Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-25 / 119. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. május 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Bizonytalanság kora Azért nem kell a teljes értékrelativizmus apátiájába esnünk CZAJLIK KATALIN M ég mindig hódít a netenavideó, amelyben egy névtelen alak egy kézi kütyüvel méri az egyik legnagyobb itteni áruházláncban vásárolt zöldségek nitráttartalmát, és rendre elképesztő értékeket kap. Az újságok azóta megírták, hogy az ilyen mérések távolról sem nevezhetők megbízhatónak, illetve a nitrátok sem feltétlenül olyan károsak, mint hittük, ám a videó minden bizonnyal sok fejben elvetette a kétkedés csíráját. Illetve erősítette a meggyőződést, hogy ebben a világban már senkinek sem lehet hinni. A legnagyobb gond ezzel az, hogy nincs is olyan messze a valóságtól. S ezzel nem az összeesküvés-elméletek híveinek sorába szeretnénk beállni, nem hisszük, hogy a világot Soros György, az illuminátusok vagy egyéb kiválasztott elit irányítaná titkokban, vagy hogy valakik szándékosan szórnak ránk vírusokat, hogy a gyógyszerkonszemek- nek legyen bizniszük. Tény azonban, hogy az emberiség tudásanyaga elképesztő gyorsasággal bővül. De lehet, hogy jobb lenne információhalmazról beszélni, mert tudás alatt rendszerezett és értelmezett információkat szokás érteni. S éppen ezzel van a gond. Igaz, hogy egyre több adat, egyre több információ áll rendelkezésünkre, nem világos azonban, ezek milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen feltételek között érvényesek, illetve hogyan rendszerezhetők. Magyarán, sokat tudunk, de nem tudunk mit kezdeni vele. így történhet meg, hogy adott esetben egy állítás és annak ellentettje is igaz lehet. Tessék, lehet választani. Vissza lehet sírni a régi szép időket, amikor még világos volt, mi az igaz és mi nem, vagy ha nem volt világos, megmondták, és kész. Lehet, de teljesen fölösleges. Mert ezek az idők visszahozhatatlanul elmúltak. Jobb, ha hozzászokunk a konstans bizonytalansághoz, s ahhoz, hogy ami ma érvényes, nem biztos, hogy holnap is az lesz. Mégsem kell ezért a teljes értékrelativizmus apátiájába esnünk. Tuti megoldás persze nincs, mindenestre hasznos, ha bármilyen kérdésben a megszokottnál jobban használjuk a józan paraszti eszünket, megtanuljuk a dolgokat különböző oldalról szemlélni, s lehetőleg csak ezután véleményt alkotni. Persze még így sincs garancia arra, hogy holnap nem derül ki az ellenkezője annak, amit gondolunk. Ezt a lehetőséget egyszerűen bele kell kalkulálni a számításainkba. Igaz ugyan, hogy az ember téved, ám még mindig a józan eszünk a legmegbízhatóbb igazodási pontunk. Csak így lehet esélyünk arra, hogy az egyre gyorsuló informáci- ódömpingben ne bolonduljunk meg. BIZONy mondom neked, ^ KÖNNYEBB ÁTMENNI A TEVÉNEK A TŰ FOKÁN, MINT A GAZDAG A pápa nem engedte, hogy Trump delegációja helikopterekkel érkezzen a Vatikánba (Cartoonizer) Közbeszerzési tangó FINTA MÁRK M ikor Méry György, a Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) júniusban megüresedő igazgatói posztjának egyik várományosa leült a kormány elé, hogy kérdésekkel bombázzák, mindenki, aki nézte a közvetítést a nyilvános meghallgatásról, tudta: érdemes figyelni, mert nagyot fog mondani. Méry pedig nem is teketóriázott, és urasan kicsapta a