Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-27 / 147. szám, kedd
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR WWW .ujszo.com I 2017. június 27. I 7 Fico ingyenes egészségügyének ára Van egy réteg, amely négyszer is fizet, de ugye a rendszer ingyenes o GÁL ZSOLT i?/. ingyenesség illúziója, szocializmus, hatalmas korrupció. Halmozódó adósságok, rendre ismétlődő (mindig utolsónak szánt) állami mentőövek, és már 11 éve a Smer által vezényelt, a rossz rendszert bebetonozó pangás időszaka - nagy vonalakban ez a szlovák egészségügy. Fico ügyes menedzsereivel az egyik oldalon - akik a pénzt osztják, és még ügyesebbekkel a másikon - akik a pénzt kapják... A rendszer maga paradoxongyűjtemény. A legújabb, hogy Drucker krízismenedzser-mi- nisztermost legfeljebb 585 millió eurónyi közpénzt tervez szétosztani több lépcsőben, az eladósodott intézmények (főleg kórházak) önkéntes alapú adósságrendezésére - nyilván megint utoljára. Akkor fordítsuk le: legalább 585 milliót fognak szétosztani, 15 éven belül már negyedszer, de nem utoljára. Haladjunk soijában: 1. Az ingyenesség illúziója. A populizmus mestere első kormányának egyik első és nagyon népszerű intézkedése volt néhány Zajac-féle szimbolikus díj megszüntetése. Ekkortól Fico szerint az egészségügyi ellátás ingyenes (illetve annak meghatározott köre lenne az, de ez máig nincs egyértelműen definiálva). Zajac exminiszter találó szavaival ez a virtuális egészségügy. A valóságban természetesen a legálisan dolgozók fizetik az egészség- ügyi járulékot, aztán a páciensek túlnyomó része fizet különböző (változó) jogcímeken különböző díjakat. Akárhogy harcolnak ezek ellen a Fico-kormányok, többet fizetünk, mint Zajac idején! Aztán van a hálapénz, figyelmesség, kis korrupció. És végül az adósságrendezés rendszeresen visszatérő cechje - a mostani 585 milliót is az adófizetők dobják össze. Vagyis Szlovákiában a túlnyomó többség valamilyen módon fizet az egészségügyért, és van egy nem is kis réteg, amely négyszer is fizet, de ugye a rendszer ingyenes... 2. Szocializmus. Versengő magánbiztosítók rendszere helyett van egy állami tulajdonú, csaknem monopolhelyzetű Általános Egészségbiztosító, amely a piac csaknem kétharmadát ellenőrzi, és természetesen jókora válságban van. Mellette szinte az összes nagyobb kórház szintén állami kézben van (főleg az ún. egyetemi, kari kórházak, „nemzeti intézetek”), de nem ám 100 százalékban állami tulajdonú részvény- társaságként, hanem minisztériumi intézményként. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem mehetnek csődbe, az állam mindig megmenti őket, ahogy most is, már negyedszer (majd meglátjuk, hogy ez mennyire lesz összeegyeztethető az állami támogatást tiltó uniós szabályokkal). A különbség csak az, hogy jobboldali kormányok idején azzal a feltétellel mentették meg őket, hogy át kell alakulniuk részvénytársasággá, (amit nem sikerült keresztülvinni 2011 -ben sem), Fico alatt meg csak úgy, látszatintézkedéseket kell végrehajtani. 3. Korrupció. Ez magyarázza, hogy a Fico-kormányoknak miért nem volt érdeke befejezni a Zajac- féle reformot, miért tartják állami tulajdonban, minisztériumi intézményként a nagy kórházakat, miért ragaszkodnak a nagy állami biztosítóhoz. Nem nehéz kitalálni: így tudják bebiztosítani, hogy a Smer holdudvarához tartozó cégekhez menjenek a megrendelések. Itt ne a hálapénzekre meg a„kis korrupcióra” gondoljunk, hanem arra, hogy ki szállíthatja a gyógyszereket, egészségügyi segédeszközöket, felszereléseket (beleértve a milliós CT-ket) a kórházaknak. Aztán, hogy kitől rendel a biztosító, meg hogy ki újítja fel az épületet, ki adja a biztonsági