Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-29 / 122. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. május 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Olajbőség A benzinár miatt már csakis a kormányt lehet szidni K önnyen el lehet csúszni az olajon. Ez igaz átvitt értelemben is, a Kőolaj- exportáló Országok Szervezete (OPEC) múlt héten döntött a kitermelés további korlátozásáról, s erre a piacok - látszólag logikai bukfencet vetve - erőteljes áreséssel reagáltak. A helyzet megértéséhez 2014 nyaráig kell visszamennünk, amikor a válságból kikászálódó államok vártnál kisebb fogyasztása miatt lezuhant az olaj ára. Azóta a korábbi 110-120 dollár helyett 40 és 55 dollár között mozog a fekete arany piaci ára, ami a nagy kitermelőket az őrület határára kergette. Ott tartunk, hogy még Szaúd-Arábia is takarékossági lépéseket foganatosított, Katar és Kuvait a jövedéki adó bevezetését tervezi (ez már tényleg a vég!), Oroszország pénzügyi tartalékai érezhetően apadnak, ami átmenetileg Putyin izmozásának is korlátot szab, az olajon úszó Venezuela pedig gyakorlatilag összeomlott. Ezért hosszas vívódás után az OPEC 13 tagállama és további 11 olajkitermelő, például Oroszország és Mexikó decemberben megegyezett, hogy napi 1,8 millió hordóval csökkenti a termelést fél éven át, ezzel mérsékelve a túlkínálatot. A helyzet komolyságát mutatja, hogy az olajkartell tagjai példátlan módon be is tartották az önkorlátozást, pedig korábban szinte versengtek abban, ki hogyan játssza ki a közösen elfogadott intézkedéseket. A nyersolaj ára, ha bátortalanul is, de emelkedni kezdett. Azonban a decemberi döntés határideje június végén lejár, az OPEC meg lépéskényszerbe került. Ezért az olajexportálók jövő márciusig meghosszabbították a termelés visszafogásáról szóló megállapodást. Máskor ilyen lépés után az olajár látványosan szárnyalni kezd, de most ennek épp az ellenkezője történt, erőteljesen visszaesett. Az elemzők úgy vélik, a kitermelés további, mintegy napi 300 ezer hordóval történő visszafogása a perzsa vásár színvonalú OPEC- ülésektől nehezen várható el. Az olajexportálók életét két dolog keseríti. Az egyik, hogy a fejlett országok olajtartaléka döbbenetes mértékű, az év elején 3000 millió hordóra rúgott, esetenként a hatalmas tankerek tartalmát már ki sem tudják üríteni. A másik az USA-ban szárnyaló pala- olaj-termelés. Az USA nem csatlakozott az olajbányászat korlátozásához, s az új technológiákkal egyre alacsonyabb költségek mellett is rentábilis a palaolaj kitermelése. Amerika (beleértve a kanadai palaolajat is) folyamatosan bővíti kapacitását, ezzel is semlegesítve az OPEC árfelhajtó igyekezetét. A gigászok csatájából, a tartalékok növekedéséből mi, az állandó energia- importra szorulók csak profitálunk. Úgy tűnik, a nyári turistaidényben sem kell tartanunk benzinár-emelkedéstől. Igaz, így sem felüdülés a tankolás, de a kutak totemoszlopán virító, 1,30 euró körüli ár miatt ne az arab sivatagokban bólogató olajkutak tulajdonosait, hanem az államkasszánk kezelőinek mohóságát szidjuk. (Lubomlr Kotrha karikatúrája) A feloszlatás nem minden SZALAY ZOLTÁN N agyon helyesen fogalmazott Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter, amikor azt mondta, a Legfelsőbb Bíróság nem dönthet Kotleba pártjának betiltásáról holmi közéleti viták, hanem csakis jogi kritériumok alapján. így igaz: ha a párt működése valóban jogellenes, a Legfelsőbb Bíróságnak nem lesz más lehetősége, mintsem a feloszlatás. Mivel azonban egy jelentős parlamenti képviselettel bíró párt sorsáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalmi-politikai vonatkozásokat. Robert Fico az elmúlt hónapokban minden adódó lehetőséget kihasznált, hogy a fasizmus elleni harc fontosságára figyelmeztessen. Már csak ezért sem árt hangsúlyozni: ha a bíróság betiltja a Kotleba- féle pártot, az nem Fico győzelme lesz, sokkal inkább a Fico-féle politika következményeinek jogi úton való korrigálása. Hiába állítja be magát ez a kormány a „fasizmus gátjaként”, ha egy év alatt három-négy százalékkal erősödött a parlamentben a fasiszta párt, a megyei választásokon pedig jó esélye van komoly eredményeket elérni. Ki kell űzni Kotlebáékat a politikából, de ezzel még nem oldódik meg minden. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy amióta ilyen nagy teret kaptak, kiterjedt hálózatot építettek ki, sok szenvedélyes követőt szereztek, olyanokat, akik más pártok politikájára már nem vevők. Bár Kotleba szavazóinak nem elhanyagolható része érkezett a Smer és az SNS táborából, elemzések szerint Fico és Danko aligha bízhat abban, hogy az elkóborolt báránykák visszatérnek. Több mint tíz százaléknyi szavazó erősen radikalizálódott, és velük nehéz lesz egyik napról a másikra „megetetni”, hogy Kotleba nem szalonképes. Hiszen 2006-ban már betiltották egy pártját, s ő évek múltán megizmosodva, megedződve tért vissza. Ez is jól mutatja: a párt betiltása, a szélsőséges politikusok kiűzése csak az első lépés. Mindig meg fogják találni az utat vissza a közéletbe, ha a társadalmi közeg ezt lehetővé teszi számukra. Robert Fico ugyanis egyik fellépésén bődületes pátosszal a fasizmus elleni harcról értekezik, míg a másikon bőszen cigányozni kezd, miközben a korrupció élő szobrává nemesült belügyminiszterétől össztársadalmi nyomásra sem hajlandó megválni: épp ez az a közeg, amely Kotlebáék magabiztos növekedését segíti. Fico fasizmus elleni gátja olyan, mint Déva vára: amit nappal felhúz, azt éjszaka ő maga hordja szét. A főügyész beadványa megnyugtató abból a szempontból, hogy az ország demokratikus működéséért felelős szervek egyike-másika még ha lassan is, de működik. Arra azonban egyelőre semmiféle biztosítékot nem láthatunk, hogy a betiltás után Kotleba vagy valamelyik követője nem tér vissza 2020-ban egy minden eddiginél erősebb szélsőséges párt élén. Nem azért, mert most feloszlatják, hanem azért, mert szellemiségét burjánzani engedik. Élt Hitler alatt, Sztálin alatt, Amerikában sztárpolitikus lett 89 éves korában meghalt Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter elnök egykori nemzet- biztonsági főtanácsadója. Élt Hitler és Sztálin birodalmában, emigránsként az amerikai politika legfelső köreibe jutott. Halálhírét lánya, Mika Brzezinski, a MSNBC televízió munkatársa jelentette be. „A leglelkesítőbb, legszeretőbb és leg- odaadóbb édesapa volt, akit egy lány kívánhat magának” - írta. A lengyel származású Brzezinski 1928-ban Varsóban született, politikus, politológus és geostratéga, 1977 és 1981 között az akkori amerikai elnök, a demokrata párti Jimmy Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója volt. Az egykori demokrata politikust gyakran állítják párhuzamba a republikánus Henry Kissingerrel. Mindketten emigránsok voltak, tizenévesen hagyták el hazájukat: Brzezinski Lengyelországot, Kissinger a náci Németországot. A Har- vardon ismerkedtek össze, mindkettőjük előtt ígéretes egyetemi karrier állt, de becsvágyóbbak voltak annál, hogy megelégedjenek egy katedrával. Belevetették magukat pártjaik választási kampányaiba, és a hetvenes években előbb Kissinger, majd Brzezinski is nemzetbiztonsági főtanácsadó lett az amerikai elnök mellett. Mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy eltűnjön a süllyesztőben a régi, a vietnami háborúval hitelét vesztett külpolitikai elit. Bár erős volt köztük a rivalizálás, tisztelték egymást. Brzezinski gyerekként élt a náci Németországban és a sztálini terror csúcspontját élő Szovjetunióban is. Apja, Tadeusz Brzezinski diplomata volt, akinek különleges szerencséje, hogy a második világháború kitörése előtt egy évvel, 1938-ban családjával Moszkvából Montrealba helyezték külszolgálatra. Egyetemi tanulmányait a kanadai McGillen kezdte, majd a Harvardon doktorált. 1960- ban a demokrata John Fitzgerald Kennedy kampányának volt külpolitikai tanácsadója. Egyedülálló teljesítmény, hogy Kennedytől Oba- máig minden amerikai elnöknek - nem csak a demokratáknak - dolgozott, leszámítva George W. Busht. Kínai nyitás Négyéves nemzetbiztonsági tanácsadói munkája alatt a közel-keleti rendezésben és a Szovjetunió feltartóztatásának politikájában is sokat tett. 1979-ben írta alá Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhem Begin izraeli miniszterelnök a Camp David- i békeegyezményt. A Sínai-félsziget visszaszerzése volt Kairó legfőbb politika célja. A megegyezést kereső, egymásnak kölcsönösen gesztusokat tevő Szadat és Begin amerikai közvetítéssel hozták tető alá a békét: Izrael kiürítette a Sínai-félszigetet, Egyiptom pedig - az első arab államként - elismerte Izraelt. A két évvel később meggyilkolt Szadat hazája 2000-ig 38 milliárd dollár segélyt kapott ezért az Egyesült Államoktól. A Szovjetunió visszaszorításában is számos lépés tett Brzezinski. A Bécsben aláírt S ALT-2 egyezmény a két szuperhatalom hadászati fegyvereit korlátozta - volna, de a kongresszus republikánus többsége nem ratifikálta. Ennél nagyobb jelentőségű volt, hogy folytatódott a Nixon és Kissinger idején megkezdett közeledés a Mao Ce-tung utáni Kínához. Brzezinski felismerte, hogy a szovjeteket a kínaiak mellé állással tudja gyöngíteni. A SALT-2 szovjet aláírását is egy váratlan pekingi úttal sikerült kizsarolni. Fegyver az őstáliboknak A Szovjetunió gyöngítését célozta az afganisztáni mudzsahidek felfegyverzése - még azelőtt, hogy a Moszkva bevonult volna Afganisztánba. Washington célja az volt, hogy egy olyan reménytelen háborúba rángassa bele a Szovjetuniót, mint amilyen Vietnam volt Amerikának. A számítás félig-meddig bevált, bár a mudzsahidek felfegyverzése a nagyrészt ezekkel a fegyverekkel végrehajtott tálib hatalomátvétel, valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások ismeretében nem bizonyult okos húzásnak. (Szeptember 11. után Brzezinski azzal védekezett, hogy szerinte az 1979-es afganisztáni szovjet invázió radikalizálta a muszlimokat.) Az már csak hab volt a tortán, hogy éppen erre az időszakra esett egy világszenzáció, a szintén lengyel Karol Wojtyla pápává választása. Moszkva meg volt arról győződve, hogy a szovjetellenes lengyel-amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó járta ki a Vatikánnál a lengyel pápát. Ennek persze semmi alapja nem volt, de találkozóik alkalmával II. János Pál és Brzezinski jól elviccelődött ezen. A Szovjetunió összeomlását viszonylag jól előrejelezte, már az ötvenes években megmondta, hogy a nemzetiségi ellentétek fogják szétfeszíteni az Amerikából nézve egységes masszának tetsző Szovjetuniót. Sőt egy olyan nacionalista, antidemokratikus, oligarchikus rezsim bekövetkeztetét is megjósolta, mint amilyen Putyin Oroszországa lett. A rendszerváltás után azon munkálkodott, hogy a volt szovjet tagköztársaságokat felvegyék a NATO-ba. Kitört a nukleáris háború A Charles Gátinak adott inteijúban meséli el: 1979. november 19-én hajnali 3 órakor a katonai asszisztensének telefonja ébresztette fel. „Elnézést, uram. Nukleáris támadás ért bennünket.” Egy ilyen nyitás után nem sok kellett ahhoz, hogy Brzezinski magához téljen. Az amerikaiak a hívás pillanatában úgy tudták, hogy a szovjetek harminc másodperccel korábban 200 rakétát lőttek ki az Egyesült Államok felé. Az előírások szerint a nemzetbiztonsági tanácsadónak ilyenkor két perce van ellenőrizni a hír valódiságát, további négy, hogy riassza az elnököt, akinek a döntésének függvényében indulhat a válaszcsapás. Brzezinski letette a telefont, és hajnal 3-kor várta, hogy katonai asszisztense ellenőrizze az információt. Hogy mit érez az ember a nukleáris háború küszöbén? „Csak ültem magamban. Fura érzés volt, mert fizikailag nem vagyok az a semmi pánik típusú hős. De ekkor tökéletesen nyugodt voltam. Tudtam, hogy így vagy úgy, de 28 percen belül mindenki meghal, a feleségem, a gyerekeim, mindenki. Ha így állnak a dolgok, gondoskodni fogok róla, hogy legyen jócskán társaságunk.” Már csak egy megerősítés hiányzott a nukleáris háború kirobbanásához. Az amerikai Stratégiai Légi Parancsnokság készen állt a felszállásra, amikor szólt a telefon, a vonal túlsó végén a katonai asszisztens: „Vissza az egész. Téves információ.” Szinte élete végéig aktív volt, folyamatosan tanított, előadásokat tartott, könyveket, tanulmányokat írt. Utolsó éveiben különösen nagy aggodalommal figyelte Moszkva ukrajnai térhódítását, és féltette szülőhazáját, Lengyelországot egy fekete forgatókönyvnek nevezett orosz inváziótól. (mti, index)
