Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám, szombat

ggf-SS * ,n

í i

r

l

i

ve

an

www.ujszo.com

PRESSZÓ ■ 2017. JUNIUS 17.

MŰVÉSZET 15

lódtam egy kicsit ilyen téren, Budapest viszont lenyűgözött, szeretnék visszatérni, akár festeni is.

Milyen reakciók érkeznek a festményeidre nálunk?

Nagyon pozitívnak érzem a reakciókat. Talán a festmények színvilága hívja fel leginkább az itteniek figyelmét. Persze, aki nem elég nyitott rá, az nem fogja tudni megmondani, hogyan hat rá egy-egy képem. A nyitott nézőből viszont mindenképp kiváltanak valamilyen érzelmet. Amikor a művész érzelmei valóban rögzítve lettek a képen, az ember máris érzi, hogy megszólítja az alkotás.

Mi köze Kelet-Európához annak a festménynek, amelyen papírpénzeket rögzítettél?

Ó igen, az Expensive Flowers (Drága virágok)! Virágokat akartam küldeni Szlovákiából Mexikóba valakinek, de nagyon drága lett volna. Ráadásul megmaradt néhány forintom, és azt gondoltam, ha már úgysem fogom őket felhasználni, ráragasztom őket az egyik képemre, hogy olyan drága virágokat fessek, mint amilyeneket küldeni akartam.

Hasonlóan fontos társadalmi üzenetet hordoz, csivavákat ábrázol, és Chihualiens a címe. Ez egy spanyol szójáték, ami azt jelenti, idegen vagy Földön kívüli csivavák. Hiszen szerintem már nincs nagyon távol attól az emberiség, hogy a házi kedvenceit szín alapján válogassa meg, s ha éppen sárga kiskutyára vágyik, akkor megkaphassa azt. Lassan genetikai őrültségekre leszünk képesek.

Ezek szerint többféle művészeti ágban is kifejezed magad. Hogyan egészítik ki ezek egymást nálad?

Igen: festek, szobrász vagyok, installációkat készítek és írok is. Már a harmadik könyvemet írom, de még csak az elsőt adjuk ki a közeljövőben. Dalszövegeket, verseket és regényt írok. Egyébként az írás folyamata nálam nagyon hasonlít a festésre. Gyorsan írok, ösztönösen, fütyülök a központozásra és a helyesírásra. Emiatt nagyon sajnálom a szerkesztőmet. Festéskor mindig érzem, ha eljött az utolsó ecsetvonás ideje; viszont soha nem olvasom újra azt, amit leírtam, mert tudom, hogy a végtelenségig javítgathatnám. Néha a festményeimről írok, az érzésekről, amit leolvasok róluk. Hiszen nem lehet tudni, mit ábrázol a festmény, egészen addig, míg el nem készül. Sokszor csak akkor tudok címet adni egy-egy képnek, miután írtam róla.

Szóval érdemes szavakba önteni azt, amit a művész kifejez?

Igen, nagyon fontos beszélni az alkotásokról, és az alkotás körülményeiről. Ez segít a befogadónak abban, hogy lássa, honnan ered az ábrázolás, mit élt át a művész az alkotás pillanatában. És nemcsak a művész szempontjából érdemes tudni ezt, hanem jó keresztmetszetet nyújthat egy ország vagy akár a világ helyzetéről. Ettől válik egy mű hitelessé.

Mi a mottód?

Azt mondtam egyszer egy mexikói kritikusnak, hogy a művészetet nem lehet szabályrendszerbe foglalni, hiszen a szabályok korlátozzák az érzelmek kifejezését. Szabályokba foglalni a művészetet olyan, mintha márványházikót állítanánk fel gyerekeknek a játszótéren.

Zsapka Krisztina

Művészeted milyen mértékben elkötelezett társadalmilag?

