Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-24 / 145. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. JUNIUS 24. 2Í1 TÁRCAASZALONBAN Győrffy Ákos: A pokol F elszállunk kisebbik fiammal a helyi busz egyik délutáni járatára. A sofőr mellett ott álldogál egy férfi, aki az utcánkban lakik, de életemben egy szót sem váltottam vele. Furcsa, magának való ember, kissé ellenszenves is, soha nem kerestem a társaságát. Az ellenszenvessége nem az úgynevezett magának valóságából ered, mert hát éppenséggel rólam is nyugodt szívvel lehetne állítani ugyanezt, hanem, hát nem is tudom, miből. Nehéz lenne megmondani, miért érzünk ellenszenvesnek valakit. Számtalan oka lehet, köztük szép számmal olyanok is, amelyekről nem is tudunk. Nem tudatosult indítékok működtetik döntéseink jó részét. Azért az nyilván tudatosult, hogy láttam egyszer részegen, behugyozva az egyik helyi kocsmában, amint vadul üvöltötte, hogy mit csinálna egy lánnyal, ha egyszer végre a jó sors a közelébe kergetne egyet is közülük. Mert hát nincs senkije, egyedül él, illetve van egy idegbeteg német juhász kutyája, akinek a helyi pletykák szerint elvágatta a hangszálait az állatorvossal, mert nem tudta hallgatni az ugatását. A kutya tényleg nem tud rendesen ugatni, csak valami különös, hörgő hangot ad ki ugatás helyett, ami engem biztosan jobban idegesítene, mint ha ugatna. Néha, amikor elmegyek a háza előtt, hallom, hogy lakodalmas diszkót üvöltet odabent. Elképzelem, milyen lehet egyedül őrjöngeni lakodalmas diszkóra egy erdőszéli házban. Vagyis megpróbálom elképzelni, de nehéz. Üvölt a lakodalmas diszkó, mondjuk Bunyós Pityu CigányNéha, amikor elmegyek a háza előtt, hallom, hogy lakodalmas diszkót üvöltd odabent Elképzelem, milyen lehet egyedül őrjöngeni lakodalmas diszkóra egy erdőszéli házban. lány című slágere, az asztalon sör és valamennyi tömény, ülök a fotelben, lábam az asztalon, eléggé be vagyok már rúgva, odakint a kutya hörög a nádkerítés tövében, nyári alkony. Ez így leírva maga a pokol, legalábbis a számomra mindenképp. De könnyen lehet, hogy a száVarga Emőke: Objektek és könyvek a 33x33 című sorozatból (1996) mára viszont a hetedik mennyország. Ki tudja. Szóval ez az ember álldogál a buszsofőr mellett, aki egyébként szintén megérne néhány mondatot az óvodáskorából megmaradt pufók ábrázatával, a csatakosra izzadt, penetráns izzadságszagot árasztó műszálas ingével és a vastag aranykarkötőjével. Emberünk mondja a sofőrnek, hogy hallott-e egy bizonyos öngyilkosságról, ami néhány napja történt a falu határában. A fiammal épp mögötte ülünk, az első dupla ülésen. Félelmetes egyébként, hogy az emberek egy nem elhanyagolható hányada mennyire érzéketlen a gyerekekkel szemben. Látják, hogy gyerek van hallótávolságon belül, ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy vérfagyasztó vagy mocskos sztorikat meséljenek egymásnak jóízűen röhögve vagy az izgalomtól elfúló hangon. Ez most a vérfagyasztó verzió volt, szerencse, hogy a fiam épp el volt foglalva a kezében szorongatott játékfigurával. Ettől még hallhatta persze, bizonyosan hallotta is, de nem jutott el a tudatáig. Egy emberről volt szó, aki lent, a faluban élt egy út menti házban, és néhány nappal ezelőtt megölte magát. Délután még elment a cébéába - mondta a férfi a sofőrnek, sőt, utána még a zöldségeshez is, szinte nagybevásárlást csinált. Hazavitte a cókmókot, aztán kisétált a vasúti töltésre, és lefeküdt a sínekre. Egy tehervonat ment át rajta, négyfelé vágta. Láttam a fotókat is - mondta a férfi, a fejét is levágta a vonat, az legurult a töltésen, a bozótban találták meg. Ü, geci - mondta hosszú hallgatás után a sofőr. De minek vásárolt be előtte? — kérdezte. Faszom tudja — válaszolta a férfi. Talán bevásárlás közben még nem gondolta, hogy meg fogja ölni magát. Pedig lóvéja is volt rendesen - gondolkodott hangosan a buszsofőr, ott állt egy baszom nagy motorcsónak az udvarán. Ja, volt ott lóvé - bólogatott a férfi, nem is értem, akkor mi baja lehetett. Miközben hallgattam ezt a figyelemre méltó beszélgetést, eszembe jutott Fliegauf Benedek Csillogás című filmje, amelyben olyan emberek beszélik el élményeiket, akiket a klinikai halálból hoztak vissza. Az egyik elbeszélő, aki egy autóbaleset miatt halt meg néhány percre, elmondja, hogy túlvilági utazása során találkozott egy nem sokkal korábban öngyilkosságot elkövetett barátjával, aki