Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-23 / 117. szám, kedd
14 LIGUE1 FOCITIPP ■ 2017. MÁJUS 23. www.ujszo.com A Monaco magával ragadó futballal nyerte a Ligue 1 -et Négy év párizsi hegemóniája szakadt meg a francia labdarúgásban, mivel az AS Monaco története során nyolcadszor emelhette fel a Ligue 1 trófeáját. Meglepő? Valóban ennyire kerek szezon van a Bajnokok Ligájában is pazar sorozatokat megélt her- cegségiek mögött? Hol bukott el a PSG? Évek óta nem volt ilyen izgalmas, az utolsó fordulókban is sorsokról döntő bajnoki kiírás Franciaországban, ennek megfelelően jócskán akad elemzésre méltó téma. JÉ elmúlt évek au/■ _ gusztusi talál/-rW gatásai több- /% M ny're arról szól- JL JLJLJ tak, hogy a Paris Saint-Germain mikor és hány ponttal mdja bezsebelni a Ligue 1 bajnoki címét. A sajtó és a közvélemény egyaránt azon a véleményen volt, hogy Unai Emery érkeztével szintet léphet a PSG, mely szintlépést elsősorban - a permanens bajnoki címek után — nemzetközi hadjáratukban kívánták bizonyt tani. Laurent Blanc három szezon alatt háromhárom bajnoki címet, ligakupát, két Francia Kupa-elsőséget és három szuperkupát tett a párizsi vitrinbe. Ez idő alatt azonban az elköltött eurószázmilliók a BL-ben nem köszöntek vissza, az egykori francia válogatott bekk helyére hozott spanyol szakembernek pedig éppen a nemzetközi porondon szerzett tapasztalata jelentette a legerősebb ajánlólevelet. Emery nem tudta átvenni aPSG-t jén a francia kultúrára is oly’ jellemző „laissez-faire, laissez-passer” stílus ragadt a Paris Saint-Germainre, mely az edzői befolyást - a taktikai alapokon, stílusmeghatározáson és meccselésen túl - teljességgel minimalizálta. Blanc nagyszerűen felmérte kerete erejét, csapatának egyes egóit, azokat az igen erős v karaktereket, akik vélhetően zokon vették volna, ha beleszólnak intuitív munkájukba. J Emery ezt a szabadságot próbálta elvenni játékosaitól, új irányba kívánta állítani csapatát, ami agresszívabb letámadást, felgyorsított támadójátékot követelt meg olyanoktól, akik ezelőtt a Barcelona mintájára, lassú, sokpasz- szos labdajáratásból építkeztek. Ezt helyenként sikerült megvalósítani, de ekkora klub esetében ha a vezetőedző akarata csak eseti jelleggel érvényesül, az ritkán szül jó vért. AZ ÉV LEGJEI LIGUE 1 — A Monacót nemcsak Franciaország, de fél Európa is a szívébe zárta a csodás szezon után Megjelennek a kihívók Az első párizsi törésvonalak mentén fel is tűntek a kihívók. A bukdácsoló PSG-t pár hónap alatt beelőzte a Monaco és a Nice, nem beszélve a szintén üde színt magával hozó, a francia bajnokságban törvényszerűen előretörő kisebb klubokról, mint a szemtelenül fiatal Toulouse, vagy a hagyományosan breton paraszti kiscsapatának számító Guingamp. Idővel azonban világossá vált, hogy hosszabb távon trónfosztó bajnok- aspiránsként - a pusztán harmadik helyen telelő Paris Saint-Germain mellett - a Monacóra és a Nice-re tekinthetünk. Nem ez volt az egyeden változás a fővárosban, Zlatan Ibrahimovic azok után, hogy a PSG bő negyvenéves történelmét - négy esztendő leforgása alatt - eltiporva beállított minden létező rekordot, Manchesterbe igazolt. A PSG nyári transzferéit látva (Ben Arfa, Jesé, Krychowiak, Meunier) napnál világosabb lett, hogy Emery semmilyen konkrét hatalomátvételt, komoly átrendeződést nem tud létrehozni, igaz, ehhez erősén hozzájárult a sportigazgatóként nyakára hozott Patrick Kluivert is. Magjában tökéletesen megmaradtak az Ibra-korszakban magukról nemegyszer hallató klikkek, melyek idén, új edzői instrukciókat hallva nem könnyen adták meg magukat. Laurent Blanc ideAz év játékosa: Edinson Cavani (PSG). 35 meccsen szerzett 35 góljával tökéletesen pótolta a távozó Zlatan Ibrahimovicot. Az év igazolása: Dimitri Payet (0M). Ha azt az őrült hírverést nézzük, amit Payet januári visszatérése keltett, és ha ehhez hozzávesszük az Olympique Marseille tavaszi feltámadását, nem kérdés, hogy a válogatott csillaga viszi a prímet. Az év legrosszabb igazolása: Hatem Ben Arfa (PSG). A már valószínűleg soha be nem futó csodagyereknek öt bajnoki meccs jutott a szezonban, egyetlen gólt sem szerzett. Az év edzője: Leonardo Jardim (Monaco). A bajnoki cím és a BL- elődöntő mindent elmond a tudásáról. Az év csapata: Monaco. Az együttes az 1999/2000-es idény óta először, története során nyolcadszor lett francia bajnok. Az év fiatal játékosa: Kylian Mbappé (Monaco). A Thierry Henry utódjának tartott játékosról mindent elmond, hogy az angol The Telegraph szerint a Monaco elutasította a Real Madrid 120 millió eurós ajánlatát, amelyet a királyi gárda a 18 éves támadóért tett. Az év nyilatkozata: Kylian Mbappé: „Mikor tavaly megnyertük a Gambardella- kupát (az U19-es Francia Kupa) azt mondtam anyukámnak: adj egy évet, és ugyanezt elérem a felnőtt csapattal is." i