Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-18 / 113. szám, csütörtök
KULTÚRA 8 2017. május 18. | www.ujszo.com Heltai Naftalinja a Jókai Színházban Komárom. Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójára készül a Komáromi Jókai Színház: holnap mutatja be Heltai Jenő Naftalín című bohózatát Hargitai Iván rendezésében. Heltai a magyar irodalom különleges személyisége, a könnyedség, az életöröm alkotója. Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személyisége miatt még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és a komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szoronA felszarvazott férj szerepében: Rancsó Dezső m.v. (Kiss Gábor Gibbó felvétele) gás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc kortársaként lett színpadi szerző, abban a korban, amikor a magyar dráma „exportcikknek” számított az európai színpadokon. Naftalín című bohózata, melyet 1908-ban írt, A néma levente mellett talán az egyik legnépszerűbb színpadi műve. A történet látszatra egyszerű: Terka, az unatkozó szépasszony szerdánként megcsalja férjét az ifjú Laboda Péterrel. Nincs ez másképp azon a szerdán sem, amikor Párizsba indul a férjével. Csakhogy a férj idő előtti érkezése felborítja a találka ritmusát. Laboda Péter így kerül a szekrénybe, s ahelyett, hogy kiengedné valaki, újabb lakók és csalók érkeznek. Például a kedves Papa, Csapiáros doktor úr, aki Patkány Etus délutáni színésznővel kíván randevúzni lánya lakásában. „Heltai bohózata nagyon pontosan van felépítve, leképezi, hogy az öncsalás milyen abszurdumig tud jutni” - vallja az előadás rendezője, Hargitai Iván. A Naftalín két főszerepében Rancsó Dezsőt m. v. és Holocsy Katalint láthatják a nézők. További szereplők: Tóth Károly, Skronka Tibor, Holocsy Krisztina, Bandor Éva, Cs. Tóth Erzsébet, Majorfalvi Bálint, Drága Diána m. v„ Elek Lúcia m. v„ Szabó Viktor, Bemáth Tamás. PENGE Fényre sötétedő Ha levelezés lehet izgalmas, Ország Lilié mindenképpen az. A festőt újra és újra felfedezi a szakma és a közönség - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Magyar Nemzeti Galériában a munkáiból tavaly decemberben megrendezett, a napokban zárult kiállítás. AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA Ha már a képei megismertetése új lendületet adhat a korábban Pilinszky János által is életben tartott Ország Lili-kultusznak, miért feledkeznénk meg a több száz oldalt kitevő levelekről? Élete, bármennyire nem fedi ez a valóságot, a levelezésből ítélve cseppet sem látszik tragikusnak. Ami annál jobban szembetűnik, Ország érdeklődése nem ismert határt, és ugyan több visszaemlékezés a befelé fordulását, visszahúzódását emeli ki, a levelekből egy mozgékony, viccre bármikor kapható, ironikus, a világra nyitott ember alakja rajzolódik ki. Ha valaki látott már Ország Liliképet, nem felejti el egykönnyen. Sötét temetők, arc nélküli me- mentók, az áldozatok helyetti megszólalás kötelességnek érzett gesztusai - a felejtés és az emlékezés között egyensúlyozva. Nagyfokú érzékenység és figyelem. A festőre hatást gyakoroltak a prágai temetők, a Bulgáriában megnézett ikonok, Pompeji maradványai. A töredékek. Kafkai hangulatot idéző képein falak és labirintusok tűnnek fel. Az Ország-képek a 20. század tragikus fordulatainak és történelmi traumáinak a modem ikonjai, anélkül, hogy egy nevén nevezhető szent is tartozna hozzájuk. A Magyar Nemzeti Galéria által gondozott kiadvány kikerekíti, teljessé teszi az életművet - bár ennyi (közel négyszáz) levél felvétele a gyűjteménybe nem igazán szerencsés, ha a cél Ország Lili alkotói módszerének, az őt ért hatásoknak, szorosabb emberi kapcsolatainak a bemutatása volt. Ilyen szempontból a rövidebb, lényegi információt alig tartalmazó, képeslapméretű, körülbelül a nyaralás élményeiről hírt adó üzenetek igazán elhagyhatóak lehettek volna. A köteteim és a hozzá választott fotó viszont telitalálat. Se nem túlzó, se nem hivalkodó, pont jó, Ország Lilihez illő. „...a világból a fényeket...” - Ország Lili levelezése. A Magyar Nemzeti Galéria kiadása, 2017. Értékelés: 8/10 Öve (Rolf Lassgard) magányosan, a lakópark mogorva őreként (Fotók: asfk) Öve filmregénye Fredrik Backman bestsellerének moziváltozata érzelmi hullámvasút TALLÓSIBÉLA ; mmmm mm—mMmsrnrnts--*. ——— Öve (Filip Berg) fiatalon, amikor a nagy szerelem még váratott magára Ovo 59 éves, mogorva férfi. Képtelen alkalmazkodni. Ha valaki nem tartja tiszteletben, hogy ő a világ közepe, tragédiaként éli meg és támad. Ha életének folyását kizökkentik a megszokott medréből, nem keresi a visszautat. Nem próbál meg igazodni a változáshoz, dacból el akarja dobni az életét. De miért? És miért ilyen Öve? Erről szól Fredrik Backman sikerregénye és a belőle készült, magával ragadó film. Ebben az erősen drámai élű moziban intelligens humor és keserű irónia oldja a mogorva, komor alaphangulatot, amely az abszolút főszereplő Öve (Rolf Lassgard) lényéből fakadóan hatja át a sztorit. A legtöbb humoros, komikus helyzet forrása a férfi sikertelen öngyilkossági kísérleteinek hosszú láncolata. Öve aggályoskodó, akaratos, maga körül se gyereket, se felnőttet, se macskát nem tűrő, a vasalt inges, nyakkendős hivatalnokok és a bürokrácia ellen erélyesen fellépő megkeseredett öregúr. Miután a munkahelyén közlik vele, hogy nem tartanak rá igényt, precízen kidolgozott koncepció és koreográfia szerint el akarja dobni az életét. A férfi ezt az elkeseredett cselekedetét is beleilleszti abba a rideg, precíz szabályrendszerbe, amely szerint az életét élte azóta, hogy a nagy szerelem rátalált, ám a kapcsolat nem álomszerűén alakult. Az öngyilkossági kísérletek láncolatából folyamatosan feltárul Öve magatartásának, elutasító viselkedésének háttere. Minden egyes próbálkozásnál (az első után már biztosra vesszük, hogy a következő ugyancsak sikertelen lesz) flashbackkel tárulnak fel Öve ifjúságának leglényegesebb fordulatai - ezekből ismerjük meg Öve karakterének fejlődését. Bár e mozi stílusában - mind képi világában, mind a kapcsolatok ábrázolásában - erősen jelen vannak a rideg, hűvösen kimért északi, svéd jegyek, Hannes Holm rendezésének igazából nincsenek sajátos filmművészeti eszközei. A bestseller alapján FILMKOCKA Az ember, akit Ovénak hívnak ■ Eredeti cím: En man som heter Öve ■ Szlovák cím: Muž menom Öve ■ Svéd fekete komédia, 2015,116 perc ■ Rendező: Hannes Holm ■ író: Fredrik Backman ■ Forgatókönyvíró: Hannes Holm ■ Operatőr: Göran Hallberg ■ Zene: Gaute Storaas ■ Szereplők: Rolf Lassgard, Filip Berg, Zozan Akgün, Tobias Almborg, Anna-Lena Bergelin A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Holm abszolút elbeszélő-felidéző mozit rendezett. Képi világának jellegét valójában a környezeti elemek adják - a kertvárosi zárt lakópark, a temető, a régi pályaudvar Öve ifjúkorából, a korabeli vasúti szerelvényekkel. A regény érzelmi hullámvasúiként működő sztoriját másolja át a rendezés eseményekben dús és karakterekben változatos mozgóképes elbeszéléssé, amelyben lubickolnak a színészek. Rolf Lassgard emlékezetesen remek alakítást nyújt. A néző pedig önfeledten tudja élvezni a sok-sok eredeti ötletet, a kiélezett helyzetet, a jól elsülő poénokat, a sarkított karaktereket, miközben hol hahotázik, hol szipog. A téma nagyon komoly és fontos - az elfogadás. Az idegenek (az európai, illetve a svéd életvitelhez teljességgel alkalmazkodó perzsa asszony és gyerekei), a mozgássérültek, a melegek, a munkakörükből méltatlanul eltávolítottak, a rokkantak elfogadása. Az elfogadás tudomásul vételét hatványozottan erősíti a mindenkit elutasító, maga körül falakat húzó mogorva öregember pozitívvá váló példája. Olykor ugyan patetikus, máskor giccsbe hajló megoldásokkal zsarolja ki a film az érzelmeinket. Mentségére, jó ügy érdekében teszi: hogy meggyőzzön, mindig van lehetőség változásra. Ezért is történik meg a melengető nagy összeborulás: közös erővel a sorsokról emberség nélkül döntő nyakkendős hivatalnok felett is győzni tudnak, a macskának is nyugta lesz, a szomszéd gyerekeket pedig szívére öleli Öve. Persze már az elején sejtjük, hogy így alakul, kikerekedik a léggömb, mert ez egy mély negatívból kinövő, őszintén elbeszélt pozitív történet.
