Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-02 / 126. szám, péntek

www.ujszo.com I 2017. június 2. KÖZÉLET I 3 Sólymos: előnyös lesz szelektálni „Ha annyi szemétdíjat fognak fizetni, amennyi szemetet kitermelnek, akkor beindul a hulladékszelektálás" '1 Sólymos László környezetvédelmi miniszter szerint a hulladékokról szóló tör­vény módosítása szeptemberben kerülhet a parlament elé, hatályosságátjö­vő januártól tervezik (Somogyi Tibor felvétele) DEMECS PÉTER Sólymos László környezet­védelmi miniszter szerint még évtizedekig eltarthat, míg az emberek tudatosítják, hogy a környezetvédelem rendkívül fontos, s ha nem fogjuk óvni a természetet, akkor ennek negatív hatását rövid időn belül mindenki megérzi. Szlovákiában viszont ez a téma mintha még mindig tabu lenne. A környezetvédelem nem tarto­zik a legnépszerűbb társadalmi témák közé, az embereket nem ér­dekel. Hogyan lehetne ezen vál­toztatni? Amióta beléptem a minisztérium­ba, az egyik prioritásom az, hogy megpróbáljuk népszerűsíteni a kör­nyezetvédelmet az emberek, főleg a fiatal generáció körében. Sajnos na­gyon sokan közömbösek. Nemcsak a környezetvédelem, mint olyan nem érdekli őket, hanem az a környezet sem, amelyben élnek. Készítettünk egy felmérést, amely igazolta, hogy a lakosságot ez a téma nem érdekli. Az is kiderült, hogy mindenki másra hárítja a felelősséget a környezet­szennyezésért, a saját hibáját senki sem akarja belátni. Amikor pedig azt kérdeztük, mikor tennének többet a környezetért, akkor a többség azt válaszolta, ha megfizetnék. Ezen a felfogáson változtatni akarunk, s úgy látom, ez a folyamat már beindult. Elég figyelni a közösségi portálokat, ahol egyre gyakrabban vitáznak környezetvédelmi témákról, fák ki­vágásáról, parkok létrehozásáról, folyók szennyezéséről. A közösségi portálokon való kommunikáció viszont nem vál­toztatja meg az emberek felfogá­sát. A környezetbarát életstílusról ismert skandináv országokban is hosszú utat kellett megtenni, míg eljutottak arra a szintre, hogy az ökológiai életmód és gondolkodás minden ember életének szerves része lett. A legnagyobb előrelépést akkor tudnánk elérni, ha ezeket a témákat egyre jobban becsempésznénk a köztudatba. Teljesen mindegy, mi­lyen törvényeink, milyen szigorú büntetéseink lesznek, ha az emberek önszántukból nem kezdenek tudato­san érdeklődni a környezetvédelem iránt, ha nem változtatnak gondol­kodásukon, akkor semmin sem tu­dunk változtatni. Ez hosszú távú feladat. Milyen projekteket indítottak a környe­zetvédelmi témák népszerű­sítéséért? Nagyon hosszú út áll előttünk, ám az a legfontosabb, hogy a munkát már megkezdtük. Korlátoztuk a nej­lontáskák használatát az üzletekben, beindítottuk a Greeen Slovakia pro­jektet, amelyben megpróbáljuk kö­zös ernyő alá vonni a környezetvé­delemmel kapcsolatos összes pro­jektet vagy tevékenységet. Létre­hoztuk a zöld oktatási alapot, amely diákoknak, gyerekeknek szóló kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos projektek támogatására szolgál, így akarjuk minél több iskolába bevinni az ökológiát. A számos törvény és előírás kidolgozása mellett tehát dolgozunk azon is, hogy egyre több ember megtalálja magában a zöld iránytűt. Ha már szó esett a nejlontás­kákról, az elfogadott törvény ér­telmében 2019-től lesz tilos ingyen adni az üzletekben ezeket a tás­kákat. Felmérték, milyen mérték­ben csökkenhet a táskák felhasz­nálása, miután a törvény hatályba lép? Jelenleg egy főre évente az or­szágban 300-400 nejlontáska jut. Azt szeretnénk, ha 2020 végére ez a szám negyvenre csökkenjen. Nem egy üzlethálózat képviselője igazol­ta, hogy amióta fizetőssé tették a nejlontáskákat, radikálisan csökkent a kereslet irántuk. Ez sem megy egyik napról a másikra, de biztos va­gyok benne, hogy ha a vásárlók meglátják a nejlonszatyrok mellett a papírtáskát vagy a többszöri hasz­nálatra alkalmas táskát, akkor le­szoknak a