Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-26 / 120. szám, péntek

KULTÚRA 8 J ____ R ÖVIDEN Péterfy Gergely az MKKE új igazgatója Budapest. A Magyar Könyvki­adók és Könyvterjesztők Egyesü­lésének (MKKE) taggyűlése nagy többséggel Péterfy Gergely József Attila-díjas szerzőt választotta igazgatónak öt évre - mondta el Kocsis András Sándor, a szervezet elnöke. Az igazgató feladata a Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztivált és az Ünnepi Könyvhe­tet is rendező MKKE napi ügyei­nek kezelése, szervezése és külső képviselete. Péterfy Gergely hangsúlyozta: legfontosabb tö­rekvése lesz új támogatókat sze­rezni az MKKE működésének, és közvetíteni a felek között az Alexandra-csőd miatti rettenetes helyzetben, valamint forrásokat szerezni a nehéz helyzetbe került kiadók kárpótlására. (MTI) Elmaradnak Ariana Grande koncertjei New York. Ariana Grande fel­függesztette Dangerous Woman című világkörüli turnéját és szá­mos európai koncertjét lemondta a manchesteri tragédiára hivatkoz­va. Az amerikai popénekes hétfő esti fellépése végén elkövetett terrortámadásban 22-en meghal­tak és 59-en megsebesültek a Manchester Arénában. Az éne­kesnő tegnapi és mai londoni koncertje elmarad, továbbájúnius 5-ig meghirdetett belga, lengyel, német és svájci fellépéseit is le­mondta. A sztár menedzsmentje közölte, hogy a jegyek árát visszatérítik. Grande június 7-én Párizsban folytatja a tumézást. A popsztár a terrortámadást követő­en hazautazott családjához Flori­dába. A tragédia után Twitter- üzenetben írta meg, hogy teljesen „összetört” és „nincsenek szavai” a történtekre. (MTI) A Royko Passage lemezbemutatója Dunaszerdahely. Ma este mu­tatja be vadonatúj albumát a Royko Passage a dunaszerdahelyi NFG klubban. A 2004 óta működő, izgalmas és sokszínű alternatív rockot játszó zenekar az utóbbi időben igazi családi vál­lalkozás lett: az alapító Strieženec testvérpár (Mátyás és Dávid) egyik tagjának a felesége, az egykori Moustache és a későbbi Gwerkova zenekarból ismert Vermes Zsuzsi is besegít gitáron. A Royko Passage az indie gitár­zenére jellemző kásás zúzás mel­lett érdekes dallamokat és bátor, kísérletező hangszerelést kínál a közönségnek. Dalaikból az is hallatszik, hogy több évet Angli­ában töltöttek. A lemezbemutató koncert előzenekara az apuka, Strieženec Sándor swing-blues zenekara, a Deja Vu lesz. (juk) Zenekarok ÖSSZEFOGLALÓ A szervezők ezt ígérik, számos kellemes meglepe­tés érheti idén s Szlovákiai Magyar Zenekarok 3. Szem­léjének résztvevőit. A Szlovákiai Magyar Művelő­dési Intézet, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete (SZMAZE) és a Tumultus Polgári Társulás a Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Tehetséggondozó Program köz­ponti rendezvényeként meghirdet­te könnyűzenei tehetségkutatóját. A Szlovákiai Magyar Zenekarok 3. Szemléje egyben a Kárpát-meden­cei Öröm a Zene tehetséggondozó program szlovákiai állomása. A rendezvény szakmai partnere a tatabányai Peron Music Alapít­vány, támogatója pedig a magyar- országi Cseh Tamás Program és a Szlovák Köztársaság Kormányhi­vatala. A szemlének a dunaszerda­helyi Csapiár Benedek Városi Művelődési Központ biztosít ál­landó helyszínt. A szeptember 16-i rendezvényre június 30-ig lehet jelentkezni. A megmérettetésre nevezhetnek szlovákiai lakhelyű, magukat szlo­vákiai magyarnak valló szólisták, illetve túlnyomó többségben szlo­vákiai magyar tagokból álló, szlo­vákiai bázissal rendelkező csopor­tok, zenekarok, együttesek. Műfaji megkötés nincs, a lényeg, hogy élő muzsikáról legyen szó. A jelentke­zés feltétele legalább két, értékel­hető hangminőségben rögzített sa­ját szerzemény, valamint az elekt­ronikusjelentkezési lap pontos ki­töltése. A zeneszámokat, illetve azok linkjeit az info@zene.sk szemléje címre várják a szervezők a meg­adott határidőn belül. A számos értékes nyereményen túl (stúdióidő, fellépési lehetőség, médiaszereplés, tárgyi díjak stb.) a legjobb csapatot a szakmai zsűri delegálja a 2017. évi Öröm a Zene tehetségkutató októberi döntőjébe Budapestre, ahol a fődíj immár 3 millió forint (1 millió forint értékű hangszer- és hangtechnikai esz­közbeszerzés, valamint a Cseh Ta­más Program által felajánlott 2 millió forint értékű támogatás, amelyet a győztes lemezanyag és videóklip készítésre fordíthat). A részletes felhívást a Csemadok honlapján találják az érdeklődők (www.csemadok.sk). Idén diák­zsűri is pontoz, kedvenceik értékes díjban részesülnek. A nevezési díj szólistáknak 15’ euró, zenekarok számára 30euró.ABlackand White zenekar, valamint a többszörös Harmónia-díjas Bertók István és felesége, Bertók Tóth Katalin ön­zetlenül felajánlották segítségüket a szólisták, valamint a zenekarok mentoraként. Abban is segítenek, hogy a szólisták dalait a döntőn egy session zenekar játssza el. A rajongókkal való kapcsolat- tartás új eleme idén a szurkolók in-^ teraktív játéka. A többlépcsős kvíz első része a szemlén eddig szere­pelt előadókat mutatja be, amely során a dunaszerdahelyi ElóKon- cert rendezvényszervező iroda be­lépőjegyeit nyerhetik meg a meg­fejtők. (Omega- és Zorán-kon- certek, A padlás című mesemusical előadása). A Szlovákiai Magyar Zeneka­rok 3. Szemléjének első kvíze a következő internetes címen talál­ható: csemdok.sk/kviz/szlovakiai- magyar-zeneszek-3-szemleje. (k) 2017. május 26.1 www.ujszo.com Akikkel a nyolcvanas évek elején elkezdődött a történet (Fotók: a Kisbojtár képarchívumából) Kisbojtár? Kisbojtár! Holnap ünnepli 35. születésnapját Párkány gyermekcsoportja LOVÁSZ ATTILA Képzeljék el a következő jelenetet. Hajnali négy óra, pirkad, a fesztiválnapot lezáró táncház, fergeteges bulizás véget ért, megérkezünk a szállásunkra. Az emeleti folyosón kiskofferek sora, az egyiknél egy bajszos, mosolygós úriember kulmival a kezében próbál formát adni a kurtaszoknyának, néhány méterre tőle megszólal egy női hang: Gyuszi, mondtam, hogy nem úgy, gyere, megmutatom. Kaluz Árpi barátommal (mi akkor mentünk aludni, a két kulmizó ember akkor ébredt) csöndben megjegyez­zük: látod, ők azok a pedagógusok, akik hajnalban kelnek csak azért, hogy a gyerekek a délutáni gálán, a színpadon tipp-topp jelenjenek meg. A második jelent már igazi feszti- válos. Nyílik a függöny, a bal hátsó szuffita mögül belibbennek a süldő leányok, s a mennyezet statikáját ve­szélyeztető szopránjukkal indítanak: Megismerni a kéméndi menyecskét... Amikor megtelik a színpad, s meg­állapítjuk, hogy gyermekhangra transzponálni a dalokat önmagában mesterség, megszólal Katona Pista, az Ifjú Szivek akkori koreográfusa, s halkan megjegyzi: jól nézdmeg őket, a nagydíjasokat látod. így lett. A nyolcvanas évek elején egy ké­méndi származású, párkányi óvó né­ni rosszallotta, hogy tinikorba kerülő fiát nincs hol táncoltatni. Nincs hol megszerettetni vele azt a zenei és tán­cos világot, amelyet ő maga még megélt a szülőfalujában, és amit annyira imádott. Alapított hát egy tánccsoportot. Hégli Mariannának hívják. Az írás elején említett mo­solygós, bajszos fiatalember pedig félje, Gyuszi (bácsi), aki akkor a pár­kányi városi kultúrház igazgatója­ként azonnal magáévá tette az ötletet. És volt egy magyar alapiskola, amelynek azóta legendává vált taná­ra, igazgatója, Csicsay Alajos, az ér­téket látta a csoportban, nem