szolgálatot, a takarítást, az étkeztetést stb. A modell leegyszerűsítve úgy lett beállítva, hogy a Raši által kinevezett emberek küldik a (tőlünk beszedett) pénzt többek között a Paška által ellenőrzött cégekhez (erre mondják, hogy a szlovák egészségügyben minden út Kassára vezet)... Én azt mondom, minden megy a régiben, a kórházak tavaly 100 milliónyi, idén várhatóan további 80 milliónyi új adósságot termelnek/ter- meltek, pár év és jöhet az ötödik mentőöv. Válságkezelő miniszter úr szerint 2020-ra kiegyensúlyozott lesz a költségvetésük, köszönhetően az ötéves válságkezelő terveknek is. Önök elhiszik? (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Lenin elvtárs egyre rosszabbul teljesít Sztálint tartják a világtörténelem legkiemelkedőbb személyiségének az oroszok. A véreskezű diktátort holtversenyben Alekszandr Puskin és Vlagyimir Putyin követi - derült ki a Levada Független Elemzőközpont felméréséből. A válaszadók 38 százaléka szerint a kommunista diktátor minden idők legjelentősebb alakja. A modem orosz irodalmi nyelv megteremtőjének tekintett költőt és a jelenlegi elnököt a válaszadók egyaránt 34 százaléka sorolta az első helyre. A megkérdezettek több személyt is megnevezhettek, az értékek végösszege ezért haladja meg a 100 százalékot. 32 százalék Lenint, a bolsevik forradalom és a szovjet állam első vezérét, 29 százalék pedig I. Péter cárt nevezte meg legnagyobbként, aki - mint vallják - ablakot nyitott Európára. A 2012-es listán ugyanezek a nevek voltak, csak a sorrend változott. Sztálin 42, Lenin és I. Péter 37, Puskin 29, Putyin pedig 22 százalékot kapott akkor. A világ első űrhajósát, Jurij Gagarint 20, Lev Tolsztoj írót 12, Georgij Zsukov marsaik, a második világháború legjelentősebb szovjet hadvezérérét 12, D. Katalin cárnőt és Mihail Lermontov költőt a válaszadók 11 százaléka sorolta az első helyre. A felmérés szerint az 1997-ben mért 34 százalékról 12-re csökkent azok aránya, akik szerint a Szovjetunió azért szenvedett hatalmas veszteségeket a náci Németországgal szeptben, mert Sztálin nem törődött az áldozatokkal. Alekszej Grazsdankin, a Levada-központ igazgatóhelyettese az RBK gazdasági lapnak rámutatott, hogy a 90-es években a sztálini korszakra még a bűnök feltárásának fényében tekintettek vissza, de mostanra ez megváltozott. (MTI) Orbánról kritikusan, méltányosan HANGÁCSI ISTVÁN S okan próbálnak Orbán Viktorról és a Fideszről az 1989-es rendszerváltás és a klasszikus politikai szemléletek lencséjén át magyarázatot adni. Ám az ilyen értékelések rendre a közismert pillanatképek kizárólagos következtetései. A tettek és a miértek ilyen típusú magyarázatával pedig könnyen átveszik a magyar parlamenti ellenzék hibás mantráit. Michal Havran legutóbbi műsorában a szlovák köztévében Hunčík Péter a pszichológus szemszögéből, Horváth Július közgazdászként és Lovász Attila újságíróként boncolgatta Orbán Viktort, válaszokat keresve az elmúlt majd 30 év legsikeresebb magyar politikusának titkaira. Úgy vélem, sikertelenül próbálták megválaszolni a legfontosabb kérdést: miért sikeres Orbán és a Fidesz? A magyar miniszterelnök logikáját nem lehet csakis a belpolitika alapján megérteni, mivel Magyarországot nemzetközi léptékben szemléli. Méghozzá egy meglehetősen izgalmas szemszögből: a történelmi emlékezet alapján. Mások úgy gondolták és gondolják, hogy az 1989-es rendszerváltással valami új kezdődött a világban, végre felszabadult Európa keleti része és innentől kezdve mind egy nagy családhoz, a liberális demokráciához tartozunk. Nyugaton és nálunk is azt gondolták, elég egy az egyben átvenni ezt a sikert sikerre halmozó politikai rendszert, és az áhított