Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-17 / 112. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. május 17. SPORT 121 A komáromi I. ligás röpis siker becsületes munka eredménye Habán Máté (5-össel) a komáromiak egyik erőssége JÓBA MIHÁLY A komáromi extraligás férfi- röplabdacsapat a 7. helyen vágzett a bajnokságban. Az ál­vonalbeli gárda teljesítménye elmaradt a várakozástól, az I. ligás B csapat bronzérme viszont kellemes meglepetés. Az I. ligás VK Spartak UJS Ko­márno B együttesének egész évi tel­jesítményét figyelemreméltó siker koronázta. Ferencz Dávid játékos­edző védencei a bajnokság legna­gyobb meglepetéseként bronzérmet szereztek, s csak egyetlen győzelem kellett volna az ezüsthöz, ami még az utolsó meccsen is lehetséges volt a pozsonyi VKP ellen. A komáromi röplabdacsapatok örömeiről, gond­jairól Ferencz Dáviddal beszélget­tünk. Első I. ligás rajtjuk alkalmával rögtön a harmadik helyen végez­tek. Mi volt az eredeti cél? Mi azért szálltunk harcba mint ha­zai nevelésű játékosok, mert játszani és bizonyítani akartunk. Ez sikerült, bronzérmet szereztünk. Több mint tízéves munkánk és igyekezetünk van ebben. Az első hatban akartunk végezni, és harmadikok lettünk. Csak az utolsó meccsen dőlt el, hogy az ezüst a pozsonyiaké lett. Várakozáson felül szerepeltek. Mi motiválta önöket, hogy ilyen repülőrajtot vettek? Mi együtt nőttünk fel, gyarapod­tunk a röplabdajátékban, annak szépségeiben, és együtt örültünk eredményeinknek már az alsóbb szinteken is, aminek legjobb folyta­tása ez a nagyon sikeres szereplé­sünk a második vonalban. Ennek a csapatnak van tartása, mindenben számíthatunk egymásra, és nemcsak a röpis hálónál. Mikor érezték, hogy van keres­nivalójuk a 12 csapatos erős me­zőnyben? A bajnokság hevében jöttünk rá, és győződtünk meg róla, hogy többre vagyunk képesek, mint véltük. Győztünk olyankor is, amikor azt gondoltuk, hogy sokkal esélyeseb­bel játszunk. Ez nagyon inspirált, és növelte önbizalmunkat. Az utolsó két fordulóban legyőztük az arany­érmes zólyomiakat és az ezüstérmes pozsonyi VKP-t is. A mérlegük magáért beszél: 44 meccsből 33 győzelem, 11 vereség. Hogyan hatott a csapatra a siker? Nagyon motivált mindnyájunkat, de józanul fogtuk fel, s megőriztük hidegvérünket a heves röplabdacsa­tákban is, mert tudtuk, milyen kis dolgokon múlnak a nagyok. Egy könnyű labda elrontása, egy téves bí­rói ítélet a csapat győzelmébe kerül­het. Gondolkodtak már a jövőről? Csak annyit mondhatok, hogy mi játszani akarunk a jövőben is, s ha egyetlen mód van rá, akkor győzni is. Első évadunk nagyon ösztönöz, hogy folytassuk. Az élvonalbeli ambíciók is meg­villantak már a fejekben? Természetesen igen, de ahhoz még többet és még intenzívebben kell dolgoznunk, amit eddig a tanulmá­nyi és egyéb kötelességeink végett nem volt lehetséges teljesíteni. De a vágy él a fejekben. A csapat egyik erőssége Habán Máté volt, aki korábban a serdülők korosztályában a nyitrai csapat szí­neiben szerzett országos bajnoki cí­met. A fiatal röplabdázó szerint az összetartozás érzése csodákra képes. Rögtön az első idényben bronz­érmesek lettek. Mi a titka ennek a sikernek? Az idény során rendkívül jó volt az összhang a csapatban. Mi nem csak játékosok vagyunk, akik az edzése­ken és a meccseken találkozunk. Szabadidőnkben is tartjuk a kapcso­latot, segítjük egymást, összejárunk a röplabdán kívül is. A másik