Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-30 / 123. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. május 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kopaszok vitáj a A fasisztázásnál többet ér, ha kiderül: Kotleba teljesen alkalmatlan A hazai.politikai vitakultúra részét képezik azok a rendszeres televíziós diskurzusok, amelyekben gyakran a parlamenti pártok tagjai és vezetői is részt vesznek. Legfőképpen azért, mert izgalmas lenyomatat adnak az aktuálpolitikai értelmezésekről és legfőképp a vitázó felek felkészültségéről. A május 28-i Kotleba-Sulík televíziós vita kiváló példája annak, hogyan lehet szakpolitikai érvekkel kényelmetlen helyzetbe hozni egy szélsőséges párt vezetőjét, aki hangzatos vízióival mindenre kiterjedő radikális megoldásokat kínál. Szögezzük le: a vita egyáltalán nem volt színvonalas, sőt, javarészt felejthető. Pár nap múlva már aligha fogunk rá emlékezni. Azonban voltak olyan momentumai, amelyeket érdemes kiemelni: a vitázók felkészültsége, illetve az általuk közvetített üzenetek és nézetek. Az ĽSNS elnöke eddig csak pár alkalommal vett részt tévévitában, tapasztalatlansága meg is látszott a rutinos SaS-vezérrel összevetve. Kotleba főleg pártjának parlamenti munkájával igyekezett szalonképesnek mutatkozni. Szerinte az ĽSNS minden olyan kezdeményezést támogat, amely a lakosság életszínvonalát növeli, függetlenül attól, ki az indítvány beterjesztője. Ugyanakkor méltatlannak nevezte az ellenzéki pártok hozzáállását az ĽSNS javaslataihoz, amelyeket eddig csak Kollárék támogattak. Kot- lebáék javaslatai között ott volt a SaS korábbi tervezete a parlamenti képviselők számának csökkentéséről - most Sulíkék tartózkodtak. Emellett volt még egy fényes pillanata Kotlebának: tévedésen kapta az SaS elnökét a megyei választások egyfordulóssá tételével kapcsolatban, Sulik ugyanis meg volt győződve arról, hogy Kotlebáék is megszavazták a törvényt. Ritka pillanat azt látni, hogy egy országosan ismert politikus elnézést kér egy téves állítás miatt. Ám ettől kezdve a SaS elnöke volt nyeregben, Kotleba csak „asszisztált”. Az ĽSNS vezére azzal dicsekedett, hogy vezetése alatt csökkent Besztercebánya megye adóssága, miközben a Radičová-kormány alatt milliárdokkal nőtt az államadósság, a bevételek növekedése ellenére, és ennek Sulik is részese volt. Ekkor vált első ízben láthatóvá Kotleba felkészületlensége. Ugyanis van pár „apró” különbség egy megye és egy állam költségvetésének kezelésében, utóbbi meglehetősen komplex külső és belső, gazdasági és pénzügyi tényezők kölcsönhatásából áll. Sulik riposztként a ĽSNS gazdasági programját hozta fel, amely ha megvalósulna (kilépnénk az EU-ból és a NATO-ból), Szlovákia pár év alatt csődbe menne. És még ezt is lehetett fokozni! Kotleba saját magát hozta nehéz helyzetbe azzal, hogy az egy- biztosítós modell létrehozását elintézné pár törvénymódosítással. Ez volt a másik momentum, amely egyértelműen bizonyította: elképzelései és a valóság között szakpolitikai szakadék tátong. A magánbiztosítókat ugyanis nem lehet „csak úgy” törvényileg kitessékelni a jelenlegi egészségbiztosítási rendszerből. Ez még a jóval dörzsöltebb Robert Ficónak sem sikerült. Mi a tanulság? A szélsőséges és hangzatos ígéretekkel kecsegtetők szakpolitikai témákban nagyon is sebezhetőek. A lefasisztázás és a mediális karantén helyett az irreális vízióik tényszerű cáfolatával és szalonképes alternatívákkal kell érvelni. Ennekjelei már mutatkoznak, ám nem elég az egyszeri kezelés, főleg egy jövőbeli kormányalakítási terveket dédelgető SaS-től. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa (Cartoonizer) FJANCBA, KAJ, HOGY A MÁJTÍJ SZÓBAN IS KÉT EJJ BETŰ VAN, PONT MINT few A FŰ JEJBEN ^ Kotleba Orbán és az eredmények GÁL ZSOLT B ejelentette a magyar miniszterelnök, hogy Magyarországon 2018a családok éve lesz. Szép-szép, de az előző hét év miért nem volt az? Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás óta nem volt olyan kormány, amelynek olyan hosszú időn keresztül olyan nagy hatalom összpontosult volna a kezében és annyi külföldi (uniós) fejlesztési forráshoz jutott volna, mint a második és harmadik Orbán-kormány. Ráadásul a kormányfő kezében is páratlan hatalom koncentrálódik, a fejében meg pár rögeszme, ezek közül is az egyik legerősebb a tragikus népesedési tendenciák megfordítása. Ennél rögeszmésebben csak a magyar foci feltámasz-, tásán ügyködik, és ennél nagyobb kudarcot is csak ezen a területen vallott. A kudarcok azonban most sem zavarták abban, hogy a II. Budapesti Demográfiai Fórumon elmondott beszédében grandiózus akciótervet jelentsen be: „Magyarországon a kormány célja, hogy 2030-ra 2,1 százalékra emeljük a születési rátát, ami a társadalom reprodukcióját jelentené. Jelenleg ez az érték 1,5 százalék”. Nos, először is, Orbán helytelenül használja a százalékot az ún. teljes termékenységi mutató esetében, amely az egy anyára jutó átlagos gyerekszámot mutatja. De a fő gond persze nem az, hogy alapfogalmakkal sincs tisztában (már megint), hanem hogy mit csináltak kormányai hét évén keresztül. Miért most kell bejelenteni, hogy „mindenhol, ahol családok élnek, bölcsődét fogunk építeni, vagy ahol már van, és ráfér, ott fel fogjuk azt újítani”. Na, felfedeztük Amerikát! Persze tudjuk, eddig a stadionokra koncentráltak, fel is virágzott a futball, most jöhetnek a bölcsik - és az Isten mentsen meg minket attól, hogy azoknak is akkora sikerük legyen a gyermekvállalási kedv növelésében, mint a stadionoknak a magyar futball színvonalának drámai emelésében. Tudjuk azt is, hogy az ígéretekkel teletűzdelt akcióterv már a jövő évi választásokra készült, de ahelyett, hogy azt latolgatnánk, egyes elemei mennyire járulhatnak hozzá a termékenység növeléséhez, foglalkozzunk már egy kicsit azzal is, hogy hét évig mi sikerült a kormánynak. Magyar- ország népessége ezalatt további bő 200 ezer fővel apadt, a születésszám 2011 -ben majd 2013-ban is abszolút negatív rekordot döntött, s bár tavaly némileg emelkedett, még mindig nagyon alacsony. Most tessék megkapaszkodni, a démonizált Gyurcsány regnálása alatt minden évben több gyermek született, mint Orbánék legjobb (tavalyi) évében... És akkor még nem beszéltünk az erősödő kivándorlásról. Ekkora sikerekkel a hátuk mögött most nekiállnak az új akciótervnek és ezt Orbán olyan kijelentések kíséretében harangozza be, mint: „Minél erőteljesebben támogatjuk a családjainkat, annál több gyermek születik; kis támogatás - kicsivel több gyerek, nagyobb támogatás - sokkal több gyermek. Mi erre az egyszerű igazságra jutottunk.” Ezen logika alapján ugye Németországban születik a több gyerek és nem Nigerben vagy Pakisztánban... A legszebb az, amikor az egészet a miniszterelnök cáfolja meg, ugyanabban a beszédben: ,Ne feledjék, számos jól teljesítő és irigylésre méltó életszínvonalú ország van ma Európában, amely a kiváló gazdasági mutatói ellenére mégis súlyos demográfiai problémákkal küzd.” Na, helyben vagyunk. Még hozzátehetnénk, hogy a nagyobb támogatás ellenére is. Szóval bízzunk abban, hogy a kormány most majd okosan ösztönöz. Mert neki is elemi érdeke, hogy a következő generációk népesek legyenek, elvégre ki fizeti vissza a Paks Il-re meg a Budapest-Belgrád vasútra felvett irdatlan orosz és kínai hiteleket? Ha hét év nem volt elég a demográfiai tendenciák megfordítására, akkor mennyi kell még? - kérdezhetjük végül. Nos, ott van a beszédben: ha 2030-ig akarnak elérni a 2,1 „százalékra”, akkor még 13! Mi tagadás, szerencsés szám. Európa meg jól teszi, ha Budapestre figyel:, Alá Európában inkább a jó példa, a jó és bátor kormányzati gyakorlat hiányzik, ezért Magyarország ma jó és bátor példát mutatva szeretne hozzájárulni Európa sikeréhez”. Mivel, az évi 30-40 ezer fős népességfogyással? Vegyes érzelmek Donald Trump európai körútja nyomán Vegyes érzelmekkel intettek búcsút Donald Trumpnak Európa vezetői: egyrészt megkönnyebbültek, hogy az amerikai elnök alapvetően készségesen végighallgatta érveiket, másrészt felzaklatta őket Trump kétarcú viselkedése. Az amerikai elnök Szicíliában a G7-csúcson figyelmesen hallgatta a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról folytatott eszmecseréket, szélesen mosolygott a kamerák előtt, és látogatása nagy részében még a provokatív Twitter-üzenetektől is tartózkodott. Brüsszelben ugyanakkor nekiesett a többi NATO-tagállamnak, hogy azok nem költenek eleget a védelemre, félrelökte a montenegrói kormányfőt, és élesen kifogásolta a német külkereskedelmi többletet. Az USA szövetségesei az új elnök első kőrútján testközelből tapasztalhatták meg Trump kétarcúságát. „Minden pontosan illeszkedik abba a kétarcú stratégiába, amellyel Trump az élethez viszonyul” — idézte a Reuters Julianne Smith-t, a Centre for a New American Security intézet munkatársát, aki szerint ez a megközelítés működik az ember ellenfeleivel szemben, de a szövetségesekkel nem. Néhány résztvevő szinte rettegve várta a taorminai tanácskozást, miután korábban négy előkészítő egyeztetés is kudarcba fulladt az amerikaiakkal a kereskedelem, az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok és a klímaváltozás kérdéseiről. Végül a csúcs sokkal jobb eredménnyel zárult, mint amitől tartottak, bár a zárónyilatkozat egyértelműen mutatja a nézetkülönbséget az USA és a másik hat vezető ipari ország között a 2015- ös párizsi klímaegyezmény betartását illetően. A delegációk tagjai a találkozó vége felé bizonyára értetlenséggel olvasták Trumpnak azt a Twitter- bejegyzését, amelyben tudatta a világgal, hogy majd a jövő héten dönt a párizsi megállapodásról. Vajon miért nem nyilatkozott erről ott helyben? A kereskedelmi vitákban viszont végül sikerült Trumpból egy ígéretet kipréselni, hogy szembeszáll a protekcionizmussal. Továbbá Oroszországgal kapcsolatban sem ragaszkodott ahhoz, hogy ne fenyegessék tovább Moszkvát újabb szankciókkal Ukrajna miatt - pedig sokan attól tartottak, hogy ezt fogja forszírozni. Trumpot a legtöbb bírálat a brüsszeli NATO-tanácskozáson mutatott hozzáállása miatt érte. Több európai tisztségviselő is katasztrofálisnak írta le megnyilvánulásait. Mint az iskolás gyerekeket, úgy szidta le szövetségeseit amiatt, hogy nem költenek eleget a védelemre, és ismételten felvetette, hogy egyes országok hatalmas összeggel tartoznak. Még ennél is aggasztóbbnak tarthatták a NATO tagjai, hogy az amerikai elnök végül személyesen nem állt ki a szervezet szerződésének 5. cikkelye mellett, jóllehet a látogatása előtt érkeztek jelzések a Fehér Házból, hogy ezt megteszi. Nem ejtett szót továbbá Oroszországról, amelyre a legtöbb európai tagállam jelentős fenyegetésként tekint. Az amerikai elnök Brüsszelben olyan beszédet mondott, amelyet mintha otthoni, elkötelezett híveinek szánt volna, és amely sokakat januári beiktatási beszédére emlékeztethetett. „Büszke vagyok Donald Trumpra, hogy világossá tette a NATO lejmoló tagállamainak, hogy vagy fizetnek, vagy befogják a szájukat” - írta a Twitterre Mike Hu- ckabee volt republikánus kormányzó Trump beszéde után. A kilencnapos körutat összegezve az elnök tanácsadói inkább az utazás szaúdi szakaszáról nyilatkoztak nagy lelkesedéssel, a 110 milliárd dolláros fegyverüzlet nyélbe ütése és a szaúdi királlyal kialakított személyes kötődés miatt.„Az elnök olyan nagyszerű megállapodásokat tudott kötni, amelyekhez hasonló kevés másik adminisztrációnak sikerült korábban” - lelkendezett Gary Cohn, az amerikai elnök gazdasági tanácsadója. Daniela Schwarzer, a berlini Kül- kapcsolatok Német Tanácsának kutatási igazgatója szerint Trump körútja rávilágított arra, hogy az amerikai elnök nulla összegű játékként fogja fel a világot, amelyben valaki vagy győztes, vagy vesztes, és a kapcsolatok alapja az „adok-kapok”. „A retorikája és a cselekedetei azt sugallják: Trump nem tekinti kiemelten fontosnak, hogy szívélyes kapcsolatokat alakítson ki azokkal, akiket az USA eddig a legfontosabb szövetségeseiként tartott számon” - vélekedett Daniela Schwarzer. (MTI)
