Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-10 / 133. szám, szombat

www.ujszo.com I 2017. június 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az új himnusz „Úgy éreztem, tennem kell valamit, ki kell fejeznem az érzéseimet. És ez passzolt leginkább ahhoz, amit éreztem." JUHÁSZ KATALIN ájus 25-én újra hal­hatatlan lett az Oasis 1996-os slágere, a Don’t Look Back in Anger. A három nappal azelőtti ter­rortámadás áldozataira emlékeztek az emberek a manchesteri Szent An­na téren, egyperces néma csenddel. Mintegy ötszázan gyűltek össze, áll­tak és gyászoltak, aztán egy nő a tö­megben elkezdte énekelni a man­chesteri rockbanda réges-régi dalát, hogy „Ne nézz vissza haraggal”. Le­pisszeghették volna, de pont a fordí­tottja történt: fokozatosan egyre töb­ben és többen kapcsolódtak be, és a végére már mindenki énekelt. Nagy- Britanniában olyan ez a szám, mint nálunk a Gyöngyhajú lány vagy a Most múlik pontosan - mindenki is­meri, és jócskán túlmutat önmagán. Egy egész generáció, egy kultúra, az alulról jövő, boldogulni igyekvő an­gol kisemberek himnusza volt anno, amikor a kócos fejű, mocskos szájú, egymással folyton acsarkodó Gal­lagher fivérek sikerre vitték. Most pedig új kontextusba került, többlet- tartalmat nyert a manchesteri gyá­szolóknak köszönhetően. Akiket a popkultúra kapcsolt össze ott a téren, ugyanúgy, ahogy azt a 22 embert, akik azért haltak meg, mert elmentek egy popkoncertre. A Guardian riportere által rögzített felvételt nézve mindenki elérzéke- nyül, még azok is, akik nem szeretik, sőt sosem értették igazán az Oasist. A videót órák alatt több ezren osz­tották meg az interneten, Lydia Bemsmeier-Rullow, az a negyvenes, szőke nő pedig egy csapásra világhírű lett, neki köszönhetően a zene által is egyesültek azok, akik hallgatással akarták kifejezni együvé tartozásukat. A riporter megkérdezte a nőt, miért kezdett énekelni, és miért pont ezt a dalt. „Úgy éreztem, ten­nem kell valamit, ki kell fejeznem az érzéseimet. És ez passzolt leginkább ahhoz, amit éreztem.” Frappáns, ért­hető válasz. Akkor és ott még senki sem gondolta volna, hogy ez a spon­tán éneklés feléleszt és ismét him­nusszá tesz egy jó húszéves szerze­ményt, melyet egyébként anno foci­meccseken is énekeltek az angol szurkolók. A Don’t Look Back in Anger a következő napokban újra felkerült a slágerlistákra. Ezt énekelték a met­rón a One Love nevű jótékonysági koncertre igyekvők. Ezen a koncer­ten egyébként a Coldplay adta elő a dalt, Liam Gallagher pedig kihasz­nálta az alkalmat, hogy a színpadról ismét jól odapörköljön bátyjának, amiért vele ellentétben távol maradt a rendezvénytől. Komoly szaklapok kezdtek ismét foglalkozni az Oasis zenekarral mint a brit kultúra egyik alapelemével. Eközben kiderült, hogy Noel Gallagher titokban, min­den csinnadratta nélkül átruházta a szerzemény jogait a manchesteri ter­rortámadás áldozatainak hozzátarto­zóit támogató szervezetre. Ezzel valószínűleg sokkal többet adott, mint azok, akik felléptek a koncer­ten, hiszen nyilván komoly összeg üthette volna a markát az ismét népszerűvé vált dal szerzőjeként. Well done, Noel! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A nemzet villamosa BEKE ZSOLT szép nevű China Rail­way Rolling Stock Corporation a héten bemutatta a jövő villa­mosát, amit lehet akár busznak is nevezni. Ugyanis nem kellenek hozzá sínek, az aszfalton gurul. Ráadásul vezető sem szükséges hozzá, elég, ha felfestenek két csí­kot az útra, s ezen a libaösvényen magától közlekedik. A gondolko­dás a rendszer kiépítéséhez kellett, a működés már simán megy nélküle is. A szellemi potenciál másra for­dítható. Aki felszáll, jól jár, aki le­marad, kimarad. A kijárt ösvényen nem a vezetés a lényeg, így halad - szándékosan kissé nyers fordítás­ban - a gördülő tuskó. Közben még a GDP-t is növeli. Pontosabban le se lehet írni Közép-Európa populista vezetőinek karakterét. Pénzt az EU, ideológiát a Kelet harcosainak nyomvonala ad. Hardware és software biztosítva, az agyi kapacitást a lenyúlásra és a túl­élésre lehet fordítani. A vezető nem vezet, hanem a vezér üres pózában tetszeleg. Volt korábban egy másik elhíresült kínai fejlesztés is, ami ta­lán a kétsebességes Európa metafo­rája lehetne. A két forgalmi sávot lefedő, az autók felett tovahaladó szuperbuszról már kiderült, hogy - egyelőre - csak átverés. Meg lehet nyugodni, a jövő villamosának minden bizonnyal csak közlekedési eszközként van jövője (ha ki nem derül róla, hogy ez is csupán kamu). A kérdés most már az, hogy Közép-Európa populista vezetői a „politikájukkal” egy tervet követnek-e, vagy ad hoc döntéseik hozzák azt, hogy ezeken a számukra kényelmes nyomvonalakon hala­dunk. Mintha a véletlenek sora egy olvasható narratívává állna össze: a vágy villamosa letarol mindent, mint az egyedülálló, zaklatott, és nem is makulátlan tanárnőt a büszke férfierő Tennessee Williamsnél. (És ne feledjük, a dráma elején a Vágy villamosáról a „Temető” villamosra száll át Blanche, az elbocsátott tanárnő...) Roberto Bolafio egyik regény­szereplője minderről így beszél (Kertes Gábor fordításában): „a kérdés veleje az, hogy megtudjuk, hogy a gonoszság [...] alkalom szülte vagy megfontolt. Ha meg­fontolt, akkor tudunk ellene küzde­ni, nehéz legyőzni, de van rá mód, nagyjából, mint két egyenlő súly­csoportú bokszoló esetén. Ha vi­szont alkalom szülte, akkor b.szhatjuk. Isten legyen irgalmas hozzánk, ha ugyan létezik.” „Nem lábon fejbe lőttük magunkat" LAJOS P. JÁNOS A címben idézett mondatot egy brit konzervatív politikus mondta a csütörtöki választások eredményéről. Theresa May brit miniszterelnök és pártja ugyanis a választáson elveszítette abszolút többségét, így kénytelen lesz koalíciós kormányt alakítani. Pedig az - előrehozott - választásokat May éppen azért íratta ki, hogy megerősítse saját maga és pártja pozícióját Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépéséről kezdődő tárgyalások előtt. Az unió vezetőivel már június 19-én meg kellene kezdődniük a tárgyalásoknak. Mindenki - még a konzervatív elemzők is - Theresa May hibáját hangsúlyozzák, aki nagyon rosszul mérte fel néhány héttel ezelőtt a politikai helyzetet. Pedig akkor a toryk még hatalmas előnnyel vezettek a Munkáspárt előtt. Nem érezheti magát azonban győztesnek az ellenzék sem, a Munkáspárt, a li­berális demokraták és a Skót Nemzeti Párt nem tud közösen kormányt alakítani. Az eredmény azonban főként mégis a konzervatívok - és első­sorban Theresa May - számára bukás, mivel a választások után kialakult helyzet Nagy-Britannia pozícióját gyengítette meg a kilépésről szóló tár­gyalások előtt. A hazai és uniós politikusok megszólalásai alapján May várhatóan kénytelen lesz engedni a korábbi, rendkívül rugalmatlan állás­pontjából, amely még az úgynevezett hard brexitet, vagyis a tárgyalások nélküli kilépést sem zárta ki. Az észak-ír unionisták, a DUP politikusai ugyanis nem annyira keményen kezelik ezt a témát. A kilépési feltételekről ráadásul nemcsak saját pártján belül, és nemcsak a koalíciós partnereikkel kell egyeztetniük, hanem az ellenzékkel is. Az sem elképzelhetetlen, hogy ugyan kilépnek az EU-ból - a bennma­radás még mindig elképzelhetetlen -, viszont