Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-26 / 120. szám, péntek
10! TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2017. május 26. | www.ujszo.com Az ikerparadoxon feloldása TUDOMÁNY Az elmúlt alkalommal a speciális relativitáselmélet legismertebb problémájáról, az ikerparadoxonról esett szó. Ennek nehézsége nem abban áll, hogy a téridő két eseménye között az egymáshoz képest mozgó megfigyelők eltérő időtartamot élnek meg, azaz nem ugyanannyit öregednek, ez ugyanis a speciális relativitáselméletben magától értetődő, bár a hétköznapi szemléletünknek ellentmond. Két találkozó között mindig az öregszik többet, aki nyugalomban van. A mozgás azonban nem abszolút, így a nyugalom sem - de az öregedés igen. Egy földi ikerpár két tagjának életkora egy hosszú és nagy sebességű kozmikus utazást követően meglehetősen eltérhet egymástól. Az marad a fiatalabb, aki elutazott. De vajon miért nem várhatja fi- atalabbnak az utazó iker a Földön maradt testvérét azzal érvelve, hogy űrhajója valójában nem mozgott, hanem a Föld tett egy nagy sebességű kozmikus utazást, hátán az ikertestvérrel? A newtoni forradalom új fejezetet nyitott a fizikában. Newton rávilágított arra, hogy szemben Arisztotelésszel és az őt követő középkori skolasztikusok elképzelésével, az egyenes vonalú egyenletes mozgáshoz nem kell ok, nem kell egyfajta mozgató - a testek valamilyen külső hatástól, erőtől függetlenül is folyamatos egyenes vonalú egyenletes mozgásra képesek, ha ebben nem akadályozza őket valami, például a súrlódás vagy a légellenállás. Az erő tehát nem oka a mozgásnak, nem sebességet okoz, hanem - mutatott rá Newton - a sebességet megváltoztatja: növeli vagy csökkenti nagyságát, és/vagy módosítja irányát. A sebesség bármilyen változását gyorsulásnak nevezik a fizikában. Ahogy korábban láttuk, semmilyen módszerünk, lehetőségünk nincs arra, összhangban. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyorsítási és lassítási szakaszok idejével nem foglalkoztunk, feltételezve, hogy azok igen rövidek az utazási időhöz képest. Csakhogy az űrhajós a következőképpen érvelhetne: A relativitáselmélet szerint tekinthetném úgy is, hogy én vagyok nyugalomban, s a Föld mozog egyenletesen. Ebben az esetben a 2,5 évnyi távolodásom alatt a „mozgó” Földön 1,25 évnek kellene eltelnie, s a helyzet visszafelé sem lenne más. Tehát földi ikertestvéremnek 2,5 évet kellett volna öregednie találkozásunkig. Persze tudom, hogy 10 évet öregedett. De ha helyes a relativitáselméletre alapozott érvelésem, akkor hol keressem a hiányzó 7,5 évet? Az űrutas megérti a rövid gyorsítási szakaszokon fellépő aszimmetriát, de az útjának egyenletes sebességű szakaszaira ez nem vonatkozik,-hiszen ezeken a szakaszokon a két iker mozgása tökéletesen szimmetrikus volt. Tehát a 7,5 év titkát a rövid gyorsítási szakaszokon kell keresnünk. Az egyik lehetőség, hogy feltételezzük, a 7,5 év az űrhajó lefékezése, megállása és visszafordulása, majd újra felgyorsítása alatt telt el (ekkor léptek fel a manőverhez szükséges erők). De talán szerencsésebb úgy érvelni, hogy az űrhajós visszaútja során egy másik vonatkozási rendszerbe szállt át. A Földtől kifelé tartó vonatkozási rendszerből egy befelé tartóba, s a két rendszer ideje között 7,5 év volt az eltérés. A Földön maradt testvér nem váltott vonatkoztatási rendszert. A paradoxon tehát feloldható. Vagyis nem valódi paradoxon. Aki elutazik, lassabban öregszik. Minél gyorsabban mozog, annál