Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-13 / 135. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. június 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Menni vagy maradni? Mit kezd Szlovákia a többsebességű Európával? HANGÁCSI ISTVÁN A brexit miatt ismét egyre többet hallani a két- vagy a többsebességes Európai Unióról. Konkrét elképzelések híján eddig csak belpoli- tikailag motivált nyilatkozatok hangoztak el idehaza Robert Ficótól vagy Richard Suliktól. Mindkettejüket ugyanaz a szűklátókörüség jellemezte, azaz csak jó vagy csak rossz döntés lehet a szorosabb integráció Szlovákia számára. A két- vagy a többsebességes EU koncepciója korántsem mai gondolat, először 1974-ben Willy Brandt nyugatnémet kancellártól hangzott eí, ám csak mostanság érte el a hazai belpolitika ingerküszöbét. A felfogás lényegében különböző együttműködési dimenziókat vázol, legyenek azok bizonyos tagállamokat érintő szakpolitikai kérdések vagy az egész EU-t érintő közösségi politikák. A 2004-es keleti bővítés előtt mindez főleg a nemzetállami vs. föderatív vitából eredő nézetkülönbségekre vonatkozott: míg egyesek a kormányok feletti, mások a nemzeti szintű politikák végrehajtását preferálták. A tagállamok aránylag szabadon mazsolázhattak, kivéve Schengen és az eurózóna esetében. A volt szocialista blokk államainak csatlakozásával ez a kép tovább bővült. Komoly figyelem irányult a régi-új tagállamok közötti többszintű különbségekre. Nyugatról meglehetősen optimistán látták a „keletiek” érkezését, miközben azok komoly áldozatokat hoztak. Az újabb lökést a 2008-as nagy gazdasági világválság hozta el, amely a két- vagy a többsebességes koncepció újjáéledését is eredményezte. Ám korántsem csak a nemzetállami vs. föderatív, hanem a gazdaságilag stabil és instabil törésvonal mentén is. A helyzetet tovább bonyolította a migrációs válság és a brexit, összességében meglehetősen vegyessé téve a tagállamok hozzáállását. Fico idén már többször is megszólalt a minél szorosabb uniós integráció támogatójaként, miközben más témákban erősen kritikus. Tette ezt paradox módon annak ellenére, hogy a francia-német és a brüsszeli vezetés láthatóan híján van a forgató- könyveknek az EU jövőjének alakításáról hosszú távon. A belső körhöz való tartozás nemcsak gazdasági haszonnal jár, hanem hatványozott felelősséggel is: e tagállamok az EU motorjai, politikai képviseletükkel és társadalmi kezdeményezéseikkel jelentős hozzájárulnak a közösség fejlődéséhez. Szlovákia meglehetősen távol áll ettől a képtől, amelyet a 2016-os uniós elnökség során is megtapasztalhattunk: teljes volt a társadalmi és politikai közömbösség. A másik oldalon csak a SaS képvisel egy aránylag koherens elképzelést, amely a nemzetállami szinteken erős EU-t támogatja. így érthető módon Sulik a szorosabb integráció ellen szólalt fel, mivel az szerinte rontaná az ország versenyképességét. S e téren nem áll messze az igazságtól: Szlovákiajelenleg nem áll készen egy még szorosabb gazdasági és politikai együttműködésre. De az sem lehet prioritás, hogy az ország határozatlan időre kimaradjon az alapító államok kezdeményezéseiből. Ám amíg nincs se egy brüsszeli, se egy kormányzati, illetve ellenzéki stratégia a további lépésekről, addig aligha lehet széles körű politikai és társadalmi vitát folytami a nyilvánvaló belpolitikai szavazatvadászaton túl. Ha tehát Fico az első ligába akarja vezetni Szlovákiát, ideje lenne megmutatni, hogyan is képzeli, és pontról pontra megértetni és megvitatni az ellenzékkel és a társadalommal annak minden velejáróját. A szerző a Méltányosság Politi- kaelemző Központ munkatársa Mi tüntetünk, ők lopnak (tovább) GÁLZSOLT M arián Kočner ügyeit ugyanúgy kivizsgálták, mint Ladislav Baštemák ügyeit, azaz sehogy. így „halad” a Dúha építőipari cég elleni vizsgálat is. Robert Kaliňák belügyminiszter köszöni szépen, jól van, Miroslav Lajčák külügyminiszter szerint is nagyszerűen végzi a munkáját, legújabban épületeket cserélget, miközben Anton Martvoň távozott a Smerből, és rájött, hogy ott oligarchák vannak meg melegek. Megint magunk mögött hagytunk egy átlagos hetet a szlovák belpolitikában - mondhatnánk. Járhatunk mi itt tüntetni a korrupció ellen vagy csak moroghatunk otthon miatta, a dolgok, úgy látszik, nem változnak. A hatóságok sorra meszelik el a túl fontos embereket érintő korrupciós és adócsalási ügyeket, jelezve mindenkinek: megy tovább minden a rendes kerékvágásban, csapataink harcban állnak, Fico és Kaliňák a helyén van... Legújabban Marián Kočner hírhedt „vállalkozó” áfacsalási ügyéről derült ki, hogy a nemzeti bűnüldöző ügynökség (NAKA, gúnynevén KALINAKA) leállította a nyomozást az immár klasszikussá vált megállapítással: a cselekmény nem történt meg. Mármint Kočner nem igényelt vissza jogosulatlanul zavaros, alighanem fiktív ingatlan-adásvételek után 8,19 millió eurónyi áfát. Az eset nagyon hasonlít a Bastemák-ügyhöz, ezzel kapcsolatban nem árt megemlíteni, hogy Kočner cége építette azt az egyik pozsonyi ingatlant, amely lakásainak adásvételénél a vádak szerint Baštemák jogosulatlanul igényelt vissza áfát. De az sem mellékes, hogy Kočnemek a Baštemák által emelt hírhedt Bonaparte luxusingatlanban van lakása, Robert Fico szomszédságában - aki állítólag Baštemáktól béreli a lakást. Szintén múlt heti hír, hogy a pénzügyi igazgatóságon (vagyis az adó- és vámhivatalon) belüli nyomozóhatóságnál (KUFS) elakadt a Dúha építőipari vállalat ellen az 1,1 millió euró értékű áfacsalás miatti vizsgálat. Áhogy Lucia Nicholsonová képviselőnő és a Trend hetilap rámutatott, a KUFS máig nem továbbította az ügyet a rendőrségnek, pedig már tavaly nyáron razziát tartott (erős médiarészvétellel) a Dúha irodáiban, és szeptemberre elkészült a büntetőeljárás tervezete is. Mire várnak? Itt is a Bastemák-ügyben korábban tapasztalt rutin fog érvényesülni, vagyis az ügy nem kerülhet bíróság elé, az ügyészségen vagy a rendőrségen elakad? Lehet, de itt még a rendőrséghez sem jutott el az eljárás... Mindeközben Anton Martvoň volt képviselő otthagyta a Smert és csúnyán kitálalt volt pártjáról, amelyben szerinte erős befolyásuk van az oligarcháknak (néven nevezve Široký, Výboh, Fiľo és Kiňo urakat), nincs lehetőség érdemi vitákra a párton belül, nem lehet a pártelnökhöz bejutni és egy melegekből álló csoportot is említett a pártban, amelyet azért bírált, mert titkolják hovatartozásukat, és nem tesznek semmit a melegek jogaiért. Persze epésen meg lehet jegyezni, hogy hol volt eddig Martvoň, és miért esett ki a pixisből. Emlékeztetőül: álíítólag azért maradt le a Smer 2016-os jelöltlistájáról, mert a parlamenti garázsban lefényképezte kollégája, Andrej Kolesík drága autóját, és eljuttatta a képet a bulvársajtónak. Azt nem lehet mondani, hogy Martvoň semmi újat nem mondott, mert ő dobta be nyíltan először a köztudatba a Smer meleg vezetőinek témáját, ami állítólag a párt társadalmilag konzervatív szavazói számára akár érdekes is lehet. Mindezek után talán még befér az említésre méltó események közé, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) éves jelentése szerint a 28 tagországból arányaiban Szlovákiának kellett a legtöbb pénzt visszafizetnie az úgynevezett korrekciók keretében az uniós alapokba, az onnan jövő támogatások szabálytalan felhasználása miatt. Szóval, ha így jönnek a hírek, alighanem lesz miért tüntetni legközelebb is. Az elsöprő vasárnapi győzelem ellenére sincs Macron-mánia A francia lapok szerint a nemzetgyűlési választások kimenetele már az 1. fordulóban eldőlt Emmanuel Macron pártjának nagyarányú győzelmével, a nagyon alacsony részvételi arány miatt azonban nem beszélhetünk Macron- mániáról. A Le Figaro szalagcíme „Macron lendületben egy elsöprő győzelem felé”, a Ľ Opinion úgy látja, Macron megnyerte a mérkőzést, a Les Echos szerint a Macron-hatás érvényesül a nemzetgyűlésben is. A Le Figaro arra emlékezetett, hogy egy olyan politikai formáció szerezhet elképesztő többséget a nemzetgyűlésben, amely két éve még nem is létezett, szétrobbantva azt a politikai berendezkedést, amelyet régóta megmozdítha- tatlannak gondolt mindenki. A Li- bération pedig azt emelte ki, hogy Macron egyszerűen képes magához ragadni minden hatalmat. A legtöbb kommentár azonban a rekordalacsony részvételi arányt emelte ki: a franciáknak alig 49%-a járult vasárnap az urnákhoz, ami a sajtó szerint arra utal, hogy a választók nem érzik egyértelműen magukénak az elnöki programot. „Sem az elnökválasztás első fordulójában elért 24 százalék, sem az 50 százalékos távolmaradás vasárnap nem keltheti azt az illúziót, hogy Franciaország áttért a Macron- mániára” - hívta fel a figyelmet a L’Opinion. A Les Échos úgy látja, hogy miközben az elnök és mozgalma megerősödött az első fordulóban, a négyfelé töredezett ellenzék nagyon meggyengült, s az alacsony részvétel az mutatja, hogy Macron nem vált ki igazán lelkesedést a saját táborán kívül, „a hátrányos helyzetben lévő franciák nem akarnak részt venni a kalandban”. A lap arra utalt, hogy az 1. fordulóban a magát egyértelműen ellenzékinek feltüntető, radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon és a radikális jobboldali Marine Le Pen szavazói nem mentek el választani. A Le Figaro szerint vitathatatlan Macron történelmi és példátlan győzelme. „Igen, a macronisták megbuktatták az évek óta meggyökerezett politikusokat és megrengették a legbiztosabbnak tűnő bástyákat, még Párizs hagyományosan jobboldali 16. kerültében is! De a választási eredmények mögött nem felejthetjük el az első forduló nagy tanulságát: minden második választó otthon maradt. És bár valamennyi párt felelős az ilyen nagyarányú távolmaradásért, a jelenségen elsőként Emmanuel Macron- nak kell elgondolkodnia. Hiszen mit hallunk egy hónapja? Hogy Macron visszaadta a bizalmat és a reményt Franciaországnak. Hogy az optimizmus visszatért. Hogy a fiatalság, a megújulás, a jövőbe vetett hit szele fuj a közvéleményben. „A jelentős távolmaradás azt bizonyítja, a franciák nem tették azzá a varázslóvá az elnököt, amelyet a Macron-mánia el akar hitetni” - írta a Le Figaro. A Li- bération szerint az 1. fordulót a távolmaradás határozta meg. A baloldali lap szerint Macron lelkesedés nélküli elsöprő győzelmet aratott, ami egyszínűvé teszi a nemzetgyűlést. Emmanuel Macron elnök pártja, A Köztársaság Lendületben (LREM) és politikai szövetségese, a Francois Bayrou vezetette centrista Modem a szavazatok 32,32%-ával végzett az élen a nemzetgyűlési választások első fordulójában, s ezzel a vasárnapi második fordulóban a parlament 577 fős alsóházába 400-455 képviselőt küldhet. Az új parlament összetétele mindenképpen nagyon különbözni fog a korábbitól, miután a távozó képviselők közül 224-en nem jelöltették magukat újra. A változás az V. köztársaság 1958-as megalakulásához hasonlítható, akkor 310 új képviselő ült be az alsóházba. Az erős parlamenti felhatalmazásnak köszönhetően Emmanuel Macron szabad kezet kap reformprogramjának végrehajtásához. A nemzetgyűlés június végi megalakulása után első intézkedésként várhatóan meghosszabbítja a 2015. november 13-án, a 130 áldozatot követelő párizsi merényletsorozat éjszakáján kihirdetett rendkívüli állapotot november 1-ig, valamint elfogadja a közélet erkölcsössé tételét célzó törvénytervezetet. Az államfő elképzelései szerint a nemzetgyűlés még a nyáron felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy rendeletekben reformálja meg a munka törvénykönyvét a 10 százalékon stagnáló munkanélküliség csökkentése érdekében. (MTI)