klasszikus műanyag sza­tyorról. A kis nejlonzacskókat, ame­lyekbe például a pékárut csoma­goljuk, ez a szabályozás nem fogja érinteni? Nem, ennek a szabályozása nem is tartozik a környezetvédelmi minisz­térium hatáskörébe, a nejlonzacskók ugyanis higiéniai okokból vannak az üzletekben, hogy az emberek ne fogdossák össze szabad kézzel a pékárut. A piacra kerülő táskák 85 százalékát azok a nejlontáskák te­szik ki, amelyeket az ember egyszeri használatra visz el az üzletből, ha­zaviszi benne a bevásárlást, otthon pedig kidobja. Az Európai Unió és mi is ezért akarjuk korlátozni ezek használatát. Évekkel ezelőtt téma volt a műanyag flakonok (PÉT) vissza- válthatósága. Erről már letettek? Egyáltalán nem, erről továbbra is tárgyalunk, viszont ahhoz, hogy ilyesmire lehetőség legyen, renge­teg műszaki problémát kell még megoldani. Ha törvénybe foglal­nánk, hogy mindenki, aki műanyag flakonokat árul, köteles is vissza­váltani azokat, akkor az aránytala­nul nagy anyagi terhet jelentene pél­dául a kisebb boltoknak. Már csak azzal, hogy tárolniuk kellene a fla­konokat. Ugyanakkor egy országos rendszer is kellene arra, hogy iga­zolni tudjuk, a flakon nálunk került forgalomba, hogy ne hordják hoz­zánk külföldről az üres PET- palackokat. Ha lehetőség lenne visszaváltani a PET-flakonokat, az jelentősen javítana a szelektív hulladék ará­nyán, amely jelenleg nagyon ala­csony az országban. Miért nem tudjuk vagy akarjuk a szemetet szelektíven gyűjteni? Ez is a megszokással van össze­függésben. Évtizedeken át senki sem válogatott, és eltart egy ideig, míg a szelektáltan gyűjtött szemét aránya megugrik. Jelenleg egyszerűbbé akaijuk tenni az emberek számára a szelektálást, hogy egyszerűbb le­gyen kidobni a hulladékot az arra szolgáló kukába, mint az út mellé a földekre. Ezt hogy akarják elérni, ha az elmúlt években sem lehetett rá­venni a lakosságot arra, hogy több szemetet, háztartási hulladékot szeparáljon? Aránylag egyszerűen. Azt akar­juk, hogy mindenki olyan szemét­díjat fizessen, amennyi hulladékot kitermel. Ha kiszelektálja a szemét 50 százalékát, akkor csak az 50 szá­zalékáért fizessen. Tehát ha a fekete konténer csak félig lesz, akkor az el­szállításáért csak fele annyit fizes­sek. Vagy legyen lehetőség kisebb konténert kapni, kérni, hogy csak kéthetente vigyék el a hulladékot. Fontos, hogy a szelektív gyűjtés elő­nyös legyen az embereknek. Ha va­laki szelektálja a hulladékot, akkor kapjon olyan komfortot, hogy ne kelljen tíz kilométert autóznia a sze­lektált szeméttel, hanem az utca vé­gén vagy a házánál tudja leadni. En­nek az egész rendszernek a beállítá­sán dolgozunk, s ezt a változást is tartalmazza majd a hulladéktörvény módosítása, amely ősszel kerül a parlamentbe. Épp a jelenlegi törvényt bírál­ták a nagy gyártók például azért, mert jelentősen nőttek a szemét előállításáért fizetett díjak. Ezen is módosítanak? Amikor bevezették a törvényt, megmutatkozott, mennyibe kerül az egész folyamat, a szelektív hulladék összegyűjtése, elszállítása és fel­dolgozása. A törvény kimondja, hogy annak kell fizetnie a sze­métért, aki a terméket piacra dobja, tehát megtermeli a szemetet. Ezzel nincs is probléma, mert ez így működik az egész világon. Minden egyes piacra dobott termékért kell szemétdíjat fizetni. A gyártók fele­lőssége, hogy megoldják a megter­melt szemét szelektálását és összegyűjtését. Erre a célra ők lét­rehozták a gyártók felelősségválla­lással felruházott szervezeteit, ame­lyek elvégzik ezt a munkát helyet­tük. A gyártók viszont arra panasz­kodtak, hogy ezen szervezetek gaz­dálkodása nem volt mindig átlátha­tó, és nem volt teljesen egyértelmű, hogy reális árat kémek-e a megter­melt hulladékért. Mindezt úgy, hogy a szervezeteket maguk a gyártók alapították. Később elismerték, hiba volt a részükről, hogy ebbe a folya­matba nem léptek be kicsit aktívab­ban. A törvénymódosítás lehetősé­get ad felügyelőtanácsok létrehozá­sára, melyekben a minisztériumnak, a gyártóknak és a falvaknak is lesz­nek képviselői, s ezen tanácsok fog­ják ellenőrizni, reális összeget kémek-e a szervezetek a megtermelt hulladékért, és hogyan gazdálkod­nak a pénzzel. A gyártók azt akarták, hogy évi 500 kiló megtermelt hulladékért ne kelljen fizetni... A törvénybe évi százkilós határ került, addig nem kell díjat fizetni. Ez nagyon sok kis- és középvállalko­zónak segít, több mint 2500 vállal­kozóról beszélünk. Nem tudom, ho­gyan jutottak az 500 kilós határra, szerintem az már kicsit túlzás lenne. A százkilós határ optimális. Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy megvá­lasztása után eláll a párizsi klíma­szerződéstől. Változott valami ezen a téren? Az utóbbi G7-es csúcstalálkozón Trump nem foglalt egyértelműen állást. Annyit tudok, hogy rövide­sen határozott választ kell adnia az USA-nak, eláll-e a klímaegyez­ménytől vagy sem. Ha az igen mel­lett döntenek, nem lesz egyszerű feladatuk, ugyanis az aláírástól számított négy éven át nem lehet felmondani a szerződést. Azonnali hatállyal csak akkor tagadhatnák meg az egyezménybe foglalt köte­lezettségeik teljesítését, ha kilép­nének az ENSZ környezetvédelmi szervezetéből. Bízom benne, hogy maradnak, és nem mondják fel a szerződést. Ha nem tudjuk megál­lítani a hőmérséklet emelkedését, vagy legalább stabilizálni, akkor annak elképzelhetetlen következ­ményei lehetnek. Ha a hőmérséklet átlagban 3-4 fokot emelkedik, le­hetnek olyan részek a Földön, ahol ez 8-9 fokot jelent; nagy valószínűséggel olyan területekről beszélünk, Afrikában és Ázsiában, ahol már most is nagy a szárazság és hatalmas a szegénység. Ezek a he­lyek élhetetlenné válnak. Eljutha­tunk odáig, hogy a jelenlegi mig­rációs helyzet gyönge kis turista­utazásnak fog tűnni akkor, ha a jö­vőben 10 milliók kelnek útra, hogy az életüket mentsék. A klímaváltozás következmé­nyét éreztük idén télen Szlováki­ában is, néhány héten át sok he­lyütt szmogriadót hirdettek ki a levegő szennyezettsége miatt. Ké­szülnek már azok az óvintézkedé­sek, amelyekkel ezt el lehetne ke­rülni? Már tárcaközi egyeztetésen van a légkörről szóló törvény. Ebbe dol­gozzuk bele például azt, hogy az embereket gyorsabban és napraké­szen tudjunk figyelmeztetni arra, ha a légkörben megemelkedik az apró porrészecskék koncentrációja. A közszolgálati médiáknak kötelezően kell jelenteniük a szmogriadókat, például az időjárás-előrejelzé­sekben. A szlovák meteorológiai in­tézet készít egy projektet az Európai Unió finanszírozásával, amelynek köszönhetően megduplázhatnák az országban a légkör tisztaságát mérő állomások számát. Nem akarják törvényben kor­látozni a gépjárművek behajtását a városok központjaiba? Erre már most is van lehetőség, mi viszont az új jogszabállyal még több lehetőséget akarunk adni az önkor­mányzatoknak arra, hogy korlátoz­zák a forgalmat a városok alacsony kibocsátású zónáiban. Pontosítjuk a közlekedési minisztériummal együttműködve a forgalomkorláto­zásra vonatkozó közlekedési táblá­kat, meghatározzuk, milyen káros- anyag-kibocsátású autókat enged­hetnek majd be ezekbe a zónákba, például a városközpontokba, és mi­kor. Minderről rendelkezik majd a törvény, amelyre hivatkozva a váro- sok korlátozhatják agépkocsikat azok tömege vagy típusa szerint. Az elmúlt időszakban nagy fel­háborodást keltett a Párkány mellé tervezett hulladékfeldolgo­zó megépítése. Mi a helyzet ezzel a projekttel? A Green Park Štúrovo projekt kör­nyezetvédelmi hatástanulmányára benyújtották a kérvényt, jelenleg en­nek elbírálása folyamatban van, en­nél többet nem tudok mondani. Tehát, ha teljesítik a feltétele­ket, a tárca áldását adja a projekt­re? Kizárólag szakmai, környezetvé­delmi szempontból vizsgáljuk a pro­jektet. Azt figyeljük, ártalmas-e a környezetre vagy sem. Nem tudom, mit tartalmaz majd a hatástanul­mány.

Next

/
Thumbnails
Contents