Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-15 / 137. szám, csütörtök

Kreatív írás az egyetemeken 161 __________________________ A pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszéke az ELTE BTK vendége volt. Tanítható-e a kreatív írás? Ha igen, akkor hol és milyen keretek között? Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre keresték a választ az EL­TE BTK által megrendezett ese­ményen, melyet Fiatal szerzők, egyetemi irodalom címen hirdet­tek meg a Szerdai Szalon fennál­lásának ötödik évfordulója alkal­mából. A Déri Balázs vezetése ál­tal szervezett írótalálkozón képvi­seltette magát a pozsonyi Come­nius Egyetem magyar nyelv és iro­dalom tanszéke is. A kétnapos program egy kerek- asztal-beszélgetéssel indult, melyet Csehy Zoltán vezetett. A vitapart­nerek között jelen volt a fiatalok te­hetséggondozásával foglalkozó JAK és FISZ egy-egy képviselője, az ELTE BTK tanárai, és nem utol­sósorban az Irodalmi Szemle fő­szerkesztője és szerkesztője is. A témát sokoldalúan megközelítve a beszélgetésnek sikerült széles körű áttekintés nyújtania a tehetséggon­dozás helyzetéről és problémáiról. Sok más mellett felmerült a tehet­ség és szorgalom arányának kérdé­se, a műhelymunkák praktikái, de szó esett az elmúlt időkben nagy port kavaró mentorprogram, az Előretolt Helyőrség íróakadémia kérdéséről is. A program folytatásaként Lator László a műfordítói szeminárium „álnéven” tartott kreatív írás kur­zusairól mesélt. A beszélgetésen jelen volt többek közt Tóth Krisz­tina, Ferencz Győző és Szabó T. Anna is, akik egyetemi éveik alatt visszajáró látogatói voltak Lator szemináriumának. A beszélgetést Imre Flóra vezette. Az azóta már el­ismert kortárs írók személyes je­lenléte mintegy élő bizonyítéka volt a kreatív írás taníthatóságának, a tanár-diák közt működőképes mentor-tanítvány baráti viszony­nak és az egyetemi irodalom élet- képességének. Később a Szerdai Szalon kreatív írói olvasták fel müveiket (egy készülő antológia darabjait), a íegemlékezetesebbek Pertics Gergő és Makári Sebestyén szövegei voltak. Másnap a pozso­nyi Comenius Egyetem és a Deb­receni Egyetem hallgatóinak felol­vasása következett, valamint az Irodalmi Szemle mutatkozott be a kezdő írók körében. A pozsonyi fi­atal irodalmat Száz Pál, Botló Xé­nia és e sorok írója képviselte. A rendezvényen a diákok nemcsak egymás műveivel, illetve kortárs költőkkel, hanem a fiatal írók felé nyitott szerkesztőkkel is megis­merkedhettek. Mellár Dávid Lator László a műfordítói szeminá­rium kreatív írás kurzusairól me­sélt (Fotó: m. cdn.blog.hu) ISKOLA UTCA 2017. június 15.1 www.ujszo.com Neveljünk környezettudatosabb generációt! BESZÁMOLÓ Confucius mondta: Ha agy évre tervezel, ültess rizst. Ha 10 évre tervezel, ültess fát. Ha 100 évre tervezel, neveld és oktasd a gyerekeket. Nagyszombat megye a környe­zetvédelmi világnap alkalmából minden évben meghirdeti az év ökológiai tette versenyt, melybe is­kolánk, a Nagymegyeri Kereske­delmi Akadémia és a Corvin Má­tyás Magyar Tannyelvű Gimnázi­um harmadik alkalommal kapcso­lódott be. Pályázatunkban kifejtettük, hogy környezeti nevelésünk célja előse­gíteni a felnövekvő generáció kör­nyezettudatos magatartását, életvi­telének kialakítását a fenntartható gazdaság környezeti feltételeinek megismertetése, elfogadtatása a környezeti válság megakadályozá­sáért. Az ötlet az iskola egyik gya­korlócégének diákjaiban fogalma­zódott meg, akik szerették volna felhívni a figyelmet a globális prob­lémákra, valamint arra a tényre, hogy mindnyájan tehetünk valamit környezetünk megóvásáért. Tudo­másul kell vennünk: a társadalmi és környezeti problémák megoldha- tatlanok, amíg egy szűk réteg uralja a Föld erőforrásainak nagy részét, és a profit a döntő szempont. A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és a Corvin Mátyás Gimnázium har­madik helyezést ért el (Fotó: NKACMG) A környék 11 iskolájával és óvo­dájával vettük fel a kapcsolatot. Foglalkozásokat tartottunk a gyere­keknek, császárfatöveket ajándé­koztunk minden intézménynek az­zal a céllal, hogy tudatosítsák: mindnyájunk felelőssége környeze­tünk megóvása. A pályázatban felvázolt tevé­kenységünket szakmai bizottság ér­tékelte. Az ünnepélyes eredmény­hirdetésjúnius 5-én volt Nagyszom­batban. Az oktatási intézmények közül iskolánk harmadik helyezést ért el egyedüli díjazott középiskola­ként. Kiss Klaudia mérnök-szaktanár Kismartontól a Selye János Gimnáziumig Életre ezéló élményeket szereztek az Esterházyaknak szentelt Estöri több mint nyolcórás vetélkedőjén a „Selyeházy liliomok". Beülünk a buszba és elbúcsúzunk a kismartoni kastélytól. Hosszan tart a búcsú, hiszen egy másik busznyi tár­saság - a zsűri, a technikus személy­zet és a szervezők körbeölelik egy­mást, mindenki mindenkit, ez pedig eltart egy ideig. Ha belegondolok, hat hónap mun­kája fejeződött be ezzel a nappal. Ok­tóberben és februárban két kört telje­sítettek a selyés lányok, az Estöri kre­atív történelemversenye saját készí­tésű anyagokat - filmeket, prezentá­ciókat - kért az Esterházyak történel­méhez kapcsolódóan. A több mint 130 csapatból 14 került a kismartoni döntőbe, ezek közül egyedüliként a „Selyeházy liliomok” képviselték a felvidéki magyar iskolákat. A döntőre sem érkezhettünk üres kézzel. Minden csapatnak nyilváno­san be kellett mutatkoznia egy saját maga alkotott címerrel. Krkoška Eni­kő, Pinke Andrea és Rezman Andrea a többi csapattal együtt pár percben bemutatta a zsűrinek a címerét és egyúttal a csapatot is (identificatio). De ennyivel nem úszta meg senki sem, ugyanis a hagyományos ver­senyfeladatok csupán a verseny tö­redékét alkották. Nemhiába helyez­ték a kreativitást a vetélkedő fő kö­vetelményének. A következő körök­ben a „Selyeházy liliomok” jelenetet adtak elő Esterházy Pál életéből, pon­tosabban Pál herceg és két feleségé­nek megjelenítésével. A történelem : fintora, hogy Esterházy Pál diák­ként maga is játszott az iskolai szín- : játszó körben, akkor neki Juditot, ; egy bibliai nőalakot kellett színpad­ra vinnie. Most viszont Enikő bújt Pál bőrébe, és próbált két nő között talpon maradni: a kísértet formájá­ban megjelenő Esterházy Orsolya : (Pinke Andrea) és az új feleség, Thököly Éva (Rezman Andrea) nem hagyta nyugodni a herceget. A kí­sértetnek végül sikerült a terve, a második házasság elhidegült, mégis a kuruc fejedelem húga volt az Es­terházy hercegek ősanyja. Ehhez a representatióhoz tartozott egy do­natio is, vagyis egy ajándék. Egy olyan ötletes meglepetéssel kellett a csapatoknak a színpadon megjelenő „hercegi párnak” kedveskednie, amellyel gazdagíthatjuk az Esterházy-kincstárt. A „Selyeházy liliomok” olyan homokórát ajándé­koztak, amelynek belsejében szil­vapálinka csepeg és jelzi az idő mú­lását. A saját készítésű óra utalás volt az előadott jelenet egyik pontjára, amikor Thököly Éva „égett borral” kínálja urát, Pál herceget, de ő nem fogadja el, tart a Thököly Imrétől küldött ajándéktól. Állítólag Thö­köly Imre említette először írásban a szilvapálinkát. Maga a donatio annyira önálló munka volt, hogy nem csak a ho­mokórán volt érzékelhető a tartalma. Ezért óvatosnak kellett lennünk, ne­hogy mások idő előtt megpróbálják felbontani. Ennél nagyobb ajándék­kal is kedveskedtek az Esterházyak­nak a lányok, amikor a verseny előtti héten gyűjtést szerveztek az iskola diákjainak körében a galántai neo­gótikus kastély felújítására. Erre a nemes cselekedetre akkor tettek fo­gadalmat, amikor a februári galántai filmen dolgoztak, és látták, milyen rossz állapotban van a kastély. A he­lyi polgári társulás vezetőjét, Takács Zsoltot is megszólaltatták, aki segí­tett a film elkészítésében. Április vé­gén viszont ő volt a Selye János Gimnázium vendége, a „Selyeházy liliomok” ekkor nyújtották át a se­lyés diákok támogatását a kastély felújításához. Takács Zsolt köszö­netképpen egy előadáson mutatta be a polgári társulás munkáját és az Es­terházyak felvidéki emlékeit. A „Selyeházy liliomok” nem úsz- ták meg ennyi szerepléssel. A duel- lum keretében a zsűri és a közönség hét szópárbajt nézhetett végig. Eb­ben az élvezetes fellépésben Rez­man Andrea a nemrégiben elhunyt Esterházy Melinda hercegnét alakí­totta, míg a nagykanizsaiak képvi­selője Thököly Évát. Míg a többi párbajban valóságos szócsörték zaj­lottak, itt a két hölgy megértő volt a másik sorsával szemben, hiszen egyiküknek sem volt könnyű a sorsú férje melleit. A két hercegnének külön-külön kiállítást szerveztek meg: Évának Fraknón, Melindának Kismartonban. A több mint nyolcórás vetélkedő nem hozott a lányoknak dobogós he­lyezést, ettől függetlenül boldogok voltak, mert egy olyan élénk és ötle­tes munka folyt, amelyben nem is az volt a legfontosabb, ki hányadik he­lyen végez, hanem az, hogy láthattuk mások kreativitását is megelevened­ni, színészi tehetségeket láttunk ki­bontakozni, s talán a verseny jelképe is lehetne az a plakát, amelyen Es­terházy Miklós, a család felemelője szelfit készít magáról. A verseny célja mindazonáltal megvalósult: a diákok játékosan, mégis a pontos­ságra törekedve ismerték meg a 17. századi Esterházyak történelmét, történelmi környezetben, történelmi pillanatban. Már csak azért is, hogy a szervezők beillesszenek egy provo- catiót is: jövőre újra megszervezik az Estöri kreatív történelemversenyt. Én pedig bevallom, hogy életem egyik legkellemesebb munkanapja volt a döntő, a kismartoni kastély Haydn-termében eltöltött nyolc óra egyszerre volt munka, pihenés és szórakozás. Elek József felkészítő tanár Vidáman és energiával telve nyolcórás munka után is (Fotó: sjg)

Next

/
Thumbnails
Contents