Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-20 / 115. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. május 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Alvás helyett A látogatók napja, a Múzeumok és galériák éjszakája JUHÁSZ KATALIN okán várták a mai napot. Bekarikázták a naptárban, szurkoltak a jó időért, böngésztek, készültek. Ma van a Múzeumok és galériák éjszakája. A múzeumi világnap megünneplésének eme rendhagyó módja világra szóló siker lett. Ilyenkor jelképes áron kínálják a belépőket és formabontó programokat lehet élvezni, a nagyobb városokban akár több kiállítóhelyet végiglátogatva. A múzeumok többsége éjjel tizenegyig tart nyitva, koncertekkel, kézműves-foglalkozásokkal, sőt akár tánccal, színi előadással (múzeumi darab) várják a látogatókat, igyekeznek minél vonzóbb kínálatot összeállítani, hiszen nagy nap ez a mai. Most azokat is becsábíthatják a kiállítótermekbe, akik nem rendszeres tárlatlátogatók. Ilyenkor egy rövid időre megnyílnak a raktárak, restauráló műhelyek, titkos lépcsőházakat lehet felfedezni, egész évben üresen árválkodó udvarok telnek meg élettel. Olyannyira, hogy az embernek óhatatlanul eszébe jut: miért nem csinálják ezt gyakrabban...? A lelkesedés mértéke persze az emberi tényezőn múlik, mint ahogy a leleményesség, a kreativitás mértéke is. Az elmúlt tizenhárom év során voltam már olyan múzeumban, amelynek dolgozói ímmel-ámmal próbáltak különleges atmoszférát teremteni, látványosan nézegették az órájukat, vagy az egy szem teremőr kivételével meg sem lehetett őket találni a helyszínen. Ők valószínűleg már feladták a harcot - ha nevezhetjük harcnak a képek, szobrok, műtárgyak, ékszerek, régészeti leletek iránti érdeklődés serkentését. Manapság sokkal nehezebb a nagyközönséget becsalogatni egy-egy múzeumba, galériába, mint húsz, harminc, de akár csak öt évvel ezelőtt. Elég szétnézni szombat este hétkor bármelyik kisváros főterén, azonnal látszik, hogy az emberek leginkább otthon szeretnek lenni, a tévé vagy a számítógép előtt, esetleg egy olyan kocsmában, ahol van wifi. A Múzeumok és galériák éjszakájának idei programjait végigböngészve érezhető, sőt tetten érhető az a kiemelt figyelem, amely a kisgyermekes családokat övezi. Szinte mindenütt felbukkan a „családi program” kifejezés, amibe a feste- getéstől a furfangos vetélkedőkön át a lovagi tornáig sok minden belefér. És aminek kettős célja van: a kicsik „beavatása” mellett a fiatal felnőttek becserkészése is fontos, hiszen sokan közülük utoljára az iskolából voltak múzeumban. Ezek a helyek fontosak, szükség van rájuk, ha nem is feltétlenül abban a formában, ahogy megszokhattuk. Évek óta tapasztalható, hogy minél interaktívabb egy kiállítás, minél több modem szemléltető eszközt használ a múzeum, annál népszerűbb. Szóval szurkolunk, és kívánunk sok sikert az iljú és valamivel idősebb felfedezőknek a mai napon. A civilek és a szlovmagy középosztály BEKEZSOLT P énz nélkül nincs se civil szektor, se kultúra. Az eurók biztosítása egyrészt az államra tartozik, hiszen a civil szférában és a kultúrában dolgozó szervezetek az állam és az állampolgárok számára fontos feladatokat látnak el. Ha a szlovákiai magyarokat nézzük, ahol a civil szektor jórészt a kultúra területén aktív, és az állam a jövőre esedékes 4 millió euróval nagyot húz. A másik fontos elem ebben a rendszerben a magánforrás. S így érkezünk el a szlovákiai (magyar) közép- és felső osztályhoz. Ami, ugye, nincs. Vagy mégis van? Rajtuk múlik. A vagyon még nem tesz valakit a közép- és