magyarkártyát a kormány asztalára. A poszt nagy favoritja Méry - a sajtó már jó eíőre megírta róla, hogy minden bizonnyal a Híd jelöltje, és nagyon közel áll Czucz Istvánhoz. Azzal kezdte a beszédét, melyben elméletileg szakmai alkalmasságát, készségeit és vízióját kellett volna ismertetnie, hogy ellene bizony kollektív vádat emelt a sajtó. Mert ő magyar. És mert dolgozott a Transpetrol exfö- nökével, Czucz Istvánnal, akit a Híd mögött álló oligarchának tartanak. „Elég, hogy magyar vagyok, és azonnal a Híd emberének állítanak be” - panaszkodott kicsit megilletődve, de eltökélten. Azt azért tisztázzuk, hogy Méryről nem a magyarsága miatt állította a sajtó, hogy a Híd embere. Hanem azért, mert a háttér-információk - amelyek általában nem tévednek, mert biztos forrásokból származnak - erről tanúskodtak. S hogy lássuk, mennyire bizonyultak igaznak az infók: Méry ugyanazon nap ugyanazon órájában az újságíróknak szinte gyermeki naivitással mondta, hogy néhány napja találkozott Bugár Bélával, a Híd elnökével, hogy konzultáljanak. Ami amúgy nem baj. A baj az, hogy Bugár a másik két jelölttel - akit egyébként a szakértők kategóriákkal alkalmasabbnak tartottak Mérynél - nem konzultált, az ő víziójukra ezek szerint nem volt kíváncsi. Méry ennyi erővel Buddhaként feldarabolhatta volna magát élő adásban, és megetethette volna a média éhező tigriseit. A szépen induló közbeszerzési tangó egyébként tegnap kínos véget ért, és újra kell kezdeni az egészet, a kormány ugyanis végül nem tudta eldönteni, kit támogasson. Szép és dicséretes dolog, követendő példa, hogy a jelölteket a szakma, a politikumtól független szakemberek is meghallgathatják, kérdezhetik, kínozhatják, és a véleményük meghallgattatik. Csakhogy a tangó végkifejlete egészen mást mutat. Akárhogyan is nézem, nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy az egészet végül azért kellett lefújni, mert volt ugyan két többé-kevésbé alkalmas és egy alkalmatlan jelölt, de ebben az előre eltervezett versenyben az átláthatóság-cicoma és a mesterkélt izgalom mellett azért már megvolt az előre meghatározott győztes. S ez a győztes épp a szakma szerint alkalmatlannak bizonyuló, és valószínűsíthetően politikai jelölt lett volna. A kormány és a koalíció pedig azért nem adott zöldet neki, mert ha Méryt szavazzák meg, a sajtó igazoltnak látja, hogy Fico harmadik kormánya valamiféle piszkos biznisz keretein belül tiszta erőből a Híd kezére akarja játszani az egyik legfontosabb hivatalt, amely milliárdok felett őrködik. Ez már ebben a politikai közegben is vállalhatatlan lett volna. Jöhet tehát a tangó második köre, amelybe a most elkaszált jelöltek is jelentkezhetnek. S nem marad más, csak bízni benne, hogy a Közbeszerzési Hivatal végül valóban nem lesz politikai alku tárgya. Annál ugyanis sokkal fontosabb intézmény, hogy a „mi emberünk” kezébe kerüljön. FIGYELŐ Szigorúan ellenőrzött koncertek Rendkívüli intézkedéseket vezetnek be a nyári olaszországi koncertek és fesztiválok idejére. Milánóban három hét múlva Ariana Grande amerikai popsztár fog fellépni, akinek koncertje után elkövették a manchesteri robbantást jelentette az olasz sajtó. Ugyanakkor még nem tudni, hogy a történtek után megvalósul-e a milánói koncert. Olaszországban a nyáron mintegy 1500 koncertet, fesztivált és más tömegrendezvényt tartanak, fellép a Depeche Mode, a U2, Robbie Williams, a Coldplay, a Red Hot Chili Peppers, Sting, Kasabian, Elton John, a Green Day és a Rolling Stones is. (MTI) Trump már kapja a pofonokat az oroszok miatt FELEDY BOTOND onald Trump közel- keleti és európai körútja alatt sem csitul odahaza az orosz-botrány. Sőt, az egykori FBI-vezér Robert Mueller III önálló nyomozói hatáskörrel rendelkező különmegbízott kinevezésével még komolyabb lett a helyzet - azóta naponta szivárognak ki újabb finomságok. Egy percre képzeljük magunk elé, mint egy filmjelenetet, ahogy Donald Trump az Ovális Irodában henceg az őt meglátogató orosz külügyminiszternek, hogy végre kirúgta az FBI igazgatóját, aki moszkvai kapcsolatainak firtatásával zaklatta. Ezzel ugye az a gond, hogy egyrészt miért is beszélget egyáltalán ilyesmiről az amerikai elnök egy orosz diplomatával. Másrészt egyáltalán hogy kerül egy külügyminiszter az Ovális Irodába, mi szükség volt arra, hogy az orosz és az amerikai elnök hamarosan megvalósuló találkozója előtt a Fehér Házban fogadják Szergej Lavrovot? Azután, hogy Obama 35 orosz diplomatát tiltott ki az amerikai választási kampányba való precedens nélküli beavatkozás miatt. Erről beszélnek most már többen is a kongresszusi bizottságok előtt, sorra zajlanak a meghallgatások, hiszen a testület és Mueller azon versenyez, hogy ki bukkan hamarabb forró nyomra. A bizonyítékokra egyelőre várunk, de az már biztos, hogy nem pusztán demokrata fellángolásról van szó, vagyis arról, hogy Trump demokrata ellenfelei igyekeznének ezzel az ürüggyel megszabadulni az elnöktől. Három hónapnyi türelem és csend után újra hallani a republikánus körök hangját is. Emellett kiderült, hogy a nyomozókra, valamint a kirúgott igazgatóra, Comey-ra több alkalommal nyomást gyakorolt az elnökké lett ingatlanmágnás, hogy nyilvánosan cáfolják a kedvéért az oroszokkal kapcsolatos gyanúkat. Ez már nagyon is közvetlen beavatkozás, az amerikai köz- igazgatási kultúrában ez ilyen formán nincs benne, vagyis dehogynem, csak ha valaki lebukik vele, az ott még cikinek számít. Nem úgy, mint a közép-európai régióban, ahol a miniszterelnökök a legfőbb ügyészekkel és rendőrfőnökökkel bratyi- ban tudják elintézni ügyeiket. Egyre nehezebb republikánusnak lenni. Hiszen míg több belpolitikai ügyben van lakossági hátszele Trump elnöknek, abban azért nem lehet biztos senki, hogy nem borul ki az orosz bili a következő hónapokban. Akkor pedig nagyon gyorsan kell megszabadulni a szennyestől, hiszen 2018-ban már szenátusi és képviselőházi választások jönnek. A kockázat nő, vannak, akik 19-re lapot húznak és összeszorított foggal a Fehér Ház mellett maradnak, mások már oldalra pillantgatnak. A lakosság továbbra is elképesztően megosztott, ez most nem ért véget a kampánnyal, ahogy a korábbi elnökválasztási csatározások után általában enyhült a feszültség. Egy kérdést mindenképpen érdemes a visegrádi négyeknek is feltenniük. Ha Washingtonban ekkora hullámokat tudtak verni az orosz titkosszolgálatok, a kibertámadásoktól a zsarolási potenciál építésén át a nagykövet hiperaktív bevetéséig, akkor aligha gondolhatjuk, hogy nálunk csend és nyugalom van ezen a fronton. Éppen ellenkezőleg, az ismerős terepen, az egykori szovjet övezetben még csendesebben és még hatékonyabban megy a munka. Erre kellene ránézni alaposan.
