Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-12 / 134. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. június 12.1 www.ujszo.com Önmeghurcolás SZALAY ZOLTÁN V ladimír Mečiar először szerepelt a nyilvánosság előtt az 1998- as amnesztiák eltörlése óta a közszolgálati televízió szombati vitaműsorában. Nem okozott meglepetést: ugyanazzal az arroganciával, agresszióval és fölényességgel lépett fel, mint aktív politikus korában szokott. Mečiart az amnesztiák eltörlése nem változtatta meg. Az országot azonban valamennyire talán igen. Az a férfi ugyanis, aki dacára annak, hogy e kis ország rövid történetének eddigi legnagyobb zsarnoka volt, mostanáig vígan élvezhette nyugdíjas éveit, és nem sok hiányzott hozzá, hogy az önálló Szlovákia bölcs atyjaként vonuljon be a történelembe, most célkeresztbe került. Nem volt kellemes élmény a tévében nézni, ahogy vagdal- kozik és ócsárol, ahogy annak idején is szokta, de ezen is túl kell esnünk ehhez a megkésett, bizonytalan megtisztuláshoz. Mečiamak már nincs mivel takaróznia, az egyedüli, ami jutott neki, hogy jogellenesnek tartsa az állam legfőbb döntéshozó szerveinek, az egész kormánynak, a parlamentnek és az Alkotmánybíróságnak a működését. Mečiar ezzel végleg rendszeren kívüli lett, gyakorlatilag Kotlebáék mellé sorakozott fel azzal, hogy elutasít minden demokratikus struktúrát az országban csak azért, mert számára kényelmetlen döntést hoztak. A legabszurdabb talán az, amikor a - ma már hivatalosan is -jogtipró amnesztiák kihirdetője, aki súlyos bűncselekmények feltárását gátolta meg, a jogbiztonságra hivatkozik saját mentegetése során. Ha igazán biztos alapokon állna a jogbiztonság idehaza, Mečiamak csak még nagyobb félnivalója lenne. Egyedüli menedéke továbbra is az, hogy neki és tehetséges követőinek (főként az épp kényszerből ellene fordult Robert Ficónak) sikerült elég tartós anomáliákat beépíteniük a szlovák jogállamiságba. Sokan elmondták már, kevés az esélye, hogy Mečiart az amnesztiák eltörlése után felelősségre vonják, és rács mögé kerüljön. Most azonban azt láthatjuk, ez a korábban megingathatatlannak tűnő ember kétségbeesetten, átlátszó, harmatgyenge, érveknek alig nevezhető magyarázkodással védekezik, gyakorlatilag önmaga hurcolja meg magát a széles nyilvánosság előtt. Abba még most is félelmetes belegondolni, hogy egy ilyen önimádó, sötét lelkű zsarnok rakta le ennek az államnak az alapjait, de most már legalább minden adott, hogy felszabadultan nézzünk szembe az örökségével. FIGYELŐ Háború törhet ki az Öbölben Háborúba torkollhat az Öböl menti arab országok konfliktusa - figyelmeztetett Sigmar Gabriel német külügyminiszter egy inteijú- ban. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak kiemelte, hogy a térség „testvér nemzetei” között kialakult drámai viszály háborúvá szélesedhet. Gabriel a múlt héten tárgyalt szaúd-arábiai, katari és kuvaiti, valamint török és iráni kollégájával. „Megbeszéléseim révén tudom, mennyire komoly a helyzet”—mondta. A lap értesülése szerint a közvetítés egyelőre eredménytelen, és semmi jele nincs annak, hogy Katar hajlandó lenne teljesíteni az arab világ több vezető hatalma által támasztott követeléseket. Kilenc arab állam azzal vádolja a katari vezetést, hogy terroristákat támogat, együttműködik Iránnal, és beleavatkozik a belügyeikbe. Emellett már több afrikai ország is jelezte, hogy támogatja a Katar elszigetelésére irányuló próbálkozásokat. (MTI) Konzervatív ámokfutás A brit toryk végrehajtották a nacionalista UKIP programját MOLNÁR NORBERT £ ""■T" JT lenne belelátni a brit konzervatívok fejé- _ ■ ■ ■ be. Mármint a kon- zervatív párt stratégáinak fejébe. Érdekelne, hogyan lehet másfél év alatt akkora kanyarokat venni, nyertes pozíciókból totális vesztesként kikerülni, teljes káoszba dönteni saját pártjukat és ezzel saját országukat is. Az egész David Cameronnal kezdődött, aki, hogy kifogja a szelet az Európai Uniót elhagyni akarók vitorlájából, népszavazást kezdeményezett az uniós kilépésről, noha ő maga és pártja nagy része maradáspárti volt. És vesztett. Jött Theresa May, aki egy afgán agár eleganciájá- ' val vágott bele a kormányzásba, és az a zseniális gondolata támadt, hogy ha már az ellenzéknek egy kevésbé kedvelt marxista a vezetője, a konzervatívoknak pedig húszszázalékos előnye van a népszerűségi slágerlistákon, előrehozott választásokat jelent be, hogy nagyobb felhatalmazást kapjon a választóktól a brexit-tárgya- lásokra. És majdnem vesztett, pontosabban még nem tudjuk, vesztett-e, de az biztos, hogy a többségét elvesztette a párt. Mindkét esetben egy kis pártocska befolyásolta a toryk döntéseik a UKIP. Egyetlen programponttal: kilépni az unióból, amely minden rossz forrása. Az a UKIP, amely most egyetlen mandátumot sem szerzett. Előbb Cameron hajtotta végre a brit nacionalisták programját a népszavazással, majd May kért nagyobb felhatalmazást arra, hogy be is fejezze végrehajtását. Két óriási tévedés, két fatális hiba Európa egyik legrégebbi pártjától. Theresa May méltó utódja David Cameronnak. Egy teljesen elhibázott kampány és egy vereséggel felérő győzelem után ahelyett, hogy távozna, egy óvodás csökönyösségével ragaszkodik a kormányalakításhoz, mondván, a felhatalmazást ő kapta. Noha az a nyalóka nem cukorból van, fekália keveredett a gépezetbe. A konzervatívoknak most olyan párttal kell valós vagy látszatkoalíciót kötniük, amelyik a legkonzervatívabb alakulat szerte Európában. És amelyiknek a kemény brexit sincs myére, hiszen az lezárná a határt Írországgal, márpedig egy északír pártnak ez gyakorlatilag öngyilkosság. Az európai politikusok számára valóra vált a rémálom, a brexit- tárgyalások teljesén kiszámíthatatlanok lesznek. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet: a May-jel elégedetlen párttagok azt találták ki, hogy a miniszterelnököt Boris Johnson külügyminiszter váltsa. A brit Trump-klón. Vagyis van még lejjebb, a toryk legalábbis képesek az elhibázott döntéssorozatot mesterfokra emelni. Egy Johnson-kormány lehetne a megkoronázása ennek az ámokfutásnak. Handabanda-detektor, flört a végzettel, szocialista illuzionista Elemezte a brit választást az európai sajtó: egyértelmű vereséget szenvedett a győztes Theresa May. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte: sok jel utal arra, hogy a fiatal választók okozták May kudarcát, és nekik tulajdonítható, hogy az egyértelmű győztes Jeremy Corbyn munkáspárti vezető. A kampány meghatározó témája egyáltalán nem a brit uniós tagság volt. Sok választónak fontosabbak voltak a jelenlegi, személyes életkörülményei: a városokban a magas lakbér, vidéken a karrierlehetőségek hiánya dominálja a mindennapi beszélgetéseket. Egyre inkább teljed az a „rossz érzés, hogy már csak annak van jövője, aki valamelyik csillogó londoni banktoronyban dolgozik”, és ugyan messze nem minden munkáspárti választó ért egyet Corbynnal abban, hogy a széleskörű államosítás a megoldás, mégis rá szavaztak, „mert ő legalább észreveszi a problémákat”. A Die Welt szerint úgy tűnik, a brit választóknak jó érzékük, „egyfajta beépített handabanda-detektoruk” van annak felismeréséhez, ha a politikai elit már megint nem áll ellen a csábításnak, hogy taktikai manővereket hajtson végre hatalma megőrzése érdekében. Azonban ugyanezekben a választókban a jelek szerint szinte mazochista szenvedély is munkál, és arra ösztönzi őket, hogy a lehető legintenzívebben flörtöljenek a végzettel. így Nigel Farage-nak, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt elnökének csapták a szelet, hogy megbüntessék David Cameront, Theresa May-t pedig azzal büntetik, hogy Jeremy Corbyn szocialista illuzionistát egészen a kormányfői hivatal küszöbéig tolják előre szavazataikkal. „Ha úgy tetszik, Corbyn az új Faragé: egy politikus, aki teljességgel irracionális választási programmal túldimenzionált sikert ér el, mert a választók nem akarják eltűrni a kormány fennhéjázó magatartását” - írta a Die Welt. A Süddeutsche Zeitung hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia egy évvel ezelőtt még az unió nagyra becsült tagja volt, és a törvényhozásban abszolút többséggel rendelkező konzervatív kormány vezette, de David Cameronnak és Theresa May-nek sikerült elérnie, hogy ma a brexit- folyamat senkiföldjén sodródik és nincs stabil kormánya. „Az arrogancia, az alkalmatlanság és az opportunizmus keverékével a két politikus ok nélkül válságba döntötte az országot, amely olyan karakteres miniszterelnököket termelt ki, mint Winston Churchill és Margaret Thatcher” - írta a Süddeutsche Zeitung, hozzátéve, hogy Cameron és May egész Európát is gyengítette. Ennyi balfogás megérdemli a történelmi jelzőt. A francia napilapok közül a Li- bération, a Le Figaro és a Le Monde is úgy ítélte meg, hogy Theresa May csakis a saját arroganciájának és elrontott kampányának köszönheti, hogy pártja elvesztette az abszolút többséget. A Libération szerint a konzervatívok ezt nem fogják neki megbocsátani, a párton belüli potenciális utódok már készítik a támadási stratégiákat a miniszterelnök elmozdítására, akinek a helyzete olyannyira meggyengült, hogy nem valószínű, hogy az év végéig a helyén maradhat. Mindez a Konzervatív Párt által meghirdetett kemény brexit politikáját is megkérdőjelezi, amelynek lényege, hogy az Egyesült Királyság az EU-tagság megszűnésével együtt kivonul az Európai Unió egységes belső piacáról is. A brexitre szavazók többsége úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kemény brexitre szavazott, és szeretne bent maradni az uniós piacon. Mindezek miatt Brüsszelben és Párizsban is attól tartanak, Theresa May az EU-val folytatott tárgyalásokon még inkább kiszámíthatatlanabbá válik, mint eddig volt. Az II Sole 24 Ore olasz lap megjegyezte, ez a második pofon, amelyet Nagy-Britannia ad Európának. Az első a tavalyi brexit-népszavazás volt, amelynek eredményét az EU csodálkozással és hitetlenkedve fogadta. Alig telt el egy év, amely alatt az EU nagy nehezen kialakította saját stratégiáját és készen állt tárgyalóasztalhoz ülni, London ismét megkeverte a kártyákat. A brit választás eredménye ismét bizonytalanságot, megosztottságot teremt és tovább nehezíti a brexit-tárgyalásokat. Az osztrák Kurier arra hívta fel a figyelmet, hogy Theresa May katasztrófájának tanulsága az, hogy még Nagy-Britanniában sem nyerhető választás uniós ellenségképpel. A fiatal választók alig látják értelmét az új brit elszigeteltségnek, még akkor sem, ha az csipetnyi világbirodalmi nosztalgiával fűszerezett. A Der Standard úgy látja, a választás eredménye nagy esély a briteknek és az EU-nak. Az unióból való kilépést ellenzők most többségben lehetnek az alsóházban, és új népszavazást írhatnak ki. A fiatal választók kihasználták a lehetőséget és megbüntették az idősebbeket a brexitért. (MTI) Pirruszi győzelem. May és Corbyn (Ľubomír Kotrha karikatúrája)
