Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-05 / 80. szám, szerda
KULTÚRA 2017. április 5. lwww.ujszo.com 103 költő szerepel az antológiában Budapest. Összesen 103 költő mintegy 400 verse szerepel a Magyar Napló Kiadó által megjelentetett Az év versei 2017 című antológiában, amely a kortárs magyar költészet legnagyobb és legátfogóbb szemléje. Az antológia 2002 óta évente megjelenik. A válogatás alapját mindig az előző évben folyóiratokban megjelent versek adják. A kötet költőként általában 3-4 verset tartalmaz. A kötet szerkesztésekor nagy hangsúlyt kap, hogy arányosan szerepeljenek benne határon túli és magyarországi szerzők, nők és férfiak, fiatalok és idősebbek. Az év versei 2017 élő kötetbemutatója a költészet napi Versmaratonon lesz. Április 11- én az antológiái szerzői közül hatvanötén olvassák fel verseiket a Magyar Rádió Márvány- termében délelőtt 10 óra és este 22 óra között. (MTI) FÜLVIDÉK Dalok a mának a jelenből Adamis Anna és Horváth Attila a magyar zenetörténet két élő dalszövegíró-legendája. Keresztes Ildikónak mindketten írtak egy-egy nagylemezt, előbbi a 2001 -es Nekem más kell, utóbbi a 2011 -es A démon, aki bennem van címűt. Az énekesnő, túl az ötvenen, gondolt egy nagyot, és új albumán fiatal szerzőkkel dolgozott. Ez nem meglepő: az egyik legfiatalosabb énekesnőnkről van szó. Mondhatnánk azt is, tulajdonképpen mindegy, kivel dolgozik, ő az, aki bármilyen dalt élettel tölt meg, csodás hangja, érzelemdús előadása bármit szerethetővé varázsol. Ennél persze mindig jóval többre törekedett. Keresztes Ildikó - elmondása szerint - folyamatosan tanul. Ta- nulni pedig a fiataloktól is lehet. Végre megtanult a mában élni, ezért lett a nagylemez címe Most. Azt mondja, a férfiaknak ez könnyebben megy, a nők általában a múltban vagy a jövőben élnek, és nem tudják élvezni a jelent, pedig a boldogság titka a mostban rejlik. A történet Keresztes Ildikó 2014-es Adj valamit című slágerével indult, amelynek zeneszerzője az Indygo együttes gitárosa, Kovács Tamás, szövegírója a harmadik Megasztárban ismertté vált Szabó Eszter. A dalt olyan rádiók is játszották, amelyek addig ignorálták az énekesnőt. Ezen felbuzdulva készült az album, amely további tizenhat szerző munkája. Más előadónál nem biztos, hogy ez szerencsés lenne, de Ildikó egységbe kovácsolja a tizenhárom felvételt. A CD-t indító Ez vagyok én az énekesnő ars poeticája. „Nézd, ez vagyok én, örök remény, és nem a fény a csillogás. Lásd, a címlap az más, egy álomvilág, ami nem változtat át" - énekli. A szöveget Járási László, az Indygo énekese írta, akinek két kofutáraként kiadott Bárcsak kellenék. Ildikó duettet énekel Oláh Ibolyával, a címe Elég szép, a szövegét Ibolya írta, a zenéjét Szűcs Norbert szerezte. Két szerzeménnyel, A ring és az Ennyi elég cíművel gazdagította a kínálatot Sztevanovity Krisztián (Dusán fia) zeneszerző és Topolcsá- nyi Laura szövegíró. A Most fiatalos lendületű, pörgős, kellően rockos, elgondolkodtató szövegű, folyamatosan épülő, színes nagylemez, amely egy új Keresztes Ildikót tár elénk, de tökéletesen illik az eddigi pályaművébe. Mindössze egyet bánhatunk, hogy erről sem születik olyan sláger, örökzöld dal, amellyel végre az énekesnő beazonosítható lenne. Ezzel még mindig adós. A Most remélhetőleg nem követi egy másik Most példáját. Katona Klári utolsó stúdióalbuma is ezt a címet kapta. Még2001-benjelent meg, s azóta hiába várjuk a folytatást... Puha József Egy csoportos szobrászati és egy multimediális kiállítással várja a látogatókat a pozsonyi Kunsthalle l(c)iko rábbi dalát, a Jó úton járnék és a Nem tart örökké címűt is énekli Ildikó a lemezen. Két másik átdolgozás is hallható: a V’Moto-Rock Ne kövess és az LGT Ülök a járdán című számának az átirata. Az énekesnő további két slágere is helyet kapott az albumon: a Hazám hazád, amellyel részt vett a 2015-ös A Dalban (ez, akárcsak az Adj valamit új zenei köntösben hallható) és a korong