Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-29 / 149. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. június 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Itt a következő zsarolóvírus-cunami Egy kibertámadás után számunkra legtöbbször a találgatás marad FELEDY BOTOND ár megint egy zsarolóvírus, vagy legalábbis annak látszó rosszindulatú szoftver tört meg számos nagyvállalatot. Kedden az orosz Rosznyefttől a norvég Maersk hajózási vállalaton át a csernobili Windows-alapú radioaktív szenzorokig sok ezer gép fertőződött meg és vált használhatatlanná. A kiindulási pont, úgy tűnik, Ukrajna lehetett. Ott a szupermarketektől a kormányzaton, parlamenten át az erőművekig leálltak a számítógépes rendszerek. Az ukrán tisztviselők e-mailben érkező, első hullámos phising-támadásról beszélnek, vagyis a levélben küldött rosszindulatú linkre kattintva behúzódó vírusról. Azóta Európában is jócskán terjed, miközben az USA-ban egyelőre csak kisebb gondokat okozott (úgy, mint a korábbi WannaCry-támadás). Ideje, hogy ezen a felkészültségbeli különbségen elgondolkozzunk. Az is biztos, hogy Ukrajnát több nagy állam kísérleti terepnek tekinti kiberegységei számára. Könnyen lehet, hogy egy ott tesztelt vírus túl sikeresnek bizonyult, ahogy az sem kizárt, hogy az egész ukrán szál csak figyelemelterelés, és közben éppen adatokat lopnak ki a káoszban néhány kiszemelt, fontos cégtől vagy kormányzati irodából. A vírus - egyes források Petyaként hivatkoznak rá - a szokásos 300 dollár értékű bitcoint, azaz kriptovalutát kér a számítógépen tárolt adatok feloldásáért. Természetesen senkinek sem javasolják, hogy fizetésen, mivel egyáltalán nem biztos, hogy ismét hozzáférhet az adataihoz, de a pénzét biztosan elveszíti. Kritikus szolgáltatásoknál a kis kiesés is hamar óriási veszteségeket okozhat, legyen szó egy gyártósorról, a metróról, olajkútról vagy akár csak egy boltról. Míg az otthoni felhasználó legrosszabb esetben visszaállítja egy korábbi backup mentését és alig veszít adatot, addig ez egy bonyolult vállalati hálózatban sokkal komolyabb kihívás lehet. F őleg akkor, ha nem készültek fel eléggé az ilyen helyzetek kezelésére, bár ez most már az alap a kiber- biztonsági részlegeken. Az a szép, hogy tényleg kiderülhet, az egész csak egy fedőakció volt valamilyen sokkal precízebb támadás elfedésére, adatlopásra vagy más rendszerbe való tartós beférkőzésre. A WannaCry múltkori rendkívül hatékonyan fertőző zsarolóvírus sem keresett vagyonokat a gazdájának, legalábbis a rendelkezésre álló információk szerint. Másrészt az is elképzelhető, hogy valamelyik kisebb kiberbűnözői csoport azt fejlesztette tovább, és most „csak próbálkozott”. De az is lehet, hogy egy gondosan működtetett állami titkosszolgálat éppen így próbálja beállítani a nyilvánosság előtt a történteket... Kérdőjel van elegendő, mindenestre mostantól jó lesz megszokni, hogy egyre- másra érkeznek a hasonló vírushullámok, egyre szofisztikáltabban, egyre több irányba teijedve. AZTÁN NEM, HOGY ELVESZÍTI KÖZPÉNZ JELLEGÉT... (Cartoon izer) Trump kampánymenedzsere 17 millió dollárt kapott oroszbarát forrásból Paul Manafort beismerte, hogy az oroszbarát ukrán elnök lobbistája volt. Donald Trump amerikai elnök tavalyi elnökválasztási kampányának első menedzsere, Paul Manafort az amerikai lobbitörvénynek eleget téve utólag bejegyeztette magát egy külföldi kormányzat ügynökeként. A The Wall Street Journal rámutatott: Manafort ezzel először ismerte el nyilvánosan is, hogy az Ukrajna volt elnökének végzett korábbi lobbitevékenysége „kis részben” amerikai