Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-28 / 98. szám, péntek

201 SPORT 2017. április 28. | www.ujszo.com Ernyőszervezetté formálnák az SOV-t Ásványi Gábor, a Szlovák Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója számára Matej Tóth története inspiráló BŐDTITANILLA Mik a legfontosabb kérdések a szlovákiai sportban, milyen az új sporttörvény, és merre tart az olimpiai mozgalom? Ásványi Gáborral, a Szlovák Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. Február óta az SOV ügyvezető igazgatója. Mi pontosan a feladat­köre? A csúcson az elnök, Anton Siekel áll, ezután következik a főtitkár, maj d az ügyvezető igazgató. A főtitkár a nemzetközi kapcsolatokért felelős, az ügyvezető igazgató hatáskörébe pedig az olimpiai múzeum, a gazda­sági részleg, a sportszakmai részleg és az olimpiai mozgalom fejleszté­sének részlege tartozik. Amikor munkába állt, beigazo­lódtak az elvárásai? Magam is sportoló voltam, öttu­sáztam és vívtam, mielőtt pedig az SOV-re kerültem, a magánszférá­ban sportcsarnokok üzemeltetésével foglalkoztam. Az elmúlt két évben az SOV alapítványában is dolgoztam, így már ismertem a sport világát, azt viszont nem vártam, hogy ilyen le­hetőséget kapok. Ez számomra is nagyszerű karrierlehetőség. Az el­várásaim beigazolódtak, nagyszerű kollégákkal dolgozom együtt, re­mek projekteket irányítunk. Alázat- *tal közelítek a munkához, boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom. Történt olyasmi is, ami kifeje­zetten meglepte? Az volt számomra kisebb megle­petés, milyen sok projektet bonyolít le az olimpiai bizottság, milyen sok stratégiai feladata van. Az állami költségvetésből kapott támogatás felhasználásának dokumentálása sokkal alaposabb, mint a magánszfé­rában vezetett könyvelés. A mun- T kám napi 10-12 órát is megkíván. A szélesebb nyilvánosság főleg az olimpiai játékok kapcsán figye­li az olimpiai bizottság munkáját, amikor alakul a küldöttség, meg­kezdődnek az esélylatolgatások. Mi mindennel foglalkoznak még? Ez az egyik fő tevékenységünk, de emellett az olimpiai mozgalom fej­lesztésével is foglalkozunk, az olim­piai klubok keretében különböző . műveltségi vetélkedőket rendezünk. Az olimpiai bizottságnak erős mar­ketingereje is van, egy alapítványon keresztül pedig támogatjuk a tehet­séges sportolókat. A legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülésen pedig meg­tettük az első lépést afelé, hogy az SOV a szlovák sport emyőszerveze- te legyen, hamarosan megkezdőd­nek a tárgyalások a sportági szövet- b ségekkel. Egy olyan platformot kell kialakítanunk, ahová a nem olimpiai sportágakat is felvehetjük, és olyan feltételeket kell biztosítanunk, hogy érdekes legyen számukra a tagság. Ilyen formában ugyanis nagyobb mozgásterünk lenne, a törvényhozá­si folyamatokra is hatni tudnánk. Hogyan tudják meggyőzni a nem olimpiai sportágakat, hogy szá­mukra is előnyös lehet a tagság? Ez a gondolat nem az olimpiai bi­zottság vezetőinek a fejéből pattant ki, hanem annak a következménye­képpen született meg, hogy elárasz­tanak minket olyan sportági szövet­ségek kérvényei, amelyeket nem is­mer el a NOB, a Sportaccord szer­vezet viszont igen. Ok szeretnének belépni az SOV-be, de a jelenlegi alapszabály ezt nem teszi lehetővé. Ha egységesek leszünk, akkor min­denkinek sokat segíthetünk, például a jogi formanyomtatványok elké­szítésében, befolyásunk lehet a sporttörvényre. Mi lesz akkor, ha néhány szö­vetség örömmel be akar majd lép­ni az SOV-be, néhány viszont el­utasítja a tagságot? A tagság önkéntes, ha valaki úgy érzi, hogy semmilyen előnnyel nem jár számára a tagság, nem fogjuk kényszeríteni. Jelenleg milyen az együttmű­ködés az olimpiai bizottság és a többi szövetség között? Főleg a nagy szövetségekre, a futball- és a hokiszövetségre gondolok. Ez a két szövetség, amely már tag­ja az olimpiai bizottságnak, nagyon erős, domináns szubjektum, így raj­tuk is múlik, hogy végre tudjuk-e hajtani a terveinket, és a szíovák sport emyőszervezete lehetünk-e. Az első tárgyalások azt jelzik, ők is támogatják az ötletet. Meddig kellene ennek megvaló­sulnia? A végrehajtó bizottság ülésén úgy véltük, 2018 végéig végbemehet ez a folyamat. Ez azért is lenne jó, mert szeretnénk, ha az SOV létrejöttének 25. évfordulójára már megalakulna ez az emyőszervezet. Az utóbbi időben több szövetség is panaszkodik az új sporttörvény­re. Bár hosszú volt a folyamat, amíg megszületett ez a törvény, most többen is úgy érzik, bizonyos pont­jaival nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a sportszervezők, klubvezetők életét. Hosszú ideig nem volt sporttörvé­nyünk, így már az előrelépés, hogy létrejött ez a jogszabály. Természe­tesen mi is érzékeljük, hogy nem tö­kéletes a törvény, az olimpiai bizott­ság jogi részlege foglalkozik is ezekkel az észrevételekkel. Szeret­nénk később megjegyzéseket fűzni a törvényhez, és aktívan közremű­ködni a tökéletesítésében. Mik a fő kritikus megállapítások a sporttörvénnyel kapcsolatban? A kisebb szövetségeknek korláto­zottak a lehetőségeik, ezért őket fő­leg a bürokrácia zavarja. Jelenleg a támogatások felhasználásának té­mája is rezonál, mert a most hatá­lyos törvényben százalékokra le­bontva meg van határozva, milyen célokra lehet felhasználni az állami támogatást. Ez eléggé megköti a szövetségek kezét, és kizár minden rugalmasságot olyan esetekben is, amikor egy adott évben egy szövet­ség például világversenyt rendez, mert a forrásokat akkor sem lehet át­csoportosítani. Egyáltalán nem sze­retnénk azt mondani, hogy a törvény rossz, örülünk neki, hogy ez a jog­szabály létezik. A mi feladatunk most az, hogy összegyűjtsük az ész­revételeket, és azon dolgozzunk, hogy egy törvénymódosítással mi­nél több hibát eltávolítsunk. A sporttörvény egyik fő kérdése az, milyen kulcs szerint osztják el az állami támogatásokat az egyes sportágak között. Hogyan lehet megtalálni erre az ideális képletet? Ez mindig vitatéma. Az eredeti gondolat az volt, hogy egy maximá­lisan objektív képletet kell megal­kotni, amibe csak behelyettesítjük a számokat, és ezáltal automatikusan szétosztódik a pénz az emberi té­nyező teljes kizárásával. A igazság azonban az, hogy nagyon nehéz egy ilyen képletet kitalálni. Fontos, hogy a támogatásokat világosan megfo­galmazott kritériumok alapján, át­láthatóan osszák szét, de kell lennie egy olyan tételnek is, amelyet vala­milyen bizottság értékel ki, amely a kivételes eseteket is figyelembe venné. Minden szövetségnek más a dinamikája, és olyan sok informá­ciót és tényezőt kell figyelembe venni a támogatásoknál, hogy eze­ket nem lehet egyetlen képletbe be­zsúfolni. Agenda 2020-at, mégis egyre ke­vesebb város akar belevágni az olimpiarendezésbe, a lakosok re­ferendumokon utasítják el a pá­lyázatokat, és a doppingügyek, az utólag módosított eredmények sem növelik a játékok hitelességét. A mai világban sokkal gyorsab­ban terjednek az információk, sok­kal változatosabb a szabadidő eltöl­tésének a módja, és sokkal többféle sportból választhatnak a sportolni vágyók. A NOB-nak és az SOV-nak is meg kell birkózni ezzel, de azt gondolom, az olimpiai eszme annyira erős, hogy minden nehézség ellenére fejlődni tud. A NOB is ke­resi a megoldásokat, az egyik ezek közül az, hogy manapság sokkal ru­galmasabb az olimpiák programja, könnyebben kerülhetnek új sport­ágak is a műsorba, így a rendező or­szágban népszerű sportoknak is van lehetőségük bekerülni. Vannak idő­előírások betartása is komoly anyagi terheket ró a rendezőkre, ezáltal is egyre drágábbak a játékok. Az olimpiai műsor változását hogyan látja? Egyes sportágak helye újra és újra megkérdőjele­ződik, miközben több, a fiatal ge­nerációt megszólító, úgymond nem hagyományos sportág kerül be a programba. Az olimpia időtartama behatárolt, nagyon növelni a versenyszámok mennyiségét nem lehet. Fontos, hogy foglalkozzunk az új sport­ágakkal, de maximális átláthatóság­ra van szükség, hogy mindenki szá­mára nyilvánvaló és érthető legyen, miért