Kylian Mbappé egy év alatt berobbant a világelitbe A két mediterrán csapat abszolút magában hordozta az ehhez szükséges erényeket. Mély kereteikből sugárzott az elszántság, a fiatalos lendület - a Nice a legfiatalabb, a Monaco az ötödik legfiatalabb átlagéletkorú csapat volt a Ligue 1-ben - játékuk nemigen hagyott kívánnivalót maga után, elsöprő támadójátékukkal négy-, öt-, akár hétgólos különbséggel is képesek voltak kiütni bárkit. Mélységükre külön érdemes kitérni, mivel mind a Monaco, mind a Nice európai kupaszereplésben érdekelt csapatokként hosszú padokat, több variációs lehetőséget magukban rejtő kereteket hoztak össze. Eredményességüket mégis a komoly szakmai háttér, a vezetőedzői posztokról érkező támogatás zárta keretbe, hiszen a nagyobb merítési lehetőségeket augusztustól májusig optimális módon kellett használni, melynek Leonardo Jardim és Lucien Favre is maximálisan tudatában volt. Tavaszi izgalmak Az őszi fordulók után előbb a januári átigazolási időszak borzolta a kedélyeket Franciaországban, no meg a határokon átívelő piac természetéből fakadóan egész Európában. A PSG az első adandó, alkalommal lecsapott a mozdítható játékosok közül hozzájuk legjobban passzolóra: Julian Draxler, mint zsák a foltját, úgy találta meg helyét Párizsban. De a legnagyobbat mégis a két Olympique robbantott, Lyonba az angol kiruccanásával elégedetlen Memphis Depay érkezett megújulni, míg Marseille-be hosszú huzavona után tért haza Dimitri Payet. 165 millió euró fölött költöttek a Ligue 1 csapatai januárban - és pusztán 30 millió euró értékben adtak el játékosokat, ami különösen pikáns, ismerve a bajnokság éléskamra jellegét -, ami soha nem látott léptéket jelent, és alighanem előrevetíti az egész bajnokság piac- képességének javulását is. A tavasz első rügyeikor kontúrjaiban kialakult a nagy hármas, illetve a téli erősítésekkel magukhoz tért tisztes távolból követők mezőnye, de akadtak érdekességek kisebb francia csapatoknál is. A szezon közben tulajdonosváltáson áteső Lille az egykori Fl-es csapattulajdonos, luxemburgispanyol állampolgár Gérard Lopez Nem Edinson Cavanin múlt, hogy gyenge szezont zárt a PSG kezébe került, aki jövőbe mutató, nagyszabású tervekkel érkezett meg a hűvös északra. Kezdésnek Luis Campost, a Monaco idei sikereiért is nagyrészt felelős sport- igazgatót szerződtette, aki nem akárkinek igazolhat játékosokat jövőre. Marcelo Bielsa lesz ugyanis a LOSC Lille vezetőedzője, aki argentin és chilei szövetségi kapitányként, az Athletic Bilbao kis- padján, valamint az Olympique Marseille trénereként hagyott mély nyomokat. Sikertörténetekben nem volt hiány Egészen új irányt vett a korábban szebb napokat is megélt Nantes. A nyolcszoros francia bajnok az őszi szezont még kieső helyen zárta, majd hozták Sérgio Conceicaót a kispadra. Az ötvenhatszoros portugál válogatott, egykori remek szélső (Fotók: TASR/AP, képarchívum) a fiatal edzőnemzedék tagjaként első nagyobb kalandjába ugrott bele, majd energetizált fiatal csapatával meg sem állt a hetedik helyig, ami talán a francia bajnokság legnagyobb sikersztorija lett. Ha már sikertörténet: a Monaco egészen elképesztő, talán legnagyobb port kavart BL-menetelésén túl megjárta időközben a Ligakupadöntőt a PSG ellenében is, és bár ezt elbukták, a bajnoki versenyfutásban stabilan átvették a stafétát. Alighanem a nemzetközi porond heti kétmeccses terhelése miatt húzódott el a bajnokavatás egészen az utolsó előtti fordulóig, hiszen Franciaországban mindvégig meggyőző, kiegyensúlyozott focit produkált a hercegségbeli alakulat. A maguk részéről megérdemelten írták tehát azt a bizonyos sikersztorit, még ha van is némi hiányérzet az emberben, hogy hosszú évek után nem a jól megszokott, francia léptékkel világválogatottnak számító PSG-t láthattuk. Bemutatkozik az osztályozó Izgalmak az Európa Liga-helyekért is bőven akadtak, még az utolsó fordulókban is. A Marseille és a Bordeaux előbb egymás ellen ment ölre, majd egy-egy kiesőjelölt csapat ellen kellett saját kezükbe venni sorsukat. A Bastia elleni győzelmével az OM lehet Franciaország másik EL-indulója, míg a korzikai kékek - idei szurkolói botrányaiknak köszönhetően kevesek bánatára - a második vonalba csúsztak vissza, az újonc Nancyval karöltve. Újítás francia földön az osztályozó intézménye, melyet első ízben, a Videotonnál is megfordult Bemard Casoni irányította Lorient játszhat a Ligue 2-ben harmadik helyen zárt Troyes ellen. A másodosztály feljutói sem hétköznapi történettel érkeznek az élvonalba. A Strasbourg és az Amiens is egy évvel ezelőtt még harmadosztályú volt, ráadásul utóbbi még sosem szerepelt a francia élvonalban. Nem így a Strasbourg, amely igen veretes múlttal rendelkezik: kilenc év elteltével, csődeljárást követő teljes összeomlás után tér vissza a Ligue 1-be. Kovács Dávid