életszínvonal, illetve társadalmi fejlettség egy generáción belül elérhetővé válik. Ez utóbbi folyamat kudarcát ugyan mindhárom vendég nyugtázta, ám azt már kevésbé, hogy pont ez volt egyik fő motiváció Orbán Viktor és a Fidesz mestertervéhez: eljutni a liberálistól a konzervatív oldalig, majd kialakítani a centrális erőteret, amivel Magyarországot egy sajátos demokratikus útra tudj ák terelni. Havran műsorának vendégei mintha még most is nehezen tudnának napirendre térni afelett, hogy ekkorát változtathat egy politikus és egy párt világnézete és hozzáállása. Holott erről is szól a politika. Orbán Viktor és a Fidesz a parlamenti ellenzékkel szemben egy dinamikus demokráciafelfogást vall. Azaz a nép igényei alapján folyamatosan változónak és nem egy állandó, az intézmények általi statikus rendszernek látják azt. Szerintük a politikus a kezdeményező, karizmatikus és aktív szereplő, míg a liberális értelmezésben egy menedzser típusú, a különböző intézmények és szereplők mögött meghúzódva egyensúlyoz. Ezt hozta magával a 2008-as nagy világgazdasági válság. S ezen felül Orbán Viktor a magyar történelemből is folyamatosan inspirációt merít, hiszen már a monarchiabeli időkben is megvalósultak a mostanihoz hasonló mamutpártok kormányzási módszerei, ahogy a külpolitikai gyakorlatok is: folyamatosan feszegetni a határokat, hogy a lehető legkedvezőbb körülmények teremtődjenek meg a magyar érdekek számára. Akár nyugaton, akár keleten. Orbán Viktor ma mindenkinél jobban olvassa választóinak gondolkodását Magyarországon, s ezt egy folyamatos történetbe helyezi, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe. Az ellenfél (Moszkva, Brüsszel, parlamenti ellenzék, civil szervezetek stb.) és a hős (Orbán maga), aki utat mutat, képviseli és megvédi népének érdekeit. Ez mindaddig fenntartható, amíg nincs egy hatékony ellenzéki pólus, s amíg a választók is sikerként élik meg azt a történetet. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa FIGYELŐ Elég a magyarellenes hisztériából Tíz romániai civil szervezet felelősségteljes viselkedésre szólította fel a román politikusokat és a médiát, azt kérve, ne keltsenek etnikai feszültséget. Az állásfoglalás azutánjelent meg, hogy a múlt héten a román koalíció és az RMDSZ között tárgyalások zajlottak a kisebbségijogok bővítéséről, cserében azért, hogy az RMDSZ támogassa a Grindeanu-kormány megbuktatását. A tíz aláíró között van két romániai magyar civil szervezet, a többi ismert román szerveződés. Szerintük egyes sajtótermékek és politikusok olyan véleményeknek adtak hangot, amelyek etnikai feszültségkeltésre alkalmasak és negatív képet rajzolnak a magyar kisebbségről. Hisztéria- keltésre használták a helyzetet azzal, hogy a kisebbségek követeléseit alkotmányellenesnek, államellenesnek, nemzetellenesnek és törvénytelennek állították be. Felhívták a figyelmet, hogy a vita tárgyát képező kisebbségi jogok rendezését Románia önként vállalta, amikor 1995-ben a kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, majd 2008-ban a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját ratifikálta. (MTI) 1,5 millió menekült vár az átkelésre Az észak-afrikai partvidékén 1,45 millió ember vár arra, hogy átkeljen Európába - írta a Bild am Sonntag. A német biztonsági szervek szerint Olaszországban az év elejétől június 22-ig 71 978 ember érkezését regisztrálták. Tavaly egész évben 181 ezren érkeztek Észak-Afrikából Olaszországba, az idén nagyjából 30 százalékkal többen lesznek. Törökországban 3,3 millió menekült van, Görögországban 62 ezer menekültet tartanak számon, 14 489-en a török határhoz közeli égei-tengeri szigeteken vannak. (MTI)
