Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-06 / 104. szám, szombat
ľl8 SZALON ■ 2017. MÁJUS 6. www.ujszo.com Ha meg akarjuk érteni a szlovákiai rendszerszintű korrupció mechanizmusait és azt, hogyan vált az ország az oligarchák túszává, akkor vissza kell menni a kezdetekig. Megalakulása után a Smer óriási kampányköltségekkel _ futott neki a 2002- es választásoknak. A kulcskérdés: honnan volt ez a sok pénz? Jó lóra kell tenni A túszul ejtett szlovák állam korrupciós gépezete nagyvonalakban felvázolva így működik: először is vannak a parlamenti választások, amelyek a pártoknak nagyon sok pénzbe kerülnek, viszont a kampány finanszírozására rendkívül képmutató módon csak egy korlátozott összeget költhetnek, hivatalosan. A pártok egyik feladata az, hogy legyen egy ilyen nyilvánosan kimutatott kampányköltségvetés, amely nem lépi túl a hivatalos keretet - de ezt úgy sem ellenőrzik hatékonyan, épp ezért képmutató az egész rendszer. A másik feladat, hogy összegyűjtsék a feketepénzeket egy párhuzamos könyveléssel futó titkos pártkasszába, amihez jó, ha van egy megbízható pártpénz- tárnok (ennek szimbóluma lett az SDKÜ egykori pártpénztárosa, Gabriel Palacka). Ebbe a kasszába fizetnek be a rejtett szponzorok, persze nem a pártvezérek két szép szeméért, hanem mert ez nekik egy befektetés. Cserébe kamatostól visszakapják a pénzt, állami pozíciókkal, befolyással, megrendelésekkel és a szabályok nekik megfelelő alakításával. Képviselőket jelölnek, meg embereket az állami intézmények és vállalatok vezető posztjaira, befolyásolják a szabályozó környezetet, és üzletelnek az állammal, amely olcsón ad el nekik, és drágán vesz tőlük. Persze csak ha jó lóra (lovakra) tettek. Nyilván az állami vállalatok „tune- _ lezése”, a közbeszerzések igényekhez szabása stb. nemcsak politikailag kínos, ha kiderül, de sokszor büntetendő is lenne. Erre kétirányú stratégia a válasz: 1. A szponzorok rejtőzködése strómanok, bonyolult céghálók meg adóparadicsomi postaládacégek mögött, a verseny megjátszása a közbeszerzésen (több cég indul, de összejátszanak), illetve a médiák elhallgattatására tett igyekezet. Ez utóbbinál a felvásárlástól az ignoráláson keresztül a pereskedésekig tart a skála, de időnként a megfélemlítés is felfelbukkan. 2. Annak a megakadályozása, hogy az igazságszolgáltatás és az ellenőrző szervezetek, tehát a rendőrség, az adóhatóság, a Fő- " ügyészség és a Speciális Ügyészség, a bíróságok, a Monopolellenes Hivatal vagy a Közbeszerzési Hivatal stb. tegyék a dolgukat. Ezt főleg politikai kontroll révén érik el: az itt dolgozók és beosztottjaik egy piramisszerű fiiggőrülése utáni tények is önmagukért beszélnek. Dőltek a megrendelések a fent felsorolt iratokban szponzoroknak tartott személyek cégeikhez, illetve a hozzájuk köthető vállalatokhoz. Emellett a Smer kormánytagjai, képviselői, valamint az általuk jelölt hivatalnokok és az állami vállalatoknál vezető pozíciókba kerülők között csak úgy hemzsegtek a szponzoroknak tartott egyénekhez közel álló emberek. Volt üzlettársak, iskolatársak, régi jó barátok és ismerősök szinte mindenhol... Akkor most kinek higgyünk? A miniszterelnök máig nem válaszolt a kérdésre: kólázott-e a Vazov utcai lakásban (Fotó: Tomáš Benedikovič) Hogyan ejtette túszul Robert Fico az államot ségi rendszerben a kormányzó hatalomtól függenek, nem lépnek fel ellene, mert féltik az állásukat, illetve ha fellépnek, általában elvesztik azt. A fő nyertesek a hatalomra jutó politikusok és a szponzoraik, akik szabad versenyben és átlátható korrupciómentes közegben nem lettek volna dúsgazdagok, a vesztesek között pedig ott az összes adófizető, meg minden állampolgár, akiknek a befizetett adója korrupciós csatornákon keresztül magánzsebekben landol, illetve nem jutnak olyan minőségű közjavakhoz és szolgáltatásokhoz, amilyenekhez juthatnának, ha a közpénzek egy jó részét nem lopnák el. Mečiar oligarcháiból Fico szponzorai Aki nyitott szemmel járt az országban, és figyelte a médiákban a politikai hirdetéseket a 2002-es választások előtt, annak már akkor feltűnhetett, hogy a Smer hatalmas kampányhadjáratot folytatott. Ez fölöttébb furcsa volt egy új, nemrég alakult párttól, amelynek Robert Fico személyében egyeden parlamentben ülő képviselője volt, így nem volt jogosult állami támogatásra, amely a pártok egyik fő bevételi forrása. Bár a párt később 10,6 millió koronás kampányköltségvetést vallott be, ez már akkor sem hangzott túl hihetően. Rövidesen sorban kezdtek megjelenni a közvetett bizonyítékok arról, hogy a Smer ennél sokkal több pénzt költött, amit főleg a Mečiar-korszakban politikai kapcsolataik révén meggazdagodott nagyvállalkozók, közkedvelt nevükön „oligarchák” adtak össze. Ők afféle részvényesként szálltak be az alakuló Smerbe, amely biztosítékként szolgált, ha a gyengülő Mečiar végleg kiesne a hatalomból. A jelenből visszanézve elmondhatják, aligha hozhattak volna jobb döntést. íme a fokozatosan megjelenő információkból a legfontosabbak 1. 2005 őszén a HZDS akkori parlamenti képviselője, Jaroslav Jaduš azt nyilatkozta, hogy „Vladimír Poór, Ivan Kino, Ján Gabriel, Jozef Brhel vagy Fedor Flašík jelentős befolyással vannak a Smer politikájára. Ott voltak a Smer születésénél, amely mellékes beruházás volt számukra, arra az esetre, ha a HZDS a 2002-es választások után nem jutna be a kormányba.” 2. A 2010-es választások előtt nyilvánosságra jutott egy 2002 áprilisából származó szponzori szerződés másolata, amely a Smer egyik fő támogatójának tartott Ľubomír Blaško és a párt kampányvezére, Fedor Flašík között köttetett (mindkettőjük aláírása szerepelt rajta). A szerződés szerint Blaško 32 millió koronát adományoz a párt kampányára, amiért cserébe joga van három parlamenti képviselőre, valamint - ha a Smer kormányra kerül - egy államtitkári posztra és három jelöltre az energetikai és vasúti állami vállalatok vezetőségében. 3. A fentieket megerősítette a Smer egyik alapító tagja, a Ficó- ban csalódott Bohumil Hanzel is, akinek sokkoló nyilatkozata szerint a bevallott 10,6 millió koronával szemben a párt 2002-es kampánya valójában 284 millióba (!) került. Hanzel nem kevesebbet állított, minthogy saját szemével látta a Smer 5 fő szponzorával kötött szerződést és azt, hogy „Fico akkor azt mondta nekem, hogy legitim kérés a szponzorok részéről igényt tartani az állami fünk- ciókra és megrendelésekre”. 4. Közvetlenül a 2010-es választások előtt nyilvánosságra jutott egy hangfelvétel, amelyen egy Fico hangjához megszólalásig hasonlító hang a következőket mondja: „Remélem, hogy senki nem hallgat. Erre az évre szereztem 35-öt, a következőre úgy 40-et, meg más dolgokat. Saját fejjel szereztem ezeket... Létre kell jönnie egy párhuzamos finanszírozási struktúrának, amelynek rendelkezésre kell állnia a választási kampány meg más dolgok céljaira is.” A Ficóéhoz hasonló hang Valószínű, hogy a hangfelvétel a 2002 előtti választások előtt készült egy értekezleten, ahol Fico párttársai körében eldicsekedett, hogy 75 millió koronát szerzett „saját fejjel” a kampányra. A felvételen továbbá kijelenti: „Az, hogy e körül matatott Fedor [Flašík], nem jelentheti azt, hogy valaki a golyóimnál fogva fog tartani, ez nem történhet meg.” Több forrás is ugyanebbe az irányba mutat, Fico ugyanis később azzal vádolta Fiasíkot, hogy a szponzorpénzek begyűjtésénél saját zsebre is dolgozott, ezért fokozatosan kiszorította a párt vezetéséből. 