Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-09 / 105. szám, kedd
4 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. május 9. | www.ujszo.com Macron - minek örüljünk? GÁLZSOLT I gen, az Európai Unió meg a Nyugat egy kis időre fellélegezhet, de túl sok okunk az önfeledt ünneplésre nincs. Vagy másképpen: elég rossz a helyzet, ha már annak is örülni kell, hogy nem a szélsőjobb nyerte a francia elnökválasztást... Tény, hogy az Európai Unió, az eurozóna, a nyugati liberális demokráciák megmenekültek az összeomlástól. A brexit és Trump által indított sorozat megtört, először Ausztriában, aztán Hollandiában és most Franciaországban is. A Nyugat egy lélegzetvételnyi kis időhöz jutott. De ha kicsit szélesebb összefüggésekben mérlegelünk, akkor túl sok optimizmusra nincs ok. Kezdjük azzal, hogy az elnökválasztások első fordulójában nem sokon (4,5 százaléknyi szavazaton) múlott, hogy ne a szélsőjobb (Le Pen) és a szélsőbal (Mélenchon) jelöltje jusson a második fordulóba és mérkőzzön meg a francia köztársaság elnökének posztjáért! Ez felért volna egy katasztrófával. Folytathatjuk azzal, hogy a 2002-es elnökválasztáson a Nemzeti Front alapítójának, Jean-Marie Le Pennek a bejutása a második fordulóba még bombameglepetés és sokk volt, amely felrázta a közvéleményt és a franciák túlnyomó többsége (82,2 %) Jacques Chiracra voksolt. Ellenben most Le Pen lánya, Marine biztos befutó volt és a második fordulóban (34 százalékkal) megduplázta apja 15 évvel ezelőtti eredményét. A szélsőbal és a konzervatív jobb egy jó része is átszavazott Le Penre, a Nemzeti Front köré vont cordon sanitaire egyre kevésbé működik. Bár Macron 66 százalékos eredménye még így is imponálónak tűnik, némi szépséghiba, hogy minden idők legtöbb, 4 milliónyi (11,5%) érvénytelen szavazatot adtak le a második körben. Röviden, a Nemzeti Front, vagy általában valamilyen szélsőséges jelölt esetleges győzelme egyre kevesebbeknek vörös posztó francia földön. Ha az újdonsült, az ötödik köztársaság történetének legfiatalabb elnökévé választott Macron is csalódást okoz, akkor a szélsőségek még inkább teret nyerhetnek. Márpedig jelenleg ez a valószínűbb forgatókönyv. Franciaország csaknem két évtizede stagnál, alacsony növekedéssel, állandóan magas (8-12%-os) munkanélküliséggel, túlzott költségvetési hiányokkal és dagadó államadóssággal. 20 éve még az egy főre jutó nemzeti termék tekintetében egy szinten volt Németországgal, ma már 20%-os a lemaradása. Röviden, átfogó gazdasági reformokra lenne szükség, olyanokra, amiket a hagyományos jobboldal jelöltje Francois Fiiion és részben az új centrista tömörülést (En Marche!) alapító Emmanuel Macron ajánlott az első forduló előtt. Kaptak is ketten együtt 44 százalékot. Vagyis a francia választók többsége a szükséges gazdasági reformok ellen szavazott... Az elmúlt két évtizedben az átfogó reformokat akkor sem sikerült átültetni a gyakorlatba, ha megvolt hozzá az azonos táborból való köztársasági elnök és a biztos parlamenti többség (Chirac, Sarkozy, Hollandé idején). Most meg fölöttébb kérdéses, hogy a júniusban tartandó (ugyancsak kétfordulós) nemzetgyűlési választásokon összejön-e valamilyen parlamenti többsége Macronnak. Az új pártja erre aligha lesz képes, talán egy koalíciót sikerül alakítani, de még akkor is ott vannak a szakszervezetek meg az utca, amelyek oly sok reformot buktattak már meg és lehetetlenítették el az azt kezdeményező politikust. Erős a déjá vu, öt éve a most leköszönő Hollandé elnökségét is óriási várakozások kísérték, hogy aztán annyira népszerűtlenné váljon, hogy el sem indult a mostani választásokon... És ami az unió meg az euró jövőjét illeti, készülhetünk az olasz választásokra, ahol a populistáknak és az eurozóna-tagságot megkérdőjelező erőknek áll a zászló. Ha van nagy európai gazdaság, ahol a franciánál is magasabb az államadósság, és még lesújtóbb volt az elmúlt két évtized stagnálása, akkor az pontosan az olasz. Szóval Macron győzelme tényleg csak lélegzetvételnyi megkönnyebbülést jelent, nem pedig azt, hogy a dolgok most már biztosan jóra fordulnak. Nem túl biztató, de a katasztrófánál mégiscsak jobb. Egyfordulós cinizmus A kétfordulós választás intézményének megvan a maga logikája TOKÁR GÉZA N em volt váratlan: a hétvégi francia elnökválasztás Emmanuel Macron győzelmét hozta. A fiatal politikus Marine Le Pen ellenében mobilizálni tudta azokat a választókat, akik elutasítják a szélsőségeket, legyenek jobboldaliak vagy baloldaliak. Ugyanez a forgatókönyv nem lesz adott Szlovákiában a megyei választásokon, mivel nem két-, hanem egyfordulós rendszerben születik döntés a megyefőnökök személyéről. Ráadásul Marian Kot- leba stabilan tartja a pozícióit tor- zsalkodó ellenfeleivel szemben és a tanácstalanság legalább annyira segíti, mint az általános politikai környezet. A kétfordulós választás intézményének megvan a maga logikája: lehet, hogy több időt, energiát és figyelmet igényel a választók részéről, továbbá drágább is, de megteremti az esélyét annak, hogy egy konszenzusosjelölt nyeljen a szélsőségesebbel szemben. Bár Macron akkor is nyert volna, ha Franciaországban májusban egyfordulós elnökválasztást tartanak, a valóságban a négy kiemelt jelölt között nagyon kicsi volt a különbség, egy-egy politikai botrány jelentette a különbséget. Macron az első fordulóban 24 százalékot szerzett Le Pen 21,3 százalékával szemben, de látótávolságon belül végzett Francois Fiiion (20,01 százalék) és Jean-Luc Mélenchon (19,58) is. Második forduló nélkül körülményesebb indokolni, mi hatalmaz fel az ország vezetésére egy olyan jelöltet, akit alig minden negyedik választó tart erre alkalmasnak - nem is beszélve a távolmaradóktól. A Macron-Le Pen csatában a választók komoly részének kompromisszumot kellett kötnie és azt vizsgálni, melyik, tőlük alapjaiban véve távol álló jelöltet és annak vízióját tartják alkalmasabbnak az ország vezetésére. Macron sikerét a választási rendszer nélkül nehezebb lenne hurráoptimistán, a szélsőségek visszaszorulásaként értelmezni is, hiszen Le Pen a valóságban növelni tudta a bázisát, a Nemzeti Front pedig számottevő erő marad a francia politikában. Szlovákiában a megyei választásokon hasonló manőverekre nincs lehetőség, hiszen a (szélsőségek ellen küzdő) kormány cinikus és rövidlátó törvénymódosítása miatt már csak egy fordulóban választjuk a megye- főnököket. Kotleba ugyan négy éve pont annak köszönhette a székét, hogy kapott egy második esélyt Vladimír Maňkával szemben, mostanra azonban erőpozícióba került és vezeti a releváns közvélemény-kutatásokat. Egyelőre az sem látszik, hogy kicsoda az ellenfele, hiszen az ellenzéki és kormánypártok szövetkezés helyett egymással marakodnak. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy Kotleba népszerűsége négy év alatt az előzetes várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem csökken. Hiába a korrupciós botrányok és az önkényes vezetéssel kapcsolatos hírek, a megyei érdemi gazdasági fejlesztések elmaradása, Kotleba továbbra is megtestesíti azt, amit a frusztrált választók komoly része a jelenlegi kormány alternatívájaként szeretne látni. A populizmus nem fárad, bár a felfutása megtorpant és a korlátái is megvannak. Néha viszont még az útját is kikövezik, mint Szlovákiában, a megyei választásokra vonatkozó rendelkezések megváltoztatásával.- Aki bújt, aki nem... öt év múlva jövök! (TASR/AP-felvétel) Nemzetközi sajtó: megkönnyebbült Európa és a világ Nehéz évek, nagy kihívások várnak Franciaország most megválasztott új elnökére, és ezek összefüggésben vannak az Európai Unió jövőjével is - értékelte a nemzetközi sajté nagy része Emmanuel Macron győzelmét. A német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) kommentárjában kiemelte: „a rémálom nem vált valóra: nem költözik az Élysée-palotába egy szélsőjobboldali”, ami „megkíméli a nyugati világot egy újabb politikai földrengéstől a brexit és Trump után”. Hasonlóan fogalmazott a liberális Süddeutsche Zeitung is, hangsúlyozva, hogy Emmanuel Macron győzelme meghozta a „sóvárogva várt megkönnyebbülést Európának”. Macron győzelme megmutatja, Európában vannak határai a Jobboldali populisták és nacionalisták” tevékenységének. Ezeket a határokat ugyan már az osztrák és a holland választók is meghúzták, de a „Franciaországból érkező jelzés” összehasonlíthatatlanul fontosabb, mert egyetlen európai országban sem összpontosul az államfő kezében akkora hatalom, mint Franciaországban. A baloldali Frankfurter Rundschau szerint Franciaországban a „nép többsége” felkelt azok ellen, akik azt állítják, hogy a nevében beszélnek, és „a nép ellenségének bélyegzik a másként gondolkodókat”. A brit Financial Times kommentálja szerint Marine Le Pen vereségét nemcsak Emmanuel Macron támogatói, és nemcsak Franciaország szövetségesei, de világszerte is mindazok hatalmas megkönnyebbüléssel fogadják, akik hisznek abban, hogy a liberális demokrácia képes újrateremteni magát. A londoni gazdasági napilap szerint a franciaországi elnökválasztás éles fényt vetett arra, hogy a franciák milyen eltérően ítélik meg a globális kapitalizmust, Európát és a nemzeti önazonosság kérdését. A választáson azonban a többség a nyitottságra, a toleranciára, az internacionalizmusra voksolt. A The Times című konzervatív brit napilap szerkesztőségi cikke szerint Macron egyesítette ugyan a Le Pen- ellenes szavazókat, messze jár ugyanakkor attól, hogy az egész országot egyesítse. Marine Le Pen választási kudarca olybá tűnhet, hogy a Donald Trump amerikai elnök megtestesítette populizmus túljutott a csúcspontján. Macronnak azonban most meg kell mutatnia a franciáknak, hogy tényleg ő az az alternatíva, akire vártak. Ha ez nem sikerül, Marine Le Pen „vagy egy másik Le Pen” készenlétben áll majd. A Die Presse című osztrák lap vezércikkében úgy vélte, a liberális, Európa-barát jelölt győzelme nem változtat azon a tényen, hogy az első fordulóban a franciák jelentős része olyan jelöltre szavazott, aki ki akaija vezetni az országot az Unióból. A Corriere della Sera olasz lap úgy látja, a „győztes francia modell” nehezen lesz utánozható Olaszországban, mivel Macron nem más, mint sikeres „technokrata kísérlet, amely félretolta a pártokat”, Olaszországban pedig a pártpolitikai rendszer még mindig felbonthatatlan. Az El País című spanyol baloldali napilap szerint Macronnak öt éve van arra, hogy hatástalanítsa a „szélsőséges diskurzust”. A The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti-politikai lap szerint Macron fölényes győzelme ellenére koránt sincs biztonságban az Európa-projekt jövője, hacsak nem sikerül fokozni a biztonságot és megerősíteni a gazdaságot a kontinensen. A belga Le Soir napilap szerint a választás eredményével „új fejezet nyílik”, amely „a reményről és az elveszett bizalom megtalálásáról” szól. A Politico brüsszeli hírportál arról számolt be, hogy az elnökválasztás „referendum volt Európáról és a globalizációról”. Kiemelték, hogy Marine Le Pennek, a Nemzeti Front „nacionalista, protekcionista” jelöltj ének kudarca talán csak „ideiglenes”, a párt ugyanis minden korábbinál jobb eredményeket ért el. (MTI)