politikusok és újságírók befolyásolására irányult. Manafort már éveken keresztül tanácsadója volt Viktor Ja- nukovics volt ukrán elnöknek, aki jelenleg Oroszországban bujkál. Manafort tavaly tavasszal csatlakozott Trump kampány csapatához. A kampányban vállalt szerepe ráirányította a figyelmet ukrajnai lobbitevékenységére, ezért öt hónap után távoznia kellett. A volt kampánymenedzser cáfolta, hogy a kampány idején egyeztetett volna orosz tisztség- viselőkkel. Az igazságügyi minisztériumnál történt bejegyzéskor Manafort a dokumentumokban közölte: tanácsadó cége 2012 és 2014 között több mint 17 millió dolláros honoráriumot kapott egy oroszbarát ukrán párttól. Manafort viszont azt mondja, tanácsadó cége „Ukrajna mélyebb nyugati politikai és gazdasági integrációját segítette elő”. A benyújtott iratokból az is kiderül, hogy a Manafort-cég tanácsokkal látta el a brüsszeli székhelyű Európai Központ egy Modem Ukrajnáért nevű ukrán szervezetet. Donald Trump volt munkatársai közül Paul Manafort már a második, aki külföldi kormányzatnak dolgozó ügynökként jegyezteti be magát. Márciusban Michael Flynn volt nemzetbiztonsági főtanácsadó a török kormány lobbistájaként jegyeztette be magát. Az Egyesült Államokban a szövetségi törvénykezés szigorúan, külön törvényben szabályozza a külföldi kormányoknak végzett lobbitevékenységet. Bárkinek, aki külföldi érdekeket képvisel, be kell jegyeztetnie magát az igazságügyi minisztériumban. Aki megsérti e törvényt, büntetőjogi felelősségre vonásra számíthat. Michael Flynn ellen éppen ezért folytat most vizsgálatot az FBI. (MTI) Nincs ingyenpénz FINTA MÁRK A szlovákiai magyar sajtóközeg nyomorúságos állapotban van - ezt bármelyik kolléga meg tudja erősíteni a kedves olvasónak, ha elcsípi őt az utcán. S amit a szájából hallani fog, több mint üres panaszkodás vagy olcsó jeremiád. A helyi sajtó szakemberhiányban és forráshiányban szenved, politikai keselyük keringenek felette, és olykor-olykor le is csapnak rá. Fényévnyi távolságra van azoktól a távlatoktól és lehetőségektől, amelyek a világ boldogabbik felén akár egy közepes olvasottságú helyi lap rendelkezésére áll. S hogy mi ennek az oka? Egyebek mellett a szlovákiai magyarság, a közbeszéd és a közélet szisztematikus - akart vagy akaratlan - elsorvasztásának következménye. A mértékadó szabad sajtó, a rendszerváltás egyik legnagyobb és legfontosabb vívmánya beteg. Nem kicsit, nagyon. Ám az, hogy a betegeskedő szabad sajtót politikai vonalon érkező pénzből gyógyítgassuk, az jóindulatúan fogalmazva is téves, keményebben szólva pedig gonosz gondolat. Olyan, mint amikor egy rákos betegnek alternatív gyógyászoknak nevezett sarlatánok C-vitamint, aranykolloidot és éjfélkor leölt szűz kecske vérét adagolják, miközben Grabovoj-számsorokat olvasnak rájuk nagy átéléssel. Márpedig Magyarországról most félmilliárd forint érkezik politikai vonalon a szlovákiai magyar regionális sajtó fellendítésére. Ezaz MKP-n keresztül zajlik, mert az MKP a magyar kormány stratégiai partnere. Menyhárt József pártelnök pedig azt mondja, a régióknak adnak hangot azzal, hogy a regionális sajtóba pumpálják a pénzt. Ez mind nagyon szépen hangzik, hiszen dől a pénz, az újságírók nem panaszkodhatnak többé forráshiányra, végezhetik a munkájukat. Ám ha jobban megnézzük, van gond, nem is kevés. Menyhárt ugyanis elsiklik egy lényeges dolog felett. A politikum feladata nem az, hogy pénzt adjon a sajtónak, hanem az, hogy megteremtse a minőségi sajtó működésének feltételeit. A kettő közé pedig nem lehet egyenlőségjelet tenni. A politikumnak a társadalom jólétéért kell dolgoznia, hogy aztán a társadalom el tudja tartani a sajtóközeget. S persze igaz, hogy a kisebbségi sajtó mindig rá lesz utalva az állam támogatására, de ennek a támogatásnak is átláthatóan, szakmai alapon kell folynia, mindenféle politikai ráhatás teljes kizárásával. Áz MKP elnöke szerint a magyar milliókat egy „kikezdhetetlen alap” fogja kiosztani. Ám onnantól fogva, hogy az MKP-nak bármilyen köze van a magyar kormánytól érkező sajtópénzhez, és ezt nyilvánosan be is vallja, azt a pénzt már oszthatja akár a szentek, aprószentek és boldoggá avatottak szakbizottsága is, nem lesz kikezdhetetlen. „Cikkünk nem jött volna létre, ha nincs az MKP, mely a nagylelkű magyar kormány stratégiai partnere” - írhatnák a régiós lapok minden cikkük alá dőlt betűvel, és ne legyenek illúzióink, lesznek is, akik odaírják. Mert ingyenpénz egyszerűen nincs. Bármilyen jól hangozzék is az ajánlat, nincs. Á piacról megélő lapok azért tudnak fennmaradni, mert a hirdetőik reklámhelyet követelnek, semmi mást. A politikumnak azonban messze nem elég a reklámhely. Nekik a közbeszédet kell befolyásolniuk. S ha kis pártfogóval ellátott pénzesszatyrokat adnak a sajtónak, akár közvetetten is, azzal deformálják a híreket, az objektív tájékoztatást, a sajtó szabadságát. Ahogy ez Magyarországon is történt, miután Mészáros Lőrinc felvásárolta a megyei lapokat és bedöntötték a Népszabadságot. Szóval, állíthatja Menyhárt, hogy nem pártsajtót akar építeni a magyar kormány feneketlennek tűnő bugyellárisából, és akár el is hihetjük, hogy így gondolja - hiszen állítja, a magyar támogatások nem pártpénzek, hanem nemzetpolitikai, közösségépítő források. De mondok egy történetet: röviddel azután, hogy politikai nyomás miatt távoztam egy korábbi munkahelyemről, egy szlovákiai magyar politikussal beszélgettem. Mikrofonon kívül azt mondta: emberileg sajnálja, hogy ez történt velem, másrészt tökéletesen érti, hogy egy párt kihasználja, hogy hozzá került egy médium, hiszen ez teljesen logikus, a politikusok számára a legkönnyebb út. Ám amíg a politikusok munkamódszere ilyen, és a politikai verseny miatt gátlástalanul kihasználják a „szükségét végző vadállat” helyzetében levő sajtót, addig nem lesz egészséges a társadalom, csak még jobban leépül. Ez pedig az ő felelősségük. FIGYELŐ Orbán és Simicska likvidálhatja egymást Orbán Viktor magyar miniszterelnök és volt szövetségese, Simicska Lajos viszonyáról közölt terjedelmes cikket a Politico brüsszeli híroldal. A portál szerint a kormányfő legnagyobb gondját nem a demokráciapárti tüntetések vagy az európai uniós bírálatokjelentik, hanem az őt szinte mindenkinél jobban ismerő „milliárdos oligarcha” befolyása. A cikk szerint a Fidesz számára létfontosságú az Orbán-Si- micska háború, mivel utóbbi 2015 óta a Jobbikot támogatja. Az utóbbi időben a menekültkvóták elleni küzdelem került Orbán stratégiájának középpontjába, ami segített megelőzni a baloldali és a liberális ellenzék megerősödését, de hatástalan a szintén menekültellenes Jobbikkal szemben. „A korrupciós botrányokkal sújtott, hét éve kormányon levő Fidesz sebezhető a magukat kívülállóként bemutató erők számára” - hangsúlyozta a lap. Vannak jelei Orbán nyugtalanságának, minthogy a Fidesz népszerűsége csökkent a felmérések szerint, a Jobbik pedig a kormánypárt hitelességét támadja. A bizonytalan szavazók aránya pedig nagy, mintegy 30 százalék. A hírportál szerint sokan úgy vélik, nem egyszerű konfliktusról van szó, a Simicska-Orbán a szembenállás azt a kockázatot hordozza magában, hogy kölcsönösen megsemmisítik egymást. (MTI)