előMOST TALLÓSI BÉLA Pozsony. Két új kiállítást nyitottak a minap a Kunsthalle kiállítátermaiben. A Mint otthon című mustra a hazai szobrászat elmúlt évtizedeiről ás jelenlegi helyzetéről vázol fel képet. Ez az anyag október 29-ig látogatható. A másik, A tárolás lehetősége multimediális, kortárs művészeti kiállítás, ás június 25-ig tekinthető meg. A Mint otthon experimentális kiállítás, a szobrot mint médiumot mutatja be. Pontosabban azt, hogyan formálódott, alakult a szobor mint a valóságot térbe leképző műtárgy-test vagy -szerkezet a múlt század hatvanas éveitől napjainkig. A tárlat azt igyekszik láttatni, hogy milyen formai, alaki, eszközhasználati változások jellemezték a háromkiteijedésű plasztikai művészetet a kijelölt időszakban, azaz milyen formázási, készítési-szerkesztési, komponálási újításokat élt meg, és milyen új stílusjegyekkel gazdagodott. A tárlat azt a fejlődésmodellt kísérli meg vázolni, amely nyomon követhetővé teszi, hogy a klasszikus térbeli ábrázolás milyen progresszív lépésekkel jutott el a kortárs művészeti kifejezésig. A szobrászati mustra tizenkét, különböző nemzedékhez tartozó művésztől (köztük Bartusz Györgytől és Varga Emőkétől) mutat be tizenöt alkotást..A Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott, zömmel monumentális szobrokkal, szobortárgyakkal szembesülhet a látogató, amelyek nagy térbeli kiterjedésük miatt ritkán és kevés helyen kiállíthatok. A Mint otthon kiállításcím egyrészt abból adódik, hogy a Kunsthalle első emeleti központi terében elhelyezett munkák nagy része - a témával vagy az eszközhasználattal — az otthonra utal. Több szobortárgy A szobrászat fejlődésmodellje - Jozef Jankoviő Nagy zuhanásával (1968) ésTomáš Džadoň 2009-es Attrakciójával Talajon kígyózó víztömlő navigálja a látogatót a futurisztikus kiránduláson művészei, akiknek más csoportosulások (építészek, grafikusok, zenészek) is segítettek. Ennek a helyspecifikus műnek a kiindulópontjával még a kiállítótérbe lépés előtt találkozik a közönség: egy geometrikus alakzatokból épített fémszerkezetre erősített szivattyúrendszert láthat, amely - napkollektorra kapcsolva - vizet pumpál a talajon lefektetett, az egész kiállításon navigációs vezérszálként végigkígyózó vízömlőbe. A tömlő előbb egy függő neoncsövekkel megvilágított térbe vezeti a látogatót. A fényút mentén videofilmek közölnek információkat a jelenünkben zajló (a jövőre is kiható) különféle eseményekről. A hangeffektusokkal kísért multimediális út végállomásához érve elfogynak a fények. Ide érkezve a „vándor” speciális nyugágyakon megpihenhet, és kivetítőkön újranézheti mindazt, ami történt vele a megtett úton. Vagyis élvezheti a művészetet, amelynek immár kétszeresen is részese, s amely a hely- specifikusan megteremtett utópisztikus jövőben abszolút társadalmi tőkévé válik. (Fotók: Adam Šakový, Kunsthalle) vagy objekt alapja valamilyen bútordarab (ágyneműtartó, szekrénysor), de vannak olyan alkotások is, amelyeket alkotójuk háztartási eszközökből (tányérok, textíliák) formázott meg. Építészeti elemek is felismerhetők az alkotásokban: Tomáš Džadoň Attrakció vagy omlásveszély? című műve egy méretes pa- nelházmodell. Másrészt azt is jelzi a cím, hogy a kortárs szobrászat „otthonosabb”: a szobrászok az emberi környezetet, a mindennapi életteret leképező alkotásokat hoznak létre. A másik, A tárolás lehetősége című projekt onnan indít, ahol a szobrászati mustra befejeződik - a mából a jövőbe tart; felhasználja a multimedia- litás különféle eszközeit, és kapcsolódik a kortárs művészet aktuális trendjeihez. E multimediális megaprojekt (amelyhez hasonlót nálunk még nem láthattunk) utópisztikus- futurisztikus szituációba, illetve környezetbe invitálja a látogatót, akinek- a kiállítás egyes szakaszait bejárva- olyan érzete alakulhat ki, hogy a jövőben tesz kirándulást. És éppen ezt szeretnék elérni az alkotók, az APART művészeti kollektíva fiatal Fényúton át - múltból a jövőbe
