Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-22 / 143. szám, csütörtök

Világjáró UTAZZ.UJSZO.COM ■ UTAZAS(®UJSZO.COM A LEVESZEM A CIPŐMET ÉS BELÉPEK. ÚGY KELL KÖSZÖNNI, HOGY BOKÁI, ERRE A VÁLASZ H/yjíí, ÉS LEHETŐLEG MINÉL HANGOSABBAN. akkor behunyja a jobb sze­mét, amelyben megjelenik maga előtt, mint 3 hónapos csecsemő. Ezt a képet ő so­sem látta, most ott ül, és az ártatlan gyermekkorát látja. Azt a kort, amire nem kel­lene, hogy emlékezzen. De az iboga azokat a képeket is előhozza, amelyek egy eldu­gott raktárban vagy egy régi szerveren vannak, az iboga megidézi az emlékeket. Ez fantasztikus. Hajnali fél 5 van, és a legszebb dolog következik, a napfelkelte. A táncosok átöltöznek, befestik az arcukat, és úgy táncolnak, hogy transzba esnek. A tánc napfelkelte­kor végződik. A dolgokat elmondták, azok leüle­pedtek, a közösség tud a problémákról, és ezek most megoldódtak. Tud­juk, hogy számos betegség okozója a pszichés állapot, és erről a rituáléról is úgy beszélnek mint egy gyógy­módról, az iboganról pe­dig mint egy gyógyszerről. A legtöbb ember a nyaralá­son azzal foglalkozik, hogy túl erősen megy a klíma, vagy hogyan lehet az elsők között odaérni az all inclu­sive vacsorára. De az uta­zást meg kell értened, ezzel mindent elmondtam... Ľuboš Fellner, a BUBO utazási iroda vezetője naplójából üzemmódba kapcsolnak a gondolataim. Hirtelen na­gyon erősen hallom a hul­lámverést, eddig ezt észre sem vettem, jobban érzem az illatokat, erőteljesebben érzékelek mindent magam körül. A hányinger az alap­jele az iboga használatának, nálam ez nagyon-nagyon erősen jelentkezett, 24 órán át rosszul voltam. Kint fek­szem a tűznél, nem tudok felállni, de ülni sem. Csak feküdni tudok. A nagyapára gondolok, itt van mellettem, teljesen tisztán látom, fiatal, öltönyben, ahol a mellény a nadrághoz van rögzítve. Ilyen öltönyt varratok ma­gamnak is. A nagyapát na­gyon szerettem, most vele beszélgetek, vagyis ezt a be­szélgetést valahogy nem si­kerül megvalósítanom, csak mosolygok rá, ő pedig rám. Kár. Elfelejtettem tőle annak idején valamit megkérdez­ni, és szerettem volna tud­ni, hogy mit válaszolna. Ő soha nem hazudott. Majd néhány csepp eső esik, az egyik csepp nagyon lassan hull le, és megérinti a számat. Ekkor tudom, hogy ez egy mennyei csók volt. Nagyon érzékeny vagyok, romantikus, a szemem előtt képek és történetek váltakoz­nak. Az eső cseppje - meny- nyei csók. Amikor ezt írom, akkor úgy érzem, hogy ezt eltúloztam, pedig akkor ezt így éreztem. A testem itt van, de a lelkem valahol más­hol. A dobok hangja egyre agresszívebb, mindenki ül és remeg, félelmetes. A fe­jemben a képek mind gyor­sabban kavarognak. Juro Gabonban természetes, hogy van sá­mán, amelyet itt ngangaa néven szólíta­nak. Van zenéjük, vannak dobok, táncok, és mind­ehhez még egy hihetet­len őserdei növényük is, amelynek a neve iboga. Ez egy kisebb bokrocska. En­nek a növénynek a gyökere ibogaint tartalmaz, amely akár százszorosára is ser­kenti az agyműködést. Ha ebből valaki sokat eszik, akár meg is halhat. Most nemcsak azért szeretnénk bemenni, hogy lefotózzuk a táncos előadást, hanem szeretném, ha az első Bu- bo-ügyfelek lennénk, akik látják és átélhetik az eredeti bwiti rituálét. Leveszem a ci­pőmet és belépek. Úgy kell köszönni, hogy bokái, erre a válasz hajíí, és lehetőleg minél hangosabban, hogy mindenki jól hallja, hogy lássák az elszántságot, hogy bevállalom. Bokáááííí! Már nem is vagyok álmos, és attól a pillanattól le sem hu­nyom a szemem. Száguldó AMIKORA LÉLEK elválik a testtől Utazás EXTRA 20i7* Június 0 mmmm MP170187

Next

/
Thumbnails
Contents