Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-11 / 107. szám, csütörtök

6 I Szánalmasok FINTA MÁRK ami ma Szlovákiában politizálás címszó alatt zajlik, az nem színház, nem is cirkusz. De még csak nem is gladiátorharc, ahogy egyes politi­kusok néha ábrándosán, saját, képzelt hősiessé­güktől elbódulva gondolják. Annál sokkal rosszabb, mi több, szánalmasabb. Az előző évtized végén, az első Fico-kormány idején olyan verbális gengszterek ültek a parlamentben és a kormányban, mint Vladimír Mečiar, Ján S lota vagy épp az azóta alternatív ikonná váló Štefan Ha- rabin. Ok pedig mindent megtettek azért, hogy szórakoztassák a jóné­pet különböző ordenáré megnyilvánulásaikkal. De róluk tudtuk, ki­csodák: egy letűnt, mocskos korszak utolsó dinoszauruszai, akik le­cserélésére hatalmas társadalmi igény van. Tudtuk, mit várhatunk tő­lük: szennyet, mocskot, hazugságokat. A választópolgárok, mint ké­sőbb bebizonyosodott, a helyén tudták őket kezelni. Most viszont egész más dimenzióban zajlik az új hullám harca. El­sősorban Andrej Dankóé és Igor Matovičé. Ők nem a múlt, hanem (borzasztó ezt leírni is) a jelen és ajövő emberei. Danko nem olyan ré­gen még kormányfői álmokat dédelgetett, Matovič pedig a mindenkori ellenzéki mumus, a koalíció ellen folytatott korrupcióellenes harc gáncstalan lovagjának páncélját kívánja magára ölteni. De ha jobban megnézzük, az egymás ellen folytatott harcukat nem más vezérli, mint az egymás ellen érzett színtiszta gyűlölet. Nem az ország, a választó- polgárok érdekében esnek egymás torkának, nem tények és érvek mentén, de még csak nem is politikai ideológiák mentén. Kizárólag személyes gyűlöletből. Mindez meglehetősen furcsa fénybe helyezi Matovič hétfői sajtótá­jékoztatóját, de az erre érkezett reakciókat is. Matovič állításai rendkí­vül súlyosak, még ahhoz az elképesztő, sokszor a törvény határait is át­lépő nyomásgyakorláshoz képest is, amit az államhatalomtól el kellett szenvednie az elmúlt egy-két évben. Robert Fico vagy épp Andrej Danko nem fogta vissza magát, ha Matoviéot kellett támadni - itt a tel­jesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Matovič legalább ugyanilyen kemény volt velük, csak ő nem hatalmi pozícióból. Ám az, hogy az Egyszerű Ember szerint itt már az életét fenyegetik, sokkal brutálisabb, mint az adótitokkal való visszaélés, vagy az, hogy megszellőztették, miért is nem volt katona. Pláne olyan kontextusban ijesztő ez, hogy tudjuk, ebben az országban már volt példa elnöki csemete elrablására, politikai ügyek koronatanújának kivégzésére, hirtelen lángra kapó au­tókra és került már rejtélyes módon vonat elé parlamenti exképviselő is. Egy normális országban ilyen dolgok nem történnek. Ám egy nor­mális országban az sem történhet meg, hogy egy képviselő, legyen szó bárkiről, bizonyítékok nélkül vádolhatja meg politikai ellenfelét azzal, hogy kapcsolatain keresztül meg akarja félemlíteni - ehhez Matovičnak, akármennyire is kétségbeesett (más értelmezésben ha­tásvadász), nem volt joga. Egy normális országban ugyanakkor az sem történhet meg, hogy az államhatalom ahelyett, hogy automatikusan segítséget és védelmet biztosítana egy képviselőnek, inkább úgy kom­mentálja az egészet, hogy nem „mentálhigiénés klinika”. Az egész történet tehát az egyik részről normális, tisztességes reak­ciók híján, a másik részről bizonyítékok híján egyelőre megmarad a választókért folytatott mocskos és személyeskedő harc újabb fejeze­tének, melyben egymást idiótázzák, tolvajozzák, gyilkosozzák a poli­tikusok. Mindeközben pedig tágra nyílt szemmel csodálkoznak, hogy a választók szemében időközben elveszett a maradék hitelük is, és erő­södnek a szélsőségesek, akik szemrebbenés nélkül lámpavasra akasz­tanák őket, ha lenne rá lehetőségük. Mert lehet, hogy ma még csak a közbeszéd tart ilyen szinten. De ki tudja, mit hoz a holnap. FIGYELŐ Kósa: Orbán olyan, mint egy király Kosa Lajos, a Fidesz frakcióve­zetője szerint ha Orbán Viktor beperelné a Jobbikot, az olyan lenne, mintha a király pereskedne —bárkivel. Kósa Lajos Törökszentmiklóson tartott nemzeti konzultációs fó­rumot, ahol az Index beszámolója szerint egy kérdésre elmondta, bár Habony Árpád beperli a Job­bikot a korrupcióellenes plakátok miatt a fényképének felhaszná­lásáért, Orbán Viktor nem. „A miniszterelnök elhatározta, hogy nem perel senkit. Mert az olyan lenne, mintha a király pe­reskedne bárkivel” - mondta Kósa, hozzátéve, hogy Orbán azért ezt „felírta egy kis cetlire”, hogy van még egy elintézni való dolog. (index.hu) Litván kerítés is épül - az oroszok ellen A határ jobb védelme érdekében Vilnius kerítést épít a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő, Oroszországhoz tartozó Kalinyin- grádi terület határára. A kerítés 44,6 kilométer hosszan húzódik majd az EU külső határán, korszerű