tagjai maradnak a közös pi­acnak. Ez viszont elsősorban nekünk, vagyis azoknak a szlovákiai, ma­gyar, lengyel munkavállalóknak jó, akik jelenleg is kint dolgoznak, vagy ezután szeretnének oda kimenni. Ez egyfajta „norvég mintát” eredmé­nyezne: a briteknek be kellene tartaniuk több uniós jogszabályt, anélkül, hogy beleszó Ihatnának az unió belső ügyeibe. A közös piacban való ma­radás feltétele ugyanis a munkaerő szabad mozgásának a megőrzése, vagyis Nagy-Britannia nem zárhatja le határait az unió keleti feléből érke­ző munkavállalók előtt. Ezzel azonban éppen az unióból való kilépést szorgalmazók egyik legfontosabb ígérete nem fog teljesülni. Kérdésessé vált May további sorsa is. Ugyanis azt sem lehet kizárni, hogy saját pártja távolítja el a kormányfői pozícióból. Lehetséges opció­nak mutatkozik egy újabb előrehozott választás, a brit rendszerben ugyanis a koalíciós kormányok nem szoktak sokáig élni. A választások egyik leg­érdekesebb eredménye, hogy az UKIP, vagyis a tavalyi népszavazáson a kilépés mellett kampányoló, Nagy-Britannia teljes függetlenségét szor­galmazó párt, be sem jutott a londoni törvényhozásba. FIGYELŐ Jóval színesebb lesz a brit parlament Theresa May elődjéhez hasonlóan hazárdjátékot űzve fejezheti be pályafutását - vélte a BBC elem­zője. Laura Kuenssberg, a BBC politikai elemzője szerint ahogy az előző kormányfő, David Ca­meron hazárdjátékot űzve fejezte be a pályafutását az uniós népsza­vazással, utódja, May most ugyanezt tette az előrehozott vá­lasztás kiírásával. A szakértő megjegyzi, a brit konzervatív párton belül is megoszlanak a vé­lemények May jövőjével kapcso­latban. Egy volt tory miniszter felszólította a miniszterelnököt, gondolja át a pozícióját, egy kép­viselő pedig azt mondta, nem lát esélyt arra, hogy ebben a patt­helyzetben May maradhat a Downing Street 10-ben. Más képviselők ugyanakkor nyuga­lomra intenek, miután olyan vá­lasztási eredmény született, ami­lyenre egyik párt sem számított. A Reuters brit hírügynökség meg­jegyzi, az egyik legfontosabb kérdés, hogy saját pártján belül mennyien akarják, hogy a kor­mányfő távozzék a hivatalából, illetve, hogy mi lesz a brexittár- gyalások sorsa. Theresa May problémája, hogy nem értette meg azt az országot, amelyet vezetni akar - ezt a címmel adta cikkének a Prospect című brit magazin. A szerző egyértelműen a politikája kudarcának tartja, hogy a konzer­vatív politikus gyakorlatilag egy már évtizedek óta nem létező Nagy-Britannia kormányfője szeretne lenni. Az egyetlen dolog, ami jelenleg biztos, hogy a brit választás csak további bizonyta­lanságot hozott azzal kapcsolat­ban, hogy merre tart és mit akar az Egyesült Királyság. Míg egy éve a brexit volt a legfőbb törésvonal, addig mára a brexit mellé vissza­tértek a klasszikus politikai ügyek: az egészségügy, az oktatás, a köz­szolgáltatás. Soha nem volt még ennyi női kép­viselő a brit parlamentben. 207 nő jutott be a 650 fős alsóházba. Az egyik legnagyobb meglepetés Ro­sie Duffield nevéhez fűződik, aki Canterburyben 1918 óta először hozta el a belyet a Munkáspárt számára, de meg kell említeni Preet Kaur Gillt is, aki szikh nő­ként először került be a parla­mentbe. Etnikai szempontból is a legváltozatosabb parlament ala­kulhat a csütörtöki választások után. A Guardian szerint 51 kép­viselő tartozik valamilyen kisebb­séghez. További változás, hogy a brexitet okozó népszavazás kierő­szakolásában jelentős szerepet játszó - korábban Nigel Faragé ál­tal vezetett - euroszkeptikus párt­nak eddig volt 3 mandátuma, most meg egyet sem nyert. (HírTV, Index)

Next

/
Thumbnails
Contents