lassabban. Persze, tapasztalatból tudjuk, hogy ha sokat szaladgálunk, fiatal(os)abbak maradunk. Még ha az idő rövidülése elenyészően kicsi is lesz ebben az esetben. De nemcsak az idő, hanem a távolság is „furcsa tréfát” űz velünk a relativitáselméletben. Legközelebb azzal foglalkozunk. (Horányi Gábor) Ahogy korábban láttuk, semmilyen módszerünk, lehetőségünk nincs arra, hogy abszolút jelentést tulajdonítsunk a nyugalomnak (erről szól a relativitáselmélet), de a gyorsulással kapcsolatban más a helyzet (Képarchívum) hogy abszolút jelentést tulajdonítsunk a nyugalomnak (erről szól a relativitáselmélet), de a gyorsulással kapcsolatban más a helyzet. Képzeljük el, hogy egy szállodai szobaablak mellé tolt fotelből figyeljük a repülőtér kifutópályáján azt a felgyorsuló repülőgépet, amelyben barátunk ül éppen. A gép gyorsul a talajhoz képest, a hotelhez és a fotelhez képest, hozzánk képest. A talaj - és vele a hotel, a fotel és mi - az ellenkező irányba gyorsulunk a géphez képest, a gépben levő ülésekhez képest, az ülésben ülő barátunkhoz képest. Látszólag tökéletes a szimmetria. De csak látszólag. A mi hátunkat alig nyomja a fotel, a barátunkét ott a felgyorsuló gépben nagyon. Az erő, amit érzünk, segít megmutatni, melyikünk gyorsította fel magát, s ki az, aki csak azért látszik gyorsulni a másikhoz képest, mert a másik hozzá képest gyorsul. Ha a repülőgép egyenletesen haladna, semmilyen fizikai különbséget nem éreznénk. Térjünk vissza az ikerparadoxonhoz. Az ikerpár egyike elhagyja a Földet. Hogyan? Rakétameghajtású űrhajóra száll, járműve felgyorsul utazósebességre, amivel egy ideig halad előre. Majd valahol messze, a távolban lefékez, azaz a Föld sebességére lassul. Ezután megfordul, s az ellenkező irányba haladva ismét felgyorsul a visszautazás sebességére, hogy azután a Föld közelébe érve ismét lefékezzen. Hazaértem-mondja az utazásból visszatért ikerpár -, és úgy látom, én vagyok a fiatalabb. De miért? Hiszen a Földön maradt ikertestvérem hozzám viszonyítva gyorsult, amikor elindultam, azután lassult és gyorsult, amikor megfordultam, s újra lassult, amikor megérkeztem. Minden szimmetrikus látszólag! De a szimmetria ebben az esetben valóban csak látszat. A Föld nem űrhajó. Nem gyújtották be a rakétáit! A Földre nem hatott olyan gyorsító és fékező erő, ami az ikertestvér távolodását és közeledését megalapozta volna. Két egymáshoz képest egyenletesen mozgó megfigyelő esetében nem állapíthatjuk meg, hogy ki mozog igazából, de az egymáshoz képest gyorsuló megfigyelők esetében megválaszolható az a kérdés, hogy ki gyorsította fel magát, ki hagyta el álló, vagy egyenletesen mozgó (nem dönthető el, melyik) vonatkoztatási rendszerét, s ki maradt eredeti vonatkoztatási rendszerében. Megtört a szimmetria. Az a megfigyelő könyvelte az időt helyesen, amelyik nem gyorsította és lassította magát, ez a tény a találkozás pillanatában megkerülhetetlenné válik. De térjünk vissza a konkrét számokhoz! Az előző fejezetben említett példa szerint az ikerpár ürutazó tagja 86% fénysebességgel haladva 5 földi évig távolodott a Földtől, majd 5 földi év alatt tért oda vissza, azaz összesen 10 évet volt távol. Ez alatt mindössze 5 évet öregedett, amit visszatérésekor konstatálhat, a földön maradt testvér könyvelésével Idén már 380 millió okostelefont vásároltak a felhasználók Az iPhone 7 langyos fogadtatása után a platformmal szemező vásárlók közül sokan jó eséllyel inkább kivárnak a vásárlással az ősszel érkező új modellre (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Az „egyéb" kategóriába olvadt a redmondi vállalat platformja a Gartner legfrissebb jelentésiben, a piacot toronymagasan az Android vezeti, mögötte az iOS-szel. Tovább rajzolódnak az okostelefonos operációs rendszerek piaci részesedéseinek furészfogai, bár a terjeszkedés üteme egyre kényelmesebb, a csata egyre kíméletlenebbé is válik: idén először tűntek el a Gartner elemzéséből a Microsoft és a BlackBerry rendszereinek önálló rubrikái. Az elemzőcég így már kizárólag az Android és az iOS platformokat követi külön, minden mást, beleértve az említett két szoftvert is, az amúgy egészen parányi „egyéb” kategóriába sorol. 2017 első negyedében világszerte összesen közel 380 millió okostelefont vásároltak a felhasználók, 9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A piacot természetesen az Android vezeti, valamivel több mint 327 millió eladott készülékkel az idei első negyedévben, ami 11 százalékot meghaladó növekedést jelent 2016 kezdő negyedévéhez képest. A platform piaci részesedése így kereken két százalékpontos növekedéssel mára 86,1 százalékra hízott. Érdemes megjegyezni, hogy a Gartner elemzéseiben az androidos készülékek valóban minden AOSP- re építő eszközt takarnak, nem kizárólag azokat, amelyek a Google alkalmazásboltjára, illetve ökoszisztémájára támaszkodnak. Ez elsősorban Kínában jelentős mennyiség, a térségnek most is komoly szerepe volt a platform növekedésében, amely annak ellenére tudott hízni, hogy az év első negyede hagyományosan a fűrészfog alját jelenti, ilyenkor az ünnepi szezon elmúltával hagyományosan visszaesnek némileg az értékesítések. Ahogy a kutatócég kiemeli, az Androidnak nemcsak a platform kínai belpiacos teljesítménye adott lendületet, de a kínai márkák egyre javuló globális elfogadottsága is, amely elsősorban a kedvező árú csúcsmodelleknek köszönhető. Az elemzők a későbbiekben további gyarapodásra számítanak a rendszertől, főként miután a Google tavaszi fejlesztői konferenciáján bejelentette a belépőszintű eszközöket, illetve a feltörekvő piacokat célzó Android Go kezdeményezést, amellyel az olcsó készülékeken is jó felhasználói élményt ígér. Eladások terén az Apple-nek is sikerült növekedést produkálni a tavalyi számokhoz képest, még ha pa- pírvékonyat is. Az iOS 0,7 százalékkal haladta meg a tavalyi Ql-es darabszámot a 2017 első negyedévében, közel 52 millió eladott eszközzel. Ez ugyanakkor kevés volt, hogy tartsa a lépést az Android látványosabb hízásával, a platform piaci részesedése így a 2016-os indulóértékhez képest 1,1 százalékpontot olvadva 13,7 százaléknál állt meg. A mérsékelt teljesítményben szerepet játszhatott, hogy az iPhone 7 langyos fogadtatása után a platformmal szemező vásárlók közül sokan jó eséllyel inkább kivárnak a vásárlással az ősszel érkező új modellre. Az immár a windowsos telefonokat, illetve a BlackBerry rendszerét futtató eszközöket is tömörítő, „egyéb” kategória annak ellenére nagyot zakózott, hogy immár ide számít tényleg mindent a Gartner, ami nem az AOSP és az Apple platformját használja. Míg tavaly még 3,8 millió telefon tartozott ide, idén az első három hónapban mindössze 821 ezer (!). Ez jelképes, 0,2 százalékos részesedést jelent, ezzel nem csak elvben és prognosztizálva, hanem ténykérdésként jelenthetjük ki, hogy a piac kétszereplőssé vált, a Microsoft Magyarország bejáratáról is le lehet lassan kaparni a Lumia 950-t hirdető reklámot. (hwsw)