ott, a túlvilágon folyamatosan megismételte öngyilkosságát, mert nem értette meg, hogy a halállal nem ért véget az élete. Mint egy gif, egy végtelenségig ismédődő, néhány másodperces film, amelyekkel mostanában tele van az internet. Ezek szerint a gif nem más, mint a pokol vizuális leképezése, gondoltam ott a buszon, nagyobbik fiam évzáró miséjére menet. Mit olvas? Molnár Norbert az ujszo.com vezetője Két közéleti könyvbe fogtam bele, miután letettem Olga Tokarczuk lengyel író Őskor és más idők című misztikus regényét. Gyurcsány Ferenc őszödi Murányi András A NÉPSZABADSÁG KIVÉGZÉSE beszédének tízéves évfordulója kapcsán jelent meg Kosa András A fónök beszéde című érdekes interjúkötete. Ezt csak mostanság olvastam el, s most egy igazi közéleti krimit olvasok A Népszabadság kivégzése címmel. Murányi András utolsó főszerkesztő vallomása Magyarország legnagyobb közéleti napilapjának utolsó pár hónapját mutatja be. Főszerkesztővé választásától egészen az utolsó napokig. Az Új Szó volt főszerkesztőjeként rendkívül izgalmas arról olvasni, hogy máshol is hasonló problémákkal küzdenek, még akkor is, ha más alaphelyzetben van a két lap. Ismerősek a napi küzdelmek, a konfliktusok, az olvasói-kiadói- újságírói elvárások összefésülése, a folytonos elégededenség, és ismerősek a szerkesztőségi mindennapok. Ami teljesen más, az a krimi része a történetnek. Ahogy lassan kiderül, hogy a jóságos tulajdonos valójában nem azért cselekszik, amit hangoztat, hogy küldetése nem az építkezés, hanem a rombolás. Parancsra. Még nem értem a könyv végére, kicsit izgulok is, hogyan fejeződik be a történet. De az biztos, hogy A Népszabadság kivégzése, így a felénél, egy olyan krimi, amelyikben az elejétől fogva nemcsak azt tudjuk, ki az áldozat, hanem azt is, ki a gyilkos. Csak azt nem tudjuk, hogyan jutunk el pontosan a végkifejletig. Azt pedig a könyv elolvasása után sem tudhatjuk, hogy a tettes elnyeri-e méltó büntetését. SAROKPONT Suli-buli oktatásirányítás elemeit és mecha- nizmusait csak elméletből ismerem. Papíron jól néz ki. Hátra lehet dőlni, elvégre vannak jól képzett szakembereink, tudják a dolgukat, nem kell mindenbe belekotnyeleskedni. Pechem van. Régi iskolatársaim között sok a pedagógus, köztük számos igazgató vagy helyettes. Ha időnként összefutunk, abból kávézás lesz, a kávézásból pedig csakhamar szakmázás: párhuzamosan futó állami tanulmányi programok, anomáliák az oktatási célokban és a képzési követelményekben, zsákutcába futó inkluzivitás, kredithajszába torkolló továbbképzések, beiratkozási és mentorprogramok, kilószámra beadott pályázatok stb. Nem nagy buli iskolaigazgatónak lenni, főleg nemzetiségi iskolában, ahol az innovációs kihívások mellett folyamatosan küzdeni kell a diáklétszámért: magyar gyerekeket becsalogatni a magyar iskolába, vegyes családok gyerekeit mentorprogram keretében nyelvileg felzárkóztatni, integrációs projekteken agyalni, hogy a magyar romák miatt ne írassák szlovákba a magyar gyereket. És ehhez még összepályázni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a többségi iskolák is kínálnak. Full service - nekünk, szülőknek, a megrendelőknek. De forgassa magát egy menedzserszemléletű igazgató akárhogy, még mindig ott vagyunk neki mi - a közege. Iskolaigazgatók leváltásáról legutóbb a kilencvenes években cikkezett a sajtó, a kétnyelvű bizonyítványok miatti buli miatt. Rossz emlék. Ki gondolta volna, hogy amikor már a rossz állam bácsi feladatait a jóságos iskolafenntartó látja el, újra napirendre kerül a téma? Ugyan már miért piszkítanánk a saját fészkünkbe? Nehéz felfogni, hogy mi abban a buli, ha egy iskolatanács olyan jelöltet izmoz keresztül, akit nem fogad el a saját tantestülete. Vajon miben bízik? A kézi vezérlés lehetőségében? De akkor meg minek nekünk a tanárképzés, ha a belső önkormányzatiság biztosította jogosítványokat a lokális politikai erők érdekérvényesítésre használják fel? Ezekre a kérdésekre nincs válasz a szakirodalomban, hacsak koszorús költőnk szájhagyomány útján terjedő bon mot-ját nem tekintem annak. A honi közállapotok ostorozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Bettes István állítólag egy helyi potentát veretes, ámde üres szólamait imigyen terelte szakmai mederbe: „Nagy jövő áll maga előtt. Tán még iskolaigazgató is lehet egyszer!” És még hogy a költő nem vátesz! Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