jelentős tényező, hogy minden posztra meg­felelő játékosunk van, akik ha a leg- jobbjukat nyújtják, bármelyik csa­patot le tudjuk győzni az I. ligában. Mennyit fejlődött a csapat az erős mezőnyben? Az egész évad során fokozatosan javult a csapat teljesítménye, ezt mindnyájan éreztük. Az idény első felében felmértük és feltérképeztük az ellenfeleket. De ebben a fázisban voltak bizonytalan meccseink is, amelyeken kikaptunk, s amelyeket ha komolyabban veszünk, az ezüst is meglehetett volna, hiszen a má­sodik hely sorsa csak az utolsó meccsen dőlt el Komáromban. Pél­dául Nyitrán mindkét meccsen ve­zettünk 2:0-ra, illetve 2:l-re, s ha ezeket megnyerjük, már elérhető lett volna a 2. hely. Hasonló helyzet volt a Trencsénnel is. A szezon második felében aztán sorozatban nyertük a meccseket, s teljesítményünkkel gyakran magunkat is megleptük. Ön univerzális játékos, ezáltal több poszton is játszott. Feltalálta magát a változó szerepkörben? A győzelem érdekében minden le­hetségest el kell követni a pályán. Szinte az egész évadban szélső tá­madóként szerepeltem. Ez az egyik legigényesebb poszt, mert részt kell venni mind a támadásban, mind a vé­dekezésben. Úgy érzem, helyt tud­tam állni. Voltak emlékezetes össze­csapások, amikor igazán jól éreztem magam a pályán, különösen akkor, ha mindenki a legjobbját nyújtotta. A kollektív sportokban sokat jelent a csapatszellem. A jó csapatmunka a siker egyik alapfeltétele. Az összetartozás érzé­se erőt ad, önbizalmat generál a já­tékosokban. Néha teljesen átszelle­mülve játszottunk, magával ragadott bennünket a játék, nem létezett el­veszett labda, mindent beleadtunk. Ez nyomot hagy a lélekben, s vá­gyunk megismételni. Ilyen meccsen egy hibácskát vagy akár nagyobb rontást is másképp visel el a csapat. Motiváció tehát van. Lesz foly­tatás? Furcsa lenne, ha nem lenne. Első rajtunk úgy indult, hogy a hazai nevelésű generációnak játéklehető­séget, sportélményt biztosítson. Az­tán komoly versengés lett belőle a 44 meccsen a szezonban, ami megsok­szorozta vonzalmunkat a játékhoz, amelyben felnőttünk, amelyet sze­retünk, s amely örömöt okozott nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik több mint tíz évig nagy áldoza­tok árán foglalkoztak és dolgoztak velünk. Sőt még másoknak is, akik csak az I. ligában szereztek tudo­mást arról, hogy vagyunk. Ligue 1: Cavani a legjobb Cíger: szabotáltak minket Svédország ellen is vereség­gel (4:2), de viszonylag elfo­gadható játékkal zárta a jég­korong-világbajnokságot a szlovák válogatott, amely összeségében a 14. helyen végzett a kölni-párizsi tornán. A szlovák hokisok még sosem zártak ennyire hátul a 16 tagú elit ka­tegóriában, az eddigi negatív re­kordjuk a 13. hely volt 2008-ból, Kanadából. A mostani, 14. pozíción már a tegnapi, svédek elleni meccs sem változtathatott. A szlovákok bentmaradása már egy nappal ko­rábban biztossá vált, amikor a dánok legyőzték az olaszokat, s a nyo­masztó teher nélkül jégre lépő Hudáéekék ezúttal nem szaladtak bele egy újabb zakóba. Igaz, a své­dek végig vezettek, és csak annyi energiát adtak ki magukból, amennyi egy-két gólos különbséghez kellett. Zdeno Cíger, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya dicsérte csapa­tát a 4:2-es vereség után. „A fiúk na­gyon jól, energikusan kezdtek, meg akarták mutatni, hogy nem olyan rosszak, mint az eredmények mutat­ják. Nagyon örülök, hogy