimagasló pontja a Bécshez közeli klostemeu- burgi apátság volt, amely Ausztria egyik legjelentősebb kulturális és szellemi központja, s amely világhírű műkincseket őriz, köztük a Verduni- oltárt. Minden diáknak tetszett az ENSZ Város, ahol beléptetéskor szigorú biztonsági ellenőrzésen kell átesnie a látogatónak. A épületegyüttesben igen sok a látnivaló, hiszen számos értékes, ajándékba kapott műtárgy látható itt. Egy szimpatikus joghall­gató fiatalember elmagyarázta az ENSZ működését, ahol a munka gyönyörű irodákban folyik, így nem meglepő, hogy sokan szeretnének itt dolgozni. Az ENSZ Városban elhe­lyezkedni azonban nem egyszerű: a szigorú tesztek kitöltése után minden munkavállalónak számos felvételi beszélgetésen is részt kell vennie. A kitűnő nyelvismeret és a magas szintű szakmai tudás elengedhetetlen ah­hoz, hogy valaki az ENSZ Városban dolgozhasson. A sok „kötelező” program mellett a selyés lányoknak némi szabadidő is jutott. Az esti szabad programhoz re­mek kiindulási pont volt az óvárosi Stephansplatz, ahol nyáron zenészek, táncosok, árusok teremtenek kelle­mes hangulatot. A diáklányok élvez­ték a város atmoszféráját. Ebben a projektben részt vehetnek más középiskolások is, ha teljesítik a feltételeket: jó németnyelv-tudás, nyitottság és érdeklődő együtt­működés a helyszíneken. Köszönjük Ausztria Szövetségi Oktatási Minisztériumának a nagy­vonalú támogatást. Fekete Judit és Szénássy Edit némettanárok, a projekthét szervezői Állófogadás finom falatokkal Pazar vendéglátást rendeztek a dunaszerdahelyi diákok (Fotók: vsz) Színvonalas gasztronómiai ólmónnyel lepték meg a duna­szerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola vendég- látéipari tanulmányi szakán tanúié másodéves diákjai szüleiket, szakoktatóikat, tanáraikat és az iskola igazgatóságát. A tanévzáró évfolyammunkájuk­ra érkező vendégeket elegáns dísz­terítés, gazdagon megrakott svéd­asztal és italpult fogadta. A rendezvényt a diákok közül erre a napra kijelölt menedzser nyitotta meg, az üdvözlő szavak után rövid műsort szerveztek: az Iringó Táncs­túdió növendékei kápráztatták el tánctudásukkal a jelenlevőket. Ezt követően mindenki bátran válogat­hatott a látványosan kínált hideg és meleg előételekből, a többféle me­leg főételből, salátákból, desszer­tekből. Nagy népszerűségnek örvendtek a töltött ételek, a töltött lazac, tojás, uborka és paprika, de sok fogyott a sajtroládból és a tormás, illetve túrós kenőből is. A meleg főételeket, a mézes pácban érlelt csirkecombot és a töltött sertésszeletet is sokan vá­lasztották. A hideg eperlevesből, a vaníliás piskótakorongokból és a csokis minyonból szinte mindenki fogyasztott. A rendezvényt értékelő beszédé­ben Szabó László, az iskola igazga­tója hangsúlyozta, hogy a két év alatt rengeteget fejlődtek a diákok, pazar vendéglátásuk felkészültségüket, megfelelő szakmai jártasságukat jelzi, valamint a szakoktatók szín­vonalas munkáját dicséri. Végezetül megjegyezte, hogy a „hotelakadé­misták” évfolyammunkája méltó megnyitója volt az iskola felújított rendezvénytermének. (-ki-) Erdei iskolában jártunk Az Ekecsi Bennlakásos Speciális Alapiskola legkisebb tanulóival a közelmúltban erdei iskolában vol­tunk Kokava Línián. A kirándulást lázas készülődés előzte meg. Naponta elhangzott a kérdés: „Mennyit kell még alud­ni?” Az utazáson is új élményekkel gazdagodtunk. Láttuk, hogyan nő­nek ki a dombok, hegyek a síkság­ból. Megtapasztaltuk, hogyan ka­nyarognak az utak. A dimbes- dombos út egyszer csak véget ért. Megérkeztünk az Ipoly turistaszál­lóba, ahol nagy szeretettel várták a csoportunkat. A hét- rengeteg izgalmat és él­ményt tartogatott számunkra. Fel­fedeztük a környéket, sokat túráz­tunk az erdőben, a domboldalon. A túrákon megismerkedtünk a turis­tajelzésekkel, a növényekkel és az állatokkal. Emellett részt vettünk a szálló által szervezett programok­ban is. Részesei voltunk egy drá­mapedagógiai foglalkozásnak: megismerhettük Malac Julcsa tör­ténetét. A mese egy tehetséges me­séiének köszönhetően kelt életre. A szőnyegszövés rejtelmeibe is bete­kinthettünk egy takács házaspár ré­vén. Lehetőségünk volt kipróbálni a lovaglást is, minden tanuló nye­regbe pattant. A gyerekek mozgás­koordinációját a lovaglás pozitívan befolyásolta. A programok utáni szabadidő­ben a szálló játszóterén folytattuk az aktív kikapcsolódást. Ugráltunk, hintáztunk és leküzdöttük az aka­dálypálya nehézségeit is. A kirándulás végén kicsit fárad­tan, de rengeteg élménnyel gazda­godva tértünk haza. Ha lehetősé­günk nyílik rá, jövőre újra elme­gyünk. Janikovics Anita pedagógus Az ekecsi iskolások ismerkedtek a növényekkel és az állatokkal is (Fotó: ebai)

Next

/
Thumbnails
Contents