felsőosztály tagjává. Ahhoz ugyanis szükség van egyfajta kultúrára, meg némi társadalmi elköteleződésre is. Ez utóbbi mindenkinél mást jelenthet, de közös alapként a felelős társadalmi gondolkodást jelölhetjük meg. A civil szféra és a kultúra, mondjuk úgy, a „közjó” szempontjából vagy.konkrét tevékenységet, vagy ilyenek pénzelését. Vannak-e ilyenek megfelelő számban? Akik nem ön- és politikai érdekből hoznak létre, támogatnak civil kezdeményezéseket? Merthogy a civilek nem a hasukat vakarják, hanem dolgoznak, amiért pénz jár. Es hogy mindezt nem a versenyszférában teszik, az nem pech, hanem inkább támogatni való. Megfizethető. Munkájuk a köz, így a közép- és felső osztály életét is segíti. Legyen ez a munkajogérvényesítés, érdekvédelem, környezetvédelem, oktatás vagy a kultúra művelése. (Azt zárójelben jegyzem meg, hogy a szlovákiai magyarság esetében fejlődési anomália, hogy a sokáig főleg a kultúra jelentette a harmadik szektort, jogvédelmi/kömyezetvédelmi stb. céllal létrejött szervezetek aránytalanul kis számban vannak. Az utóbbi időben mintha változna a helyzet.) Az ember néha hajlamos elhinni, hogy egy jó esemény egy másikat is elindít. így a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvény után a szlovákiai magyar közép- és felső osztály is komolyan veszi majd magát. Le- söpri magáról mindazt a szennyet, amit ideiglenes diktátorjelöltek mondanak a civil kultúráról, közössége problémáit a magáénak tudja, és megpróbál segíteni. Ilyen módon válhat egy valódi közép- és felső osztállyá - már ha szeretne. Most ő a soros. FIGYELŐ Német adat: 179 ezer migréné dolgozik Németországban 2015 eleje óta 1,5 millióan nyújtottak be menedékjogi kérelmet, ezek nagyjából felét elfogadták, ők jogosultak munka- vállalásra. A munkaügyi ügynökség szerint február végéig 135 ezren helyezkedtek el teljes állásban, 44 ezerrel többen, mint tavaly. További 49 ezren dolgoznak a „mini- job” konstrukcióban - legfeljebb 450 eurós részmunkaidős állásban. Jellemzően a szolgáltató szektorban, leggyakrabban takarítóként, raktárosként, konyhai kisegítőként, eladóként - írta a Bild. A munka- nélküliként regisztrált menekültek száma 191 ezer, ami 55 ezerrel (40%-kal) meghaladja az egy évvel korábbit. A munkakereső menekültek 69%-a férfi, 60%-a 35 év alatti. Szintén 60%-uk számára a hiányos nyelvtudás miatt csak segédmunkás állás jöhet szóba, a szakképzettek aránya 15%. (MTI) Trumpnak tíz perce lesz, ha Kim kilő egy rakétát Los Angelesre A forgatókönyv már ismerős: kora reggel rakétát lőnek ki Észak-Koreából, aztán valahol a Csendes-óceánba zuhan. Ám mi történne, ha Phenjan nem csak tesztelné a rakétáit? Az AP amerikai hírügynökség az Aggódó Tudósok Uniójának szakembereit kérdezte Kim Dzsong Un rakétaprogramjából. Észak-Korea-Szöul: 6 perc Észak-Korea a demilitarizált övezettől kissé északabbra telepített tüzérséggel túszként bánhat a dél-koreai fővárossal, a tízmilliós Szöullal. A város mindössze 40-60 kilométerre fekszik a demilitarizált zónától, a lövedékek hat perc alatt érhetnének célba. A becslések eltérőek arról, hogy mekkora kárt okozhat egy ilyen támadás, de mindenképp tetemeset, még ha Phenjan állításával ellentétben nem is változtatná Szöult hamutengerré. Szöul védelme lyukacsos. Patriot rakétaelhárító föld-levegő ütegekkel védik, de azokat rövid hatótávolságú, szovjet fejlesztésű, a NATO-kód nyomán Scudként ismert rakéták ellen szánják. Észak-koreai tüzérségi támadás esetén nem mennének sokra velük. A Dél-Koreába szánt, sokat emlegetett, kifinomult THAAD típusú rakétavédelmi komplexum szintén nem lenne képes megvédeni Szöult tüzérségi tűzzel, vagy rakétákkal szemben jelenlegi telepítési helyéről. Nem ilyesmire tervezték. Észak-Korea vegyi vagy biológiai robbanófejekkel is lecsaphat Dél-Koreára, s felmerült az amerikai haditengerészet által is használt kikötő, Puszan megtámadásának lehetősége is. Tokió: 10-11 perc Japánnak szintén vannak Patriot ütegei, például Tokió belvárosában is. Az Egyesült Államokkal fejlesztette ki a hadihajókra telepíthető Aegis rendszert, amelyet ötezer kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták elfogására terveztek. A Patriotokat arra szánják, hogy az ellenséges rakétát a röppálya végső szakaszában kapja el, a becsapódás előtt, ha az Aegis hajókra telepített SM-3-as rakétáinak nem sikerülne azokat hatástalanítani távolabb. Továbbra sem ismert, hogy Phenjan rendelkezik-e működő nukleáris robbanófejjel, nem csak valamiféle nukleáris szerkezettel, amelyet laboratóriumi körülmények között felrobbantanak egy alagútban. Súlyos kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a réteges védelem, még ha a THAAD rendszer erősíti is, képes-e megbízható rakétapajzsként működni. Kérdés, képes- e leküzdeni az ellenség, ha egyszerre, kirajzásszerűen, több rakétával támad. Észak-Korea tisztában van a másik oldal ilyen félelmével, márciusban egyszerre négy közepes ható- távolságú Scud ER rakétát irányított a Japán-tenger fölé. San Francisco: 30-34 perc Az interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága minimum 5500 kilométer. Észak-Koreának jelenleg nincs ilyen rakétája — legalábbis így tudják a szakemberek, de a vasárnap felbocsátott rakéta közelében van ennek a paraméternek. Szakemberek szerint mintegy 4500 kilométerre repülhetett volna, ha maximális röppá- lyára állítják. Ez elegendő arra, hogy körülbelül 15 perc alatt elérje Gua- mot, az Egyesült Államok kulcsfontosságú katonai támaszpontját a Csendes-óceánon. Egy interkontinentális rakéta számára az első 5500 kilométer megtétele valamivel több mint húsz percet vesz igénybe. Ha egy körülbelül tízezer kilométerre lévő célpontra lövik ki, kevesebb mint harminc perc alatt éri el a célpontot. 33-34 percre becsülik útját az amerikai nyugati partig, de rövidebb is lehet: kevesebb mint harminc perc alatt érheti el Seattle-t (8000 kilométer) és Los Angelest (9000 kilométer). A tudósok abból indulnak ki, hogy Észak-Korea a saját területéről bocsátja útjukra a rakétákat. A távolság problémáját megkerülendő, illetve a rejtőzködést segítendő, Észak-Korea dolgozik a tengeralattjáróról felbocsátható ballisztikus rakétáján. Még évekig eltart, amíg lesz tengeralattjáróról felbocsátható, bevethető rakétája, de a múlt évben már sikeresen kipróbált egyet. Kevesebb mint 11 ezer kilométer az Észak-Korea és New York, illetve Washington közötti távolság, ez 38-39 percet jelent. Az USA főként szárazföldi rakétavédelmi rendszerre bízza magát az interkontinentális rakéták elfogásában. Ezt szolgálja a kaliforniai Vandenberg légi támaszpont és az alaszkai Fort Greely. A másik nagy kérdés, hogy mit válaszolna az amerikai elnök, az időkeretek szűkösek. Még interkontinentális rakéták esetében is sok lépést kell megtenni az esemény felderítésére, körülbelül tíz perce lenne az elnöknek annak eldöntésére, hogy szükség van-e megtorló csapásra. Á szárazföldi interkontinentális rakéták öt percen belül a levegőben lehetnek, a tengeralattjáróra telepítettek 15 percen belül. Ha egyszer felbocsátották, visszaparancsolni már nem lehet őket. (MTI)