mindent beleadtak - mondta Cíger, röviden a tornán nyújtott teljesítményüket is összefoglalva. - Nagyon fontos a mentális tényező. Most a fiúk fel­szabadultan játszottak, de a fontos meccseken nagy rajtuk a nyomás, amit csak tapasztalatszerzéssel lehet enyhíteni. Javítani kell a befejezé­seken, az egyéni megoldásokon, de ezt már fiatal korban el kell kezdeni, nem lehet a vb előtt tanulgatni.” Maguk a játékosok egyértelmű csalódásként élték meg a vb- szereplést. „Kudarc volt a vb” - je­lentette ki a csapatkapitány Vladimír Dravecký, Július Hudáček pedig hozzátette, ideje rendet tenni a szlo­vák hokiban. Martin Kohút, a szlovák szövet­ség elnöke már be is jelentette, hogy a végrehajtó bizottság ülésén bizto­san nem fogja javasolni Cíger és a válogatott menedzsere, Róbert Švehla szerződésének meghosszab­bítását. Cíger szerint az új vezetés szabotálta a munkáját, ezért már a vb előtt felmerült benne, hogy távozik a posztjáról. „Nagyon sok dolog rossz volt, az elmúlt két év katasztrófa. Nem lepődtem meg azon, ahogy a fiúk játszottak, mert már a torna előtt hitehagyott csapat volt - mondta Cíger. - Az egyik évben bojkott van, a másikban szabotázs. Az ember, ha tudja, hogy már nem marad a poszt­ján, hogy dolgozzon? Csak kritikát hall, mindenki a hibáit keresi. Meg­változtatunk egy csomó dolgot, de a vb előtt nem spórolhatunk a hoki­botokon, korcsolyákon vagy a táp­lálékkiegészítőkön, ez gáncsosko- dás. És ehhez jön még sok játékos, aki lemondja a szereplést, cserben hagyva a többieket.” Ma szünnap van a vb-n. (SITA, TASR) Párizs. Edinson Cavanit, a Paris Saint-Germain támadóját válasz­tották a játékostársak az idény leg­jobbjának a francia labdarúgó­bajnokságban. Az uruguayi fut­ballista a* szavazáson a portugál Bemardo Silvát (Monaco), Ale­xandre Lacazette-et (Lyon) és sa­ját olasz csapattársát, Marco Ver- rattit előzte meg. A bajnoki cím küszöbén álló Monaco trénere, a portugál Leo­nardo Jardim lett a legjobb edző, Kylian Mbappé a legnagyobb re­ménység, a horvát Danijel Subasic pedig a legjobb kapusnak járó díjat kapta. A legjobb külföldön játszó francia futballistának az angol baj­nok Chelsea középpályását, N'Go- lo Kantét választották meg. (MTI) A látszat csal, a szlovákok a svédeket sem tudták térdre kényszeríteni (TASR-felvétel) 1> Regionális tudósítókat keresünk! Petit Press Mátyusföldi (Galántai és Szenei járás), valamint gömöri-nógrádi (Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Nagyrőcei, Rozsnyói járás) tudósítót keresünk az Új Szó szerkesztőségébe! Feladatok: Y Tudósítások, hírek írása, interjúk, riportok készítése az Új Szó nyomtatott és online kiadása számára a tudósító körzetében Elvárások: Y Legalább középiskolai végzettség Y A magyar és a szlovák nyelv kitűnő ismerete szóban és írásban, jó íráskészség Y Kiváló terepismeret v Jó kommunikációs készség, precizitás, kreativitás, közéleti tájékozottság, önállóság Y B típusú jogosítvány Előny: Y Újságírói, szerkesztői tapasztalat Amit kínálunk: Y Aktív hozzájárulás az ország egyetlen magyar napilapjának arculatához Y Notebook, mobiltelefon Y Változatos, dinamikus munka A pályázati kérelmeket rövid szakmai önéletrajzzal, motivációs levéllel és két rövid mintacikkel (hír, tudósítás) kiegészítve 2017. május 25-ig a helga.thurova@ujszo.com címre küldjék. Csak a kiválasztott jelentkezőknek válaszolunk.

Next

/
Thumbnails
Contents