Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-12 / 134. szám, hétfő
18| SPORT 2017. június 12. | www.ujszo.com Húsz éve kapott ki Rimaszombatban a nagyszombati Spartak Aki ott volt, soha nem feledi, aki csak hallott róla, az is emlegeti. Húsz éve, 1997. június 11-én az I. labdarúgóliga zárófordulójában a rimaszombati Tauris 2:l-re legyőzte a nagyszombati Spartakot, ezzel bentmaradt az élvonalban, ellenfelét pedig elütötte a bajnoki címtől. A bajnokságot a kassai 1. FC nyerte. ,Jlyen szezonzáróra nem emlékszünk” - ezzel a címmel közölt írást a Tauris-Tmava mérkőzés előtt megjelent hivatalos műsorfüzet. Az akkor 16 csapatos labdarúgó-élvonalban csak egy kérdésre volt biztos a válasz az utolsó forduló előtt, hogy az egyik kieső a reménytelenül sereghajtó Nitra lesz. Az utolsó fordulóban az éllovas és bajnokjelölt Spartak a kiesés ellen harcoló rimaszombatiakhoz utazott. Több ezer nagyszombati drukker szállta meg a várost, néhány üzlet inkább be is zárt aznap. A stadion már két órával a kezdő sípszó előtt tömve volt, bár a hivatalos kapacitása 7000 fő volt, végül tizenegyezren szorongtak a lelátókon, sokan hamis belépővel jutottak be. A meccs a papírforma szerint kezdődött, a vendégek a 27. percben Simon tizenegyesgóljával vezetést szereztek. A második félidőben viszont a Tauris egyenlített, Sýkora közelről passzolt a hálóba. Eközben a másik bajnokjelölt, a kassai 1. FC 2:1-re vezetett a városi rivális Lokomotíva otthonában. Mivel a nagyszombatiak és a kassaiak egymás elleni mérlege mindenben kiegyenlített volt, ha Rimaszombatban maradt volna a döntetlen, és pont- egyenlőség állt volna fenn a táblázat élén, akkor semleges pályán lejátszott harmadik meccs döntött volna a bajnoki címről. A Spartak rohamozott, de a rima- szombatiak kapujában Kakas György élete formájában védett. Az utolsó két Soha addig és azóta sem volt ennyi néző a rimaszombati futballstadionban, a beléptetőkapuk számlálói szerint 11 ezren látták a mérkőzést. A klub archív felvételén balról az első a győztes gól szerzője, Juraj Vrábel. percben elképesztő dolgok zajlottak a pályán: előbb Anton Stredák játékvezető büntetőt ítélt a vendégek javára, majd kifutott a partjelzőjéhez, Igor Šramkához, és visszavonta a tizenegyest. Sramka később esküdözött, semmit nem mondott a főbírónak. Az ellentámadásnál a korábban már cserét kérő, holtfáradt Vrábel futott fel a vendégek kapujához, Hrabal fel akart szabadítani, de a labda Vrábelről a hálóba vágódott! Száz évben egyszer esik ilyen gól. A rimaszombatiak eufóriában ünnepeltek, a nagyszombatiak a lefújás után zokogva roskadtak a földre, a bajnok a kassai 1. FC lett. Azóta is sok a legenda és a találgatás arról, pontosan ki mindenkit és hogyan motiváltak a kassaiak a mérkőzés előtt, minden nagyszombati játékos őszintén bajnok akart-e lenni, és mik voltak a játékvezető érdekei. Egy biztos, az a meccs bevonult a fútbalí- történelembe. Az oldalpárt összeállította: Bőd Titanilla „Több millió koronával motiválták a játékosokat” Klubelnöki pályafutása legemlékezetesebb eseményének tartja a Tauris-Tmava mérkőzést, de utólag úgy látja, az a találkozó sokat ártott a klubnak. Szántó Istvánnal, a rima- szombati futball akkori első emberével beszélgettünk. Mindenki, aki figyeli a szlovákiai