megfigyelőrendszerrel is ellátják. Az 1,4 millió euróból épülő kerítés az év vége előtt állni fog. A határ többi részén a Nyeman folyó vá­lasztja el egymástól a két országot. A kerítés tervezett nyomvonalán jelenleg 13 méter széles biztonsági határsáv található. Korábban már egymástól függetlenül mindhárom balti ország bejelentette, hogy ke­rítéssel óhajtják biztonságosabbá tenni az orosz határt. Lettország és Litvánia Fehéroroszország hatá­rára is kerítést tervez építeni. (MTI) VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. május 11.1 www.ujszo.com Pezsgőbontás - folytatás következik Sok múlik majd az új kisebbségi intézmény függetlenségén A Kisebbségi Alap létre­hozása jó hír, akárhon­nan is nézzük. A történet azonban itt nem ér véget. Az, hogy létrejön egy állami in­tézmény, melynek feladata kizáró­lag a Szlovákiában élő kisebbségek kultúrájának fejlesztése, szimboli­kusjelentőségű dolog. Azt jelzi, hogy az állam értéknek tartja az itt élő, más nemzetiségű közösségeket, s támogatni kívánja őket. (Ez még akkor is igaz, ha tudjuk: a döntés nem a kormánypártok őszinte meg­győződéséből, hanem politikai al­kuk eredményeként jött létre.) Egyértelműen pozitív fejlemény az is, hogy az alap létrehozásával közelebb kerültünk a kisebbségi tá­mogatások átláthatóbb elosztásá­hoz. Az eddigi rendszer sógor- komaságon alapuló praktikái azok számára is ismertek, akik nem tar­toznak a támogatásokra pályázók szűk körébe. Közelebb kerültünk az átláthatóbb elosztáshoz - el még nem értük, mert az intézményi keret bár nagyon fontos feltétele, de nem záloga az igazságos és transzparens pénzosztásnak. Nagyon sok múlik azon, hogy az új intézmény vezetői mennyire veszik majd komolyan a függetlenséget, illetve mennyire lesznek képesek felülemelkedni a meglévő kulturális-politikai- személyi törésvonalakon. Ezt majd a hivatal működésének beindulása után fogjuk látni, esetleg a vezető személye adhat némi kapaszkodót. Azt azonban már most látjuk, hogy a törvénybe foglalt 8 millió, s ebből a magyar kisebbségnek szánt 4 millió euró siralmasan kicsi összeg, jóllehet csaknem duplája az eddigi keretnek. Kormányzati pozí­cióját aHídjobban is értékesíthette volna, kivált, hogy pont olyan idő­szakban alakul meg az alap, amikor kiderült: az államkasszába több pénz folyt be a tervezettnél, s a kor­mánypártok éppen egymást túlhar­sogva ötleteinek a váratlan pénz el­osztásáról. Ráadásul a tervezetbe valorizációs mechanizmus sem ke­rült, magyarán akkor is ennyi pénz jut a kisebbségi kultúrára, ha az or­szág GDP-je akár tízszeresére emelkedik. Még ennek ellenére is érvényes azonban, hogy a Kisebbségi Alap létrejötte jó hír. A kisebbségek kul­turális autonómiájának első, nagyon fontos eleme. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk, hogyan tudunk bánni vele. Magyarlakta vidékeken magyar kórházi nővér kell Romániában Nem sérti a román alkotmányt az a törvénymódosítás, amely a kisebbségek anyanyelvát ismerő személyzet alkalma­zására kötelezi a kórházakat és szociális intézményeket ott, ahol jelentős számú kisebbségi közösség él. A bukaresti alkotmánybíróság döntéséről az RMDSZ számolt be. A tervezet azokon a településeken kö­veteli meg a kisebbség nyelvét be­szélő dolgozók alkalmazását, ahol legalább ötezer lakos egy kisebb­séghez tartozik, vagy aránya eléri a lakosság húsz százalékát. A jogszabály ügyében a román jobbközép ellenzéki pártok kprtek normakontrollt, bár előzőleg maguk is megszavazták az RMDSZ módo­sítását. Az óvásban arra hivatkoztak, hogy a jogszabály szerintük nem biztosította volna a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban. A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 124 képviselőjének másik kifogása az volt, hogy a törvénymó­dosítás többletköltségeket ró az ön- kormányzatokra, de nem gondosko­dik a finanszírozási forrásokról. Kelemen Hunor, az RMDSZ el­nöke szerint az ellenzéki pártok pál- fordulása versenyfutás volt a ki- sebbségellenességben, s azt bizo­nyította, hogy a nyitottság, a kisebb­ségek iránti tisztelet - amelyet kép­viselőik gyakorta emlegetnek szóla­mok szintjén - máig nem érvényesül törekvéseikben. „Az eset jó alkalom volt arra, hogy ismét bebizonyítsa a magyar embe­reknek, hogy a közösségünket érintő kérdésekben csakis magunkra szá­míthatunk! Az RMDSZ-nek pedig csak egyetlenegy szövetségese le­het: az erdélyi magyarság” - mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ nem tagja a bukaresti szociálliberális PSD-ALDE kor­mánykoalíciónak, de pártjaival par­lamenti együttműködési megálla­podást kötött. A kórházi anyanyelvhasználatról szóló törvénymódosítás hatályba lépéséhez már csak Klaus Iohannis román államfő aláírására van szük­ség. (MTI) Peter Kažimír pénzügyminiszter (Smer) (Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents