Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-29 / 99. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. ÁPRILIS 29. Ü A HÉT SZEMÉLYISÉGE Orbán Viktor A magyar miniszterelnök a héten európai össztűz célkeresztjébe került, amikor az Európai Parlament előtt próbálta védeni a lex CEU-t, illetve kormánya Brüsszel-ellenes lépéseit. Nem sok sikerrel, hiszen még az Európai Néppárthoz (ÉPP) tartozó képviselőket sem tudta meggyőzni, s csupán néhány nacionalista, szélsőségesen EU-ellenes képviselő - köztük a brexit atyja, Nigel Faragé - támogatta. Az Európai Bizottság a CEU-t ellehetedenítő törvény miatt kötelezettségszegési eljárást indít a magyar kormány ellen. Még az ÉPP frakcióvezetője is a lex CEU módosítására kérte Orbánt, mondván, a tudomány szabadsága az EU alapértéke, amelyet védeni kell. Az ÉPP ma reggel tárgyal a Fidesz „viselt dolgairól” Orbán Viktor részvételével, (czk) ÍGY irtunk mi saa—MBMMsaa Népi .tini ások csoportja köszönti pártunk és államunk vezetőit W, Bratislaoában. (J. Dubovsky — CSTK felvétele] RAGYOGÓ PRÁGÁI MAWS ftSH- ^ . «,,„11 — A zásulódiszbe öltftzölt Prága ragy»««> *‘»P (Tudósítónktól! — A ”,j),,, Kzúttal sem maradt •Ütésre ébredt a munka nemsetkü i _ - méí,iK vidámabbnak. «1 a hagyományos ba»n« l jenes ■ legtöbben transsparen tinnepélyewbbnek tunj, mi"| “™|8k a gy«iekez«iUelyekre. hogy sekkel, sásílókat , *T«vütt vonuljanak fel a Vencel té üzemükkel, mnnka. *r*"*kk*' és a* állam képviselőit, ron, hogy együtt Mvüzöliekap Gustáv Husák elvtérs, lelkesen énekeltek «.ll-oM „ a rom o rés ét|ára a Ezután lassan, méltOságtelJ . miijCia B sport rruľ.sr/wfsTf.,r.".:s,r - - ■ ; A liomt.ötygo l»,k» .»m.« . »«P„■tfjS'Tgüi .I“",,. M. Hazánk idvöjét a fiatalok képvlmiltek » 1 voltad A niunkárifjöság egy sorban haladt a diakokkal, a és a külföld» főiskolásokkal. m ho_v A föemclyuny elé érva a menet "ébány ™hogy éltesse a melegen köszüntsc a párt es /.nelalitta országgal való CSKP-t, a Szovjetunióval es a többi szocialista őrs őszinte barátságunkat. elszántságot tükrözött, a párt politikáját és megvalósítani feladataikat. 1973. május 2. (Munkatársunktól) - Miként térhetünk át a piacgazdaságra7 Erre a kérdésre keresték a választ tegnap Pozsonyban azon a vitadélutánon, amelyet a Szlovákiai Közgazdászok Független Egyesülete szervezett. A szakmai találkozón jelen volt Vladimír Lexa, a szlovák kormány első elnökhelyettese, Michal Kováč, az SZK pénzügyminisztere, Miroslav Belanský szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Ján Ducký, az SZK ipart minisztere is. A vitadétutánt Augustín M, Huska mérnöknek, a szekció elnökének rövid előadása nyitotta meg, amelyben a szakember hangsúlyozta, hogy a fentebb említett kérdés megválaszolásához tudnunk kell, honnan indulunk. Az eddigi gyakorlatban meglehetősen szűk korlátok közé szorított piac és csendben tolerált feketepiac létezett. Az utóbbi nagy segítségére volt a korábbi rendszernek, mivel mintegy cáfolta azt a tényt, hogy gazdaságunk kevéssé teljesítöképes, és nem tudja kielégíteni a szükségleteket A jövőben az igazi piacnak kell teret adni, miközben visszaszorítjuk s igyekszünk megszüntetni a feketepiacot Természetesen ahhoz, hogy ez az elképzelés valósággá váljon, többek között el kell érni, hogy munkahelyén mindenki tulajdonosnak érezze magát. Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik az állami vállalatok részvénytársaságokká alakítása. A részvények egy részét a dolgozóknak kell' adni, hogy tulajdonosokká váljanak, s ezáltal a vállalatukhoz és munkájukhoz való viszonyuk is megváltozzon. Komoly vita tárgya, hogy a dolgozók a részvényeket ingyen, mintegy ajándékba kapják-e, vagy pedig vásárlás útján lussanak-e hozzá. Akik az értékpapírok ellenérték nélküli szétosztását tartják helyesnek,' abból indulnak ki, hogy az emberek az elmúlt évtizedek alatt annyi mindentől meg voltak fosztva, hogy ez nem is tenne igazi ajándékozás, mivel a részvényekre éppen e kedvezőtlen helyzetből adódóan joguk van. A szakemberek másik csoportja viszont úgy véli, hogy a dolgozók nem fektetik saját pénzüket a részvényekbe, igazi tulajdonosi szemlélet nem alakulhat ki. KOVÁCS EDIT 1990. április 24. rffr::r:rffffí:r::rffíí: ^ ^ yy ^ ^ ^ jy ^ j^y ^ ^ ^ ^ ^ A HÉT ESEMÉNYE A francia elnökválasztás első fordulója után sokan fellélegeztek: az első helyen Emmanuel Macron végzett, így a második körben ő lesz a populista Marine Le Pen kihívója. A felmérések azt jelzik, hogy Macronnak megvan a szavazói potenciálja a végső győzelemhez, ám a kampány első napjai alapján nem tanácsos Le Pent lebecsülni. Egyrészt mert tudja, hogyan kell bánni a választókkal, másrészt az oldalán vágtat a nagy orosz testvér, aki szívesen látná az elszánt Európa-ellenes politikust az elnöki székben. így aztán masszív Macron-ellenes kampányra lehet felkészülni. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a francia elnök meglehetősen széles jogkörei ellenére igazi tétje a júniusi parlamenti választásnak lesz, melynek eredménye nyitott. Macron mozgalmának jelenleg egyeden parlamenti képviselője sincs, Le Pen Nemzeti Frontjának összesen kettő. Franciaország a választásokon a nacionalisták és az Európa-pártí- ak táborára oszlik meg. Szlovákia még úgy se. A hazai politikai szcéna arra emlékeztet, mintha Franciaországban Le Pen és Mélenchon jutott volna tovább. Az ellenzék íradan és nem hivatalos vezetője továbbra is Richard Sulik, aki erős Brüsszel-ellenes retorikájáról ismert. S a hazai politikai viták tárgya ma nem az, hogy geopolitikailag Nyugat felé forduljunk-e, és hogyan maradjunk meg Európa központjában, ha az EU kétsebességessé MÁRIUS KOPCSAY a SME publicistája válna. A hazai közbeszéd témája ehelyett idegen levelek olvasása. Ügy tűnik, ilyen időket élünk. A politikának apolitikusnak kell lennie, az iskolák nem oktatnak, hanem butítanak, s olyan előadókat hívnak meg az egyetemre, mint Tibor Eliot Rostás vagy Jozef Tiso támogatói. Egyszóval komolytalan a kor, de távolról sem vidám. A hét magyarországi eseménye nem lehet más, mint egy szívélyes baráti látogatás, amit egy Budapesten élő csecsen vállalkozó eszközölt két orosszal egy magyar fiatalembernél. A videóra is fölvett kedélyes beszélgetés előzménye az, hogy a magyar fickó, Komáromy Gergő aktivista előtte festékkel dobálta meg a szovjet hősi emlékművet, így tiltakozván a mai orosz befolyás ellen, ez pedig nem tetszett Magomed Daszajevnek. „Mi tegnap akcióba léptünk, hogy megtaláljuk ezt az állampolgárt” - felkiáltással meg is találta Komáromyt, és bár először szarrá akarta verni („Az ilyeneket meg kell nyomorítani, aztán közszemlére tenni a videót”), megelégedett azzal, hogy mintegy barátian számon kérje rajta tettét, pedig közé is lövethetett volna. A magyar fiatalember szépen bocsánatot is kért, a videón mindenki mosolyog, peace, love, happiness. Záróakkord: Daszajev, mint kiderült, egyeden országnak sem állampolgára; a baráti orosz nagySERES LÁSZLÓ a HVG publicistája követség embere tudott mindenről, hiszen egy zárt Facebook- csoportban chatelt Daszajewel; fenyegető és fenyegetett azóta tök jóban van, a magyar hippinek máig nem tűnt fel, mire használták; a magyar kormányt pedig nem érdekli az egész ügy. Mint megtudtuk, „a kormányzatnak nincs feladata a csecsen férfi ügyében”, egyéni szocprobléma az egész, ha Komáromynak valami gondja van, forduljon ügyészségéhez, kezelőorvosához, gyógyszerészéhez, mi, a magyar kormány nem fogunk azzal égni orosz barátaink előtt, hogy megvédjük saját állampolgárunkat egy oroszcsecsen fenyegetőtől, egy olyantól, aki ha akcióba lép, megtalál bárkit. Tanulság: már hogy lenne? Ennyike. * *■ * A hét külföldi eseménye az, hogy Izrael folytatta az Egyesült Államok által pár hete megkezdett utat, és légiereje szétbombázott egy Hezbollah által odatelepített iráni fegyverraktárt a damaszkuszi repülőtér közelében. Tudom, az ügy súlya meg sem közelíti Orbán Viktor brüsszeli performanszáét, elvégre nehéz kiszámolni, hány civil maradt életben ennek köszönhetően, de vegyük már észre, hogy van élet a 93 ezer négyzetkilométerünkön túl is. Amerika és Izrael a jövőben aktívan beavatkozik a szíriai mészáros, Aszad magánügyébe, ha ezzel életeket menthet, és ezzel az egész szabad világnak jót tesz, hiszen véget vethet annak, hogy a szíriai- iráni-orosz tengely azt hiszi, bármeddig bármit megtehet. Nem, nem tehet meg, akkor sem, ha tudjuk, hogy mindkét ország mit fog majd ezért kapni az elfogult EŇSZ-tôl meg a „nemzetközi közösségtől”. Szintén ennyike.