esett ki egy adott sportág a programból, és miért került be egy másik. Ezek nagyon kényes kérdé­sek, az egyes sportágakon belül is a különböző versenyszámok is vál­tozhatnak. Szó volt róla, hogy eltör­lik az 50 km-es gyaloglást, ez végül megmaradt, de a férfi- kajaknégyesek Tokióban minden valószínűség szerint már nem ezer, hanem ötszáz méteren fognak ver­senyezni. Azt gondolom, ez a folya­mat egyre dinamikusabb lesz, a jö­vőben egyre több lesz a változás. Tud Szlovákia egyáltalán hatni ezekre a folyamatokra? A Szlovák Olimpiai Bizottságnak ilyen esetben mindig az adott spor­tági szövetséggel kell tárgyalnia. Meg kell vizsgálnunk, van-e moz­gástér, vagy már valamilyen koráb­ban elfogadott szabályokból követ­kezik a változás. A Szlovák Olimpiai Bizottságnak csak kicsi a mozgáste­re, a NOB ugyanis az adott sportág nemzetközi szövetségével tárgyal. A sydney-i olimpia előtt azonban, ami­kor felmerült, hogy a vízi szlalom ki­esik a programból, az SOV is bekap­csolódott az egyeztetésekbe. Mostanában az egyik legtöbbet ragozott téma az volt, ott lesznek-e az NHL-es hokisok a pjongcsangi olimpián. Úgy tűnik, ez már eldőlt, és az NHL-esek nélkül fog lezajlani az olimpiai torna. Azt gondolom, min­den szlovák NHL-es játékos szívesen játszana az olimpián, de az NHL-ben nagy pénzek forognak, a játékosokat profi szerződések kötik. Ez nagy ér­vágás lesz, másrészt lehet, hogy ez egy kicsit megkeveri a kártyákat, és így is érdekes tornát látunk. Ön szerint milyen éremesélyek­kel várhatja Szlovákia a pjong­csangi játékokat? Szerintem nagyon jó esélyeink vannak, a műlesiklóink, Veronika Velez Zuzulová és Petra Vlhová is a világ élvonalába tartozik. Nagyon várom a téli olimpiát, szerintem nem fogunk érem nélkül hazajönni. Mi az ön első személyes olimpiai emléke? Az 1992-es barcelonai olimpia. Azóta mindig figyeltem a játékokat. Ahogy egyre inkább elkezdtem ér­deklődni a téma iránt, visszamenő­leg is sokat olvastam az olimpiák történetéről. Melyik sportoló élettörténete fogta meg a legjobban? Számomra Maťo Tóth az egyik legnagyobb példakép, nemcsak ki­váló sportoló, hanem nagyon jó em­ber is. Sokat lehet tanulni tőle. Ásványi Gáborfebruártól dolgozik az SOV-ban (TASR-felvétel) Több sikeres szlovák egyéni sportoló szülei rámutattak, ha kezdetben nem lett volna pénzük a gyermekük pályafutásának fi­nanszírozására, akkor soha nem jutottak volna messzire, mivel nem megfelelő a támogatási rendszer. Mi kell ahhoz, hogy ne veszítsen el az ország tehetségeket csak azért, mert a szüleik nem elég tehetősek? Azon kell dolgoznunk, hogy a sport társadalmi elismertsége na­gyobb legyen, és az állam is meg­értse, hogy a sporton keresztül több célt is el lehet érni: pozitív hatással lehet a gazdaságra, mert ha a gyere­kek sportolnak, akkor kisebb eséllyel kezdenek drogozni, és az egészsé­gükre is kedvező hatással van. Ha több pénz lesz a sportban, akkor na­gyobb lesz a tér különböző progra­mok bevezetésére, amellyel felka­rolhatjuk a tehetségeket. Hogyan látja az olimpiai moz­galom jövőjét? Thomas Bach, a NOB elnöke bejelentette ugyan az szakok, amikor a széles nyilvános­ság pozitívabban áll az olimpiákhoz, és vannak olyanok is, amikor kevés­bé, de ez nem változtat az olimpiai mozgalom fontosságán. Az Agenda 2020 egyik alapgon­dolata a fenntartható olimpia, de a 2024-es játékokért csak két világ­város, Párizs és Los Angeles ma­radt versenyben. Ön hogy látja, lehet egyáltalán anyagilag kevés­bé megterhelő módon játékokat rendezni? Szerintem igen. Jelenleg az a téma rezonál, hogy több egykori rendező városban teljesen tönkrementek az olimpiai helyszínek, nem használják a sportlétesítményeket, az ország pedig óriási adósságokba verte ma­gát. Ezért is félnek az emberek az olimpiarendezéstől, de ez a helyzet több tényező eredménye. Tény, hogy ez nagy kihívás az olimpiai mozga­lom számára, és foglalkozni kell ve­le. Az is elriaszthatja a potenciális jelentkezőket, hogy a biztonsági

Next

/
Thumbnails
Contents