A művészet a létező legöncélúbb tevékenység, hiszen kizárólag a művész érzelmeiről kéne szólnia, nincs helye semmiféle társadalmi elkötelezettségnek. Az installációim azonban nagyon is társadalmi célú elgondolásból keletkeznek, mint a Cerdito (Kismalac) vagy a Granja Urbana (Városi Tanya). Párizsban láttam egy gyerekfoglalkozást, ahol a gyerekeknek le kellett rajzolniuk, hogy honnan származik a reggelijük, és ők növények, tyúk vagy tehén helyett dobozokat rajzoltak. Akkor tudatosítottam a súlyos problémát, hogy lassan teljesen megfeledkezünk az ételeink valódi eredetéről, s így eltűnik az anyafölddel szembeni tiszteletünk, már nem vigyázunk rá úgy. ahogy kellene. Innen erednek az installációim alapötletei.

Erre hívja fel a figyelmet a színes kutyaszobrokból álló installációd is?

Kék nő

Lalo Sdnchez del Valle

Lalo Sánchez del Valle és színes csivavái

(Fotó: lalosanchezdelvalle.mx)

1968-ban Mexikóvárosban született festő leginkább autodidakta módon került kapcsolatba a művészettel, később a párizsi Nemzeti Képzőművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, majd a New York-i Parsons School of Design iskolában tanult. Ezután kezdték el kiállítani műveit egyéni és csoportos tárlatok formájában, Ausztriától kezdve Szlovákián, Magyarországon és az Egyesült Államokon át egészen természetesen Mexikóig

számos helyen voltak láthatóak. A párizsi Maison de l’Unesco- ban Gabriel García Márquez nyitotta meg kiállítását.

Nem rég Tudatalatti Kapuk címen volt látható egy sikeres kiállítása a mexikóvárosi Tőzsdepalotában (Centro Bursátil). A kiállítás címe méltán foglalja össze a festő művészi hitvallását: ,A Tudatalatti Kapuk jól tükrözi a gondolkodásomat, a művész belső vívódását azért, hogy gondolatait szabadon és spontán fejezhesse ki.”

A Turning the Inside Out című vándorkiállítás képeit a Bécsi Mexikói Kulturális Intézetben

állították ki, majd Pozsonyban a Szlovák Rádió Galériájában. Jelenleg a Budapesti Cervantes Intézet Dísztermében látható a kiállítás, del Valle 18 közepes méretű képét mutatja be, amelyek izsai tartózkodása során születtek különböző technikák alkalmazásával, mint akril, tus, olajpasztell, és amelyek a festővászonra spontán fröcskölt, rétegesen felvitt és különböző árnyalatú foltokból öltenek formát. így a festmény belülről kifelé kel életre, mint ahogy a kiállítás címe jelzi: Turning the Inside Out. (Zs.K., Cervantes Intézet, Budapest)

K

BUB V

' I

Tr

megegyeznek a Parthenonéval: 70 méter hosszú, 31 méter széles és 10 méter magas

(Fotók: TASR/AP, SITA/AP)

S .

Ä '

1 v'

% ’ r ■ t

A betiltott művek listáját a kasseli egyetem 19 diákja állította össze: 70 ezer művet vettek lajstromba

nem véletlen, az utoljára 2012-ben tartott, 905 ezer látogatót vonzott kortárs művészeti találkozó 14. kiállítását első ízben külföldön, a görög fővárosban is bemutatták.

A betiltott művek listáját a kasseli egyetem 19 diákja állította össze: hetvenezer művet vettek lajstromba a reformáció korától az apartheid uralta Dél-Afrikáig — mondta el Florian Gassner művészettörténész. Végül 170 művet választottak ki. Nem mindig könnyű megállapítani, melyik könyv volt betiltva. Az egykori NDK-ban például nem volt „feketelista”, egyszerűen az történt, hogy amikor a szerző meg

akarta jelentemi a könyvét, hirtelen elfogyott a papír - mondta Gassner. A kiállításon a betiltott könyvek között hiába keresné a látogató Hider Mein Kampíját, akárcsak az összes többi, fajgyűlöletre felszólító irományt.

Egyes műkritikusok bírálták a Documenta Parthenonját, mivel nem eredeti mű. Marta Minujin 34 évvel ezelőtt, az argentin junta bukása után könyvekből épített templommal tiltakozott a diktatúra által bevezetett cenzúra ellen. A kasseli kiállítás szeptember 17-ig látható. Utána a könyveket szétosztják, az épületet lebontják. (MTI)