Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-22 / 143. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2017. június 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Barack nélkül az élet Főzzenek a boltiból lekvárt Brüsszelben, ha akarnak VERES ISTVÁN T udtuk, sok minden meg­változik azzal, hogy nem Obama lesz az amerikai elnök, de ez azért mégis csak túlzás. Az, hogy idén nem lesz barack. Nem szeretnék semmilyen erőltetett párhuzamot vonni aközött, hogy Obama egyik keresztneve Ba­rack, és hogy a barack magyarul azt jelenti, barack. Ugyanakkor ennek a ténynek a teljes ignorálása is felelőt­lenség, úgyhogy válasszuk az arany középutat. Szóval, ahogy azt tavaly megszoktuk, idén tavasszal is lefa­gyott minden, úgyhogy nem számít­hatunk például sárgabarackra. Ná­lunk az udvarban egyetlen egy ba­rack lóg a veterán barackfán, az vi­szont szépen halad a beérés útján. Nem élem meg tragédiaként a dolgot, mert gyerekkoromban annyi barac­kot megetettek velem, ami kilenc életre is elég, úgyhogy ha nem is un­dorodom ettől a szimpatikus gyü­mölcstől, a hiányát különösebb ne­hézségek nélkül vagyok képes elvi­selni. Nehezebb a helyzet Barackkal, hiszen ő mindig olyan bölcseket mondott, pozitív üzenetekkel sugá­rozta tele a bolygót, most meg, hogy leköszönt, már barack sem terem. No jó, azért megvehetjük a boltban, de hát nyilván nem fogjuk, mert egy­részt drága, másrészt íze sincs, rá­adásul fennáll a veszélye, hogy en­gedély nélkül lépte át határainkat, Soros György szervezeteinek bizta­tására, úgyhogy még ha finom is lenne, akkor sem fogunk belőle lek­várt főzni. Főzzenek belőle lekvárt Brüsszelben, ha akarnak. Egyébként az sem szorul bizonyításra, mert nyilván mindenki rájött magától is, hogy Soros küldte a tavaszi fagyokat is, mert hát ki más? Obama? Még egy pótlehetőség van: talán még esetleg Angela Merkel német kancellár in­tézte így, hiszen az ő tekintete mindig olyan... fagyos. De jobb, ha tudják, hogy ha csatát nyertek is ellenünk, háborút biztosan nem fognak, ugyanis a Kárpát-medencét annál keményebb fából faragta a tektonika. Ez a térség földrajzilag és szívcsak- railag is kerek egészet alkot, minek következtében kölcsönösen kiegé­szíti saját magát, ha éppen arra van szükség. Ha mondjuk az egyik felé­ben nem terem barack, mérget lehet venni rá, hogy más tájegységein sokkal több barack lesz. Említhet­nénk más példákat is, de majd a kö­vetkező alkalommal. Amúgy meg barackból is van többféle, nemcsak sárga, hanem őszi is, amiből szintén van több fajta, az egyik típus ráadásul éretten is zöld. Ez a parasztbarack, ami általában magoncokról kelt, oltatlan fák ter­mése. Úgyhogy azért még nincs minden veszve. Nagyon nincs. Hétköznapi biztonságunk A legkülönfélébb módon érhet utol minket a kiber- bűnözés. Ne gondolja senki, hogy ha nem „okosházban” él, akkor védve van ilyesmitől. Mindenki, aki bankkár­tyát használ, facebookozik, e-maile- zik, már célpont lehet. Persze, fej­lődtünk is, megtanultuk az évek alatt, hogy nem lehet rákattintani azokra a spam e-mailekre, amelyek afrikai vagy amerikai örökségről hoznak jó hírt. Megtanultuk, hogy a „nyeremé­nyünk” egy részét nem lehet előre átutalni ismeretlen helyre, mert akkor majd utána „ki tudják fizetni” az egészet. Szép lassan azt is megtanul­juk, hogy a Facebookon a valódi emberek mellett álszemélyiségek, rejtőzködők, manipulátorok vannak. Ahogy a BBC közölte, mindennek megvan az ára a Sötét Neten, vagyis a Dark Weben is, az internetnek azon részén, ahova hétköznapi módon nem egyszerű eljutni.Ott zajlanak az illegális tranzakciók, gyermekpomó, drogok, más törvénytelenségek. Megvan az ára egy Facebook-fiók feltörésének, e-mailek megszerzésé­nek, de akár egy újságíró lejáratásá­nak, egy álhírkampány tetszőleges idejű üzemeltetésének a közösségi média felületein. Hozzáférhetőek azok a rosszindulatú programok is, amelyeket aztán bárki felhasználhat online embertársai ellen. Ott tartunk, hogy a zsarolóvírusok is részesedé­sért forognak, tehát ha valaki fel­használj a egy másik hacker zsaroló­programját, akkor üzletileg az is egy megoldás, hogy százalékot fizet a si­keres támadások után. Ezt úgy is magyarázhatjuk, hogy a munkameg­osztás egyre nő a kiberbűnözői pia­con is. Vannak végfelhasználók és szolgáltatók, ők specializálódnak, van, aki a kémszoftverek irányában, pénzszerzésben, személyiséglopás­ban profi, és árulja a tudását. Termé­szetesen az ellenoldal is rohamlép­tekkel halad, azaz a mi védekezésünk is, felvilágosító kampányokkal, ví­rusirtókkal, komplex otthoni háló­zatvédő csomagokkal. Azt kell elfo­gadnunk, hogy a 21. században új arca nemcsak az államok nézhetnek bele a levelezésünkbe, hanem akár a szom­széd, akinek egyszer odaparkoltunk a kerítése elé; a nagynéni, aki megsér­tődött egy családi poénon, vagy ép­pen egy kirúgott alkalmazott. Bár­mely haragosunk online eszközök­höz nyúlhat már, ha bosszút forral. Elég, ha néhány e-mailünk - vagy annak beállított, nem is eredeti leve­lünk - nyilvánosságra kerül. Ahogy egyre több eszközzel és módon függ az életünk az online világtól, úgy le­ssünk egyre sebezhetőbbek, egészen addig, amíg fel nem készülünk és megtesszük a szükséges megelőző lépéseket, az egyszerű eszközök már nem elegendőek. Olyan ez, mint a hagyományos betörésvédelem: ha mindig nyitva az ajtó, ha a kocsiban hagyjuk a kulcsot, ne csodálkozzunk, ha baj történik. Megszoktuk, hogy mindent zárni kell, jó páran riasztó- rendszereket, kamerákat szereltet­nek, magas kerítéseket húznak fel ingatlanjukon. Természetesen min­dig mindenhova be lehet jutni, ha a tettes nagyon eltökélt, de grasszáló, az alkalmat leső bűnözőknek aligha esnek áldozatul a felkészültek. így kell tekintenünk az online térre is. Lépre csalt szélkakas FINTA MÁRK egyáltalán nem újdonság, hogy a Híd valamiféle „na­gyobb jó” érdekében hetek, sőt napok alatt megváltoz­tatja a véleményét bizonyos dolgokról. Egy év alatt ez- ha csak gyorsan számba vesszük a legnagyobb fordula­tokat-most sikerült harmadszor. Először félretette a smeres korrupciós gépezet és a hatalmi arrogancia elleni harcot a kormányváltáskor. Másod­szor jó mélyre földelte a magyarellenes állampolgársági törvény elleni harcot. Most pedig Rezník totális elutasításától Bugárék néhány óra alatt eljutottak odáig, hogy megszavazzák Meéiar egykori káderét a Smerrel, az SNS-szel és - kapaszkodni, mert sokadszorra is erős - Kotlebáékkal. Ragadjunk le ott, hogy az egyik fő érvük, melyet a kormányba lépés mellett dobtak be, az volt, hogy a Smer-SNS-Híd-Sief négyes fogat gátat vethet a szélsőségességnek. Azóta tudjuk, hogy ez nem igaz. Hiába a NAKA speciális széljobberverő egysége, a extrémizmus elleni szigorúbb törvények, az ĽSNS feloszlatását célzó főügyészi beadvány és a büntető- eljárások Mazurek és Mizík képviselők ellen, azért Kotlebáék vígan élik világukat. Ez a kormány csak szűkíteni tudott a mozgásterükön, de a po­cakos zsebführer és vidám kompániája továbbra is él és vonatozgat körbe az országban, támogatottságuk pedig magasabb, mint valaha. Mára kide­rült, amit sejtettünk: a szélsőségesség ellen nem törvényekkel, hanem a mindenkire vonatkozó szigorú szabályok és a tisztességes, hiteles politi­zálás egyvelegével lehet harcolni. A koalíció azonban nem ezt teszi. Olyannyira nem, hogy Kotlebáék az RTVS-igazgató megválasztása közben eljutottak politikai pályájuk eddigi csúcsára, kiaknázva saját po­tenciáljukat. Egy elvileg kiközösített, izolált párt, amelyre minden vala­mirevaló képviselő köp egy vastagot, csaknem a mérleg nyelve lehetett a parlamentben. És ne higgyük, hogy Kotlebáék számára fontos Rezník. Nekik teljesen mindegy, hogy Rezník, Páduai Szent Antal, vagy épp a Miki egér kerül az RTVS élére. Nem akartak semmi mást, csak egy kis za­vart okozni a koalícióban, tovább rombolni az amúgy is hiteltelen, meg­bízhatatlan politikai elitet, melyről az a hír jáija a nép körében, hogy a biz­niszért és a hatalomért az anyját is képes eladni. A taktika egyszerű volt: a parlamenti folyosókon elhintették, hogy Rezníket fogják támogatni, majd hangoztatták, hogy biztos részt vesznek a szavazáson, nem fogják bojkot- tálni - hogy mindenki tudja, rajtuk nem fog múlni a dolog. Ezzel egyrészt tovább csökkentették az amúgy sem makulátlan Rezník ázsióját, másrészt pedig döntés elé állították a Hidat: mutassa meg, fontosabb-e a kormány­zás az elveinél, vagy inkább az adott szavához ragaszkodik, még akkor is, ha ezzel esetleg kibukhat a hatalomból. így a Híd a lehető legrosszabb helyzetbe került: nemcsak koalíciós partnerei - akik nem is titkolják, hogy az RTVS elnöki posztja politikai biznisz - mosták fel vele a padlót, hanem közvetve Kotlebáék is. A sajtó sem az SNS-en vagy a Smeren veri el a port - mert ők tulajdonképpen végig olvashatóak voltak. A Híd, a koalíció egyetlen tagja, mely úgy-ahogy igyekezett - például Lucia Žitňanskán ke­resztül - fenntartani a tisztesség látszatát, az lett a szélkakas, az lett a bűnbak. Ráadásul a fent vázolt döntés, melybe a Híd belekényszerült, valószínűleg a hamis dilemma klasszikus esete - ez pedig még rosszabbá teszi az egészet. Bugárék ugyanis összekeverték a habot a tortán magával a tortával. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy akár az SNS, akár a Smer hajlandó lett volna feladni ajelenlegi koalíciót és a kényelmes kormány­zást Rezník és az RTVS miatt. Az RTVS megszerzése nem a kormányzás és a hatalomgyakorlás célja, hanem csupán eszköze. És azon valószínűleg a Smer és az SNS is túllendült volna, ha a Híd most nem áll be melléjük, a jelenlegi politikai helyzetben egyiküknek sincs szüksége előrehozott vá­lasztásokra. Legfeljebb annyi történt volna, hogy Bugárék legközelebb látszólag nehezebben viszik keresztül akaratukat más ügyekben - de le­gyünk őszinték: ez eddig olyan könnyű volt? Hiszen idáig mindig ők hát­ráltak meg, a 6,5%-ukra hivatkozva. Itt lett volna a lehetőség, hogy arra kényszerítsék partnereiket, hogy eldöntsék: Kotlebáékkal akarnak kormá­nyozni, vagy a Híddal - megnövelve ezzel a 6,5% értékét a kormányban. A Hídnak tehát nagy valószínűséggel kockázatmentesen lett volna le­hetősége arra, hogy megtartsa arcát, elutasítsa Rezníket, egyenlő partnere próbáljon lenni Dankónak és Ficónak, és visszaállítsa a politikusokban egyre kevésbé bízó, és ezért a szélsőségesek felé forduló választók bizal­mát az adott szóban. így azonban nem gátat vetettek a szélsőségeseknek, inkább kinyitották előttük a kaput. FIGYELŐ Késik az olasz kormány által ígért újjáépítés, a Közép-Olaszországot tavaly sújtó földrengéshullámban összedőlt épületek romjainak több mint 90 százalékát tíz hónap után sem takarították el, és a kará­csonyra ígért faházaknak is csak alig nyolc százalékát sikerült átadni -írta az olasz sajtó. Matteo Renzi volt olasz kormányfő tavaly augusztusban azonnali újjá­építést ígért, az első faházak kará­csonyi átadásával. A megrendelt A romok 90%-a i nincs eltakarítva több mint 3600 faházból eddig 296-ot adtak át, sorsolással osztják szét őket. A polgármesterek szerint a bürokrácia lassítja a romeltakarí­tást és az újjáépítést. Vasco Errani kormánybiztos a Corriere della Sera napilapnak azt hangsúlyozta, hogy az újjáépítésre a pénz meg­van: 3,4 milliárd eurót szánnak a magánépületek, egymilliárdot a középületek újjáépítésére. Viszont az olasz korrupcióellenes hatóság (Anac) és négy ügyészség is kény­telen volt ellenőrzés alá helyezni az újjáépítésre kiírt közbeszerzési pá­lyázatokat, továbbá a romeltakarí­tásra kiírt pályázatot is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents