Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-13 / 135. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. június 13. KULTÚRA 113 Lőni egy szelfit Nemecsekkel Helyzetjelentés a 88. Ünnepi Könyvhét központi helyszínéről, a budapesti Vörösmarty térről Készül a közös fotó Nemecsekkel, az előtérben Geszti és Dés (A szerzőfelvételei) A szerelmes Shakespeare, azaz Solti Ádám pózol egy könyvvel JUHÁSZ KATALIN „ Anyu, én is szeretnék lőni egy szelfit Nemecsekkel"- mondja egy tizenhárom év körüli srác a sorvégén a budapesti Vörösmarty téren. Én meg csak nézek hülyén, hiszen egy regény szereplő­jéről van szó. Aki tényleg ott dedikál a téren. A Vígszínházban hatalmas sikerrel fut A Pál utcai fiúk musical, a Dés - Geszti-Grecsó trió műve, amelyben Nemecseket Vecsei Miklós alakítja. Fél évre előre elfogytak a jegyek, a vasárnapi évadzáró előadásra ké­szülve Marton László rendező a fü­lem hallatára egyezteti telefonon Eszenyi Enikő színházigazgatóval a tortát a stábnak, hiszen megérdemlik „azok a gazemberek”. De, hogy kerül mindez az Ünnepi Könyvhétre? Geszti Molnárt dedikál Hát úgy, hogy egy irodalmi mű ­pár méternyire kínálta portékáját szerintem a világ legjobb ifjúsági re­génye-adaptációjáról van szó. Most jött ki a kottakönyv és a dalokat tar­talmazó CD, ezeket akarják aláíratni vagy háromszázan a tűző napon kí­gyózó sorban Dés Lászlóval, Geszti Péterrel és Vecsei Miklóssal. Kicsit fintorgok, mire Marton László meg­jegyzi, hogy ennek szerinte itt a he­lye, hiszen az előadás nyilván a könyvhöz is kedvet csinál. És tény­leg: egy kislány Molnár Ferenc re­gényét szorongatja, aztán odanyújt­ja Gesztinek, aki - direkt kivárom a pillanatot - szemrebbenés nélkül firkantjá oda a nevét a cím alá. A szerelmes Shakespeare című új, hosszú távra tervezett Madách szín­házas kasszadarab alkotói is ki­használják a könyvhetet egy kis reklámra, Marc Norman és Tom Stoppard szövegkönyvét - amely a híres film alapján készült - Solti Ádám főszereplővel és Szirtes Ta­más rendezővel lehet dedikáltatni. Az olvasók persze nem kötelesek tudni, mi volt előbb: a film, az elő­adás vagy a könyv. A tülekedést lát­va Richard Linklater Mielőtt éjfélt üt az óra című filmjének egyik vicces jelenete jut eszembe, amikor a híres író felesége egy rajongó nőt paro­dizálva bevallja, hogy eddig azt hit­te, a Rómeó és Júliát egy film alap­ján írták. Miénk itt a tér Az aláírásvadászoknak megéri elzarándokolni a könyvhét köz­ponti helyszínére, hiszen van olyan óra, amikor ötvenvalahány író aszalódik a napon, hogy dedikálja műveit. Böszörményi Gyula, a fan­tasy és a sci-fi mestere, Conan Doy­le magyar helytartója sokéves re­korder ebben. Kecskeméti fiatalok toporognak a sorban egy bőröndnyi könyvvel: az egész baráti társaság gyűjteményével. Mögöttük váci rajongók, akik pisilni elugró ka­posvári ismerőseiknek is tartják a helyet. Á téren sokféle olvasó nézelődik. Ez a társadalom kicsiben, mondják a kiadók vezetői, akik büszkén fe­szítenek portékájuk mellett ezen a négy napon. De nemcsak velük le­het találkozni Vörösmarty szobra mellett, hanem azokkal a szerkesz­tőkkel, marketingesekkel, lektorok­kal, fordítókkal is, akiknek köszön­hetően él és virágzik a könyvszak­ma. Egy fotós, aki egy íróról sze­retne egy jó portrét, ingerülten hes- senti el a napernyőt tartó fiatal nőt. Honnét is tudhatná, hogy azt a szer­kesztőt űzte el, aki nélkül meg sem jelenhetett volna az épp dedikált si­kerkönyv. Ezek a kiadói háttérembe­rek csak itt és most láthatók. Sajnos kevesen ülnek le beszélgetni velük. Beszélgetések Nem tudni, mi jön. Fel kell készül­ni a legrosszabbra. Valahogy túl kell élni, és ehhez meg kell találni a stra­tégiát. Ezt mondják szinte mind­annyian. A legrangosabb magyar ki­adók embereiről van szó, akiknek büszkének kellene lenniük arra, amit létrehoztak, és ami nemzetközi vi­szonylatban Európában tartja még Magyarországot. A magyar irodalom ugyanis európai hírű, sokan szeretik, fordítják, olvassák tőlünk nyuga­tabbra. És ezen nem változtat a je­lenlegi kormányzat stratégiája sem, amely igyekszik más szerzőket be- futtatni külföldön. Nem fog sikerülni. Mondom én, úgy, hogy nem is számítok optimis­tának. Régebben, amikor még én is lelkesen dedikáltam versköteteimet a Vörösmarty téren, örültem a nyolc­tíz érdeklődőnek, akik a rokonok, ismerősök mellett kedvet kaptak a vásárláshoz. Ma már tudom, hogy a dolog nem ezen múlik. Hogy a ren­delkezésre álló médiafelület, a rek­lámlehetőség szabja meg az irányo­kat. És hogy a szépirodalom is egyre inkább kultúrpolitika. Akiknek pár éve még menedéket jelentett a rea­litások elől, azok ma azt mondják: igenis, ki kell állni, véleményt kell nyilvánítani, akár tüntetéseken is. Egy budapesti költőnő, akit tíz éve ismerek, mostanság országos hírne­vet szerzett azzal, hogy közéleti ver­sekben adott hangot egy egész nem­zedék, réteg, szavazóbázis elége­detlenségének. Nem így akart híres­sé válni, de azt mondja, nem volt vá­lasztása. Závada kimondta Az író ünneprontónak szánt be­széddel nyitotta meg a könyvhetet. Závada Pál szerint az utóbbi évtize­dekben nem volt szokás kételkedni abban, hogy Európa kultúrája a mi­énk, és a mi kultúránk Európáé. Jó­zsef Attilát idézve hozzáfűzte: az, hogy „fő-e uj méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol folol- vashatol?”, manapság nagyon is kérdés. „Nem tehetünk úgy, mintha ez a nap csak a könyveink és olva­sóink felett érzett örömről szólna, mintha nagyjából rendben menné­nek a dolgok”. Szerinte megint egy pártállami prés szorításában, egy újabb autokráciában él Magyaror­szág. És az irodalomnak az a szere­pe, hogy ellenszegüljön az önkény- uralomnak. MOZIJEGY A kívülálló kamaszok Feltámadt, de minek? Lehetett volna ez egy jó film: el­végre az eredeti, Brendan Fraser- féle A múmia-sorozat is szerethető volt, ezt felújítani pedig nem ör­dögtől való elképzelés akkor, ami­kor remake-ekkel és rebootokkal van tele Hollywood. Csak a próbál­kozás nagyon félresikerült, ugyanis A múmia visszatérése egyáltalán nem lett élvezetes mozi, még csak könnyed nyári közönségfilmként sem állja meg a helyét. Valójában egy közel kétórás katy- vaszt nézünk, és vélhetőleg Alex Kurtzman rendező sem tudta, ka­landfilmet, netán horrort vagy eset­leg belevaló akciómozit akar-e. Tény, hogy A múmia nem indul rosszul: a műkincslopásban igen já­ratos Nick és csapata most éppen Ahmanet egyiptomi hercegnő szar­kofágját tenné magáévá, de már a repülőgépen furcsaságok történnek, és láss csodát, a gonosz tetem nem­sokára életre kel, majd pusztításba kezd a világban. Ami viszont ezután történik, az szinte értelmezhetetlen: furcsa ugrándozások, megmagya­rázatlan motivációk, zavaros cse­lekmény, amelynek egy pontján még maga Dr. Henry Jekyll, Ste­venson rémregényének hőse is feltűnik. A néző egy idő után mindössze egyetlen kérdést tesz fel: ezt komolyan gondolták? Az a leg­nagyobb baj Kurtzman próbálko­zásával, hogy leginkább talán hor­rorfilmet akart csinálni, és ennek megfelelően tengernyi vér folyik a vásznon, sötétben támad a múmia, ám mindez mégis hiteltelen. Hiába a pörgős tempó, hiába látványos, ahogy Ahmanet végigszáguld London városán, ha emögött nincs egy jól összerakott sztori, ami miatt azt éreznénk, hogy szeretnünk kell ezt a filmet. A korábbi A múmia-mozikat azért lehetett kedvelni, mert lazák voltak, árasztottak egyfajta Indiana Jones- hangulatot, és a poénok is ültek. Poénok ugyan most is akadnak, csak működni nem működnek, ahogy a főszereplőt alakító Tom Cruise is kissé idegenül mozog a vásznon. Talán már a forgatáskor sejtette, hogy A múmia egy sikerületlen al­kotás lesz, amely teljesen feleslege­sen készült el. Gera Márton A múmia (The Mummy). Ameri­kai kalandfilm, 110 perc, 2017. Rendezte: Alex Kurtzman. Sze­replők: Tom Cruise, Annabelle Wallis, Sofia Boutella. Ahmanet (Sofia Boutella), a legújabb múmia (TASR/AP-feivétei) taroltak a Tony-gálán New York. A kívülálló kama­szokról szóló Dear Evan Hansen című musical kapta a legtöbb díjat a vasárnap este New Yorkban megrendezett Tony-díj átadó gá­lán. A Broadway legrangosabb el­ismerései közül a musical hatot ka­pott meg, köztük a legjobb musi­cal, a legj óbb musicalszínész - a 23 éves Ben Platt - , a legjobb szö­vegkönyv és a legjobb eredeti zene díját. A darab főhőse, Evan Han­sen kívülálló, szorongós kamasz, egy középiskola végzős diákja, aki osztálytársa halála után a zűrzavar kellős közepén találja magát. A legjobb színdarab Tony-díjával J. T. Rogers Oslo című drámáját is­merték el. J. T. Rogers az 1993-as közel-keleti béketárgyalásokról szóló, háromórás drámájával de­bütált a Broadwayn színműíróként. Ahogy korábban jósolták, Bette Midler megkapta a legjobb musi­calszínésznő díját a Hello, Dolly! felújításában nyújtott alakításáért. A Hello, Dolly! négy Tonyt gyűjtött be az estén, egyebek mel­Ben Platt kapta a legjobb musical­színész díját (Fotó: TASR/AP) lett a legjobb musicalfelújítás tró­feáját. A további színészi díjakat Cynthia Nixon, Kevin Kline és La­urie Metcalf vitték el. Az idei életműdíjat a 60 éve a pályán lévő 86 éves színésznek, James Earl Jo- nesnak nyújtották át. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents