Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-05 / 128. szám, hétfő
161 SPORT 2017. június 5. lwww.ujszo.com „A Real Madrid nemzeti ügy” A blancók ellen lehet valaki okos, nagyon okos, csak éppen elég okos nem, a spanyol csapat teljesen komplex Zidane pozitív hangvételű félidei beszéde nyomán a blancók második félidei remek passzjátéka BL-győzelmet eredményezett (TASR/AP-feivétei) BAJNOKOK LIGÁJA-DÖNTŐ r i j Juventus-Real Madrid 1:4 (1:1) ’ Góllövők: Mandzukic (27.), ill. Cristiano Ronaldo (20., 64.), Casemiro (61.), Asensio (90.). Sárga lap: Dybala, Pjanic, Alex Sandro, Cuadrado, ill. Ramos, Carvajal, Kroos. Piros lap: Cuadrado (84.). Játékvezető: Brych (német), Cardiff, 75 000 néző. JUVENTUS: Buffon-Barzagli (66. Cuadrado), Bonucci, Chiellini—Dani Alves, Pjanic (71. Marchisio), Khedira, Alex Sandro-Dybala (78. Lemina), Mandzukic-Higuain. REAL MADRID: Navas-Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo-Kroos (89. Morata), Casemiro, Modric-lsco (83. Asensio), Benzema (77. Bale), Cristiano Ronaldo. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A labdarúgó Bajnokok Ligája 25. döntőjót teljesen megérdemelten nyerte 4:1-re a Real Madrid, amelyen a Juventus sem tudott fogást találni. Helyszíni riport. A BL-döntőről a stadion szomszédságában található hotelhez visszaérve az utolsó kép, amit még láttam a szurkolói tömegből, az Jua- nito magánszáma volt. A korábbi spanyol válogatott támadó egy, az útépítések jelzésére használt, méteres jelzőbóját szorongatott a kezében megafonként használva. „Kupagyőztes! A Real Madrid a világ legjobb csapata, a Real Madrid Spanyol- ország legjobb csapata” - üvöltötte. Nemzeti ügy Három órával később, amikor az éjszaka közepén lementem a szálloda elé levegőzni, Juanito volt az első, akit megláttam. Még mindig a győzelem lázában égett, de már leginkább halandzsa nyelven tudatta mindezt a világgal. „A Real Madrid nemzeti ügy” - szögezte le felütésnek, mikor kissé összeszedte magát, csak hogy tudjam, miről is van itt nagyban szó. „Megnyertük a bajnokságot, és négy év alatt a harmadik BL- döntőt. Megmutattuk, hogy nemcsak Barca-korszak van Spanyolországban, és megmutattuk, hogy Európában sincs jobb nálunk. Ronaldo megint duplázott, fantasztikus. A negyedik BL-címét nyerte, most már ugyanannyi van neki, mint Iniestá- nak, és ezért a teljesítményért az év végén meg fogja kapni az ötödik Arany labdáját. Az ugyanannyi, mint ahány Messinek van. Újra Madrid a király Spanyolországban. Mondom, ez nemzeti ügy” - sulykolja. Nem túloz: a döntő előtt a barcelonai lapok „Hajrá, Dani [Alves], hajrá, Juventus” címekkel és narra- tívával jelentek meg. Nem csoda, hogy az ünneplés pillanataiban is gondja volt a meccs emberének arra, hogy a sajtótájékoztatón üzenjen a kritikusainak. „Akik állandóan Cristiano Ronaldót kritizálják, most nyugodtan levehetik a lemezt egy időre. Unalmas. A Real Madrid történelmet írt a címvédéssel, és ehhez két góllal járultam hozzá. Megérdemeltük a győzelmet, és én is megérdemeltem, hogy ismét a sorozat leg- gólerősebb játékosa legyek” - jelentette ki, és a szavaival nehéz lenne vitatkozni. A kezdőcsapatok A fináléra tulajdonképpen mindkét edző úgy készülhetett, hogy a teljes keret a rendelkezésére állt, sérülés miatt egyedül Stefano Sturarónak kellett kihagynia a finálét. A spanyol oldalon Gareth Bale és Daniel Carvajal miatt kellett aggódni, de végül mindketten pályára léphettek - utóbbi a kezdőben. Abban a kezdőben, amelyben semmilyen meglepetés nem volt egyik oldalon sem. Massimiliano Allegri a szezont 3-5-2-es felállással kezdte a Juven- tussal, és ez is maradt az elsődleges formáció. Egészen 2017. január 15- ig, amikor is a Juve 2:1-re kikapott a bajnokságban. Onnantól 4-2-3-1 lett az alap, és ezzel Allegri a négy legjobb támadóját egyszerre tudta a pályán tartani. Ám a változásoknak még nem volt vége: a Monaco elleni elődöntőben már 3-4-1-2-t játszott a Juve, ez a felállás maradt a döntőre is. A három klasszikus belső védő (Chiellini, Bonucci, Barzagli) elé került a két szélen Alex Sandro és Dani Alves. Erre azért került sor, mert egy nagy váltás a Real életében is lezajlott a tavasz során. A Napoli elleni, idegenbeli BL-selejtező második félidejében döntött úgy Zidane, hogy Bale-t visszahúzza a középpályára, és 4-4-2-ben játszatja a csapatot. Ennek az volt az oka, hogy a csapat a szezon közepén 15 meccséből 10- szer került hátrányba, és bár végül csak kettőt veszített el ezek közül, egyértelmű volt, hogy a Real nem tudja megfelelően kontrollálni a meccseket. A közben megsérülő Bale helyett így került a pálya középső részére egy plusz középpályás, Isco. Az igazán érdekes kérdés persze az, hogy Zidane a sérülés nélkül is meghúzott-e volna egy ilyen váltást, de ezt már sosem tudjuk meg. A formációváltás mindenesetre stílusváltással is járt, hiszen egy klasszikus szélső helyére egy kreatív középpályás került a csapatba. MárCarvajal és Mandzukic, illetve Marcelo és Dani Alves nagyokat csatázott cius elejétől a Real Madrid már nem szélső támadóival igyekezett a védelem mögé kerülni, hanem elsősorban a két szélső védő, Marcelo és Carvajal felfutásaival. Ezért döntött úgy Massimiliano Allegri is, hogy Alvest és Alex Sandrót feljebb tolja apályán. A meccs képe „Nyernünk kell. Csak egy meccs dönt, persze ki kell elemezni, mikor érdemes védekeznünk és támadni, ha erre ráérzünk, nyerhetünk. De a legfontosabb, hogy elhiggyük: képesek vagyunk győzni. 2015-ben is megérdemelten voltunk a döntőben, viszont akkor nem álltunk készen a győzelemre. Most azonban már minden más, azóta sokat fejlődtünk csapatként” - fogadkozott Allegri a döntő előtt, és így is lett. A Barcelonához hasonlóan a Real Madrid ellen is kemény letámadással lépett fel az olasz csapat, amely Pjanic átlö- vésével kis híján a vezetést is megszerezte, és összességében kecsegtetően indult számukra a mérkőzés. Két dolog azonban már ekkor is érezhető volt. Egyrészt, hogy nem azok a Juve- játékosok kerülnek helyzetbe, akiknek ez lenne a dolga (Dybala, Hi- guaín), másrészt pedig, hogy ami belefért a Barca ellen, azt a Reálnak csak jóval nagyobb kockázattal lehet eladni. Amikor a Juve hazai pályán 3-0-ra kiütötte a katalánokat, a meccsen nem léphetett pályára Sergio Busquets, a helyén játszó Mas- cherano pedig a nyomás ellen aligalig tudta kihozni a labdát a védőharmadból. A Reálban viszont nem ez volt a helyzet. A védelem előtt futballozó Casemiro 92,6 százalékos passz- pontossággal zárt, Kroos 91,8-cal, Modrie pedig 88,8-cal. A Juve letámadása nem volt olyan hatékony a precíziós passzgép Real Madrid ellen, ezért jóval nagyobb veszélyt rejtett magában a letámadással együtt járó magasra tolt védekezés. Ez a 20. percben végleg ki is derült: a Real egy gyors ellentámadás végén tökéletesen érvényesítette saját receptjét: mögékerülés a szélen (Carvajal), majd Ronaldo kiszolgálása, hogy ő egy érintésből, a kapuval szemben állva gólt tudjon szerezni. Erre még jól reagált a Juventus, és Mario Mandzukic fantasztikus góllal egyenlített, a döntő pedig kimondottan izgalmas, jó játékot hozott. A szünetre egyértelművé vált, hogy nem 1:1 lesz a meccs végeredménye, jönni fognak a gólok. A Reálon nincs fogás „Zidane nagyszerű, pozitív hangvételű beszédet tartott a szünetben. Azt kérte tőlünk, hogy növeljük a labdabirtoklást, mutassuk meg, mennyire tudunk focizni, és higy- gyünk magunkban” - árulta a meccs után Ronaldo, és pontosan ez történt. A második félidő elején olyan tempójú, változó irányú passzjátékkal rukkolt elő a Real, amellyel átvette a meccs irányítását. Igaz, az áttöréshez kellett a Khedirán (madridi szempontból) roppant szerencsésen megpattanó Casemiro-lövés, de ez egyértelműen megfogta a Juvét. Olyannyira, hogy Ronaldo második gólját már három olasz védő közé berobbanva szerezte — a Juve-védők testbeszéde, reakciója pedig árulkodó volt: mindenki a másikon kérte számon a helyezkedést. Azok a játékosok, akik évek óta ismerik egymás gondolatait, a döntő kulcspillanataiban megzavarodtak, és a Real ezt kegyetlenül kihasználta, a harmadik gól mindent eldöntött - ismét egy szélről betett labda után, még ha ezúttal Modrie is volt a kiszolgáló. Kiderült: a Real ellen lehet valaki okos, nagyon okos, csak éppen elég okos nem. Teljesen komplex a spanyol csapat, amelyben nincsenek hiányposztok, és a stílusuk is változatos: labdatartással, szélsőjátékkal ugyanolyan veszélyes tud lenni a csapat, mint a gyors kontrák után. Mindennek a tetejébe - taktikától és játékrendszertől függetlenül - a játékosok olyan egyéni minőséget képviselnek, hogy képesek szellemesen, kreatívan, könnyedén megoldani olyan játékszituációkat, amelybe a Juventusnak sokszor beletört a bicskája. Ennek ellenére Allegri csapata minden dicséretet megérdemel, különösen, hogy Gonzalo Higuaín gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. Ha lábra kapta a labdát, megelőzték, ha indították, akkor lefutották, szinte emberhátrányt jelentett, és ezt a Real ellen senki nem bírhatja el. A spanyolok egyébként a lelátón is győztek: míg az olaszok a lefújást követően feldúlva kirohantak a stadionból - és már hátrányban sem nagyon hallatták a hangúkat - addig a Real drukkerei őszinte és elismerő tapssal tisztelegtek a Juve előtt az érmek átadásakor, és már a meccs előtt, az utcákon is sokkal visszafogottabban, alázatosabban viselkedtek, mint a kissé nagy mellénnyel érkező torinóiak. Hegedűs Henrik, Cardiff