5. A pozsonyi amerikai nagykövetség WikiLeaks által kiszivárogtatott 2006-os jelentéseiben is az szerepelt, hogy Juraj Široký, Jozef Brhel, Dušan Muňko, Maroš Kondrót ill. Fedor Flašík, Vladimír Poór, Ján Gabriel és Ivan Kiňo tekinthetők a Smer fő támogatóinak. 6. A 2012-es választások előtt az interneten megjelent, valószínűleg titkosszolgálati eredetű „Gorilla” dossziéban nemcsak az szerepelt, hogy a pártvezérek közül egyedül Fico kereste fel személyesen a hírhedt lehallgatott Vazov utcai lakást, de a Smer finanszírozásáról is érdekes adalékok vannak. Az ügyirat szerint egy 2006. január 8-i beszélgetésen Jaroslav Haščák felsorolja a Smer 5 részvényesét: Juraj Široký, Vladimír Póor, Martin Glváč (Fedor Flašík), Jozef Brhel és Ivan Kiňo. Glváč és Brhel (Haščák egyedül őt nem ismeri személyesen). 7. A Fair-play Szövetség 2003-as tanulmányában megpróbálták felmérni a pártok által a kampányra költött kiadásokat, a becslések szerint a nagyobb pártok esetében (a Smert is ideértve) a valós kiadások többnyire többszörösen meghaladták a hivatalosan kimutatottakat. 8. Végül a Smer hatalomra keA Smer és Fico olvasata a következő: a Fico hangjának vélt hang nem az övé, az egész hamisítvány, akárcsak a Blaškóval kötött szerződés is, Hanzel hazudik, a Gorilla a jobboldal botránya, ne rángassák ebbe a Smert, személyi összefonódások nem léteznek, vagy ha igen, semmi közük a szponzoroknak tartott egyének sikerességéhez a Fico-kormányok alatt. Ha bármi összefüggést látunk, az a véletlen műve, meg különben is vigyázat, mert ilyen állításokért perelünk... Az én olvasatom: túl sok itt a vé- leden ahhoz, hogy az egész egy nagy véleden legyen. A napvilágra jutott információk és a tények túlságosan egybevágnak, meg az is valószínűden, hogy négy-öt forrás egymástól függedenül ugyanazokra a szponzorokra mutasson rá. Az is felettébb valószínűtlen, hogy ezek az emberek véledenül jutottak hatalmas állami megrendelésekhez, adókedvezményekhez, mentőövekhez, hogy a volt barátok, ismerősök, üzlettársak véledenül kerültek vezető pozíciókba. Ez már a fent 8 pontban összefoglaltak fényében is hihetedennek tűnik. De ha valaki veszi a fáradtságot, és elolvassa mondjuk Marek Vagovič, az egyik legismertebb szlovák oknyomozó újságíró tavaly megjelent, Saját fejjel című könyvét, ahol 237 oldalon százszor eny- nyi információt talál, azt láthatja, hogy még mindig minden egybevág. .. A reális olvasat ezért inkább az, hogy Robert Fico már a kezdetekkor eladta a lelkét az ördögnek, Fausti alkut kötött Mečiar oligarcháival, akik későbbi állami megrendelésekért, politikai befolyásért és pozíciókért megfinanszírozták az újonnan induló pártját. Nincs visszaút Az immár harmadszori miniszter- elnök Fico azóta sem tudott kilépni ebből az alkuból, bár a szponzorok köre megváltozott - egyesek meghaltak, kiestek a pikszisből, újabbak jöttek a helyükre - a működési elv a régi maradt. Szlovákia a túszul ejtett állam tipikus példája, ahol egy szűk nagyvállalkozói csoport hatalmas befolyással bír az ország működésére és a kormányzó elit jelentős részével összenőve, a politikailag ellenőrzött igazságszolgáltatás által fedezve üzemelteti a rendszerszintű nagykorrupciót. Fico nem léphet ki éhből a rendszerből, mert nélküle az egész ösz- szeomolhat, és annak büntetőjogi következményei lehetnek. Ezért ki kell tartania, akkor is, ha már nem boldogítja a hatalom és nem fűti az ambíció úgy, mintTégen. Minden áron, megroppant egészséggel is, kerül, amibe kerül. Gál Zsolt A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója
