Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-19 / 114. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2017. május 19.1 www.ujszo.com Az életmű lezárult Milos Forman 85. születésnapját Pavel Jiras exkluzív fényképalbumával ünnepük a csehek RÖVIDEN Meghalt Chris Cornell rockónekes Detroit. Elhunyt Chris Cornell, a Soundgarden és az Audioslave énekese. Az 52 éves amerikai rocksztár halálának okát egyelőre nem közölték, mindössze annyit tudni, hogy hirtelen halálesetről van szó. Cornell éppen turnén volt a Soundgardennel, halála előtt néhány órával énekelt végig egy kétórás koncertet Detroitban. Családját sokkolta a hír, minden segítséget megadnak az orvosi vizsgálathoz, hogy mielőbb kiderüljön, mi okozta a zenész halálát. A Mirror szerint a rendőrség az öngyilkosságot sem záija ki. A Seattle-ből indult Soundgarden élén Chris Cornell a kilencvenes évek grunge mozgalmának egyik kulcsszereplője volt. A csapat, amelyet sokáig a Nirvana egyik vetély- társaként emlegettek, hat albumot készített 1988 és 2012 között, a Black Hole Sun című daluk klipje 1994-ben az egyik legtöbbet játszott felvétel volt a Music Television csatornán, a következő évben pedig Grammy-díjat nyert a legjobb hard rock előadás kategóriában. A Soundgarden Spoonman című száma ugyanebben az évben a legjobb metál előadás Grammy- díját kapta meg. Cornell másik csapatával, a 2002-ben alakult Audioslave-vel három albumot készített, emellett négy szólólemezt is kiadott, az utolsót tavalyelőtt. Négyoktávos hang- terjedelme volt, a Rolling Stone magazin minden idők legjobb énekeseinek listáján a kilencedik volt. (MTI, juk) Chris Cornell (1964-2017) (Képarchívum) Absztrakt képek csúcsáron New York. Cy Twombly amerikai művész 1962-es Leda and the Swan című képe csaknem 53 millió dollárért, Francis Bacon szerelméről festett triptichonja pedig több mint 51 millió dollárért kelt el a Christie’s szerdán tartott háború utáni és kortárs művészeti árverésén New York- ban. Az aukciósház szerdai eladási napján 448 millió dollár volt a bevétel. A Leda and the Swan című olaj-vászon kép akkor született, amikor Twombly a New York-i művészeti életet hátrahagyva Rómában telepedett le. Francis Bacon Three Studies of George Dyer című három kisméretű portréját a Christie’s eredetileg 50 millió dollárra becsülte, a végső ár azonban 51,77 millió dollár lett az adókkal, illetékekkel együtt. Az 1963-ból származó triptichon korábban Roald Dahl író gyűjteményébe tartozott. A Tate Britain és a New York-i Metropolitan (Mo- MA) is kiállította. (MTI) SZABÓ G. LÁSZLÓ Elégedetten lapozgathatja Pavel Jiras albumnak is nagy méretű, több mint ötszáz oldalas, ezer fényképet felsorakoztató könyvét connecticuti házában Milos Forman. Gazdag életútjárél aligha készülhetett volna ennél szebb, mutatósabb kiadvány. Hatvanas évekbeli forgató- könyvíró-társainak egyike, az ugyancsak Amerikában letelepedett Ivan Passser, akihez olyan filmek kötik, mint az Egy szöszi szerelmei vagy a Tűz van, babám!, meg is jegyezte az album csehországi bemutatóján: „Ez a legszebb könyv Formánról!” Pedig szerte a világban megjelent már több tucat hasonló dokumentumkötet a nyolcvanöt éves, Oscar-díjas, ifjúságát Cáslavban, Podébradyban és Prágában töltött rendezőről. Két címe is van a súlyos kiadványnak. A borítón az áll: A felejthetetlen Barrandov, Miloš Forman. (Igen, a csehek meghagyták az š-t, Forman már évtizedekkel ezelőtt elhagyta az ékezetet.) Belül, az első oldalon viszont az áll: Az illuminá- ció könnyei, Miloš Forman élettörténete. Mert bár elsősorban parádés fotóalbum a könyv, szöveget is tartalmaz jócskán. Főleg dús képaláírásokat. Tömör megjegyzéseket, rövidre fogott sztorikat, érdekes forgatási történeteket. „Két és fél év kitartó munkájának eredménye ez - így Pavel Jiras, a könyv szerzője. - Nagyon sokan segítettek, hogy a könyv megszülethessen. Főleg az eddig ismeretlen fotók megszerzésében, amelyek Forman számára is a felfedezés erejével hatnak. Hazai operatőre, Miroslav Ondŕíček és kinti producere, Saul Zaentz több olyan fényMOZIJEGY Élet és szerelem a háború után Vannak filmek, amelyekre a lehető legtermészetesebb módon azt lehet mondani: szép. Szép történetet mond el, szép képekkel dolgozik, és a végén a néző úgy érzi, hogy valami csodálatosat látott. Nem vitás: a francia Francis Ozon most egy ilyen mozit rendezett, a Frantz minden pillanata gyönyörű, nincsenek benne felesleges allűrök, túlírt dialógusok, csupán a fájdalmasan csordogáló életet látjuk. Bár az mindenképpen furcsa, hogy a gyakorta szándékosan provokáló alkotásokkal előálló Ozon mennyire visszafogott filmet készített. Fogott egy kevéssé ismert, 1932-es drámát (Broken Lullaby), és elkészítette az újrafeldolgozását. A FrantZ elmondja Anna történetét, a német lányét, aki az első világháborúban elvesztette a szerelmét, majd egyszer csak megérkezik hozzá egy francia férfi, aki azt állítja, Anna vőlegényének a barátja volt. Szépen kidolgozott, lírai pillanatokkal teli romantikus történet ez, de a rendező tudta, hogy mindképpel és anekdotával szolgáltak, amelyekkel újabb és újabb löketet kaptam az íráshoz. Számíthattam az itthoni rokonaira és barátaira is, akik ugyancsak értékes anyagokkal láttak el. Jan Werich, a cseh színjátszás egyik zászlóshajója mondta anno, hogy: — Ha apa ad a fiának, az mindkettőjük számára öröm. - Igaz ez Forman esetében is. Amit tőle kaptunk, azt mind felemelő érzésehhez fordulatok kellenek: így kiderül, hogy a barát mégsem barát, a lelkekben zaj ló dráma pedig kín- zóbb mindennél. Éppen utóbbi érdekli Francois sei, mosolyogva fogadtuk. De Werich mondta azt is, hogy: - Ha fiú ad az apának, akkor mindketten meghatódnak. - S ez a fiú most én vagyok. Amikor a kezembe vettem a nyomdából frissen kikerült könyvet, az első gondolatom természetesen az volt, vajon tetszeni fog-e annak, akiről készült? Ha ugyanis egy filmtörténész ír Formánról, akkor az a könyv nemcsak róla fog Ózont: hogy miként lehet túlélni a háború utáni sokkot, hogyan nem őrül meg az ember, és hogyan tud a szerelme elvesztése után újra szeretni. Sorjáznak a szép jelenetek, szólni, hanem a cseh, azzal együtt pedig az egyetemes filmművészetről is, amely Formánnak köszönhetően kikerülhetetlen alkotásokkal gazdagodott.” Sem a cseheknél, sem Amerikában, ahol lassan az ötvenedik évét tölti a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus több Oscar-díjat nyert rendezője, nem jelent még meg ilyen pompás kivitelezésű Formán-kötet. Az olaszok adtak ki hasonlót Vis- contiról, a spanyolok Almodóvar- ról, az osztrákok Helmut Bergerről, legendás színészükről. A tizenhárom fejezetből álló album első száz oldala a Forman család életét mutatja be, a szülők tragikus sorsától jutunk az ifjú rendező első vizsga- filmjéig, majd részletes tudnivalókat kapunk a Prágában forgatott fekete-fehér filmekhez és a már színes tűzoltóbáli történethez, majd jön a Taking off, a Kakukkfészek, a Hair, a nagyrészt Prágában készült Amadeus és a Goya kísértetei izgalmas mögöttese. A Ragtime, a Val- mont, a Larry Flynt, a provokátor, az Ember a Holdon említés nélkül marad. Nem tudni, miért. Ezekről az alkotásokról még csak említés sem esik. A szerző egyszerűen nem foglalkozik velük. Kárpótlásul azonban örülhetünk az Amadeusról szóló száz oldalnak, amely a forgatás legszebb helyszíneire kalauzolja el az olvasót, természetesen színes kis mesék kíséretében. „Német megrendelésre 1984-ben készült egy portréfilm Formánról — idézte a múltat Pavel Jiras. — A hatvanas évek cseh új hullámának egyik jeles alakja, Jaromil Jireš forgatta róla. Ezt a filmet mind a mai napig nem láthatta a cseh közönség. Nincs is róla kópia Csehországban. Ez a könyv, én legalábbis reménykedem benne, hozzá tud tenni valamit ahhoz a Formán-képhez, amelyet eddig ismertünk. Ha pedig így van, akkor ez a kép most még élesebb, még kontrasztosabb lesz.” Anna és a titokzatos férfi együtt sétálgatnak, elmennek a német bálba, hosszú másodpercekig nézik egymást. Közben meg a néző kezdi átérezni a háború pusztítását, az értelmetlenségét, és ehhez egyetlen csatajelenetet (na jó, csak egyet) sem kellett a vászonra álmodni. Olyan a Frantz, mintha a dicső múltból jött volna, valahonnan a francia új hullám idejéből, amikor monumentális j elenetek nélkül mondtak el igazán szép történeteket. A rendéző pedig a színekkel is játszik, hiszen a film alapból fekete-fehér, csak akkor színesedik ki a kép, amikor boldogabb percek következnek Anna életében. Hogy Ozon mozija hatni tud, abban persze nagy szerepe van a színészeknek. A francia Adrient játszó Pierre Ni- neynek, és az Annát alakító Paula Beemek, akinek minden pillantása, minden tette végtelenül igazinak tűnik. Gera Márton Frantz. Francia-német dráma, 113 perc, 2016. Rendezte: Francois Ozon. Szereplők: Paula Beer, Pierre Niney, Ernst Stötz- ner, Marie Gruber. Pierre Niney és Paula Beer a filmben (Képarchívum)