focit, emlékszik a húsz évvel ezelőtti Tauris-Trnava mérkőzésre. Ön a rimaszombatiak klubelnökeként testközelből élhette meg a bajnoki cím és a bentmaradás szempontjából is kulcsfontosságú meccset. Húsz év után hogyan emlékszik vissza rá? Ez a meccs volt a legemlékezetesebb esemény, amíg a labdarúgóklub élén álltam. Az utolsó forduló előtt tudtuk, hogy ha a Dubnica a pozsonyi Slovan otthonában győzni tud, mi pedig nem nyerünk, akkor kieSzántó István síink. Óriási nyomás nehezedett ránk emiatt, de azért is, mert a kassaiak klubtulajdonosa, Alexander Režeš, akivel a Rimaszombatban rendezett kupadöntő óta jó viszonyt ápoltam, azt sulykolta belém, hogy nekünk ezt a meccset meg kell nyernünk. És hát meg kellett volna azért is, hogy ne essünk ki! Bíztunk abban, hogy a Slovan megveri a Dubnicát, mert a Slovannal is jó kapcsolataink voltak Galison, Tittelen keresztül, ők pedig biztattak minket, hogy ők nem adják le azt a mérkőzést. Ennek ellenére nagyon nehéz hét volt, ami a meccs előtt lefolyt. Mi történt pontosan? Először is eltűnt az edzőnk. Szi- kora György a legjobb edző, akit valaha ismertem, szerintem még zseniálisabb edző volt, mint játékos, a meccsek alatt fantasztikusan tudott coacholni, óriási esze volt. De voltak gondjai, a Tmava elleni mérkőzés előtt is úgy mentünk utána Sedmák úrral, a főszponzorral Pozsonyba, hogy a kulcsfontosságú találkozón itt legyen. Ilyen előzmények után utazott a csapat a meleghegyi edzőtáborba. Most már eltelt húsz év, elmondhatom, a kassaiak elég szépen motiválták a csapatot, kimondottan csak a csapatot, nem a klubot. Óriási pénzt ígértek nekik a győzelemért. Nem is értem, hogyan tudtak másnapjátszani, amikor egész éjjel csak arról beszéltek, mekkora összeget kaphatnak a győzelemért. De megcsinálták. Mekkora összegről volt szó? Több millió koronáról, nyolc számjegyű összegről. Nem hiszem, hogy Szlovákiában azóta is volt valaha akkora motiváció, mint a játékosoknak ezen a mérkőzésen. Amikor a meccs másnapján bementünk Sedmák úrral az öltözőbe, a játékosok még mindig ott ültek, ünnepeltek. Volt olyan is, aki megkérdezte, nem hoztunk-e semmit a győzelemért, pedig a klubnak semmi anyagi haszna nem volt belőle, ez fájt is akkor nekünk. Akkoriban azt beszélték, hogy a főtribünre a lebontott kassai VSA- ból ingyen érkeztek a székek... Ez kitaláció. Annak a régi stadionnak a székei már használhatatlanok voltak, nem kellettek senkinek. Mi rendesen megrendeltük és kifizettük a székeket, csak azért terjedhetett ez el, mert ugyanabban az időben csináltuk. A klub semmilyen anyagi juttatást nem kapott Kassáról, bár a jó kapcsolat megmaradt, és a későbbiekben az átigazolásoknál soha nem gördítettek akadályt az utunkba. A nagyszombatiak nem keresték meg a rimaszombatiakat az ominózus meccs előtt? A Tmava vezetősége semmivel nem keresett meg minket, ami pedig húsz évvel ezelőtt nem volt szokás. Még csak meg sem szólítottak minket. Nem hallottam arról sem, hogy a játékosokkal próbáltak volna egyezkedni. Rendkívül magabiztosak voltak, nagyon jó csapatuk volt, nem kellett volna, hogy gond legyen. Azt „Tízezer néző fogadja majd a listavezető Spartakot!” Balszerencsés góllal kikaptak az addig éllovas nagyszombatiak, s megint elúszott az elsőségük Önmagukat múlták felül a gömöriek