volt kérdés, támogassa-e. Majd jött néhai Brandl Ferenc, Feri bácsi, az első lé­péseket tanító táncos, aki a meghí­vásra igent mondott. A párkányi Kisbojtár 1983-ban robbant be az Országos Népmű­vészeti Fesztivál gyermekversenyén, akkor harmadik lett, majd két év múlva első alkalommal nagydíjas. Piszkosul erős mezőnyben, mert ma­gyarországi táncházi iskola még csak nyomokban volt, de gyermektánc- csoportok terén a szlovákiai magyar­ság igazi minőséget mutatott. A tel­jesség igénye nélkül: Zvolenszky Gabika a Bodrogközben, Nagy Ildi­kó Szepsiben, Tóbisz Feri Gömör- ben, Jókai Marika a Zoboralján, Czé- re Erzsi, Hodek Marika a Csallóköz­ben, a Csillag-Morva tanító nénik kettőse a Mátyusföldön (a fel nem soroltaktól eleve bocsánatot kérek) intézménnyé emelték együtteseiket, s a hazai magyar öntevékeny mozga­lom csúcsait jelentették. Intézménnyé nőtte ki magát a pár­kányi Kisbojtár is. Felsorolni a díja­kat és elismeréseket fölösleges és hosszú lenne. Egy amatőr gyermek- csoport nem azért dolgozik, hogy dí­jat hozzon. Igaz, erre Hégli Marianna cinkos mosollyal annyit mondana: „Azért nyerni jó, mi már csak tudjuk, ugye?”, de azt a munkát, amit férjé­vel 35 éve végeznek Párkányban, semmilyen díjjal nem lehet jutalmaz­ni. Az igazi elismerés - hangozzék bármennyire frázisként - a gyerekek hálája. Nem elhanyagolandó, hogy a Kisbojtár adott néhány hivatásos néptáncost „a hazának”, Hégli Dusán személyében elismert és most már szakmailag díjazott alkotót is. A so­Ma Is az alapító, Hégli Marianna ve­zeti a csoportot mórjai Csali Páva-győzelmének egyik kovácsa pedig az egykori kis- bojtáros Madocsai Imre. Az sem mellékes, hogy az együttes Párkány s egyben a szlovákiai magyarság egyik minőségi csapata, közgazdászul fo­galmazva, kiviteli cikke lett. Az igazi érték, amit Hégli Gyula és Marianna a városnak és a szlovákiai magyarságnak adott, a közösség. A pici korban tébláboló vagy éppen hangszerét próbálgató gyerekek, a világot megismerő kiskamaszok, a magabiztos és identitásukban izmo­sodó ifjak szeretetteljes szigorral ve­zetett közössége olyan ugródeszka, amelyért minden iskola és minden városi közösség hálás lehet. Olyan élményanyag, ami egy életre szóló iránytű, és olyan közösség, amely­ben lenni felnőttként is jó. Mindez értékkel, közönség előtt helyét meg­álló produkcióval, immár harmincöt éve. Bár nincs olyan gyermektánc­együttes, amit ne szeretnék, és nincs olyan gyerekekkel foglalkozó népművelő vagy pedagógus, akit ne tisztelnék, a Kisbojtár nekem, az ala­kuláskor már felnőttnek számító tán­cosnak legalább akkora iránytű és él­mény volt, mint bármely kisbojtáros számára. Hégli Marianna volt a pe­dagógiai főiskolám, százszor többet tanultam tőle, mint gyermeklélektan­tanáraimtól, s mindezért cserébe a kisbojtárosok néhány éneket, néhány lépést, néhány verset kaptak csak tő­lem, no meg annak tudományát, mi­ként kell a katonai cipőkrémet felol­vasztva rákenni a csizmára, hogy fé- nyesítés után olyan tipp-topp legyen, mint a kurtaszoknyák anno, azon az éjszakán. Amikor az alapító gyerekek a nyolcadik osztály végén műsorral búcsúztak az együttestől, kaptam Hégli Mariannától egy legénykére varrt bujkát. „Nagyon szép, de ho­gyan vigyük a színpadra?” - szólt a kérdés. Ákkor a búcsúzó Dusánnak és a nagyfiúk közé lépő Bitter Péternek kitaláltunk egy legényest. Tánc köz­ben szimbolikusan, a bujka átadásá­val adták át egymásnak a gyerekek a stafétát. Azóta pedig harmincszor. A szokásos heppibörszdej helyett egy őszinte kívánság: azt a bujkát - képletesen szólva - koptassátok ron­gyosra!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents