Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-23 / 117. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. május 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Valamiféle autonómia A Kisebbségi Kulturális Alapnak kevés köze van az autonómiához A hhoz képest, hogy a Ki­sebbségi Kulturális Alap a következő évtizedre meghatározhatja a felvi­déki magyar civil szféra fejlődésé­nek anyagi kereteit, a tervezet elfo­gadását minimális nyilvános vita kí­sérte. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a kibeszéletlenség miatt utólag egyre többen próbálják az alapot a kulturális autonómia meg­nyilvánulásaként értelmezni - mi­közben a gyakorlatban kevés köze van ahhoz. A nyilvános párbeszéd hiánya több tényezőnek is betudható. A je­lenlegi, egyértelműen szűkre szabott rendszeren túl nem volt alternatívája a Kisebbségi Kulturális Alapnak, a kormánykoalíciónak pedig sietnie kellett az ígéretei teljesítésével, az illetékeseket szorították a határidők. Mindez megmutatkozott abban is, hogy minimális tér jutott a szakmai vonzatú háttéregyeztetésekre, és azok kudarcot vallottak. Pedig lehe­tett volna beszélni a szakmai bizott­ságok összetételéről és annak in­doklásáról, miért kell bizottságon­ként két személyt felülről kinevezni az ötből, vagy arról, miért nem lehet a transzparencia jegyében előre nyilvánosságra hozni a pályázatok elbírálásának szakmai szempontjait. A hasraütésen túl szintén nem indo­kolja semmi, miért alakultak úgy a keretösszegek, ahogy, és nem tudni, miért kezeli az alap továbbra is ki­emelten előnytelenül a magyar ki­sebbséget az ország többi kisebbsé­géhez képest. Mindezek az aggályok ügyes me­nedzseléssel kezelhetővé válnak, de az alap szerkezetének kevés köze van a valódi értelemben vett autonó­miához (miközben a szlovák és ma­gyar sajtóban nyiltan, a kormány politikusainak részéről pedig sugal­mazva ez rendre megjelenik). Az alap igazgatóját a kulturális minisz­tériumban nevezik ki, jó esetben egy megfelelő, rossz esetben teljesen al­kalmatlan, esetleg egyenesen rossz­indulatú személyt. A szakmai taná­csokban pedig a felülről kinevezett két tag mellett három, közelebbről meg nem határozott módon kivá­lasztott kisebbségi képviselő hatá­rozza meg autonóm, kívülről nem számon kérhető módon az egész kulturális támogatási koncepciót. A kisebbségek által kiválasztott képvi­selők kapcsán egyébként nagy a ho­mály: ha átlátható a folyamat, az az egyes regionális és kulturális érdek- csoportok nyílt harcába torkollik, ha előre leosztott módon kerülnek oda képviselők, akkor pedig a bizottság­nak végképp semmi köze nem lesz a transzparenciához és az átlátható­sághoz. Jó kérdés, melyik a rosszabb és melyik a jobb opció. Az alap létezése e kritikától füg­getlenül jó dolog - egyszerűen azért, mert a jelenlegi állapotokhoz képest előrelépés. Létezésének pozitívuma azonban nem a struktúrában rejlik, hanem a rendelkezésre álló többlet- forrásokban (már ha feltételezzük, hogy a megemelt összeg egy része nem az állami és önkormányzati fenntartású intézmények költségve­tésének kipótlására lesz fordítva). Emellett a korábbi tapasztalatok alapján is elmondhatjuk, hogy a ma­gyar civil szféra ideális esetben jóval nagyobb összegből tudna csak gaz­dálkodni, mint a megemelt keret. A kisebbségi kultúra finanszírozásának problémája nem oldódik meg, mindössze változnak a körülmé­nyek. Méghozzá nagy csendben. Lesz itt minden, tizenharmadik ingyen GÁLZSOLT ST # lesz, ha összekeveijük a totális őrültséget (Danko), a I /I felelőtlen populizmust (Smer) és egy viszonylag I W ■ I észszerű gazdasági javaslatot (Hid)? Üdvözöljük a -1- T B M. harmadik Fico-kormány gazdaságpolitikájában. A gazdaság és a foglalkoztatottság nő, egyre több szektorban alakul ki munkaerőhiány. Ez a kapitalizmusban a legtermészetesebb módon oda vezet, hogy a cégek kénytelenek jelentősebb mértékben bért emelni. A Trend hetilap összeállítása épp erre mutatott rá, tavaly és idén a nagyválla­latok sorra emelték a béreket, az autóipartól (PS A 6,3%, Kia 7,5%) a kis­kereskedelmi láncokig (Lidi 15%, Tesco 10%). Ez a folyamat természetes módon kitartana a legközelebbi válságig, de a politika rossz szokása sze­rint muszáj beavatkozni, mert Danko és Fico azt szeremé, ha az emberek Dankónak és Ficónak lennének hálásak, nem pedig a munkaadójuknak... Az ígéretdömping a legőrültebb ötlettel kezdődött, az SNS bevezetné a 13. fizetést, amit a munkaadók fizetnének - a legszebb az lenne, ha az ál­lam (a közszférában) kivételt kapna, mert ő nem tudja előteremteni a pénzt... A vállalkozók meg teremtsék elő, ahogyan akaiják. Nyilván a cé­gek többsége visszafogná az évközi béremelést és jutalmazást, hogy az év végén adja oda, a 13. fizetés formájában, pláne, ha ezt adó és/vagy járu­lékmentesen teheti meg. A munkavállaló éves nettó bére nem nőne, ahogy a munkaadó költségei sem változnának jelentősen, és Danko kapitány be­írhatná a nevét a történelembe, mint aki bevezette a 13. bért, a választók egy (igencsak ostoba) része meg el is hinné, hogy ezt neki köszönheti. Ha ez egyébként így működne, ilyen egyszerű lenne, akkor az állam törvé­nyileg bevezethetné, hogy havonta két bér járjon, és egyből mindenki a dupláját keresné. Reálisan nézve a kormány valószínűleg meglépi a dol­got, mert... Mert Danko akarja, mint az állami IC-vonatokat meg a hon­védelmi nevelést. Persze sejthető volt, hogy ezek után a populizmus mestere, Fico sem marad csendben, jött is május elsején, és bejelentette híveinek, lesz itt minden: magasabb bérek az éjszakai, ünnepi, hétvégi munkáért, szülői szabadság az apukáknak, és megint csak jóval magasabb minimálbér. Bár ezek már standard gazdaságpolitikai lépések, különösen baloldali kor­mánytól, de kérdés, hogy visszaütnek-e hosszabb távon. Ráadásul mindezt megint úgy történne, hogy megint mindent a munkaadó fizetne, akik egyébként a sajtóból értesültek e tervekről, mert Fico az erre kijelölt há­romoldalú érdekegyeztetési fórumon elfelejtett nekik szólni. Felmerül a kérdés, hogy a munkaadói szervezetek minek járnak még oda és minek tárgyalnak még a szakszervezetekkel a minimálbérről, ha a miniszterelnök úgyis a sajtóban üzeni meg, mi mennyi lesz... Az is figyelemre méltó, hogy a minimálbér-emelésből az állam többet kaszálna adó és járulék formájában, mint amit a munkavállaló „tisztán” kézhez kapna. Erre Jozef Mihál mutatott rá a következő példán: ha a mini­málbér ajelenlegi bruttó 435 euróról 485-re nő, akkor a melós nettó bére 32,41 euróval nő, az állam bevételei 45,19 euróval emelkednek, a munka­adó költségei meg 77,60 euróval... Ezért nevezhető a Híd javaslata az adómentes alap növeléséről a józan ész (egyedüli) megnyilvánulásának: úgy nőhetne az alkalmazott nettó jö­vedelme, hogy a munkaadó költségei nem emelkednének. Szóval most egy jó pont a Hídnak, de ez az ötlet sem hibátlan. Mert egészében véve az államkassza - különösen ilyen jó gazdasági helyzetben - ugyan nem érez- né nagyon ezt az adókiesést, az önkormányzatok viszont igen. Hiszen a személyi jövedelemadóból származó összes bevételt az önkormányzatok kapják. A fő gond mégis az, hogy ez az egy szem normális javaslat a populizmus és az őrültségek özönében elveszik. Az egész akkor üthet vissza, ha vége lesz a jó időknek (márpedig egyszer vége lesz) és jön a válság következő köre. De kormányunk politikusai úgy tesznek, mintha örökké tartana a jó idő, s közben titkon abban bíznak, hogy legalább a következő választáso­kig kitart valahogy. Csak az oldalsó bejáraton engedi be a pápa Trumpot a Vatikánba A Szentszék feltételeket sza­bott Donald Trump amerikai elnök holnapi vatikáni látoga­tásához, a találkozó Ferenc pápa akarata szerint a lehető legegyszerűbb lesz. Helikopter kizárva A Corriere della Sera olasz napilap úgy tudja, a Vatikán nem engedé­lyezte, hogy az amerikai elnök heli­kopterrel szálljon le a pápai állam fa­lain belül. A Szentszék magyarázata szerint ez egyrészt túlzott biztonsági készültséget, a légtér lezárását igé­nyeli, másrészt az amerikai delegá­ciónak egy helikopter nem is lett vol­na elegendő, legalább négy szállt volna le a Vatikánban. Minél kisebb felhajtást A lap szerint Ferenc pápa minél ki­sebb felhajtást szeretne Donald Trump látogatása körül, el akaija ke­rülni, hogy az megzavarja a Szent Péter téren és a Vatikán környékén gyülekező hívőket, akikkel a pápa délelőtt tíz órától találkozik az álta­lános audiencián. A Vatikán ezért tűzte ki reggel fél kilencre a Trump- pal való találkozó időpontját. Az amerikai elnök és küldöttsége gép­kocsikkal Vatikánváros egyik oldal­só kapuján, a Porta Peruginón ke­resztül lép be a pápai állam területé­re. Az amerikai konvoj így is jelentős káoszt okoz az olasz főváros reggeli közlekedésében. Az olasz napilap információi sze­rint Donald Trumpot felesége, Me­lania is elkíséri, magánlevélben fe­jezte ki a találkozó felett érzett örö­mét Ferenc pápának. A delegáció tagja lesz Trump lánya, Ivanka is, aki a Vatikánt követően a Szent Egyed katolikus közösség római székhelyén az emberkereskedelem elleni harcról zajló nemzetközi találkozón vesz részt. „Trump-ellenes" A Corriere hangsúlyozza, hogy a „Trump-ellenes” Ferenc pápa és a „pápaellenes” amerikai elnök talál­kozójának célja a felek közötti „rész­leges megbékülés”. A találkozót az újság szerint az „irgalmasság és a re­álpolitika” jegyében tartják. Jelzésértékű lesz, hány percig tart a tolmácsokkal négyszemközt zajló megbeszélés: Ferenc pápa és Barack Obama első vatikáni találkozója 20 percig tartott az államfőknek fenn­tartott vatikáni protokoll szerint, egy perccel se tovább. Ferenc pápának tíz órakor kell a Szent Péter téri audien­cián lennie. Ha barátságos lesz a ta­lálkozó hangulata, Trump húsz perc­nél is tovább maradhat a pápai dol­gozószobában - írta a Corriere. Ellenzi a falat Ferenc pápa 2015 szeptemberében járt a Fehér Házban, Barack Obama elnöknél. Trump megválasztása után, 2016 februárjában Mexikóból a Va­tikánba tartó repülőútján a pápa kije­lentette, nem keresztény, aki hidak helyett falakat épít, a Trump által a mexikói határon tervezett falra utal­va. Trump úgy reagált, hogy Ferenc pápa túl sokat politizál. Április végén - az Egyiptomból a Vatikánba tartó repülőúton - Ferenc pápa Trump vatikáni látogatásáról azt mondta, mindenkit fogad, aki audi­enciára jelentkezik, és Trumpot is előítéletek nélkül fogja meghallgatni. „Soha sem ítélek meg egy embert anélkül, hogy meghallgatnám. Ezt kell tennem. Meghallgatom, és majd megmondom, hogy mit gon­dolok. A legfontosabb, hogy keres­sük a be nem zárt ajtókat, lépésről lépésre kell haladni” - mondta Trumprólapápa. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents